Lexikon

az Európai Parlament és Tanács 1272/2008/EK rendelete (2008. december 16.) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szól.

A rendelet rövid neve: CLP.

A CLP célja az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének, valamint a vegyi anyagok, keverékek és egyes meghatározott cikkek szabad mozgásának biztosítása, a versenyképesség és az innováció javítása mellett.

Az emberi egészség és a környezet védelme érdekében az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) keretében 12 év
alatt kidolgozták az osztályozás és címkézés harmonizált kritériumait, amelynek eredményeként létrejött a „Vegyi anyagok osztályozásának és címkézésének globálisan harmonizált rendszere” (a továbbiakban: GHS). Ezzel a rendelettel az EU csatlakozik ehhez az egységes rendszerhez.

A rendelet további célja a különböző anyagok és keverékek veszélyeinek megfelelő azonosítása, és az azokról való
megfelelő tájékoztatás. Ennek érdekében annak meghatározása, hogy az anyagok és keverékek mely tulajdonságai vezetnek veszélyesként való besorolásukhoz. E tulajdonságok közé kell tartozniuk a fizikai veszélyeknek, valamint az emberi egészséget és a környezetet érintő veszélyeknek, beleértve az ózonréteg veszélyeztetését is.

A CLP rendeletben szereplő fogalmaknak és meghatározásaiknak összhangban kell lenniük a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló REACH rendelettel, a szállításra vonatkozó szabályozással és az ENSZ szintjén a GHS-ben megállapított meghatározásokkal. A GHS-ben meghatározott veszélyességi osztályokat bele kell foglalni e rendeletbe is.

A rendelet részletesen ismereteti a rendelet által kötelezettek körét és pozíciójukból, szerepükből adódó feladataikat, kötelezettségeiket.

Külön útmutató foglalkozik a GHS szerinti osztályozással, a veszélyességi piktogramokkal és figyelmezető mondatokkal.

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2008:353:0001:1355:HU:PDF

az Európai Parlament és a Tanács 1907/2006/EK rendelete (2006. december 18.) a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről.

A REACH egy rövidítés: Registration, Evaluation, Authorization and Restriction of Chemicals = vegyi anyagok regisztrálása, értékelése, engedélyezése és korlátozása. Az EU vegyi anyagokra vonatkozó rendelete, mely nem egy írányelv, hanem az Európai Unió minden tagállamára vonatkozó európai törvény.

Az EC No. 1907/2006 rendeletet 2006. decemberében fogadták el és 2007. június 1-én lépett érvénybe. A rendelet értelmében, Helsinkiben megalakult az ECHA, az European Chemicals Agency, vagyis az Európai Vegyianyag Ügynökség melynek vezetésével 2008. június 1.-étől megindul a REACH működtetése.

A jogszabály legfontosabb rendelkezése az, hogy minden vegyi anyagot, melyet évente 1 tonnánál nagyobb mennyiségben gyártanak vagy importálnak, regisztrálni kell az ECHA-nál. Ha nem történik meg a bejelentés, akkor nem gyárthatják, illetve nem importálhatják. Tehát az egyik alapelv: ha nincs adat, nincs piac!
A REACH mellett megmaradnak a szektorspecifikus rendeletek, pl. a kozmetikumokra, detergensekre, stb. vonatkozóak.

Nem tartoznak REACH hatálya alá a gyógyszerek és élelmiszeripari vegyi anyagok, ezekre más európai törvények vonatkoznak. A természetes anyagok sem tartoznak REACH hatálya alá, ha nem veszélyesek, és ha nincsenek kémiailag módosítva.

A REACH célja és feladata, hogy minden évi 1 tonna fölött gyártott, importált vagy használt, kereskedelmi forgalomba hozott vegyi anyagot regisztráljon Európában, felmérje ezek kockázatát és az eredmény birtokában osztályozza és cimkézze a vegyi anyagokat és ha szükséges kockázatcsökkentési intézkedést, pl. korlátozást vagy tiltást rendeljen el.

A REACH rendelet meghatároz bizonyos prioritásokat, mint pl. a CMR anyagok és a PBT és vPvB anyagok kiemelt kezelését. Az anyagok bejelentéséhez szükséges információkat egységesítette, megadta a releváns végpontokat (mutagenitás, toxicitás, bioakkumulatív hajlam, stb.). Nem teljesen világos még, hogy képes-e a rendszer objektíve meghatározni az a kockázati szintet, ami alatt nem kell a vegyi anyaggal foglalkozni. A költséghatékonyság érdekében erre nagy szükség van.

A REACH rendelet végrehajtója és közreműködője az ECHA, mely szorosan együttműködik a nemzeti hatóságokkal, minden ország un. Competent Authority-jával (CA), mely Magyarországon az Országos Kémiai Biztonsági Intézet (OKBI).

Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2006:396:0001:0849:HU:PDF

veszélyes készítmények osztályozását, csomagolását és cimkézését szabályozó Európa Parlamenti Direktíva, mely 1999. május 31.-én lépett életbe.

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:1999:200:0001:0068:EN:PDF

a 2001/59/EK irányelv a veszélyes anyagok osztályozását, csomagolását és címkézését szabályozza a veszélyes anyagokra vonatkozó 67/548/EEC irányelvhez kapcsolódóan. A szöveg az EU hivatalos lapjában (Official Journal of the EC) jelent meg: OJEC L225, 21.8.2001, pp. 1–333. Magát a rendeletet az Európai Unió jogi oldaláról tölthetjük le, magyar nyelven is: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32001L0059:EN:NOT

Ez a direktíva megadja Európa összes nyelvén a veszély-szimbólumokat, a standard biztonsági S-mondatokat és kockázati R-mondatokat, melyeket fel kell tüntetni a veszélyes anyag csomagolásán, a cimkén és a kémiai biztonsági adatlapján is.

A direktíva előírja, hogy minek kell szerepelnie egy veszélyes anyag vagy készítmény csomagolásán, ezek a következők:

• a vegyi anyag neve, az Annex I-ben megadott névvel azonos módon, vagy nemzetközileg elismert és ismert néven
• a piacra juttató (gyártó, importőr vagy kereskedő) cég pontos neve, címe, telefonszáma,
• a veszélyességre utaló szimbólum
• standard S-mondatok és R-mondatok, ha léteznek
• a vegyi anyag EINECS száma vagy azzal ekvivalens azonosító
• azoknál az anyagoknál, melyek szerepelnek az Annex I mellékletben, szükséges ráírni, hogy "EC label", vagyis EC-cimke.

2009 január 20-án életbelépett az új EU szabályozás (1272/2008 rendelet), mely a veszélyes anyagok osztályozását és cimkézését a GHS-hez igazítja..

Forrás: REACH, http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32001L0059:EN:NOT and http://en.wikipedia.org/wiki/Dangerous_Substances_Directive_%2867

az integrált szennyezésmegelőzés és -kontroll (IPPC) elveit és szabályait a 2008/1/EK irányelv adja meg, melyet 2008. január 15-én fogadott el az Európai Parlament és az Európai Bizottság.

Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2008:024:0008:0029:HU:PDF

veszélyes anyagok osztályozását, csomagolását és címkézését szabályozó EU irányelv, mely 1967. június 27-én lépett életbe.

Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:31967L0548:EN:HTML

lásd veszélyes anyagokra vonatkozó 67/548/EEC irányelv

a növényvédőszerek szabályozása a 91/414/EEC irányelv szerint történik Európában. Az aktív növényvédőszerek piacra kerülése Európában és engedélyezése a tagállamokban ennek a direktívának a hatókörébe tartozik. A Direktíva leszögezi, hogy egy vegyi anyag csak akkor alkalmazható növényvédőszerként, ha szerepel a pozitív EU listán. Miután rákerül egy anyag erre a listára, attól fogva a tagállamok engedélyzhetik az illető vegyi anyagot tartalmazó növényvédőszer piacra kerülését.

A 91/414/EEC Direktívához szorosan kapcsolódik a (EC) No 396/2005 rendelet, mely a peszticidmaradványokat szabályozza az élelmiszerekben. A rendelet megadja a határértékeket, a monitoringot és az ellenőrzést.

A két jogszabály együttesen biztosítja a humán egészségkockázat megfelelő alacsony szinten tartását.

Forrás: http://ec.europa.eu/food/plant/protection/index_en.htm

a biocid termékek olyan hatóanyagok, valamint egy vagy több hatóanyagot tartalmazó készítmények, a felhasználóhoz jutó kiszerelésben, amelyek rendeltetése, hogy károsítókat kémiai vagy biológiai eszközökkel elpusztítson, elriasszon, ártalmatlanná tegyen, tevékenységében akadályozzon vagy más módon korlátozó hatást gyakoroljon azokra. Károsítók alatt olyan biológiai szervezeteket értünk, amelyek jelenléte nem kívánatos vagy az emberekre, tevékenységükre, az általuk használt vagy előállított termékekre, vagy az állatokra vagy a környezetre káros hatást gyakorolnak.

Az 1451/2007/EK rendelet alapján csak azok a biocid termékek kerülhetnek piacra, melyek szerepelnek a rendelethez csatolt I. Mellékletben. Amelyek a II. Mellékletben vannak felsorolva, azokat nem kerülhetnek piacra, illteve azokat ki kell vonni a piacról. Az engedélyezett és tiltott listákat a http://ecb.jrc.ec.europa.eu/legislation/2007R1451EC.pdf címen érhetjük el. Ha egy biocid termék átkerül a II. Mellékletbe, azt az EU hivatalos lapjában publikálja és a mellékleteket ennek megfelelően frissíti.

Források: http://ecb.jrc.ec.europa.eu/legislation/1998L0008EC.pdf, and
http://ecb.jrc.ec.europa.eu/legislation/2007R1451EC.pdf

a kár nagyságának és a kár bekövetkezési valószínűségének szorzata. Vegyi anyagok környezeti kockázata esetében olyan mérőszámmal jellemzett érték, mely az anyag előre jelzett környezeti koncentrációjának PEC = Predicted Environmental Concentration és előrejelzés szerint káros hatást még nem mutató koncentrációjának PNEC = Predicted No Effect Concentration, vagyis a kitettségnek és a hatásnak a hányadosa. A abszolút kockázat tehát azt adja meg, hogy a számított vagy mért szennyezőanyag-koncentráció elfogadhatatlan kockázatot jelent-e a környezetre, benne az emberre. A kockázat számszerűsítésének célja hogy értékelésre és összehasonlításra használható, környezetirányítási és kockázatkezelési döntések támogatására alkalmas mérőszámot nyerjünk. Az ökológiai kockázatot a RQ kockázati tényezővel jellemezzük, mely két koncentráció hányadosa, egy dimenzió nélküli szám: RQ = PEC / PNEC. Emberi egészségkockázat jellemzésére a humán egészségkockázati hányadost használjuk: HQ = ADD / TDI, ahol ADD Average Daily Dose az ember napi átlagos felvétele, TDI Tolerable Daily Intake pedig a tolerálható napi felvétel a vizsgált vegyi anyagból. A két koncentráció hányadosaként kapott abszolút kockázat mértéke szerint különböztetjük meg a veszélyeztetési szinteket.

Abszolút kockázat számszerű jellemzése: a kockázati tényező értékének megfelelő veszélyeztetési szintek

Az abszolút kockázat vonatkozhat "tiszta" vegyi anyagokra, mely gyártásukat és környezetbe kerülésüket megelőzően is meghatározható, pl. a gyártó ország egészére, Európára vagy a Földre vonatkozóan; ez az általános kockázatfelmérés. Az abszolút kockázat vonatkozhat konkrét érintett, szennyezett területre, ilyenkor a regionális vagy lokális jellemzőkkel hidrogeológiai viszonyok, területhasználat, expozíciós utak végezzük a számítást. A számszerű érték képzése kockázatfelmérés során történik, melynek lépései 1. a veszély, ill. a veszély forrásának azonosítása; 2. a kitettség, a környezeti koncentráció felmérése; 3. a hatás ismerete és mennyiségi jellemzése a koncentráció-hatás vagy dózis-hatás összefüggés alapján; 4. a kockázat mennyiségi felmérése; 5. a kockázat jellemzése. Az abszolút kockázat felmérésének alapja az integrált kockázati modell. Az abszolút kockázat felmérésének két jellemzője 1. a pesszimista becslés: bizonytalanság esetén mindig a lehető legrosszabb esetet vesszük figyelembe és 2. a lépcsőzetes iteratív megközelítés: fokozatosan pontosítjuk a kockázat értékét. Az abszolút kockázat felmérés pesszimista gondolkodásmóddal és iteratív megközelítéssel jellemzett algoritmusa lehetővé teszi, hogy az enyhe kockázatot RQ<1 képviselő eseteket minimális adatmennyiség felhasználásával kizárjuk a további, gyakran igen költséges vizsgálatokból. Az abszolút kockázatot kvantitatív kockázatnak is nevezik, kiszámítását pedig kvantitatív kockázatfelmérésnek.

az abszorpció olyan anyagátadási folyamat, melyben a gázhalmazállapotú, folyékony vagy oldott anyag elnyelődése, oldódása, felhalmozódása folyadékban vagy szilárd anyag belsejében megy végbe. Az adszorpció együtt az általánosabb jelentésű szorpció része. Az abszorpció mennyiségi leírására az abszorpció-koefficienst használjuk, mely megadja, hogy 1 cm³ folyadékban vagy szilárd anyagban mennyi gáz gőz oldódik. Az abszorpció-koefficiens nagysága összefügg a Henry-Dalton törvénnyel, alacsony hőmérsékleten és nagy nyomáson több gáz gőz kötődik meg. Az abszorpció erre specializált ipari berendezésekben folyik.

Talajremediációval kapcsolatban használható fő-technológiaként vagy más, pl. termikus talajkezelési módszerek kiegészítőjeként: 1. a kiszívott talajlevegő vagy a kiszívott talajvíz kezelésre, amennyiben abban abszorbeálható szennyezőanyag van jelen; 2. termikus deszorpció során keletkező gázfázis kezelésére; 3. égetés vagy pirolízis során keletkező gázok, gőzök, füstgázok kezelésére.

Az abszorpció kfejezést a biológiában is használják a felvétel, a felszívódás megnevezésére, így a bőrön keresztüli anyagfelvételre vagy bélből történő tápanyag-felszívódásra.

Az elektromágneses sugárzás, a fényenergia, az ionizáló sugárzás elnyeletése is abszorpcióval történik, absorbernek nevezett anyagokon vagy készülékekben. A sugárzások elnyeletésének célja lehet védelem, vizsgálat vagy az energia elvezetése és hasznosítása.

az acetilkolinészeráz enzim a szinapszisokban az idegingerület-átvitelért felelős acetilkolint bontja el nagy sebességgel.

Az acetilkolin egy neurotranszmitter, mind a perifériás mind a központi idegrendszerben ingerületátvivő anyagként működik, sok fajban köztük az emberben is. Az acetilkolin az autonóm ganglionok neurotranszmittere.

Az acetilkolinészterázt gátló vegyi anyagok inaktíválják az enzimet, vagyis nem engedik, hogy az enzim lebontsa az acetilkolint. Ha az acetilkolin nem bomlik el, hanem a szokásosnál nagyobb koncentrációban és hosszabb ideig megmarad a szinapszisban, akkor az idegingerűlet nem csillapodik, hanem hosszú időn keresztül fennáll és izomrángást, görcsöket, hörgőbénulást, légzési zavarokat, akár halált is okozhat.

Az idegrendszerre gyakorolt toxikus hatását használják ki, amikor rovarölőszerként alkalmazzák. Mivel nemcsak a rovarokra toxikus, hanem az emberre is, a kolinészteráz gátló növényvédőszerekkel dolgozóknak elővigyázatosan kell a szert kezelniük, védőfelszerelés, védőkesztyű, védőruha, szemüveg szükséges, hogy a növényvédőszer oldata ne érintkezhessen az ember bőrével, szemével, a lenyelést természetesen, szintén meg kell akadályozni.

Kémiai összetételüket illetően a kolinészteráz gátlók szerves foszfátok vagy karbamátok lehetnek. A legismertebb vegyületek illetve terméknevek:

Szerves foszfátok

• acephate (Orthene)
• Aspon
• azinphos-methyl (Guthion)
• carbofuran (Furadan, F formulation)
• carbophenothion (Trithion)
• chlorfenvinphos (Birlane)
• chlorpyrifos (Dursban, Lorsban)
• coumaphos (Co-Ral)
• crotoxyphos (Ciodrin, Ciovap)
• crufomate (Ruelene)
• demeton (Systox)
• diazinon (Spectracide)
• dichlorvos (DDVP, Vapona)
• dicrotophos (Bidrin)
• dimethoate (Cygon, De-Fend)
• dioxathion (Delnav)
• disulfoton (Di-Syston)
• EPN
• ethion
• ethoprop (Mocap)
• famphur
• fenamiphos (Nemacur)
• fenitrothion (Sumithion)fensulfothion (Dasanit)
• fenthion (Baytex, Tiguvon)
• fonofos (Dyfonate)
• isofenfos (Oftanol, Amaze)
• malathion (Cythion)
• methamidophos (Monitor)
• methidathion (Supracide)
• methyl parathio
• mevinphos (Phosdrin)
• monocrotophos
• naled (Dibrom)
• oxydemeton-methyl(Meta systox-R)
• parathion (Niran, Phoskil)
• phorate (Thimet)
• phosalone (Zolonc)
• phosmet (Irnidan, Prolate)
• phosphamidon (Dimecron)
• temephos (Abate)
• TEPP
• terbufos (Counter)
• tetrachlorvinphos (Rabon, Ravap)
• trichlorfon (Dylox, Neguvon)

Karbamátok:

• aldicarb (Temik)
• bendiocarb (Ficam)
• bufencarb
• carbaryl (Sevin)
• carbofuran(Furadan)
• formetanate (Carzol)
• methiocarb (Mesurol)
• methomyl (Lannate, Nudrin)
• oxamyl (Vydate)
• pinmicarb (Pirimor)
• propoxur (Baygon)

az aceton a ketonok legkisebb szénatomszámú képviselője. A ketonok jellemzője, hogy egy láncközi oxocsoportot, ún. ketocsoportot tartalmaznak. Az acetont Libavius fedezte fel 1595-ben, szerkezetét Dumas és Liebig határozta meg 1832-ben.

Az aceton képes oldani a legtöbb zsírszerű anyagot, a cellulóz-észtereket, a gyantákat. Az iparban és a háztartásokban is kiterjedten használjuk oldószerként, például körömlakklemosóként. Műanyagok, robbanóanyagok, gyógyszerek gyártási technológiájában alapanyagként, más iparokban, pédául festékgyártás, kozmetikai ipar, tinták, lakkok, gyanták gyártásában pedig oldószerként. Használják még ragasztóanyagok, paapírbevonatok gyártásánál és egy sor szintetikus vegyi anyag alapanyagaként.

vírusellenes szer, farmakológiailag inaktív anyag, mely csak a vírussal fertőzött sejtben aktíválódik.

A Herpes simplex vírussal (HSV) vagy a Varicella zoster vírussal fertőzött (VZV) sejtekbe történő behatolás után válik virosztatikummá, vagyis a vírusok szaporodását megakdályozó hatékony vegyületté. Az aciklovir aktiválódását szisztémás alkalmazás után a timidinkináz katalizálja, ami a vírusreplikációhoz szükséges enzim.

Az aciklovir szisztémás alkalmazás után feldúsulva jut be a herpesszel fertőzött sejtekbe. Az ezekben a sejtekben jelenlévő vírus-timidinkinázok az aciklovirt aciclovir-monofoszfáttá foszforilálják. Celluláris enzimek átalakítják az aciklovir-monofoszfátot a tulajdonképpeni virosztatikummá, az aciklovir-trifoszfáttá. Az aciklovr-trifoszfátnak 10−30-szor erősebb az affinitása a vírus-polimerázhoz mint a celluláris DNS-polimerázhoz, s ezzel szelektíven gátolja a virális enzimek aktivitását. A vírus DNS-polimeráza így beépíti az aciklovirt a vírus DNS-be,melynek következménye láncszakadás a DNS szintézisében. Ezek a lépések összességében a vírusprodukció erőteljes redukciójához vezetnek.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Aciklovir

akut-krónikus arány, melynek ismeretében egy tesztorganizmussal elvégzett akut toxicitási teszt eredménye átszámítható krónikus hatásra.

nem SI rendszerű terület-mértékegység. Átváltását más terület-mértékegységekre a táblázatban láthatjuk:

a weboldalak tartalmát, megjelenését dinamikussá tévő, Microsoft által kifejlesztett IT eszköz. Segítségével például egy web szerver programot tud telepíteni egy Windows operációs redszert használó gépre és képes több fájl együttes letöltésére. Az ActiveX platformfüggősége (Windows) miatt nem lett igazán népszerű.

REACH értelmében az adalékanyag olyan vegyület, amelyet a gyártási eljárás során abból a célból adnak az anyaghoz, hogy stabilizálja azt. Más rendelkezések alapján egy adalékanyagnak más szerepe is lehet, pl.: pH-szabályozó, színezőanyag. A REACH-ben az „adalékanyag” kifejezésnek, az anyag meghatározásánál leírtakon túl lehet más jelentése is. Például élelmiszer- vagy a takarmány-adalékanyagok. (lásd 2. cikk) (Forrás: REACH)

ez a remediációs megoldás agrotechnikai módszereket és speciális adalékokat alkalmaz POP-vegyületekkel szennyezett talaj bioremediációjára. A DARAMEND adalék célszerűen összeállított szemcseméretű, tápanyagprofilú, aprószemcsés színvasat és vizet tartalmazó keverék, melyet a fellazított és elsimított talajra locsolnak. Az adalék által intenzifikált talajmikroflóra gyorsan elhasználja az oxigént, így reduktív anoxikus körülmények keletkeznek. A kezelést ciklikusan folytatják: ha a talaj fokozatosan aerob körülmények közé kerül - kiszáradás és mesterséges lazítás hatására -, ismét alkalmazzák az adalékot, hogy anoxikus körülményeket teremtsenek és ezzel elősegítsék a klórozott szerves szennyezőanyagok deklórozási folyamatait. A deklórozás termékei az aerob szakaszokban bomlanak le. A DARAMEND technológiát toxafén és DDT tartalmú talajra és üledékre alkalmazták sikerrel. A kezelési idő 5 hónap volt, ami alatt a toxafén 200 mg/kg-ról 20 mg/kg, a DDT 80 mg/kg-ról 8 mg/kg értékre csökkent.

az adenokarcinóma(adenocarcinoma)vagy mirigyes rák különböző szervekben alakulhat ki, így a tüdőben, a légutakban, a gyomor-béltraktus bármelyik szervében, gyakran a hasnyálmirigyben, és az emlőkben. A belső nyálkahártyát bélelő hámsejtekből indul ki.

adriamycin vagy más néven doxorubicin, rákellenes kemoterápiás szer, a rákos sejtek szaporodását gátolja (citosztatikum).

A doxorubicin (C₂₇H₂₉NO₁₁) citosztatikus hatású antraciklin-glikozid. Az antraciklinek az eukarióták számos biokémiai és biológiai funkcióját befolyásolják, a doxorubicin citotoxikus és/vagy antiproliferatív tulajdonsága mégsem tisztázott teljesen. Amikor a vegyület bekerül a sejtbe, elsősorban annak kromatin állományához kötődik. A doxorubicin komplexet képez a DNS-sel és a bázispárok közötti interkaláció révén meggátolja a DNS és az RNS szintézist az osztódási ciklus „S” fázisában. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Doxorubicin-hidroklorid (Doxorubicini hydrochloridum) néven hivatalos.

Készítmények

• ADRIBLASTINA PFS/RTU 50 mg injekció
• CAELYX 2 mg/ml koncentrátum infúzióhoz
• DOXORUBICIN "Ebewe" 10 mg/5 ml koncentrátum infúzióhoz
• DOXORUBICIN "Ebewe" 50 mg/25 ml koncentrátum infúzióhoz
• DOXORUBICIN-TEVA 10 mg/5 ml injekció
• DOXORUBICIN-TEVA 20 mg/10 ml injekció

Forrás:

https://enfo.hu/node/4489

http://www.breastcancer.org/treatment/druglist/adriamycin.jsp

http://hu.wikipedia.org/wiki/Doxorubicin

CCRIS, Chemical Carcinogenesis Research Information System [http://toxnet.nlm.nih.gov/cgi-bin/sis/htmlgen?CCRIS]

DrInfo [http://www.drinfo.eum.hu/drinfo/pid/0/medicineApplication/oid/0/m,0100000002061 ]

DrugBank: [http://www.drugbank.ca/drugs/DB00997]

HSDB Hazardous Substances Data Bank [http://toxnet.nlm.nih.gov/cgi-bin/sis/htmlgen?HSDB ]

az adszorpció anyagfelhalmozódás a testek külső és belső felületein, különböző fizikai fázisok találkozása révén. Jelentheti gázok, gőzök vagy oldott anyagok felhalmozódását a folyadék vagy szilárd anyag felületi rétegében. Az adszorbeálandó anyagot megkötő partner az adszorbens. Ha az adszorbeált anyag a megkötő anyag belsejébe is behatol, akkor szorpcióról beszélünk, mely magába foglalja mind az ab- mind az adszorciót. Adszorpció fajtái: folyadék-gáz; folyadék-folyadék, szilárd-gáz, szilárd-folyadék, szilárd-szilárd. Az adszorpció lehet reverzibilis és irreverzibilis. A reverzibilis főként fizikai folyamat, a reverzibilis adszorpció esetén viszont általában kémiai reakció játszódik le, melyet kemiszorpciónak is neveznek. Az adszorpciót a fajlagos adszorbeált mennyiséggel jellemezhetjük g/cm³ vagy cm³/cm³. Az igen nagy fajlagos felületű adszorbenseket az "aktív" jelzővel illetjük, pl. aktív szén.

Az adszorpció talajremediációval kapcsolatos alkalmazásai: levegőtisztítás, talajlevegő-kezelés, talajgáz-kezelés, értékes gőzök visszanyerése, termikus deszorpció, égetés, pirolízis, vitrifikáció során keletkező gázok és gőzök kezelése, víztisztítás, ex situ talajvíz-kezelés, csurgalékok kezelése, vizes kivonatok kezelése, talajvíz- és talajszennyező ionok megkötése, kicserélése ártalmatlan ionokra, gázok, gőzök és ionok is situ lekötése felszíni vízben, talajvízben, talaj és üledék szilárd fázisaiban.

Az adszorpció különleges formája a bioszorpció, amikoris elsősorban a gáz, gőz vagy ionos oldott formájú szennyezőanyagot nagyfelületű biofilmen adszorbeáltatjuk, ahol a szennyezőanyag biológiai átalakulása megtörténik. Fontos jelenség a környezetben és technológia alapját is képezheti a növényi gyökerek adszorpciója, elsősorban a talaj pozitív ionjainak adszorpciója ioncsere mellett. A bioszorpció intenzív formája a rizoszférában gyökérzóna zajlik, itt a bevezető folyamat a biofilmek és a hajszálgyökereken történő adszorpció majd azt követő biodegradáció, illetve növényi felvétel. Az abszorpcióra képes anyagot vagy abszorberekben alkalmazzák, vagy diszperz formában juttatják a vízbe, szennyvízbe, talajba, üledékbe.

Az adszorpció fordítottja a deszorpció, az a folyamat, amikor a felületen megkötött anyag leválik a felületről és eltávozik onnan. Ez a folyamat is fontos szerepet játszik a könyezetvédelmi technológiákban, elsősorban szilárd felülethez kötött, bizonyos mértékig illékony anyagok eltávolítása céljára.

Deszorpción alapuló remediációs technológia a talajt szennyező szénhidrogének termikus deszorpciója, amikor a hő hatására mozgékonnyá vált szennyzőanyag gőz formájában leválik a talajszemcsék felületéről és a gőzfázisből kinyerhető, összegyűjthető lesz.

a terjedés legegyszerűbb formája: szállítás, transzport. Ilyen a por levegő általi szállítása, a víz folyása, a szennyezőanyag víz általi traszportja, stb.

az aerob biodegradáció a talajban vagy a vízben mikroorganizmusok által katalizált oxidációs folyamat, melynek során a sejtek a szennyezőanyagot energiatermelés céljára szubsztrátként hasznosítják a légköri oxigén felhasználásával. Eközben a szerves vegyületekből szervetlen végtermékeket állítanak elő, így a szerves szénből széndioxidot, a szerves nitrogénből nitrátot, a szerves kénből szervetlen kénformákat. Ezt a folyamatot mineralizációnak is nevezzük. A mineralizáció sok biodegradáción alapuló remediációs technológia alapja. Ez a leggyorsabb és legintenzívebb biológiai bontási folyamat, melyet állandó oxigénellátással lehet maximumon tartani. Ha az oxigén nem áll korlátlan mennyiségben rendelkezésre, akkor a folyamatok katalízisét az aerob mikroorganizmusoktól átveszik a fakultatív anaerob mikroorganizmusok és erjedési folyamatok lépnek fel; a szerves anyagok oxidációja nem tökéletes pl. a széndioxid helyett alkoholok vagy aldehidek, nitrát helyett egyszerűbb szerves nitrogénvegyületek vagy ammónia keletkeznek. Ha a szennyezőanyag az aerob biodegradációhoz csak szénforrásul szolgál pl. szénhidrogének és a talaj vagy a víz nem tartalmaz elegendő biogén elemet a mikroorganizmusok szaporodásához, akkor a folyamatot N- és P-forrás vagy mikroelemek biztosításával lehet gyorsítani.

az aerob oxidációs biológiai folyamatok a talajban vagy a vízben a mikroorganizmusok energiatermeléséhez kötődnek. A szennyezőanyag a redukált szubsztrát, melynek oxidációjával energiát nyernek. A folyamathoz szükséges oxigént a légköri levegőből, a talajlevegőből vagy a vízben oldott oxigénből nyerik. Ez akkor lehetséges, ha a környezet redoxpotenciálja nagy, +0,8-+0,6 Volt. Ha ez a folyamat a remediációs technológiánk alapja, akkor az oxigénkoncentrációt kell magas szinten tartanunk talajszellőztetéssel, talajvízbe injektálással vagy a víz levegőztetésével. Ha a levegőztetés nehezen oldható meg, alternatív megoldásként hidrogénperoxid vagy kevésbé oldható peroxidvegyületek szolgáltathatják az oxigént a biológiai folyamatokhoz. Ilyen adalékok használatakor figyelembe kell venni, hogy a peroxid sejtméreg, már viszonylag kis koncentrációban is megmérgezheti a talajmikroorganizmusokat.

klórozott szénhidrogénekkel és POP-okkal szennyezett talaj in situ vagy ex situ kezelésére bevált technológia, melyben aerob és anaerob szakaszok váltják egymást. Az aerob szakaszokban szántással, talajforgatással levegőztetik a talajt, az anaerob szakaszokban szerves anyagot, tápanyag-kiegészítést és ZVI-t fémvasat kevernek a talajhoz, majd alaposan nedvesítik. A nagymennyiségű szervesanyag mikrobiológiai bontása során elfogy az oxigén, így anoxikus körülmények, vagyis alacsony redoxpotenciál áll elő a talajban, mely kedvez a reduktív dehalogénezésnek. A dehalogénezett termékek bontása a következő aerob ciklusban történik meg. A ciklikus biotechnológia optimálására célszerűen összeállított adalékanyagot, pl. DARAMEND^R és részletes technológiamonitoringot alkalmaznak, mely lehetővé teszi az optimális ciklusidő beállítását. Az USA-ban népszerű technológiával 5-8 hónap alatt sikerült megfelelő mértékűre csökkenteni a 200 ppm toxafén és 100 ppm DDT tartalmú talajt.

atkaölő szerek, melyek szelektíven mérgezik az atkákat.

akut toxicitással, irritatív, vagy maró hatással bíró vegyi anyagok környezetbe kerülésének és receptorszervezetekkel való találkozásának valószínűségével és az előre jelezhető kár nagyságának mértékével jellemezhető környezeti kockázat. Az akut kockázat felmérésekor a vegyi anyag környezetben kialakult koncentrációját a receptorszervezetek generációs idejéhez képest rövid távon káros hatást még nem mutató küszöbkoncentrációhoz viszonyítjuk. Az akut kockázat nagyságát a környezeti kockázat definíciójából következően az ökoszisztémára az RQ = PEC / PNEC kockázati hányados adja meg, az emberre pedig expozíció szájon át és bőrkontaktus esetén a HQ = ADD / TDI átlagos napi bevitel/tolerálható napi bevitel, ill. belégzés esetén a HQ = IC / RfC belélegzett koncentráció/referenciakoncentráció hányadosok.

az akut orális toxicitás a vizsgálandó anyag egyszeri vagy 24 órán belül többszöri dózisának szájon át történő beadását követően jelentkező káros hatások.

az akut referenciadózis egy vegyi anyag testtömeg alapján megadott becsült mennyisége, amelynek egy humán populáció (az érzékeny alcsoportokat is beleértve) rövid időn át (24 óra vagy kevesebb) kitehető anélkül, hogy az élettartam alatt ez ártalmas hatások értékelhető kockázatával járna.

Forrás: REACH renedelet

az akut toxicitás a vegyi anyagnak való egyszeri kitettség alkalmával, rövid távon jelentkezik. Az akut toxikus hatás koncentráció-, ill. dózisfüggésének meghatározása vagy epidemiológiai vizsgálatok alapján történhet.

A leggyakoribb laboratóriumi környezettoxikológiai tesztek a Microtox vagy a Vibrio fischeri lumineszcenciagátlási-teszt, az algatesztek, a vízibolha teszt Daphnia magna, a haltesztek, a csírázásgátlási és a növénynövekedési tesztek, a földigiliszta teszt Eisenia foetida, a madártesztek, a több fajt alkalmazó mikrokozmosz tesztek, valamint a toxikológiai tesztek kisállatokkal patkány, egér vagy szövettenyészetekkel, stb. Az akut toxicitás nagyságát leggyakrabban az alábbi értékekkel szoktuk jellemezni:

LC₁₀, LC₂₀, LC₅₀, LC₉₀ = letális koncentráció Lethal Concentration, mely a teszt-organizmus 10, 20, 50 vagy 90 %-ának pusztulását okozza.

EC₁₀, _EC20, EC₅₀, EC₉₀ = hatásos koncentráció Effect Concentration, mely a mérési vagy vizsgálati végpont 10, 20, 50, 90 %-os csökkenését okozza.

LD₁₀, LD₂₀, LD₅₀, LD₉₀ = letális dózis Lethal Dose, mely a tesztorganizmus 10, 20, 50 vagy 90 %-ának pusztulását okozza.

ED₁₀, ED₂₀, ED₅₀, ED₉₀ = hatásos dózis Effect Dose, mely a végpont 10, 20, 50, 90 %-os csökkenését okozza.

A koncentráció–hatás görbe meredekségét használva vegyi anyagok toxicitásának jellemzésére eltérő eredményt kaphatunk, mint az EC_x értékeket használva, hiszen a szigmoid görbék alakja eltérő lehet.

Akut toxicitás mérése esetén a tesztelési idő rövidsége miatt könnyen elkövethetjük azt a hibát, hogy a hatás csak a teszt idejének lejárta után jelentkezik. Ezt kiküszöbölendő hosszú távú, un. krónikus vizsgálatokat kell végezni. A hosszú távú vizsgálatokban az utódok létrehozására gyakorolt hatást is mérhetjük. Az utódok számát is mérő tesztek a reproduktivitási tesztek.

az akut toxicitás azon káros hatásokra vonatkozik, amelyet egy anyagnak való 24 órán belüli egyetlen expozíció vagy több expozíció eredményezhet a szabványban leírt patkánykísérletekben. Ez a szemen és bőrön keresztüli vagy belélegzés általi beadási módokra vonatkozik. Egy vegyi anyag akut toxikus képességének előrejelzése az egészségre káros hatások meghatározásához szükséges, amelyek véletlenszerű vagy szándékos rövidtávú expozíció következtében léphetnek fel: a toxikus hatások típusai, támadási idejük, időtartam és súlyosság, az adag-válasz viszony és a nemek közti különbség a válaszban. A vizsgált károsodások lehetnek a toxicitás klinikai jelei, rendellenes testtömeg változások, és/vagy a szervek és szövetek patológiás elváltozásai, amelyek bizonyos esetekben halált eredményezhetnek.

Forrás: REACH

szénhidrogénből származó, szénből és hidrogénből álló csoport. A legegyszerűbb alkil-csoport a metil, amelyben egy szénatomhoz három hidrogén kapcsolódik.

alkotmányunk a környezet védelméről két helyen is rendelkezik. Először a társadalmi-gazdasági alapokról szóló I. fejezetben, a 18.§-ban: "A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez". Másodszor az alapvető jogok és kötelezettségek között, a XII. fejezetben, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog egyik megvalósítási eszközeként: "Ezt a jogot a Magyar Köztársaság [...] az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg" (70/D.§). Az egészséges környezethez való alapjog az első fejezetben a politikai és a gazdasági szabadság végső határát jelöli ki, a ma már világszerte elfogadott "fenntartható fejlődés" követelményének szellemében. Ugyanitt a házasság, a család és az ifjúság közvetlen szomszédságában egyúttal a jövő generációkért viselt felelősséget is hangsúlyozza. A VII. fejezetben az egyes ma élő emberek által a legfontosabbnak tartott alapjog, a testi és lelki egészség megvalósítását hivatott előmozdítani. A környezet védelme mindkét helyen, mindkét funkciójában végső fokon az emberi élet, sőt a teljes élővilág fennmaradását szolgálja.

keverékekben, termékekben megtalálható kémiai anyag, mely saját egyedi kémiai tulajdonságaival jellemezhető.

Forrás: REACH

reakcióképes gáz, ill. por egységnyi térfogatú és meghatározott állapotú levegőben mérhető legkisebb mennyisége, amelynél a keverék már felrobbanhat.
Forrás: MSZ 21460/3–78

az általános technológiai kibocsátási határértékeket légszennyező anyagcsoportokra állapítják meg a szennyezőanyag fizikai, kémiai tulajdonságai és a környezetre gyakorolt hatása alapján. Külön határérték rendszer vonatkozik az alábbi anyagcsoportokra:
szilárd szervetlen anyagok,
- gáz és gőznemű szervetlen anyagok,
- szerves anyagok,
- rákkeltő anyagok.
Az egyes anyagcsoportokon belül a szennyezőanyagokat osztályba sorolják és a veszélyességi osztályokra a légszennyező anyag tömegáramától függő kibocsátási határértéket állapítanak meg.
Forrás: Barótfi István: Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000

az élőlények légzése során a végső elektronakceptor az oxigén, ehhez kapcsolódik az energiatermeléshez felhasznált redukált szubsztrát hidrogénje. Ha az elektronakceptorból hiány van, akkor a légzés gátolt. A mikroorganizmusok nagy része oxigénhiány esetén átáll, un. alternatív elektronakceptorokra, ilyenek a nitrátok és a szulfátok. A talajban a mélységgel folyamatosan csökken az oxigénkoncentráció vagyis a talaj redoxpotenciálja. Csökkent redoxpotenciálon a mikroorganizmusok alternatív légzésformákat alkalmaznak, vagyis az energiatartalmú redukált szubsztrátok oxidációjához a NO₃^2- és a SO₄^2- oxigénjét használják fel. Ezt a folyamatot denitrifikációnak illetve szulfátredukciónak is nevezik és a talajban, az anaerob vizekben és az üledékekben a fakultatív anaerob mikroorganizmusokat jellemző folyamat. A Fe³⁺ és Mn⁴⁺ is képes redukálódni, ezzel alternatív elektronakceptorként szolgálni a talajban. Negatív redoxpotenciál esetében a CO₂ szolgál elektronakceptorként, a mikrobiológiai folyamat végterméke a metán: CH₄. Egyes szennyezőanyagok, mint a triklóretilén TCE vagy a perklóretilén PCE is szolgálhat elektronakceptorként a reduktív dehalogénezés folyamatához. Egyes humuszkomponensek, fulvosavak és huminsavak is betölthetnek alternatív elektronakceptor szerepet, ezzel stimulálják egyes talajmikroorganizmusok energiatermelését.

a biodegradációs folyamatokat a talajban vagy a vízben a mikroorganizmusok katalizálják. A szennyezőanyag az energiatermelő folyamatukhoz szükséges redukált szubsztrát, melynek bontásával, oxidációjával energiát nyernek. A folyamathoz szükséges oxigént, mely hidrogénakceptorként szerepel az energiatermelő oxidációs légzési folyamatban nem csak légköri oxigén lehet, hanem nitrát vagy szulfát is. A mikroorganizmusok nitrátlégzése +0,4 Volt redoxpotenciál körül lép be, a szulfátlégzés pedig + 0,2 Volt érték körül. Ha a technológiánk központi folyamata nitrátlégzésen vagy szulfátlégzésen alapuló biodegradációs folyamat, akkor ezeknek a légzésformáknak kedvező redoxpotenciált a technológusnak kell biztosítania NO₃ vagy SO₄ adagolással, esetleg vas 0 és vas II szint beállítással. Ha nem pótoljuk az hidrogén-akceptort, akkor az idővel elfogy, és a redoxpotenciál egyre kisebb érték lesz, végül negatív értéket vesz fel. Negatív redoxpotenciálon az obligát anaerob mikroorganizmus működnek, a szubsztrát oxidációját karbonátlégzésük segítségével oldják meg acetogenézis a termék acetát vagy metanogenézis a termék metán során. Ha a biodegradáción alapuló biotechnológia karbonátlégzésen alapul, akkor a negatív redoxpotenciált mindvégig biztosítanunk kell a talajban vagy a talajvízben. Ez pl. nitrát- vagy szulfátlégzés segítségével könnyen oxidálható szubsztrátfelesleg állandó koncentráció biztosításával érhető el. Ilyenkor a könnyen bontható szubsztrát oxidációjához elhasználódik a rendszerbe pl. áramló talajvízzel bekerülő nitrát vagy szulfát.

az oxidációs biológiai folyamatokat a talajban vagy a vízben a mikroorganizmusok katalizálják. A szennyezőanyagok ezen a mikroorganizmusok energiatermelő folyamatában szubsztrátként szerepelnek, a redukált szerves vegyületből oxidált termékek keletkeznek. Amennyiben ezekhez az oxidáció folyamatokhoz nem a légköri oxigént használják a mikroorganizmusokat, hanem alternatív légzési formák segítségével NO₃-ot, SO₄-ot vagy CO₂-ot, akkor anaerob oxidációról beszélünk. Amennyiben a biotechnológiánk központi folyamat az anaerob oxidáció, akkor megfelelő hidrogénakceptorról kell gondoskodnunk, ellenkező esetben egy ilyen magárahagyott folyamat zárt rendszerben egyre csökkenő redoxpotenciálhoz fog vezetni, végül az obligát anaerób mikroorganizmusoknak kedvező negatív redoxpotenciálon folyó metántermelő folyamatba torkollik pl. hulladéklerakó telepek.

az anaerob oxidáció folyamatpárja a redukció. Miközben egy szubsztrát pl. a szenyezőanyag oxidálódik, aközben anaerob körülmények között a nitrát nitrogéngázzá, a szulfát kénhidrogénné, karbonát pedig acetáttá vagy metánná redukálódik. Gyakran ez a reduktív folyamat a bioremediációs technológiánk alapfolyamata. Egyik legismertebb példa erre a szulfátredukció közben keletkező kénhidrogén felhasználása fémek oldhatatlan szulfiddá alakítására. Oldhatatlan szulfid formában az anaerob üledékek, vízzel elárasztott talajok fémtartalma, teljesen hozzáférhetetlen csapadék formában van jelen, kockázata kicsit. Egy másik ismert példa a klórlégzés vagy reduktív deklórozás: ilyenkor a szerves klórvegyületen kötött klór lesz a hidrogénakceptor, a szerves vegyület pedig deklórozódik. Ha ez a folyamat a biotechnológiánk alapja, biztosítanunk kell a klórlégzéshez szükséges negatív redoxpotenciált a talajban: ha in situ, vagyis nem zárt rendszerben dolgozunk, akkor a kezelt területre érkező talajvízben oldott szulfátot a szulfátlégző baktériumok számára túladagolt szubsztrátokkal lehet eltávolítani és ezzel a redoxpotenciált leszorítani.

ebben a REACH mellékletben azokat a kritériumokat gyűjtötték össze, melyek alapján azonosíthatóak a perzisztens, bioakkumulációra hajlamos és toxikus (PBT), valamint a nagyon perzisztens, és bioakkumulációra nagyon hajlamos (vPvB) vegyi anyagok.

Forrás: REACH

ez a melléklet az Európai Unióhoz kapcsolódó vegyi anyagok vagy vegyi anyag cvsoportok harmonizált osztályozását és cimkézését tartalmazza. Ezt a listát rendszeresen frissítik a fejlődésnek, az újabb információknak megfelelően. Ezt az eljárást úgy nevezik, hogy "Alkalmazkodás a Technikai Előrehaladáshoz" (ATP: Adaptations to Technical Progress). A javaslatokat a DG ENV (EC Directorate General responsible for environment, vagyis az Európai Bizottság környezetért felelős főigazgatósága) terjeszti elő és a tagállamok hagyják jóvá.

Az Annex I. listát az európai jogszabályokat publikáló OJL adja közre. A legfrissebb listát a következő weboldalon találhatjuk: http://www.reach-compliance.eu/english/legislation/docs/launchers/launch-annex-1-67-548-EEC.html

a CLP rendelet (vegyi anyagok és termékek osztályozása és címkézése) melléklete, mely azoknak a vegyi anyagoknaka listáját tartalmazza, melyeket harmonizált osztályozásnak és címkézésnek kell alávetni (GHS = Globally Harmonized System).

Hasonló szerepet töltött be korábban a DSD rendelet (Dangerous Substance Directive = veszélyes anyag irányelv) I. számú melléklete (Annex I).

az "Annex XIV" melléklet a REACH hatálya alá tartozó engedélyköteles vegyi anyagok prioritási listája. Tartalmazza a vegyi anyagok listáját és az engedélyeztetési kötelezettség teljesítésének határidejeit.

Forrás: REACH

a REACH rendelet hatálya alá eső vegyi anyagok közül a SVHC anyagok regisztrálásához, osztályozásához, címkézéséhez, korlátozásához szükséges dosszié, egy egységes protokoll szerint kitöltendő adatlap.

a REACH törvény XVI. melléklete a társadalmi-gazdasági elemzést tartalmazza.

az "Annex XVII" melléklet a REACH hatálya alá tartozó veszélyes vegyi anyagok, termékek és készítmények gyártásával és piacra helyezésével kapcsolatos korlátozásokat tartalmazza.

Forrás: REACH