Lexikon
a kromatográfiának az a fajtája, mikor a mozgófázis folyadék, az állófázis pedig szilárd halmazállapotú. Egy összetett anyag komponenseinek szétválasztása olyan alapon történik, hogy a különböző fizikai-kémiai tulajdonságú komponensek megoszlása a mozgó és állófázis között eltérő. Egyik megvalósítási módja, a nagy hatékonyságú folyadékkromatográfia (HPLC) a környezeti analitika kedvelt módszere.
keverékek elválasztását szolgáló olyan kromatográfiás eljárás melyben a mozgófázis gáz halmazállapotú, az állófázis lehet szilárd és helyhez kötött folyadék halmazállapotú. Dinamikus szorpciós-deszorpciós folyamatokon alapuló elválasztási módszer, mely a bomlás nélkül gázhalmazállapotba juttatott (elpárologtatott) minta alkotóinak elválasztására alkalmas. Nem használható kis molekulájú ionos vegyületek és nagy molekulájú vegyületek (fehérjék, polipeptidek, poliszacharidok, stb.) vizsgálatára. (Forrás: Balla J.: A gázkromatográfia analitikai alkalmazásai. Budapest, 1987)
A környezeti analitikában légszennyező anyagok szerves alkotóinak, víz illó alkotóinak, porok szerves alkotóinak mérésére, továbbá talajok illékony szennyezőanyagainak, hulladékok illékony alkotóinak meghatározására, mezőgazdasági termékek, élelmiszeripari termékek, növényi és állati minták szermaradványainak kimutatására használják. szennyezőforrások felderítésében, a szennyezettség felmérésében, a szennyezőanyag terjedésének, bioakkumulációjának nyomon követésére, szennyezett területek kockázatának felmérésére, technológiamonitoringra és utómonitoringra alkalmazott fizikai-kémiai módszerek egyike.
az ion-kromatográfia, amint neve is mutatja, az ionok és egyéb töltéssel rendelkező poláris molekulák elválasztását szolgáló analitikai eljárás. Az elválasztás alapja a mintában lévő, meghatározandó ion töltése. Az ionkromatográfia szinte minden töltéssel rendelkező molekula elválasztására alkalmas, így fehérjék, nukleinsavak, aminosavak, stb. Mivel a vizsgálat folyadékfázisban történik, az ionkromatográf fő része egy elválasztó oszlop. Az elválasztás a mozgó fázisban lévő minta ionjainak az álló fázisban található ellenkező töltésű csoportokkal való kölcsönhatása révén történik. A mintában lévő különféle ionok különböző erősséggel kötődnek az álló fázison, így visszatartásuk mértéke és az oszlopból lemosásukhoz szükséges idő un. elúciós idő eltér. Az eltérések a következő paraméterektől függ: vegyérték, ionsugár és disszociáció fok.
Az ionkromatográfiát nem csak analízisre, hanem kvantitatív elválasztásra, például fehérjék tisztítására is alkalmazzák.
Az oszlopról eluált ionok detektálása történhet vezetőképesség-méréssel, UV-detektálással vagy bármilyen, a konkrét molekulát szelektíven érzékelő módszerrel. Az eluens ionjai megnehezíthetik detektálást, mivel hasonlóak a minta ionjaihoz.
a kromatográfia olyan elválasztási módszer, amelynél a vizsgálandó minta alkotóinak elválasztása egy helyhez kötött állófázis és az ezzel érintkező, mozgó (fluid) fázis közötti anyagátmeneten, valamint az egyes alkotóknak az állófázissal való eltérő kölcsönhatásán alapul. A fázisok közötti anyagátmenet hajtóerejét a két fázis közötti potenciálkiegyenlítődési törekvés biztosítja. A kémiai potenciálbeli különbség mindig megújúl a mozgófázis állandó áramlása következtében. Az elválasztandó minta molekulái, atomjai, ionjai az állófázissal különböző típusú és mértékű kölcsönhatásokat alakíthatnak ki, így az állófázisban eltérő ideig tartózkodnak, az visszatartja őket (retenció). Ennek következtében a mozgó fázissal való előrehaladásuk átlagos sebessége különböző lesz és így az állófázist már elkülönülve, egyenként hagyják el. Az elkülönített alkotókat kémiai vagy fizikai tulajdonságuk alapján jelezzük (detektáljuk). Az állófázis lehet szilárd vagy folyékony halmazállapotú. A mozgófázis lehet gáz, szuperkritikus fluid, vagy folyékony halmazállapotú. A mozgófázis halmazállapotától függően lehet gázkromatográfia, szuperkritikus fluid kromatográfia és folyadékkromatográfia. (Forrás: Balla J.: A gázkromatográfia analitikai alkalmazásai. Budapest, 1987) Mind három kromatográfiás technikát alkalmazhatjuk keverékek összetételének, környezeti minták szennyezettségének jellemzésére, állapotfelmérésre, technológiamonitoringra, utómonitoringra.
egy vegyi anyag összetevőinek jellegzetes eloszlása egy kromatogramon. A jól megválasztott ujjlenyomat úgy jellemzi a vegyi anyagot, hogy egyben megkülönbözteti más vegyi anyagoktól vagy keverékektől. Tehát azonosításra szolgál.
ultraibolya fény elnyelésén alapuló detektálási technika, amit előszeretettel használnak folyadékkromatográfiához. Egyes vegyületeknek (pl. PAH vegyületek) jellemző UV elnyelési spektrumuk van, melyek ennek alapján azonosíthatók. Az elnyelés nagysága a mérendő komponens mennyiségével arányos.
olyan kromatográfiás technika, melyben az állófázis finomszemcsés vékony réteg valamilyen hordozón (üveg, műanyag, alumínium) megkötve. Rövidített neve VRK vagy angol neve (Thin Layer Chromatography) után TLC. A mintát, pl. az extraktumot a lap aljára cseppentjük fel, majd a lapot az oldószeres futtató kádba helyezzük. Az oldószer (mozgófázis) a kapilláris erők hatására fokozatosan benedvesíti a lapot és elválasztja a komponenseket az állófázissal és az oldószerrel kialakuló kölcsönhatások alapján.