Lexikon

expozíciós szcenárió, lásd expozíciós forgatókönyv

körültekintő tanulmány egy technológia vagy egy koncepció alkalmazásáról, mely részletes információt tartalmaz az alkalmazás teljesítményéről és költségéről.

azok a kémiai elemek, melyek elengedhetetlenek az élethez, az ember, az állatok, a növények vagy a mikroorganizmusok anyagcseréjében alapvető szerepet játszanak. Az elsődleges biogén C, O, H, N, P elemeken kívül, melyek az élőlények fő építőkövei, egy sor mezoelem Na, Mg, S, K, Ca, Fe, Cl, Br, melyek kisebb mennyiségben létfontosságúak és a mikroelemek melyek a szervezetben igen kis mennyiségben vannak jelen - tartoznak ide. A mikroelemek között vannak olyan elemek, elsősorban fémek, melyek kis koncentrációban esszenciálisak, nagyobb koncentrációban viszont toxikusak.Ezt a népnyelv úgy fogalmazza meg, hogy jóból is megárt a sok. Ezek a Si, Mn, Cu, Co, Zn, Mo, I, F, Se, stb.

esszenciális általában azt jelenti, lényeges, létfontosságú. A biokémiában és a táplálkozástudományban (dietetika) esszenciálisnak azokat a biológiailag aktív anyagokat nevezzük, melyeket a szervezet nem tud maga előállítani, vagy nem tud megfelelő mennyiségben előállítani, így azokat a környezetből kell felvennie, természetes körülmények között táplálékként. Esszenciális tápanyagok a vitaminok, ásványi anyagok, az esszenciális zsírsavak és az esszenciális aminosavak. A cukrok között is vannak esszenciálisak, de ez kevésbé ismert tény, az ezzel kapcsolatos a kutatások most kezdődtek. Esszenciálisnak tekinthető az oxigén és a víz, hiszen ezeket sem tudja maga előállítani az állati és emberi szervezet.
Az, hogy melyik tápanyag esszenciális, az fajfüggő. Egyes fajoknak nem esszenciális, ami másiknak az, például a C vitamint a legtöbb emlős elő tudja állítani, de az ember nem, tehát az embernek a táplálékkal kell azt felvennie.

ld. 2001/59/EC irányelv a veszélyes anyagok osztályozására, csomag és címkézésére

ld. 1999/45/EC osztályozás, csomagolás címkézés irányelv

Forrás: Yvonne Spira, EURODEMO

EC = European Commission, azaz Európai Bizottság, az Európai Unió vezető testülete, mely Európát egyetlen egységként irányítja. Javaslatokat tesz törvények és rendeletek megalkotátára, elfogadja azokat és gondoskodik betartatásukról.

http://ec.europa.eu/index_en.htm

az Európai Élelmiszer Információs Bizottság (EUFIC) egy olyan non-profit szervezet, amely az élelmiszerbiztonság és -minőség, valamint az egészség és táplálkozás kapcsolatáról nyújt tudományon alapuló információkat a médiának, egészség- és táplálkozásügyi szakembereknek, oktatóknak, valamint a közvéleményt formáló személyeknek közérthető formában.

Ahogy az emberek egyre nagyobb igényt mutatnak a hiteles és tudományon alapuló információk iránt a táplálkozás minőségét, valamint az élelmiszerbiztonságot illetően, az EUFIC küldetése, hogy még inkább érthetővé tegye számukra e témákat, valamint tudatosítsa bennük, hogy aktív szerepet játszanak a biztonságos élelmiszer kezelésében és a kiegyensúlyozott, egészséges étrend megválasztásában.

Az EUFIC által közzétett információk mindegyike előzetes felülvizsgálaton megy keresztül, melyért a Tudományos Tanácsadó Testület (SAB) tagjai felelősek. A testület tagjai olyan ismert tudósokat jelentenek Európa minden tájáról, akik tanácsot adnak a EUFIC által kiadott információk és kommunikációs programokkal kapcsolatban, hogy minden információ tudományos bizonyítékon alapuló, releváns és ténylegesen korrekt legyen.

Brüsszeli székhelyével az EUFIC egy európai hálózatban gondolkodik, hogy erősítse kommunikációs eszközeinek és programjainak hatásosságát és eredményességét más országokban is.

Az EUFIC aktív résztvevője európai kezdeményezéseknek az Európa Bizottság Kutatási- valamint Egészség- és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóságával, ezzel számos partnerhez jutva.

Az EUFIC az Európa Bizottság és az Európai élelmiszer- és italipar által finanszírozott. Kormányzását egy Igazgatói Testület végzi, melynek tagjai a csatlakozott vállalatokból kerülnek kiválasztásra. A jelenlegi EUFIC tagok a következők: Barilla, Cargill, Cereal Partners, Coca-Cola HBC, Coca-Cola, Danone, DSM Nutritional Products Europe Ltd., Ferrero, Kraft Foods, Louis Bonduelle Foundation, McCormick Foods, Mars, McDonald's, Nestlé, Novozymes, PepsiCo, Pfizer Animal Health, Südzucker, Unilever.

EWC, angol rövidítése az European Waste Catalogue = Európai Hulladék Katalógus fogalomnak.

A hulladékkatalógusnk nevezett jegyzékben szereplő különböző típusú hulladékokat teljes mértékben meghatározza a hulladék hat számjegyű kódja, és a vonatkozó két számjegyű és négy számjegyű fejezetcímek.

A kétszámjegyű főcsoportok az alábbiak:

01 Feltárásból, bányászatból, dúsításból, valamint ásványi anyagok és meddő további feldolgozásából származó hulladékok
02 Mezőgazdaságból, kertészetből, vadászatból, halászatból, valamint elsődleges vízgazdálkodási termelésből, élelmiszer
előállításból és feldolgozásból származó hulladékok
03 Fafeldolgozásból, valamint papír, kartonpapír, cellulózrost-szuszpenzió, lap és bútor előállításból származó hulladékok
04 Bőr-, szőrme- és textiliparból származó hulladékok
05 Kőolaj-finomításból, földgáz-tisztításból és kőszén pirolitikus kezeléséből származó hulladékok
06 Szervetlen kémiai folyamatokból származó hulladékok
07 Szerves kémiai folyamatokból származó hulladékok
08 Bevonatok (festékek, lakkok és zománcok), tömítőanyagok és nyomdafestékek gyártásából, kiszereléséből, forgalmazásából és felhasználásából származó hulladékok
09 Fényképészeti iparból származó szervetlen hulladékok
10 Termikus folyamatokból származó szervetlen hulladékok
11 Fémkezelésből és fémek bevonatainak készítéséből, valamint nemvasfém hidrometallurgiából származó szervetlen, fémtartalmú hulladékok
12 Fémek és műanyagok alakításából valamint mechanikai felületkezeléséből származó hulladékok
13 Olajhulladékok (az étkezési olajok kivételével, 05 és 12)
14 Oldószerként használt szerves anyagokból származó hulladékok (07 és 08 kivételével)
15 Hulladékká vált csomagolóanyagok; közelebbről nem meghatározott abszorbensek, törlőkendők, szűrőanyagok és védőruházat
16 A jegyzékben közelebbről nem meghatározott hulladékok
17 Építkezésből és bontásból származó hulladékok (beleértve az útépítést is)
18 Emberek, illetve állatok egészségügyi ellátásából és/vagy az azzal kapcsolatos kutatásból származó hulladékok (kivéve
azokat a konyhai és éttermi hulladékokat, amelyek nem közvetlenül az egészségügyi ellátásból származnak)
19 Hulladékkezelő létesítményekből, nem a helyszínen üzemelő szennyvíztisztító üzemekből, valamint a vízkezelő iparból
származó hulladékok
20 Kommunális, illetve hasonló kereskedelmi, ipari és létesítményi hulladékok, beleértve az elkülönítetten gyűjtött hulladékokat is.

Ezeken a főcsoportokon belül további csoportok és azon belül konkrét hulladékfajták szerepelnek.

Lásd még 2000/532/EK bizottsági határozat a hulladéklistáról

&search

rövid néven ECHA, a REACH törvény végrehajtására létrehozott európai ügynökség. A REACH rendelet végrehajtója, Helsinkiben működő hatóság. Az ECHA egy sor szolgáltatással segíti a vegyi anyagok regisztrációját, ezek a következők:
- Technikai Útmutató http://www.okbi.hu/REACH/index.html
- segítség vegyi anyagok regisztrálóinak: IT eszköz, útmutató és segédlet a webes eszközök használatához, Helpdesk: http://www.okbi.hu/REACH/index.html
- a vegyi anyagok adatainak adatbázisba gyűjtése és nyilvánossá tétele az ügynökség WEB-lapján
- vegyi anyagok előzetes regisztrálása
- vegyi anyagokra vonatkozó információk megosztása
- vegyi anyagok regisztrációja
- vegyi anyagról beküldött dosszié értékelése
- vegyi anyag értékelése
- vegyi anyag engedélyezése és korlátozása
- osztályozás és címkézés
- folyamat- és termékorientált kutatás és fejlesztés (PPORD = Process and Product Oriented Research and Development).
ECHA az alábbi döntéseket hozhatja:
- REACH hatálya vagyis a regisztrációs kötelezettség alóli felmentési kérelem elfogadása, visszautasítása vagy kiegészítés kérése
- A regisztráció visszautasítása
- Kiegészítő információ kérése
- Adatok megosztásáról való döntés (ez azt jelenti, hogy egyes anyagokat többen is bejelentenek, tehát az adatok már elérhetőek ECHA-nál)
- Döntés a vegyi anyag teszteléséről
- A javasolt tesztelés elfogadása, visszautasítása vagy megváltoztatása
- Döntés dokumentumokhoz való hozzáférésről.
Az ECHA döntése ellen fellebbezést lehet benyújtani, ezeket a beadványokat a Fellebbezési Tanács (= Board of Appeal) bírálja el.
http://echa.europa.eu/

természetes vizek tápanyagokkal való szennyezettsége, főként a nitrogén- és foszfortartalmú vegyületek antropogén feldúsulása. Az eutrofizáció eredményeképpen a tápanyagokban abnormálisan gazdag felszíni vizek ökológiai egyensúlya felborul, feldúsulnak az algák és a cianobaktériumok. Pusztulásukat követő biológiai bontásuk nagy levegőigénye miatt a felszíni vízben anaerob viszonyok alakulnak ki, melyek a vízi ökoszisztéma károsodásához, pusztulásához vezetnek.

EWC, az European Waste Catalogue = Európai Hulladék Katalógus fogalom angol rövidítése.

Lásd Európai Hulladék Katalógus, EWC és 2000/532/EK bizottsági határozat a hulladéklistáról

szennyezett környezeti elemek és/vagy fázisok remediációjának az a módja, amely a szennyezett talaj, felszín alatti víz, talajgáz, felszíni víz és üledék kezelését eredeti helyéről elmozdítva, kitermelése után oldja meg a halmazállapottól függően bioágyakban, prizmákban, tartályokban vagy reaktorokban. Az ex situ remediáció alkalmazhat fizikai, kémiai, biológiai vagy ökológiai technológiákat. A ex situ remediáció alapulhat a szennyezőanyag mobilizációján, vagy immobilizációján. on site remediációt, vagyis az eredeti helyszínhez közeli kezelést alkalmazunk, ha célunk a kezelt talaj, üledék, felszíni vagy felszín alatti víz eredeti helyére visszajuttatása. Off site remediáció szennyezőanyagokra szakosodott kezelőtelepeken lehet végezni, ilyenkor a kezelt talaj, üledék vagy víz újrahasznosításáról vagy végleges elhelyezéséről a kezelés utáni minőség függvényében, a kezelőtelep gondoskodik. Gyakori ex situ remediáció technológiák:
1. Szennyezett talajgáz/gőz kezelése a felszínre szivattyúzás után fázisszétválasztással, vízben elnyeletéssel, adszorpcióval pl. aktív szénen, égetéssel magas hőmérsékleten, vagy katalitikusan vagy bioszűrőkön folyó biodegradációval történhet.
2. felszín alatti víz kezelésére fázisszétválasztást, sztrippelést, kicsapást, adszorpciót, hőkezelést, UV kezelést, kémiai reakciókon alapuló kezelést, bidegradáción alapuló biotechnológiákat vagy ökotechnológiákat élőgép alkalmazhatunk.
3. talajt biológiai kezelése szilárd fázisban bioágyakban vagy prizmákban folyhat agrotechnikai eszközök vagy föld-munkagépek alkalmazásával.
4. talaj fizikai-kémiai kezelése szilárd fázisú reaktorokban történhet: töltött oszlopban és forgódobos vagy tárcsás reaktorokban.
5. Vizes kezelésen átesett vagy vízben szuszpendált talajt és vizes üledékeket iszapfázisban is kezelhetjük, ld. talajremediáció iszapfázisban. A szennyezőanyag összetételétől és a szennyezett fázisoktól függően több ex situ remediációs technológia vagy ex situ remediáció és in situ remediáció kombinációját és célszerűen megválasztott előkezelést is gyakran alkalmaznak szennyezett területek remediációja során. Az ex situ remediáció előnyei: a szennyezett környezeti elem azonnali eltávolításával pillanatszerűen csökkenthető a környezeti kockázat a szennyezés helyszínén. Hátrányai: a környezeti kockázat máshol jelenik meg on site, a kezelőtelepen vagy a lerakótelepen, a kitermelés és szállítás költsége gazdasági teher, a kezelt anyag végleges használata vagy elhelyezése többletmunkát és gyakran többletköltséget jelent. még remediáció, remediációs technológiák, talajkezelés, talaj remediáció, talajkezelés iszapfázisban.

szerves szennyezőanyagokkal szennyezett háromfázisú talaj mikrobiológiai degradáción alapuló remediációjának egyik technológiai megoldása.
A szennyezett talajt 0,5-0,8 m rétegvastagságban vízzáró agyag, beton, geofólia rétegre hordják, majd mezőgazdasági gépekkel, markolókkal, lapátos rakodókkal forgatják vagy szántják, hogy levegőzzön.
A szerves szennyezőanyagok eltávolítása a talajból mikrobiológiai bontással valósul meg. A degradáció sebességét döntően a talaj szennyezőanyag-bontó aktivitása szabja meg. Ez a jelenlévő mikroorganizmusok számától, a tápanyag- és levegőellátottságtól, a talaj emulgeáló képességétől és a szennyezőanyag fázisok közötti megoszlásától függ. Optimális körülmények biztosítását mezőgazdasági gépekkel oldják meg, a talajt lazítják, felületét boronálják, nedvesítik, adalékanyagokkal látják el.
A kezelőterületet a megfelelő vízzárást biztosító izoláción kívül drénrendszerrel és csurgalékvíz elvezető rendszerrel kell felszerelni. Ez lehet egy egyszerű övárok, vagy szivárogtató gyűjtőrendszer. A kezelt talaj sátorral történő lefedése is jó megoldás lehet illékony szennyezőanyagok levegőbe jutásának és a kontrollálatlan csapadék kilúgzó hatásának megakadályozására.

káros hatású vegyi anyagoknak való kitettség belégzés és a tüdőszöveten keresztül történő felszívódás útján. A tüdőn keresztül felszívódó, így a szervezetbe jutó kockázatos anyagmennyiséget nem lehet a szájon át bejutó vagy a bőrrel érintkező anyagmennyiséghez hasonlóan dózisként kezelni, ezért a kockázat számszerű jellemzéséhez a tüdőbe jutó levegő szennyezőanyag-koncentrációját IC: Inhaled Concentration = belélegzett koncentráció vetjük össze a toxikológiai kísérletek alapján károsan még nem ható, levegőben tolerálható szennyezőanyag-koncentrációval RfC: referencia koncentráció. HQ_L = IC / RfC belégzésből adódó kockázati hányados = belégzett koncentráció / referencia koncentráció. IC = PEC_lev* BR_L * EG * ED / TT, ahol PEClev: a levegőben előrejelezhető vagy mért szennyezőanyag-koncentráció, BR: belégzett levegő mennyisége EG: expozíció gyakorisága, ED: expozíciók hossza, TT: testtömeg.

káros hatású vegyi anyagoknak való kitettség bőrrel való érintkezés és a bőrön keresztül történő feszívódás útján. A bőrön keresztül a szervezetbe elsősorban a fürdővízzel, a természetes vizekkel és a levegőből kiülepedő porral való érintkezéssel, valamint közvetlenül a bőrre alkalmazott tisztító és kozmetikai szerekkel juthat be kockázatos anyag. A gyermekek kitettsége, viszonylag nagy fajlagos felületük és a környezettel való intenzívebb érintkezés miatt, sokkal nagyobb, mint a felnőtteké. A bőrkontaktus útján a szervezetbe bevitt átlagos napi dózis ADD_B a szervezetbe került kockázatos anyag mennyisége egységnyi testtömegre és időegységre vonatkoztatva. Mértékegysége: mg/kgnap. ADD_B = PEC  BM_B  EG_B /TT * 365, ahol PEC: a kockázatos anyag mérés alapján vagy számítással előrejelezhető környezeti koncentrációja a bőrrel érintkező szennyezett anyagban mg/kg, BM_B: bőrkontaktus útján szervezetbe került mennyiség kg/nap, EG_B: expozíció gyakorisága nap/év, TT: testtömeg kg, 365 nap/év. Az ADD_B statisztikai felméréseken alapul, fontos, hogy az értékek megbízható forrásból származzanak. Állatokkal végzett toxikológiai tesztek eredményéből NOEL, NOAEL extrapolációval nyerik az ember által tolerálható dózist, abból pedig a tolerálható napi dózist TDI_B:tolerálható napi dózis, bőrrel való érintkezéssel. Ehhez az értékhez viszonyítjuk az ADD_B-t, hogy megkapjuk a bőrkontaktus útján a szervezetbe jutó anyag kockázatának mérőszámát, a bőrkontaktus kockázati hányadosát: HQ_B = ADD_B / TDI_B.

kitettség, valamilyen fizikai, kémiai vagy egyéb hatásnak, például az éghajlat, a domborzat, a napsugárzás hatásának. A radiológiában a radioaktív izotópoktól származó sugárzás hatásának való kitettségről van szó.
A környezetvédelemben a szennyezőanyagoknak vagy ágenseknek való kitettséget kell meghatározni. A környezetet szennyező anyagok esetében a kitettséget a környezetbe kikerült vegyi anyag mennyisége, illetve koncentrációja jelenti. Az az élőlény, amelyik a vízben él, a vízben lévő szennyezőanyag koncentrációnak van kitéve. Hogy a kitettségből adódóan mekkora mennyiség jut a receptorszervezetbe, az az expozíciós útvonalaktól (belégzéssel, szájon át, bőrkontaktus útján) és az egyéni expozíciós paraméterektől (belélegzett levegő térfogata, elfogyasztott étel, ital mennyisége, bőrkontaktus módja, időtartama, stb.) függ. Az egyén vagy a populáció kockázatának meghatározásához a kitettségen kívül az ézékenységet is meg kell határozni.

A kitettséget a vegyi anyag vagy a környezetet szennyező anyag forrásból a receptorokig megtett útjával jellemezhetünk. terjedési modell segítségével a kibocsátás alapján megbecsülhetjük a vegyi anyag felhasználási módjától, illetve a szennyezett terület használatától függő receptorok kitettségét, vagyis a környezeti koncentrációt (PEC: előrejelezhető környezeti koncentráció) és az abból származtatott, a receptorszervezet által felvett, illetve a receptorszervezetbe bevitt napi mennyiségeket (ÁND: átlagos napi dózis).
Ahhoz, hogy az expozíciókat (kitettségeket) kiszámíthassuk, pontosan ismerni kell az összes vegyianyag vagy területhasználatot és a potenciális receptorokat. Ezt a integrált kockázati modell, illetve az expozíciós forgatókönyv, REACH (expozíciós szcenárió) írja le.

REACH alapján az expozíció értékelése két lépésből áll: 1) az expozíciós forgatókönyv elkészítése és 2) az expozíció becslése, amit addig kell megismételni, mígnem az expozíciós forgatókönyv, a végrehajtás szerint biztosítja a kockázatok megfelelő ellenőrzését.

káros hatású vegyi anyagoknak kockázatos anyagoknak való kitettség lenyelés, ill. emésztés útján. Az emésztőrendszerbe elsősorban az ivóvíz és az élelmiszerek fogyasztásával kerül be a kockázatos anyagmennyiség, gyermekeknél a közvetlenül lenyelt talaj, homok is számottevő lehet. A szájon át bejutott átlagos napi dózis ADD_SZ a szervezetbe került kockázatos anyag mennyiségét jelenti, egységnyi testtömegre és időegységre vonatkoztatva. Mértékegysége: mg/kgnap, ADD_SZ = PEC  BM_SZ  EG_SZ /TT * 365, ahol PEC: a kockázatos anyag mért vagy előrejelezhető környezeti koncentrációja a lenyelt szennyezett anyagban mg/kg, BM_SZ: szájon át a szervezetbe jutó mennyiség kg/nap, EG_SZ: az expozíció gyakorisága nap/év, TT: testtömeg kg, 365 nap/év. A BM_SZ, az EG_SZ és a TT átlagos értéke statisztikai adatokon alapul, fontos, hogy ezek, ill. az ADD_SZ értékek megbízható forrásból származzanak. Állatokkal végzett toxikológiai tesztek eredményéből NOEL, NOAEL extrapolációval kapjuk az ember által tolerálható, szájon át bevitt dózist, abból pedig az egy napra jutó részt, a tolerálható napi dózist TDI_SZ: tolerálható napi dózis szájon át történő expozíció esetén. Ehhez az értékhez kell viszonyítanunk az ADD_SZ-t, hogy megkapjuk a lenyeléssel a szervezetbe jutott anyag kockázatát mennyiségileg jellemző kockázati hányadost: HQ = ADD_SZ / TDI_SZ.

az anyag gyártásának vagy életciklusa során való felhasználásának, a humán és környezeti expozíció gyártó vagy importőr általi ellenőrzésének módját – beleértve a kockázatkezelési intézkedéseket és üzemi feltételeket is –, valamint a gyártó vagy importőr által a humán és környezeti expozíció ellenőrzésének tekintetében a továbbfelhasználó számára nyújtott ajánlást leíró feltételeket foglalja össze. Ezek az expozíciós forgatókönyvek – értelemszerűen – egy vagy több meghatározott eljárásra vagy felhasználási módra terjedhetnek ki.
Forrás: REACH 3. cikk 37.

keverékek szétválasztására, egyes komponensek kivonására szolgáló módszer, amely egymással nem elegyedő fázisok közötti megoszláson alapul. Megvalósítása szerint lehet folyadék/folyadék extrakció, amikor olyan oldószerrel végezzük a kivonást, amely csak a kívonni kívánt komponenseket oldja ki a vele nem elegyedő oldatból. Ennek speciális megvalósítási módja a szuperkritikus extrakció, amikor a kivonásra használt oldószer szuperkritikus széndioxid. Szilárd/folyadék extrakció esetén a szilárd mintából végezzük a kivonást megfelelő oldószer segfítségével. Ez lehet Soxhlet extrakció, amikor egy erre a célra kialakított berendezésben többször forró oldószerrel mossuk át a mintát, Ultrahanggal segített extrakció (angolul: Sonication Assisted Extraxtion, SAE), amikor ultrahanggal és nagy nyomású extrakció (angolul: Accelerated Solvent Extraction, ASE), amikor emelt nyomással és hőmérseklettel segítjük a kivonást. A szilárd/folyadék extrakció csökkentett méretű (kevesebb minta- és oldószerigényű) megvalósítása a szilárd fázisú extrakció (SPE). A további miniatűrizálás során alakultak ki a szilárd fázisú mikroextrakció (SPME), a keverőbabás extrakció (Stirbar), a membránnal segített extrakció (MASE) technikái, melyek többnyire kromatográfiás méréseket megelőző mintaelőkészítési lépések.

szerves oldószerben oldódó szennyezőanyagok talajból történő kioldására/extrakciójára olcsó, nem toxikus, a talajból könnyen eltávolítható szerves oldószereket alkalmazhatunk. Elsősorban nagy veszélyt jelentő, nem illékony, nem vízoldható nem biodegradálható szerves szennyezőanyagok, például POP-ok és PBT-k eltávolítására alkalmas módszer.
ex situ extrakció alkalmas berendezésben, pl. kevert vagy átfolyó extraktorban történhet. A szennyezőanyag extrakcióját követő lépés a maradék oldószer eltávolítása a talajból. Ez illékony oldószer esetén kihajtással levegővel, kigőzöléssel forró levegővel vagy gőzzel, termikus deszorpcióval történhet, biodegradálható oldószer esetén bioremediációval, vízoldható szerves oldószereknél vizes kimosást célszerű alkalmazni.
A talaj telített zónájában vízzel elegyedő szerves oldószert, un. koszolvenst alkalmaznak nagy sűrűségű víznél nehezebb folyadék halmazállapotú szerves szennyezőanyag mobilizálására, vízoldhatóságának növelésére acélból, hogy a talajvízben oldva a talajvízzel kiszivattyúzható és a felszínen kezelhető legyen.
A leggyakrabban alkalmazott oldószerek a különféle alkoholok etilalkohol, metilalkohol, butanol, izopropilalkohol, aceton, etilacetát, szénhidrogének hexán, ciklohexán, stb., egyéb kőolajszármazékok BTEX, benzin, kerozin, stb.. Lásd még talaj fizikai-kémiai kezelése, talaj vizes mosása, talaj savas mosása, talaj mosása adalékanyagokkal.

lásd kémiai extrakció.

jó minőségű, nagy humusz és agyagásványtartalmú talaj.

bármely feldolgozás, összeállítás, fogyasztás, tárolás, tartás, kezelés, tartályokba való töltés, egyik tartályból egy másikba való áttöltés, keverés, árucikk előállítása és minden egyéb felhasználás. Forrás: REACH 3. cikk (24).
A felhasználás feltételei az Üzemeltetési feltétekben és a kockázat Kezelési Intézkedésekben (RMM) található meg, az expozíciós forgatókönyveknek megfelelően.
Forrás: REACH I melléklet, 5.1.1 szakasz

reakcióképes gáz, ill. por egységnyi térfogatú és meghatározott állapotú levegőben mérhető legnagyobb mennyisége, amelynél a keverék már nem tud felrobbanni. Mértékegység: porok esetén mg/m³, gázok esetén térfogat%.
Forrás: MSZ 21460/3–78

egy vagy egyidejűleg több vízgazdálkodási feladat (vízátvezetés, vízpótlás, belvízelvezetés, mezőgazdasági és egyéb vízszolgáltatás) ellátására alkalmas vízilétesítmény.

a 76/464/EGK rendelet mellékletének I. és II. listáján lévő bármely anyag bevezetése felszíni vizekbe, az alábbiak kivételével:
- kotrási termék kibocsátása,
- hajók működéséből eredő kibocsátások a területi vizeken,
- hajókról tengerbe öntés a területi vizeken.

Az I. lista anyagcsoportjai:

1. szerves halogénvegyületek és olyan anyagok, amelyek ilyen vegyületeket képezhetnek vízi környezetben,
2. szerves foszforvegyületek,
3. szerves ónvegyületek,
4. olyan anyagok, amelyekről bebizonyosodott, hogy vízi környezetben, vagy a vízi környezet által rákkeltő tulajdonságúak
5. higany és vegyületei,
6. kadmium és vegyületei,
7. biológiailag nem bontható ásványolajok és ásványolaj alapú szénhidrogének,
8. biológiailag nem bontható műanyagok, amelyek a víz tetején úszhatnak, szuszpenzióban maradhatnak vagy lesüllyedhetnek és amelyek zavarhatják a vizek bármiféle felhasználását.

A II. lista tartalma:

1. A következő félfémek és fémek, valamint ezek vegyületei:
1. cink
2. réz
3. nikkel
4. króm
5. ólom
6. szelén
7. arzén
8. antimon
9. molibdén
10. titán
11. ón
12. bárium
13. berillium
14. bór
15. urán
16. vanádium
17. kobalt
18. tallium
19. tellúr
20. ezüst
2. Biocidek és származékaik, amelyek nincsenek az I. listán.
3. A vízi környezetből emberi fogyasztásra nyert termékek ízére és/vagy szagára káros hatású anyagok és olyan vegyületek, amelyek ilyen anyagok vízben való képződéséhez vezethetnek.
4. Mérgező (toxikus) vagy biológiailag nem bontható szerves szilikon vegyületek és olyan anyagok, amelyek ilyen anyagok vízben való képződéséhez vezethetnek kivéve azokat, amelyek biológiailag veszélytelenek vagy vízben gyorsan átalakulnak ártalmatlan anyagokká.
5. Szervetlen foszforvegyületek és elemi foszfor.
6. Biológiailag bontható ásványolajok és ásványolaj eredetű szénhidrogének.
7. Cianidok, fluoridok.
8. Az oxigénháztartást károsan befolyásoló anyagok, különösen: ammónia, nitritek.

Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=DD:15:01:31976L0464:HU:PDF

egy erősen módosított vagy mesterséges víztestnak a Víz Keretirányelv (60/2000/EK) V. mellékletében definiált, "jó"-nak minősített állapota.

&show

a –>fitoremediációban⁄fitoremediáció–< hasznosított növényi folyamat, melynek lényege, hogy a növények, illetve a növényekkel közösségben élő mikroorganizmusok segítségével ártalmatlan termékekké alakítjuk a vizek vagy a talaj szennyezőanyagait. A növények természetes genetikai adottságaikból kifolyólag is képesek bizonyos víz- vagy talaj szennyező anyagok felvételére és hasznosítására, például a nitrát, foszfát, egyes kénvegyületek elbontására és a növényi szervezetbe történő beépítésére. A szerves anyagokat a növények közvetlenül nem hasznosítják, a növényi gyökereken vagy a talajban, a gyökérzónában élő mikroorganizmus-közösségek bontják, mineralizálják a szerves anyagokat, az így keletkezett szervetlen termékeket hasznosítja a növény.
Génmanipulációk egyik célja, olyan fitodegradációra képes növényfajok előállítása melyek szervesanyag-bontásért felelős géneket tartalmaznak, így segítségükkel szerves anyagokkal szennyezett talaj –>biodegradáción⁄biodegradáció–< alapuló bioremediációja megoldható. Az ilyen növények környezetbe juttatása és kontrollja tapasztalatok hiányában nagy körültekintést és a génmanipulált élőlényekre vonatkozó szabályok betartását igényli.

a fitoextrakció a fitoremediáció egyik alapfolyamata, mely a növények bioakkumulációs, illetve biokoncentrációs képességén alapul. A fitoextrakciós technológiában a növényeket arra használja a technológus, hogy a szennyezett talajból vagy üledékből eltávolítson, kivonjon olyan szennyezőanyagokat, például toxikus fémeket, melyeket más módszerekkel nem tudnánk eltávolítani. A fitoextrakcióhoz felhasználható növényeknek un. hiperakkumuláló fajoknak kell lenniük, hogy a BCF értékük, vagyis a talajban mérhető fémkoncentrációhoz viszonyított fémkoncentráció a növényben lehetőleg 50 felett legyen. Egyes hiperakkumulátor növények több ezres BCF értéket is elérhetnek. A fitoextrakció előnye, hogy bizonyos fémeket képes végérvényesen eltávolítania talajból, hátránya viszont, hogy hosszú időt és nagy körültekintést igénylő remediációs technológia. A fitoextrakció a fémeket eltérő hatékonysággal vonja ki a talajból, a hozamtól függően 50-100 évig is eltarthat. Másodlagos kockázatot jelent, hogy a fémtartalmú növények nem izolálhatóak az ökoszisztéma élőlényeitől rovarok, madarak, vadállatok és a megtermelt biomassza veszélyes hulladékként kezelendő. A fitoextrakcióhoz kiválasztott növényekkel szembeni követelmények: hiperakkumuláló legyen, a szárban és a levélben, vagyis a föld feletti részekben akkumuláljon, növekedését ne gátolja az extrahálandó toxikus szennyezőanyag és nagy hozama legyen. Ha egy növény egyetlen szennyezőanyagra, például egyetlen fémre vagy meghatározott fémekre szelektív kivonásra képes, akkor ezzel a növénnyel hasznosítható termék előállítására is mód nyílik.

olyan környezetvédelmi biotechnológia, mely növények felhasználásával csökkenti elfogadható mértékűre a vegyi anyagokkal szennyezett terület, környezeti elem vagy fázis környezeti kockázatát. A fitoremediáció a szennyezőanyag és az elérendő cél függvényében lehet:
1. fitostabilizáció: szennyezőanyagot, pl. toxikus fémeket tűrő növényekből álló takaróréteg fizikai jelenlétével akadályozza a szennyezett talaj levegőbe jutását defláció, porzás, felszíni, vagy felszín alatti vízbe jutását erózió, kioldás. A fitostabilizációt gyakran kombinálják kémiai stabilizációval. Fontos követelmény, hogy a fitostabilizációban alkalmazott növények ne akkumulálják a szennyezőanyagot.
2. fitodegradáción alapuló technológia, melynek során a növény maga vagy gyökerének mikroflórája teljesen elbontja mineralizáció, mobilizálja illékonnyá teszi, pl. higany vagy csökkent kockázatú anyaggá alakítja a biodegradálható vegyi anyagokat. Szennyezett talaj vagy szennyezett víz rizofiltráció, élőgép kezelésére egyaránt alkalmazható.
3. fitoextrakción alapuló technológiát elsősorban toxikus fémekkel szennyezett talajnál alkalmaznak hiperakkumuláló növényfajok felhasználásával. A szennyezett területeken adaptáció során kiszelektálódott vagy géntechnikákkal előállított, nagy biokoncentrációs faktorral BCF rendelkező növénnyel szembeni további követelmények: nagy hozammal rendelkezzen, föld feletti részében akkumulálja a szennyezőanyagot, könnyen kezelhető, betakarítható legyen. A betakarított növényi anyag ellenőrzött feldolgozására van szükség, pl. égetése és hamujának veszélyes hulladékként kezelése. Egyetlen fémet szelektíven akkumuláló növényből a fém visszanyerése gazdaságossá tehető. A fitoextrakció több évtizedig tartó folyamat is lehet, a szennyezőanyag koncentrációjától függően. Érclelőhelyek közeléből olyan cink, kadmium, kobalt, króm, mangán, nikkel, réz és ólom akkumuláló növényeket keresztesvirágúak, kutyatejfélék, akácfélék, kender, torma, stb. izoláltak, melyek a talajban lévő szennyezőanyag-koncentrációt több százszorosára képesek koncentrálni.
4. A rizofiltráció során a növényi gyökér és a gyökéren kötött mikroorganizmusok együttműködésben kötik meg, szűrik ki, csapják ki és bontják el, elsősorban a szennyezett víz oldott szennyezőanyagait élőgépes szennyvíztisztítás. A szerves szennyezőanyagokat a rizoszféra mikroorganizmusai mineralizálják, a mineralizált elemeket pedig a növények asszimilálják, így azokat teljesen eliminálhatják. A szervetlen szennyezőanyagokkal más a helyzet, azokat a rizoszféra passzív vagy aktív módon kiszűri a vízből, majd vagy a gyökérzónában marad, vagy felveszi a növény, emiatt újabb műveletre van szükség: izolálása vagy a növények eltávolítása és kontrollált kezelése.
A fitoremediációs technológia a fitoextrakció és a rizofiltráció esetében tulajdonképpen két lépésből áll: 1. a növény kiválasztása, telepítése, működésének biztosítása és 2. a feladatát teljesített növény feldolgozása, ártalmatlanítása. A fitoremediációs technológiák elterjedésének akadálya ez utóbbi, vagyis a szennyezett növényi anyag kezelésének megoldatlansága. A szennyezett növényi anyagot égetéssel lehet megsemmisíteni: a hamut annak szennyezőanyag-tartalmától függően kell elhelyezni, veszélyes hulladéklerakóba vagy ha lehet, újrahasznosítani.

a fitoremediáció egyik fajtája, melynek lényege, hogy növények segítségével akadályozzuk meg egy talajszennyező anyag transzportját a környezetben. Olcsó és hatékony módszer a szennyezőanyag-depóniák, szennyezett talajok, szennyezőanyag tartalmú hulladékok kezelésére. fitostabilizációval megakadályozható a szennyezőanyag terjedése szélerózióval, vizes kioldást követően a lefolyó vizekkel és a beszivárgó csapadékvízzel oldott állapotban és vízerózióval szilárd fázisként.. fitostabilizációval nem szüntetjük meg a szennyezett közeg szennyezettségét, de megállítjuk a szennyezőanyagnak a szennyezőforrásokból való tovaterjedését. Pontforrásokra és diffúz szennyezőforrásokra egyaránt alkalmazható. Célszerűen kémiai stabilizálással kombinálják, amikor a fitostabilizációval párhuzamosan a szennyezőanyagot adalékanyagokkal történő kémiai kezeléssel kevéssé mozgékony immobilizált kémiai formává alakítjuk kémiai stabilizáció. A kémiaival kombinált fitostabilizáció hatékonyságát BME Környezeti mikrobiológia és biotechnológia kKtatócsoportja szabadföldi kíséletekkel is bizonyította. A fitostabilizációban felhasználható növénnyel szembeni követelmények: ellenálló legyen a szennyezőanyaggal szemben, gyorsan nőjön, jól fedjen, egybefüggő növénytakarót alakítson ki a felszínen, föld feletti részében ne akkumulálja a szennyezőanyagot, lehetőleg egyáltalán ne akkumulálja azt.

a –>fitoremediáció–< egyik potenciális alapfolyamata, melynek lényege, hogy a növények illékonnyá tesznek bizonyos talajszennyező anyagokat és azokat a légkörbe juttatják. Az illékonnyá alakított anyag toxicitásától függően hasznos vagy veszélyes folyamatról van szó. Ha technológiában alkalmazzuk, akkor a kibocsátott gőzök kontrollált kezelése megoldható, ezzel a technológia-alkalmazás kockázata csökkenthető. A fitovolatilizációban is szerepet játszanak a növénnyel közösségben élő mikrooganizmusok.

a REACH rendelet értelmében vegyi anyagokra alkalmazandó fizikai-kémiai vizsgálati módszereket a BIZOTTSÁG 440/2008/EK RENDELETE (2008. május 30.) az alábbiak szerint határozza meg:

(1) Az 1907/2006/EK rendelet értelmében közösségi szinten vizsgálati módszereket kell elfogadni olyan vizsgálatokat illetően, amelyek szükségesek az egyes anyagok lényegi tulajdonságaira vonatkozó információk megszerzéséhez.

(2) A veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 67/548/EGK tanácsi irányelv V. melléklete megállapította az anyagok és készítmények fizikai és kémiai tulajdonságainak, toxicitásának, valamint ökotoxicitásának meghatározására szolgáló módszereket. A 2006/121/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2008. január 1-jei hatállyal törölte a 67/548/EGK rendelet V. mellékletét.

(3) A 67/548/EGK rendelet V. mellékletében szereplő vizsgálati módszereket bele kell foglalni ebbe a rendeletbe.

(4) E rendelet nem zárja ki más vizsgálati módszerek használatát, feltéve hogy alkalmazásuk összhangban van az 1907/2006/EK rendelet 13. cikkének (3) bekezdésével

(5)    A vizsgálati eljárások során az állatok helyettesítésére, illetve a felhasználásuk csökkentésére és finomítására vonatkozóelveket teljes mértékben figyelembe kell venni a vizsgálati módszerek kidolgozásakor, különösen akkor, ha az állatkísérletek kiváltására, számának csökkentésére vagy finomítására alkalmas, hitelesített módszerek rendelkezésre állnak.

(6) E rendelet rendelkezései összhangban vannak az 1907/ 2006/EK rendelet 133. cikkével létrehozott bizottság véleményével.

1. cikk: Az 1907/2006/EK rendelet céljából alkalmazandó vizsgálati módszereket e rendelet melléklete állapítja meg.

2. cikk: A Bizottság szükség esetén felülvizsgálja az e rendeletben foglalt vizsgálati módszereket a gerinces állatokon végzett kísérletek helyettesítése, számának csökkentése és finomítása érdekében.

3. cikk: A 67/548/EGK irányelv V. mellékletére történő hivatkozásokat az e rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni.

4. cikk: Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő napon lép hatályba. Rendelkezéseit 2008. június 1-jétől kell alkalmazni.

A.1. Olvadáspont/fagyáspont
A.2. Forráspont
A.3. Relatív sűrűség
A.4. Gőznyomás
A.5. Felületi feszültség
A.6. Oldhatóság vízben
A.8. Megoszlási hányados
A.9. Lobbanáspont
A.10. Tűzveszélyesség (szilárd anyagok)
A.11. Tűzveszélyesség (gázok)
A.12. Tűzveszélyesség (érintkezés vízzel)
A.13. Szilárd anyagok és folyadékok öngyulladási képessége
A.14. Robbanási tulajdonságok
A.15. Öngyulladási hőmérséklet (folyadékok és gázok)
A.16. Szilárd anyagok relatív öngyulladási hőmérséklete
A.17. Oxidáló tulajdonságok (szilárd anyagok)
A.18. A polimerek számátlag szerinti molekulatömege és molekulatömeg-eloszlása
A.19. Polimerek kis molekulatömeg-tartalma
A.20. Polimerek oldódás/extrakció viselkedése vízben
A.21. Oxidáló tulajdonságok (folyadékok)

a REACH definíciója szerint, egy összetevő, mely nem adalékanyag, vagy szennyeződés, és jelentős részét képezi az anyagnak, ezért megjelenik az anyag nevében, és részletezve van az anyag azonosítójában. Azon anyagoknál, amiket "egy összetevőből álló"-ként határoztak meg, a fő összetevő koncentrációja >80%. A több összetevőből álló anyagok esetében a fő összetevők mindegyikének koncentrációja >10% és <80% között lehet.

lásd Collembola, ugróvillások.

folyadék/folyadék extrakció (liquid/liquid extraction, LLE) során egyik folyadékban oldott komponenst összerázzuk a másik folyadékkal, hogy ezáltal a kívánt komponenseket e másik folyadékba vigyük át. Tipikus mintaelőkészítési technika, pl. vízben oldott szennyezőkomponenseket szerves oldószerrel kirázzuk, vagyis átoldjuk a szerves fázisba, majd az ily módon koncentrált vagy könnyebben koncentrálható tömény oldatot analizáljuk pl. gázkromatográfiával.

gyártástechnológiában a teljes gyártási folyamatnak, amely az alapanyagok feldolgozásával a termékek előállítását eredményezi, egy különálló építőelemét nevezzük folyamategységnek.

Az életciklus felmérésben folyamategységnek az életciklus legkisebb olyan egységét nevezzük, amelyhez anyag- és energiafogyasztással, továbbá kibocsátásokkal (azaz a bemenő és kimenő áramokkal) kapcsolatos mennyiségi adatokat lehet gyűjteni. folyamategységek lehetnek az alapanyagok és a termék gyártási folyamatai, a szállítási folyamatok, a használat során feltételezett folyamatok, vagy a hulladékkezelési folyamatok is.

a porhalmazban legnagyobb százalékos gyakorisággal előforduló szemcse mérete. (Mértékegység: μm)
Forrás: MSZ 21460/3–78

a fotokémia a fény hatására lejátszódó kémiai folyamatokkal, illetve a kémiai folyamatokat kísérő nem termikus gerjesztésű fényjelenségekkel foglalkozik. Tágabb értelemben a növényekben és a fototróf baktériumokban lejátszódó fotoredukció, illetve fotoszintézis, valamint az élőlények lumineszcens fénykibocsátása is ebbe a tárgykörbe tartozik. Környezetvédelmi szempontból a fotolízisnek, vagyis a vegyi anyagok fény hatására, elsősorban UV-fény hatására bekövekező bomlásnak van a legnagyobb jelentősége. A fotolízis alkalmas bizonyos szennyezőanyagok, például klórozott szénhidrogének gyökös reakciókban történő elbontására. Ezt vízkezelési, víztisztítási technológiákban hasznosítják is.
Levegőben szennyező anyagok UV-sugárzás hatására olyan fotokémiai reakciókat indítanak el, amelynek során NO₂ és ózon (O₃), majd szabadgyökök, hidrogén-peroxid és PAN (peroxi-acetil-nitrát) keletkezik. Ezen anyagok hatására jön létre, az un. füstköd.
A folyamat rendszerint a reggeli csúcsforgalom idején kezdődik, a koncentrációmaximumot a déli órákban éri el. Ha a PAN koncentrációja tartósan magas (>0,02 ppm), az rövid idő alatt a vegetáció pusztulásához, az emberi egészség károsodásához, továbbá a fémek és az épített környezet korróziójához vezet. A fotokémiai szmog erősen irritálja a nyálkahártyát, az ózon pedig károsan hat mind a növényekre, mind az állatokra és az emberre. A fotokémiai füstköd 25–35 °C hőmérséklet, alacsony páratartalom és 2 m/s alatti szélsebesség esetén jöhet létre. Ilyen típusú szmogot először 1985-ben észleltek Magyarországon.
Források:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szmog
MSZ 21460/2–78
http://www.fke.bme.hu/oktatás/biofizikahonlap

Egy adott ff felső, és egy adott fa alsó frekvenciájú hang esetén a kettő közötti távolság.

Forrás: Walz Géza:Zaj- és rezgésvédelem. Budapest Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft.2008

szennyezőanyagok környezetben való terjedésének modellezése a környezeti fázisok közötti megoszlás figyelembevételével.

a funkció egység az életciklus felmérésben használt kifejezés. A termék, ill. a termék életciklusát kifejező termék rendszer funkciójának mennyiségi definicójával kerül kiválasztásra. Az életciklus felmérés eredményei, azaz a számszerűsített környezeti mutatók, a termék rendszer funkciójának ezen egységére vonatkoznak.

Például a műanyag palack funkciója (ill. a műanyag palack életciklusa során betöltött funkciója) az, hogy az italterméket tárolja és lehetővé tegye annak szállítását, forgalmazását és fogyasztását. A palack ennek a funkciónak az ellátásához szükséges tömeggel, térfogattal, tartóssággal és egyéb tulajdonságokkal rendelkezik. A funkció egység ebben az esetben lehet például 1 darab palack által betöltött funkció, vagy 6 darab egybecsomagolt palack által betöltött funkció, vagy egy adott vállalat által egy évben gyártott összes palack által betöltött funkció. Lehet a funkció egység a Magyarországon egy személy által évente átlagosan elfogyasztott italtermékhez szükséges palackmennyiség által betöltött funkció is.

Konkurens termékek összehasonlításánál különösen fontos, hogy azonos funckió egységekre vontakozó eredményeket vessünk össze. (Ha például a műanyag palackot üveg palackkal akarjuk összehasonlítani.)

A funkció egység meghatározásánál gyakran a termék élettartamát is meg kell határozni, elsősorban akkor, ha a használat során is fellépnek környezeti hatások. Jellemző példák erre a közlekedési eszközökre, vagy elektronikai termékekre vonatkozó életciklus felmérések. Az élettartamot természetesen ki lehet fejezni nemcsak években, hanem például megtett kilométerekben, működési időben stb.

a gázkromatográfia angol nevének (gas chromatography) rövidítése. A definíciót lásd ott.

angol rövidítés, Gas-Chromathography-Mass Spectrometry, vagyis gázkromatográfhoz kapcsolt tömegspektrométer, melynek segítségével a kromatográfia során szétválasztott anyagkomponensekről mennyiségi információ mellett minőségi információt is nyerünk. A gázkromatográffal elválasztott komponensek egyenként kerülnek a tömegspektrométerbe. A kapott spektrumok egyértelműen jellemzik az egyes vegyületek szerkezetét. Az azonosítást a spektrumkönyvtár spektrumaival való összehasonlítás alapján végezzük.