Lexikon
a Streckeisen vagy a QAPF diagram, alaplapjukkal egymással szembefordított, egyenlő oldalú, kettős háromszög diagram, melyet a magmás kőzetek makroszkópos és mikroszkópos kőzethatározásához használják. Albert Streckeisen dolgozta ki és publikálta 1976-ban és 1978-ban, ma pedig a Nemzetközi Földtudományi Unió (IUGS International Union of Geological Science) által elfogadott és használatos rendszer. A rendszert mélységi magmás kőzetekre dolgozta ki, de egyes nagyon finomszemcsés kőzetekre is használatos. A rendszer a kőzetek modális ásványos összetételén alapul, vagyis a kőzetalkotó ásványok térfogatszázalékos eloszlásán. A kőzetek osztályozásánál a kőzetalkotó ásványokat az alábbi öt csoportba osztjuk: Q = kvarc, A = alkáli földpátok, P = plagioklász, F = földpátpótlók (foidok), M = színes (mafikus) elegyrészek. Amennyiben a színes elegyrészek aránya <90 (M<90), a színtelen elegyrészek alapján osztályozzuk a kőzeteket. Az osztályozást a QAPF diagramban végezzük. Az osztályozás elve az, hogy a Q és az F csoport ásványai egyidejűleg nem fordulhatnak elő ugyanabban a magmás kőzetben elsődleges képződési módon, mert az olvadékban a többlet SiO2 a földpátpótlóval reakcióba lép és földpátot hoz létre. Ezért egyféle magmás kőzetben maximálisan három csoport ásványai fordulhatnak csak elő. Amennyiben a színes elegyrészek aránya 90–100 közé esik (M>90), a színes elegyrészek alapján osztályozunk. Ezek a kőzetek az ultrabázitok (ultramafitok). Leggyakoribb ásványaik az olivin, piroxén és az amfibol (hornblende). Ennek megfelelően két háromszögdiagramot (olivin–ortopiroxén–klinopiroxén vagy olivin–piroxén–amfibol) használunk.