Lexikon
a kockázat felmérése a kockázat mértékének számszerűsítését jelenti, általában a kár nagyságának és a kár bekövetkezési valószínűségének szorzataként számítható ki.
A vegyi anyagok gyártásából, használatából, környezetbe kerüléséből és hulladékba jutásából adódó környezeti kockázatok számszerű jellemzésénél meg kell különböztetnünk a jogi és szabályozási célokra készült általános kockázatfelmérést vagy más szóval veszélyfelmérést, amit nem konkrét földrajzi területre és területhasználatra, hanem Magyarországra, Európára vagy a világra vonatkoztatunk, a feladattól függően. A határértékek is ezeket az általános kockázati értékeket reprezentálják. Ilyenkor a vegyi anyagok jellemzőiből adódó veszélyét egy feltételezett átlagkörnyezetre vonatkoztatjuk, pl. Európára. A számításoknál az átlagos európai hőmérsékletet, vízáramokat, lebegőanyag-tartalmat, talajtípusokat, meteorológiai jellemzőket vesszük figyelembe. Ezek a megegyezés szerinti európai „átlagértékek” az EU-TGD útmutatóban találhatóak meg és mindenki, aki egy vegyi anyag európai kockázatát szeretné megadni, ezeket az értékeket használja a kockázatfelméréshez, tehát a vegyi anyagok veszélyességét (toxikus, mutagén, gyúlékony, stb. hatásait) mintegy bekalibrálja Európára, az európai terjedési, területhasználati és ökológiai viszonyokra.
A vegyi anyagok reális környezetbe kerülésekor kialakult szennyezett területek és környezeti elemek kockázatát az anyag konkrét környezetbe kerülése alapján előrejelezhető káros hatás alapján jellemezhetjük. Egy vegyi anyag kockázatának felméréséhez szükség van a szennyezőanyag forrásának ismeretére, a kibocsátott anyagmennyiség ismeretére, magának a szennyezőanyagnak az azonosítására (fizikai-kémiai tulajdonságok, szerkezet, környezetben való viselkedés, káros hatások), a környezetben való terjedés jellemzőire, melyet az anyag és a környezet tulajdonságai és kölcsönhatásai együttesen szabnak meg, a szennyezőanyag által elért környezeti elemek azonosítására és a területhasználatból adódó receptorok ismeretére. Mindezt az integrált kockázati modell segítségével modellezhetjük.
A vegyi anyagok általános és helyszínspecifikus kockázatát abszolút vagy relatív mérőszámmal jellemezhetjük. Az abszolút kockázat mérőszáma egy fizikai jelentéssel rendelkező érték, az előrejelezhető környezeti koncentráció (PEC = Predicted Environmental Concentration) és előrejelzés szerint káros hatást még nem mutató koncentráció érték (PNEC = Predicted No Effect Concentration) hányadosa, vagyis a kitettségnek és a hatásnak a hányadosa. A környezetbe kerülő vegyi anyagok vagy vegyi anyagokkal szennyezett területek relatív kockázatát rangsorolására kidolgozott kockázatfelmérési eljárás eredményeképpen pontszámokban, vagy százalékban fejezzük ki. Ezek a relatív értékek a vegyi anyagok vagy szennyezett területeket bizonyos szempontok szerint önkényesen megválasztott, konkrét mértékegységgel nem rendelkező skálán helyezi el. Bizonyos szempontból egy csoportba sorolható vegyi anyagok vagy területek rangsorolására, prioritási listák készítésére alkalmas. A relatív kockázat mérőszáma döntésekhez közvetlenül nem használható fel.
A környezeti kockázat számszerűsítésének célja hogy értékelésre és összehasonlításra használható, környezetirányítási és kockázatkezelési döntések támogatására alkalmas mérőszámot nyerjünk.
&search
a kockázatfelmérési Bizottság a ECHA egyik bizottsága, amely az ECHA értékelésekre, engedélyezési kérelmekre, korlátozási javaslatokra, az osztályozási és címkézési jegyzék szerinti osztályba sorolásra és címkézésre vonatkozó javaslatokra, valamint egyéb olyan, az emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatokkal kapcsolatos kérdésekre vonatkozó véleményének előkészítéséért felelős, amelyek e rendelet alkalmazásából adódnak. A bizottság tagjait hároméves időtartamra, mely meghosszabbítható, az igazgatóság nevezi ki, úgy, hogy minden jelöltet állító tagállam jelöltjei közül legalább egy, de legfeljebb két tagot nevez ki. A bizottságok tagjai tudományos, technikai vagy szabályozási kérdésekben tanácsadók segítségét vehetik igénybe.
(Forrás: REACH)
intézkedések, melyek csökkentik egy vegyi anyag kibocsátását, ezáltal csökkenti annak kockázatát az emberi egészségre és a környezetre. (Forrás: REACH)
a kockázatmenedzsment általában azt jelenti, hogy a kockázatot meghatározó politikai, társadalmi, gazdasági körülmények figyelembevételével ki kell alakítani a kockázat mérésére alkalmas metodikát, és minden tevékenység elkezdésénél vagy folytatásánál ipari, kereskedelmi, pénzügyi, mezőgazdasági, szállítási, területfejlesztési, környezetvédelmi, egészségi, stb. felmérni, majd folyamatosan figyelni, a kockázatok alakulását és megtenni a kockázati érték változásának megfelelő kockázacsökkentő intézkedést megelőzéssel, a kockázat egyes elemeinek jobbításával, korlátozásokkal.
Ugyanez történik a környezeti kockázat menedzsmentje során. A kockázatmendzsment a környezetmendzsment legfontosabb eszköze. A környezeti kockázatmenedzsment függvénye a környezetpolitikának, az pedig a nagypolitikának és a gazdasági helyzetnek. A környezeti kockázatmenedzsment két legfontosabb támogatója a környezetmonitoring és környezetvédelmi jogi háttér, a rendeletek. A monitoring által szolgáltatott adatok alapján lehet követni a környezet állapotváltozását és ebből előrejelezni a jövőbeni állapotot. Ezt kell összehasonlítani az elfogadható, törvénybe is beiktatott kívánatos minőséggel. Ha az előrejelzett állapot rosszabb, mint a kívánatos, akkor kockázatcsökkentő intézkedéseket kell indítani: megelőzés, remediálás, korlátozás.
A modern kockázatmenedzsment eszköztára egyre finomodó módszereket igényel, mind az adatszolgáltatás, információgyűjtés, mind pedig az előrejelzések területén. A környezeti kockázatmenedzsment eszköztárát a környezetről nyert információk finomítása, az előrejelzések pontosítása és a vegyi anyagok hatásának mérése és interpretálása területén kell javítani. Ez a MOKKA projekt fő feladata.
egy nagyobb életviszony-csoportra vonatkozó egynemű jogszabályok rendszerbe foglalása, szerves egységbe ötvözése. Eredményét törvénykönyvnek, kódexnek nevezik. A kodifikáció szót tágabb értelemben gyakran használják a jogalkotás folyamatának szinonimájaként. Törvényalkotás, törvénybe foglalás, törvényszerkesztés.
víz kóliform baktériumkoncentrációjának mérőszáma: 1 db kólibaktérium kóliform, kólicsoportba tartozó baktérium hány ml vízben van, vagyis egy kóliform baktériumra hány ml víz jut. Más megfogalmazásban adja meg a bakteriális szennyezettséget a kóliszám: 100 ml vízben található kóli- illetve a kólicsoportba tartozó baktériumok száma db/100 ml. A kólicsoportba tartozó baktériumok a normál bélmikroflóra tagjai, jelzőmikroflóraként alkalmazzuk az ivóvíz, az élelmiszerek és a fürdővíz higiénés mikrobiológiai vizsgálatakor, olyan alapon, hogy ahol a kóli-titer bizonyos értéket meghalad, ott nagy a valószínűsége fekáliás eredetű, patogén mikroorganizmusok jelenlétének is. A víz és az élelmiszerek egészségi kritériumai is kóli-titer vagy kóliszám egységben jelennek meg, ivóvízre például a megengedhető kóliszám; klórozott vezetékes víz esetén: 0,4; nem klórozott vezetékes víz és ásványvíz esetében: 2; fúrt kútnál: 4 és ásott kútnál 20 db/100 ml víz érték.
a kólicsoportba tartozó baktériumok, kóliformok: Gram negatív, endospórát nem képző, aerob vagy fakultatív anaerob baktériumok, melyek a laktózt sav- és gázképzés kíséretében hasznosítják, az Endo-agart pirosítják és rajta fémesen fénylő telepeket alkotnak. Emlősök bélcsatornájában, vizekben és talajban élnek, gyakran növényi-, állati és emberi korokozók, de jelentős szerepük van a szervezet vitaminellátásában pl. B12 is. Víz és élelmiszerek fekáliás szennyeződésének jelzőbaktériumai. Különböző csoportjai és alcsoportjai vannak, melyek eltérő mértékben veszélyesek. Azok, például, amelyek a laktózt nem csak 37 oC-on, de 44 oC-on is képesek erjeszteni, friss fekáliás szennyeződésre utalnak. Elkülönítésük és azonosításuk biokémiai és szerológiai reakciók, valamint modern géntechnikák segítségével lehetséges. még kóli-titer, kóliszám. A "kóli" tehát indikátormikroflóra, egy vegyes mikroorganizmus csoport, melyet eredetük, morfológiájuk és bizonyos biokémiai és fiziológiai hasonlóságok miatt rendeződnek egy csoportba, nem azonos a szintén kóliform Escherichia coli enterobaktérium fajjal.
&show
kolloid állapotban lévő rendszer, melynek elemei 1-500 μm méretű részecskék, melyek egymással kapcsolatba lépve diszperz rendszert alkotnak. A kolloid állapot fő jellemzője a nagy fajlagos felület, a felület különleges minősége és az, hogy a kolloid rendszerek általában nincsenek egyensúlyi állapotban, emiatt változékonyak, külső hatásokra érzékenyen reagálnak. Vizsgálatuk nem egyszerű, mert maguk a mérési módszerek is nagymértékben befolyásolják a rendszer állapotát, emiatt figyelembe kell venni a folyamatok időbeni változását, koncentrációfüggését, a diszperzitásfokot és annak változását, vagyis dinamikus mérési, vizsgálati módszereket kell alkalmazni.
A talaj szerves és szervetlen kolloidok komplex rendszere, minden érvényes rá, amit a kolloid diszperz rendszereknél ismertettünk. A talaj szerves anyagai, a humuszanyagok molekuláris méretű anyagból kondenzációval, polimerizációval, többszörös kapcsolódások után éri el a kolloid mérettartományt, a szervetlen kolloidok, az agyagásványok viszont a kőzetek mállása és a szilikátok másodlagos átalakulása révén aprózódnak annyira, hogy végül kolloid méretű szemcsékké válnak. A talaj annyival is bonyolultabb, mint egy átlagos kolloid rendszer, hogy a talajnak egy élő "frakciója" is van, a talaj élővilága, a talajbióta.
A kolloidok vizsgálati módszerei eltérnek a homogén és heterogén rendszerek vizsgálati módszereitől, a talajnál is alkalmazzák a kolloidoknál már bevált módszereket: elektronmikroszkópia, diffúzió, ülepítés, ozmózisnyomás- és viszkozitásmérés, felületi feszültségek mérése, röntgenvizsgálatok, elektrokinetikai mérések.
a kémiai analízis színmérésen alapuló hagyományos módszerei, melyekben az adott elemre (elemekre, vegyületekre) specifikus színreakciókat használjuk fel mennyiségi meghatározásukra. Például, a vas(II) o-fenantrolinnal jól mérhető rózsaszínű komplexet képez. A szín intenzitása, amit spektrofotométerrel mérünk, arányos a vas(II) koncentrációval. A kolorimetriás módszereket ma is kiterjedten használjuk, bár érzékenységük nem éri el a nagyműszeres módszerekét, mint az atomabszorpciós spektroszkópia (AAS) és induktív csatolású plazma tömegspektrometria (ICP-MS).
A költség-haszon felmérés általában olyan kvantitatív döntéstámogató rendszer, amely pénzértékben fejezi ki a döntési változatok költségeit illetve hasznait. szennyezett területekkel és talajremediációval kapcsolatban a jövőbeni területhasználat és ezzel összefüggésben a célállapot különbözhet az egyes döntési alternatíváknál, lehetővé teszi például a területfejlesztés tervezése során egy nagyobb hasznot hozó jövőbeni területhasználat választását egy költségesebb kockázatcsökkentési remediációs megoldás mellé. Mind a hasznokat, mind a költségeket forintosítjuk, így hasonlítjuk össze a két oldalt. A pénzben ki nem fejezhető hasznok és károk figyelembevétele ma még nem megoldott, nincs rá egységes metodika.
azonos célértékhez és jövőbeni területhasználathoz tartozó megoldási alternatívák egymáshoz viszonyított értékelésére használják, általában olyankor, ha nincs szükség vagy ha nincs elég adat a komplett költség-haszon felmérésre. Az összehasonlíthatóságot fajlagos költségek képzésével biztosítják és ugyanahhoz a célértékhez vezető legkissebb költségű alternatívát választják.
számos mikroorganizmus anyagcseréjében megfigyelhető jelenség, melynek során a mikroorganizmus számára tápanyagul nem szolgáló szubsztrát az un. koszubsztrát biotranszformációja, módosulása, lebontása történik, gyakorta egy másik, tápanyagul szolgáló szubsztrát átalakulásával egybekötve. A koszubsztrátból kometabolizmussal, kooxidációval nyert terméket a mikroorganizmus nem hasznosítja. A jelenség bizonyos enzimek tágabb szubsztrátspecificitásán alapul, vagyis azon, hogy az enzim a szokásos szubsztrátján kívül hasonló térszerkezetű és méretű idegen anyagot is elfogad, elvégzi rajta az átalakítást, de a keletkezett termék nem jut tovább az anyagcsere kapcsolódó reakcióiba energiatermelés, bioszintézis. Igen sok xenobiotikum biodegradációjának bevezető lépése kometabolizmus, kooxidáció . A kometabolizmus, kooxidáció folyamatát környezetvédelmi biotechnológiákban hasznosítják xenobiotikumokat tartalmazó hulladékok vagy szennyezett környezeti elemek pl. talaj, talajvíz, üledék remediációja során. Jól ismert kometabolikus folyamat a klórfenolok, pl. 3,4-diklórfenol bontása Penicillium frequentans fonalas gombával, fenol jelenlétében, vagy a 2,4,6-trinitro-toluol TNT többlépéses kometabolizmus, kooxidációval történő bontása. Ezeken a kometabolikus folyamaton talaj- és talajvízkezelési technológiák is alapulnak. Kezdetben azon a megfigyelésen alapult a kometabolizmust kihasználó technológiaalkalmazás, hogy a szennyzett talajvíz klórozott szénhidrogéntartalma gyorsabban biodegradálódott spontán olyan helyeken, ahol BTEX szennyzettség is volt jelen. Ma már tudatosan alkalmazzák a kometabolizmus jelenségét nehezen bontható klórozott szénhidrogénekkel szennyzett talajvíz biodegradáción alapuló remediációja során.
bioremediációs technológia, mely olyan talajmikroorganizmusok tevékenységén alapul, amelyek a szennyezőanyagot azért képesek bontani, mert az hasonlít, más, ismert szubsztrátokhoz, melyeket a mikroorganizmus képes bontani, ha van mellette egy olyan szubsztrát mely az energiát adja. A központi biokémiai folyamattól eltekintve a technológia egyezik bármely talajbioremediációhoz, az egyetlen különbség, hogy a tápanyagokon kívül energiát szolgáltató anyaggal is el kell látni a bontó mikroflórát. Lásd még kometabolizmus, kooxidáció.
a kommunális hulladék kategóriába alapvetően a háztartásokból, közterületekről származó és a gazdasági vállalatoknál keletkező szilárd hulladék tartozik bele (pl.: élelmiszerekből, fából, fémből, műanyagból, üvegből, textilből valamint inert anyagokból keletkező hulladékok).
- háztartási hulladék: az emberek mindennapi élete során a lakásokban, valamint a pihenés, üdülés céljára használt helységekben és a lakóházak közös használatú helyiségeiben és területein, valamint az intézményekben keletkező,
- közterületi hulladék: közforgalmú és zöldterületeken keletkező,
- háztartási hulladékokhoz hasonló jellegű és összetételű hulladék: gazdasági vállalkozásoknál keletkező – veszélyesnek nem minősülő szilárd hulladék.
Összetétele és mennyisége erősen függ az életszínvonaltól, az életmódtól és ezen belül a fogyasztási szokásoktól.
vegyi anyag keverékek, készítmények olyan alkotórésze, melyet szándékosan adnak hozzá.
(Forrás: REACH)
A gázkromatográfiás gyakorlatban használt kifejezés vegyületek azon csoportjaira, melyeket a gázkromatográfiás módszer nem képes szétválasztani egyedi komponensekre, ezért együtt értékeljük a burkológörbe alatti terület integrálásával kalibráció alapján. Ilyen például a szénhidrogénekkel (dízelolajjal, transzformátorolajjal vagy pakurával) szennyezett talaj extraktuma.
A komposztálás olyan, alapvetően aerob biológiai folyamat, melynek során a hulladékok, melléktermékek szerves anyagaiból humuszszerű termék alakul ki. A mezőgazdaságban, különösen a kertészetekben régóta ismert és alkalmazott módszer. Újabban a biológiailag bontható szerves hulladékok, így városi biomassza, szennyvízsizsap, rothasztott szennyvíziszap, stb. hasznosítására is alkalmazzák.
Komposztnak nevezzük azt a morzsalékos, sötétbarna színű talajszerű, nagy szervesanyag-tartalmú anyagot, amely holt szerves anyagból, biomasszából, szerves hulladékokból, biológiai eredetű maradványokból elsősorban mikroorganizmusok tevékenységének hatására jön létre, megfelelő külső körülmények mellett (oxigén, nedvességtartalom).
A mikroorganizmusok intenzív légzés és energiatermelés közben elbontják a szerves széntartalmú anyagokat, a szenet széndioxiddá oxidálják. Ez a folyamat a mineralizáció. Miközben a komposzt mikroorganizmusai rengeteg szenet "ellélegeznek", a komposztált szerves anyagban lévő nitrogén részben beépül a mikroorganizmusok sejtjeibe, részben a humuszban marad, vagyis feldúsul a szénhez képest. Ebből adódik a humusz növényi tápanyagtartalma, és a talaj tápanyagtartalmának pótlására való alkalmassága.
A holt szerves anyag másik részét nem bontják le a komposzt mikroorganizmusai, a nehezebben bomló, nagymolekulájú szerves anyagok és a biológiai bontás maradékai feldúsulnak, majd kémiai átalakulásokon mennek keresztül, egyre nagyobb molekulákká kondenzálódnak és polimerizálódnak, vagyis humuszanyagok keletkeznek belőlük, melyek egy bizonyos méret elérését követően már stabil, nem biodegradálódó makromolekulákká állnak össze. Ezek, a kolloid mérettartományt elérő molekulák adják a szerkezeti humuszt a talajban, ezen alapszik a komposzt talajszerkezet-javító hatása.
1. elegyek, keverékek alkotóinak arányát kifejező mérőszám. Valamely komponens részaránya - gázban, folyadékban vagy szilárd anyagban - megadható százalékosan, vagy tömeg- ill. térfogati koncentrációban. Százalékosan azt adjuk meg, hogy az elegynek hány századrésze a kérdéses komponens; gázoknál általában térfogatszázalék tf%, folyadékoknál, szilárd anyagoknál tömegszázalék %, mólszázalék mól% vagy atomszázalék használatos. Térfogati koncentráció az oldott anyag tömegét adja meg az oldat térfogatában g/dm3, mg/dm3, μg/dm3 1 dm3=1 liter, de leggyakrabban a komponens tömegét adjuk meg az elegy vagy a keverék tömegében g/kg, mg/kg, μg/kg, ng/kg. Elterjedten alkalmazzák a ppm = part per million és a ppb = part per billion egységeket is, amelyek az adott komponens egymilliomod 10-6 g/g = mg/kg, vagy egymilliárdnyi 10-9 g/g = μg/kg részarányát jelentik az elegyben vagy a keverékben.
2. a környezeti koncentráció alapvetően meghatározza a vegyi anyagok környezeti kockázatát. vegyi anyagok koncentrációja a környezetben nem állandó. A környezetbe kikerülés idő és hely szerinti koordinátáiból kiindulva, a terjedés, a környezeti elemek fázisai közötti megoszlás és a bomlás fizikai, kémiai, biológiai hatásra nagymértékben befolyásolják a környezeti koncentrációt. A vegyi anyag tulajdonságainak, környezetben való viselkedésének, sorsának és a környezet jellegzetességeinek ismeretében a környezeti koncentráció térben és időben előrejelezhető:PEC előrejelzett környezeti koncentráció. Ugyanezen terjedési modell alapján előrejelezhető az elérési idő is. A környezeti koncentráció előrejelzése kiindulhat a vegyi anyag gyártott és/vagy felhasznált mennyiségéből, vagy a környezetben mért koncentrációból.
3. a környezetet szennyező vegyi anyagokra vonatkozó környezeti minőségi kritériumok háttérérték, szennyezettségi határértékek, beavatkozási érték, célértékek is koncentrációként kerülnek rögzítésre törvényekben, rendeletekben, irányelvekben, szabványokban.
a környezettoxikológiai szempontból tesztelendő veszélyes anyag növekvő koncentrációjának kitett tesztorganizmus válasza hatás a vegyi anyag koncentrációjának függvényében ábrázolva. A koncentráció-hatás összefüggés jellegzetes szigmoid alakú görbe, melynek a mérési pontokra történő illesztése, illetve statisztikai értékelése után nyerjük a káros hatás mértékét jellemző kitüntetett pontokhoz tartozó eredményt, vagyis a tesztmódszer végpontját, pl. EC50 vagy NOEC.
a kondenzációt a gőz, illetve a gőzt tartalmazó gáz hőmérsékletének csökkentésével illetve nyomásának növelésével érhetik el.
A hőmérsékletcsökkenés kondenzátorban valósítható meg, amely direkt (közvetlen) és indirekt (közvetett) lehet. A direkt kondenzátorban a hűtő és cseppfolyósítandó anyagok közvetlen érintkezésben vannak, az indirekt kondenzátorban pedig a gőzök és a kondenzátum nem érintkezik a hűtőközeggel.
A levegőtisztaság-védelemben elsősorban a hőmérséklet csökkenés hatására megvalósuló kondenzációt alkalmazzák.
Az alkalmazott direkt kondenzátorok a permetező toronyhoz hasonló permetező kondenzátorok, a folyadéksugár kondenzátorok, amelyek a Venturi-mosónak felelnek meg, a keverő-vagy barometrikus kondenzátorok.
Indirekt kondenzátorként leggyakrabban használt a csőköteges és a léghűtéses kondenzátor.
Forrás: Barótfi István (Ed.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000
ütköztetéses elven működő pormintavevő berendezés, amely az atmoszférikus levegőben lévő porok szemcseszámának meghatározására szolgál.
Forrás: MSZ 21460/3–78
A kőolajból származó 300°C alatti forrpontú desztillátumok átfogó neve.
a REACH törvény megkívánja egy vegyi anyag gyártóitól és importőreitől, hogy működjenek együtt egy-egy vegyi anyag regisztrálásában, és osszák meg az ezzel kapcsolatos munkát és költségeket. Ez a közös munka konzorciumokban folyik, egy-egy vegyi anyag menedzsmentjére konzorciumok alakulnak. ReachCentrum egyik szolgáltatása a REACH konzorciumok szakszerű mendzselése.
a kőolajból 1. tisztítás, stabilizálás és 2. lepárlás során előállított szénhidrogén-keverékek. A kőolaj származékok összetétele, minősége a technológiától és a kőolaj összetételétől függ, az pedig a kőolaj-keletkezés kiindulási anyagaitól és körülményeitől. Fő komponensei általában szénhidrogének: paraffinok, olefinek, cikloparaffinok és aromások; oxigéntartalmú vegyületek: fenolok, karbonsavak, karbonsavészterek; kéntartalmú vegyületek; nitrogéntartalmú vegyületek.
1. Tisztítás során első lépés a kibányászott kőolaj gáztalanítása, víztelenítése és a lebegő szennyeződések eltávolítása.
2. Lepárlás során különböző forrpontú párlatokat és maradékokat nyernek: benzin: 40-200 oC; Diesel-olaj: 200-350 oC; kenőolaj: 350 oC felett, desztillációs maradék: bitumen, aszfalt.
Ha világító olajat akarnak előállítani, vagy ha a kenőolaj frakció minősége nem lenne megfelelő, akkor csak a 300 oC-ig desztilláló párlatot gyűjtik, a maradékot, a pakurát, vagy mazutot pedig fűtőanyagként hasznosítják. A benzinhozam növelése céljából a magasabb hőfokon illó frakciót hőbontásnak krakkolás teszik ki, az így nyert illó frakció a krakkbenzin. A desztillációval, ill. vakuumdesztillációval nyert frakciókból további feldolgozással, adalékanyagok bekeverésével jönnek létre a kereskedelmi forgalomban lévő termékek. A kőolaj származékokból globálisan felhasznált évi 4 milliárd tonna nagy terhet ró a környezetre. A kőolaj származékok közel 300 komponensének legtöbbje különböző mértékben biodegradálható, de a nagyobb molekulasúlyú, aromás, policiklikus aromás és más kondenzált gyűrűs vegyületek rosszul vagy egyáltalán nem biodegradálhatóak. A környezet mikroorganizmusai viszonylag könnyen adaptálódnak a kőolaj származékokhoz, a mikrobiológiai bontó aktivitás a vízben és a talajban a kőolaj származékok használatával párhuzamosan nagymértékben megnőtt mindenütt a földi ökoszisztémában. A kőolaj származékok biodegradációja komponensenként eltérő biokémiai útvonalakon zajlik míg végül a földi szénkörforgalomba kapcsolódva mineralizált komponenseket CO2, vagy humuszanyagokba épült termékeket eredményez. A kőolaj származékok egyes összetevőinek az ökoszisztémára és az emberre gyakorolt káros hatásai is eltérőek: vannak enyhén toxikus, toxikus, mutagén, karcinogén és teratogén komponensei. Belégzés, bőrkontakt és emésztés útján a szervezetbe jutó kőolaj származékok káros hatásán kívül gyakori a vízfelszínen úszó szennyeződés, melynek, az esztétikai károknál sokkal veszélyesebb hatása a vízi ökoszisztéma levegőtől való elzárása, ezáltal elpusztítása.
a korai figyelmeztető rendszerek a szennyezőanyag káros hatásának vagy más káros hatások minél korábbi felismerését, az ehhez szükséges jelzőrendszert, mérhető végpontokat, korai figyelmeztető indikátorokat jelent.
Az erdők pusztulását okozó káros hatásokra már a korai szakaszban következtethetünk a klorofilltartalom csökkenéséből (távérzékeléssel mérve), amikor vizuálisan vagy morfológiai vizsgálatokkal még nem érzékelhető a káros hatás eredménye. Egy ökoszisztéma legérzékenyebb tagjainak monitorozásával már a kezdet-kezdetén figyelmeztető jelet kaphatunk az ökoszisztéma veszélyeztetettségére. A fémszennyzettség már az első pilanattól genetikai és biokémiai változásokat indukál a környezetben élő mikroorganizmusokban (rezisztencia gének elszaporodása, fémek hatástalanításában szerepet játszó fehérjék termelődése, stb., amikor még semmi más jele nincs a toxicitásnak.
A környezetben élő növények, állatok és mikroorganizmusok szervezete adaptálódik és védekezik; ennek millió genetikai és anyagcsere-következménye van: specifikus metabolitok termelődhetnek, melyek kimutatása egyszerű kémiai-analitikai vizsgálatokkal a szennyezettség megjelenését követően szinte azonnal kimutathatóak.
féreg, számítógépféreg, ami a hálozatokon keresztül biztosítja, hogy a virus írója hozzáférjen a megfertőzött számítógéphez. A Korgo a Microsoft Windows Local Security Authority Subsystem Service-ének (LSASS) sebezhetőségét használja ki, hogy felkerüljön a nem megfelelően védett gépekre. A Korgo, miután megtámadta a gépet, véletlenszerűen generált néven a rendszermappába másolja magát, és regisztrálja a fájlt. Ezután új támadható gépek után kezd el kutatni és hátsó kapukat nyit a vírust író hackerek számára. A fertőzött gépek LSASS-hibaüzenetet írnak ki, és gyakran újraindulnak. A vírust az oroszt “Hangup Team” vírus csapata készítette a Microsoft ellen.
Forrás: http://www.amega.hu/index.php?page=lexicon&id=44
akörnyezet a környezeti elemek, azok rendszerei, folyamatai, szerkezete. Beletartozik a természetes környezet és az ember által épített vagy módosított környezet is.
A környezet élő és élettelen része, a levegő, a vizek, a talaj csak integrált módon kezelhető és iránytható, hiszen minden mindennel összefügg.
A földi környezet állapota, teherbíróképessége csakis a trendek ismeretében ítélhető meg, emiatt rendkívül fontos a monitoring és az előrejelzése. Rövid távon többé-kevésbé képes lenne az emberi tudás mai állását tükröző tudomány és mérnöki gyakorlat megbírkóni a környezet helyes menedzsmentjével (sajnos rövidtávú társadalmi-gazdasági indokokra hivatkozva nem teszi ezt), de a hosszútávú trendek ismeretének hiánya miatt napi döntéseink és tevékenységünk nem illeszkedik harmonikusan a Föld egésze szempontjából optimális megoldásokhoz.
a környezetben változás előidézése, a környezetnek vagy elemének természeti erőforráskénti használata.
a környezet szempontjából legjobb megoldás azt jelenti, hogy technológiai és gazdasági szempontból kiválasztott alternatívákat a környezet szemszögéből is megvizsgáljuk. Elsősorban a hulladékmenedzsment és szennyezett területek kockázatmenedzsmentje során alkalmazzák. Azt az alternatívát kell választani, amely a legtöbb hasznot, illetve a legkisebb kárt okozza a környezetnek. A fő szempont a környezet, benne az ember és az ökoszisztéma értékeinek megőrzése. A környezet szempontjából legjobb megoldás egy döntési folyamat eredményeképpen szelektálódik ki, amit szisztematikus döntéstámogatás, például szakértőkkel való konzultáció vagy más döntéstámogató segédeszköz igénybevételével lehet jól végigvinni.
a környezetnek vagy elemének természeti erőforráskénti használatának mértéke.
a környezetnek vagy valamely elemének igénybevételével, illetőleg terhelésével járó tevékenység.
a környezethasználó az, aki igénybe veszi, terheli, vagy veszélyezteti a környezetet. Jogi szempontból a környezethasználó a környezethasználat feltételeit megállapító engedély jogosultja.
Forrás: 2005. évi XV. Törvény
A környezethasználat nem azonos a „területhasználattal” ami azt adja meg, hogy a kik és milyen módon vannak kitéve a szennyezőanyagoknak, milyen módon érintkezhetnek a szennyezett környezeti elemekkel vagy az ott termelt növényekkel, ott élő állatokkal.
olyan technológia, eljárás, szolgáltatás vagy működés, mely a környezetet a lehető legkevésbé terheli energiafogyasztással, szennyezőanyag-, és egyéb környezetkárosító ágens kibocsátásával, ugyanakkor szociális és gazdasági szempontból is megállja a helyét.
a környezet térbeli, morfológiai és funkcionálisan körülhatárolható része. A környezeti elemekre jellemző ökoszisztémák különbségei, valamint környezeti menedzsmentjük, szennyezettségük, kockázataik kezelése és a jogi szabályozás specifikumaira visszavezethető okok miatt az alábbi környezeti elemeket szokták megkülönböztetni: levegő, felszíni víz és üledék, földtani közeg alapkőzet, talaj, felszín alatti víz rétegvizek, talajvíz. Minden környezeti elem több fázisból, szervetlen és szerves összetevőkből és élőlényekből bióta áll.
fizikai fázisok a környezetben. Valamennyi környezeti elem több fázist tartalmaz, melyek közül egyik dominálhat. A levegőben domináns a légnemű a folyadék/pára, és a szilárd/por fázisok mellett. A vizekben oldott levegő és más gázok/gőzök és szilárd anyag/lebegőanyag található. A telítetlen talaj kiegyensúlyozottan tartalmazza a három fázist, a telített talaj és a felszíni vízi üledékek két fő fázisból állnak. A környezeti elemek szennyezőanyag-tartalma megoszlik a fizikai fázisok között. A megoszlás mértékét az egyensúlyi megoszlási hányadosokkal szokták jellemezni, mely elsősorban a szennyezőanyag tulajdonságaitól függ illékony, vízoldható, szorbeálódó, de a környezeti paraméterek, a környezeti elemek és fázisok tulajdonságai is befolyásolják pl. hőmérséklet, talajtípus, stb.. Lásd még talajfázisok.
a környezeti kockázatmenedzsment, a kockázatcsökkentés, illetve a remediáció alapvetően hasznot hozó, pozitív tevékenység, hiszen fő célja a veszély elhárítása, a kockázat csökkentése, ezzel az előrejelezhető káros környezeti hatások csökkentése. A remediációs tevékenység hasznai szélesebb összefüggésben is jelentkeznek így a környezeti hasznokon kívül gazdasági, és szociális hasznai is vannak. Ugyanakkor a környezet jobbítását célzó beavatkozások, technológiák alkalmazásához is kapcsolódhatnak környezeti és egyéb kockázatok, melyek a megoldások/technológiák szerint eltérő mértékűek. Ilyenek az energiaigény és használat, a vízigény és a felhasznált mennyiség, a terület használata/használhatósága a beavatkozás során, stb. in situ technológiák esetén különös fontossággal bír a technológiából történő kibocsátás, a megváltoztatott talaj- és talajvízviszonyok, valamint a remediációs technológia alkalmazását követő maradék környezeti kockázat. A környezetvédelmi és remediációs technológiák verifikálása során külön felmérést és értékelést igényelnek ezek a környezeti hatások és kockázatok.
annak felmérése egy tevékenység megkezdése előtt, hogy a tevékenység milyen formában és milyen mértékben hathat a környezet és az ember egészségére. Ha elfogadhatatlan a kockázat mértéke, akkor azt a tevékenységet a tervezett formában nem szabad megkezdeni. A környezeti hatásvizsgálatnak minden potenciálisan káros hatásra ki kell terjednie, a fizikai, statikai, meteorológiai kockázatokra, a természeti katasztrófák valószínűségére és természetesen a vegyi anyagok kockázatára.
a kár nagyságának és a kár bekövetkezési valószínűségének szorzata, vegyi anyagok környezeti kockázata esetében olyan abszolút vagy relatív mérőszámmal jellemzett érték, mely az anyag környezetbe kerülése alapján előrejelezhető káros hatását jellemzi abszolút vagy relatív skálán. Egy vegyi anyag kockázatának felméréséhez szükség van a szennyezőanyag forrásának ismeretére, a kibocsátott anyagmennyiség ismeretére, magának a szennyezőanyagnak az ismeretére fizikai-kémiaia tulajdonságok, szerkezet, környezetben való viselkedés, káros hatások, a környezetben való terjedés jellemzőire, melyet az anyag és a környezet tulajdonságai és kölcsönhatásai együttesen szabnak meg, a szennyezőanyag által elért környezeti elemek azonosítására és a területhasználatból adódó receptorok ismeretére. Mindezt az integrált kockázati modell segítségével modellezhetjük. Az abszolút kockázat mérőszáma egy fizikai jelentéssel rendelkező érték, az előrejelezhető környezeti koncentráció PEC = Predicted Environmental Concentration és előrejelzés szerint káros hatást még nem mutató koncentráció érték PNEC = Predicted No Effect Concentration hányadosa, vagyis a kitettségnek és a hatásnak a hányadosa. A kockázat számszerűsítésének vagyis felmérésének célja hogy értékelésre és összehasonlításra használható, környezetirányítási és kockázatkezelési döntések támogatására alkalmas mérőszámot nyerjünk. A környezeti kockázat akkor elfogadható mértékű, ha értéke kisebb, mint 1. A környezetbe kerülő vegyi anyagok vagy vegyi anyagokkal szennyezett területek relatív kockázatát rangsorolására kidolgozott kockázatfelmérési eljárás eredményeképpen pontszámokban, vagy százalékban fejezzük ki. Ezek a relatív értékek a vegyi anyagok vagy szennyezett területeket bizonyos szempontok szerint önkényesen megválasztott, konkrét mértékegységgel nem rendelkező skálán helyezi el. Bizonyos szempontból egy csoportba sorolható vegyi anyagok vagy területek rangsorolására, prioritási listák készítésére alkalmas. A relatív környezeti kockázat mérőszáma döntésekhez közvetlenül nem használható fel. Lásd még kockázat.
a környezeti kockázat menedzsmentje azt jelenti, hogy az előrejelezhető károk nagyságától és a gazdasági adottságoktól függően intézkedünk a kockázat csökkentése érdekében. Két oldala a környezeti kockázatfelmérés és a kockázatcsökkentés.
A kockázatmendzsment a környezetmendzsment legfontosabb eszköze. A környezeti kockázatmenedzsment függvénye a környezetpolitikának, az pedig a nagypolitikának és a gazdasági helyzetnek. A környezeti kockázatmenedzsment két legfontosabb támogatója a környezetmonitoring és környezetvédelmi jogi háttér, a rendeletek. A monitoring által szolgáltatott adatok alapján lehet követni a környezet állapotváltozását és ebből előrejelezni a jövőbeni állapotot. Ezt kell összehasonlítani az elfogadható, törvénybe is beiktatott kívánatos minőséggel. Ha az előrejelzett állapot rosszabb, mint a kívánatos, akkor kockázatcsökkentő intézkedéseket kell kezdeni: megelőzés, remediálás, korlátozás, melyek alkalmazását szintén a jogi háttér szabályozza.
A modern kockázatmenedzsment eszköztára egyre finomodó módszereket igényel, mind az adatszolgáltatás, információgyűjtés, mind pedig az előrejelzések területén. A környezeti kockázatmendzsment eszköztárát a környezetről nyert információk finomítása, az előrejelzések pontosítása és a vegyi anyagok hatásának mérése és interpretálása területén kell javítani. Ez a MOKKA projekt fő feladata. Lásd még kockázatmendzsment és környezeti kockázatmendzsment mérnöki eszköztára.
kidolgozás alatt
a szennyezőanyagforrás és a receptorok (ember, ökoszisztéma) között a környezeti közeg közvetítő szerepet tölt be, melyen keresztül a vegyi anyag tulajdonságaitól is függő terjedési mechanizmusok révén jut el a szennyezőanyag a receptorokhoz, az emberhez és a környezeti elemeket használó ökoszisztéma-tagokhoz.
a magyar jogi értelmezés szerint a légkör egésze, a munkahelyek és a zárt terek levegőjének kivételével.
Forrás: 21/2001. (II. 14.) kormányrendelet