Lexikon

szerves anyagot szervetlenné alakítani, ezáltal a növényEK számára ismét felvehető állapotba hozni. A földi biogeokémiai ciklus jellemzője, hogy az elemek körforgásában váltják egymást a élő és holt, a szerves és a szervetlen elemformák. A talajból vízből felvett szervetlen anyagokból a növények és a fotoredukcióra képes baktériumok ismét szerves anyagot szintetizálnak a napenergia befogásával. Ezek a szerves anyagok cukrok, zsírok, fehérjék, nukleinsavak, stb. az élőlény pusztulása után visszakerülnek a talajba vizekbe és ott a talajlakó állatok férgek, majd a gombák felaprítják, végül a talaj mikroorganizmus-közösségei teljesen biodegradálják, miközben a táplálékul elfogyasztott holt szerves anyagból, mint redukált szubsztrátból energiát nyernek. Ha sikerül teljesen eloxidálni a szerves anyagot, akkor co₂, és víz, illetve szervetlen N, P és S-vegyületek keletkeznek, melyek a növények által felvehető formák, így ismét beépülhetnek a növények által szintetizált szerves vegyületekbe. Ha túl sok a mineralizálandó szerves anyag a talajmikroflóra kapacitásához képest, akkor a szerves anyagok nem mineralizált hányada kondenzációs és polimerizációs reakciókon keresztül humusszá alakul.
A szerves hulladékok és szennyezőanyagok ugyanezen az útvonalon semmisülnek meg, feltéve, hogy nem akadályozzák vagy állnak ellen a talajmikroflóra biodegradációs tevékenyégének. Az akadályt a szennyezőanyag káros hatása, például toxicitása jelentheti, az ellenállást pedig kémiai szerkezete, biológiai hozzáférhetetlensége, perzisztenciája.