Lexikon

ld. ex situ remediáció

mikroorganizmusok, növényi gyökerek, vagy állati szövetek által a sejten, szöveten kívülre, a környezetbe kiválasztott enzim. Az exoenzimek szintézisének és kiválasztásának célja bizonyos sejten kívüli –>szubsztrátok⁄szubsztrát–< elérése, pl. olyan táplálékmolekuláké, melyek sejten kívül kell bontani vagy módosítani, mert méretük vagy hidrofóbitásuk miatt nem tudnak bejutni a sejtbe keményítő, cellulóz, fehérjék, zsírok vagy a sejtre káros anyagoké, melyeket a sejt védekező rendszere hatástalanít, mielőtt azok elérnék a sejtet pl. antibiotikumok.

káros hatású vegyi anyagoknak való kitettség belégzés és a tüdőszöveten keresztül történő felszívódás útján. A tüdőn keresztül felszívódó, így a szervezetbe jutó kockázatos anyagmennyiséget nem lehet a szájon át bejutó vagy a bőrrel érintkező anyagmennyiséghez hasonlóan dózisként kezelni, ezért a kockázat számszerű jellemzéséhez a tüdőbe jutó levegő szennyezőanyag-koncentrációját IC: Inhaled Concentration = belélegzett koncentráció vetjük össze a toxikológiai kísérletek alapján károsan még nem ható, levegőben tolerálható szennyezőanyag-koncentrációval RfC: referencia koncentráció. HQ_L = IC / RfC belégzésből adódó kockázati hányados = belégzett koncentráció / referencia koncentráció. IC = PEC_lev* BR_L * EG * ED / TT, ahol PEClev: a levegőben előrejelezhető vagy mért szennyezőanyag-koncentráció, BR: belégzett levegő mennyisége EG: expozíció gyakorisága, ED: expozíciók hossza, TT: testtömeg.

káros hatású vegyi anyagoknak való kitettség bőrrel való érintkezés és a bőrön keresztül történő feszívódás útján. A bőrön keresztül a szervezetbe elsősorban a fürdővízzel, a természetes vizekkel és a levegőből kiülepedő porral való érintkezéssel, valamint közvetlenül a bőrre alkalmazott tisztító és kozmetikai szerekkel juthat be kockázatos anyag. A gyermekek kitettsége, viszonylag nagy fajlagos felületük és a környezettel való intenzívebb érintkezés miatt, sokkal nagyobb, mint a felnőtteké. A bőrkontaktus útján a szervezetbe bevitt átlagos napi dózis ADD_B a szervezetbe került kockázatos anyag mennyisége egységnyi testtömegre és időegységre vonatkoztatva. Mértékegysége: mg/kgnap. ADD_B = PEC  BM_B  EG_B /TT * 365, ahol PEC: a kockázatos anyag mérés alapján vagy számítással előrejelezhető környezeti koncentrációja a bőrrel érintkező szennyezett anyagban mg/kg, BM_B: bőrkontaktus útján szervezetbe került mennyiség kg/nap, EG_B: expozíció gyakorisága nap/év, TT: testtömeg kg, 365 nap/év. Az ADD_B statisztikai felméréseken alapul, fontos, hogy az értékek megbízható forrásból származzanak. Állatokkal végzett toxikológiai tesztek eredményéből NOEL, NOAEL extrapolációval nyerik az ember által tolerálható dózist, abból pedig a tolerálható napi dózist TDI_B:tolerálható napi dózis, bőrrel való érintkezéssel. Ehhez az értékhez viszonyítjuk az ADD_B-t, hogy megkapjuk a bőrkontaktus útján a szervezetbe jutó anyag kockázatának mérőszámát, a bőrkontaktus kockázati hányadosát: HQ_B = ADD_B / TDI_B.

kitettség, valamilyen fizikai, kémiai vagy egyéb hatásnak, például az éghajlat, a domborzat, a napsugárzás hatásának. A radiológiában a radioaktív izotópoktól származó sugárzás hatásának való kitettségről van szó.
A környezetvédelemben a szennyezőanyagoknak vagy ágenseknek való kitettséget kell meghatározni. A környezetet szennyező anyagok esetében a kitettséget a környezetbe kikerült vegyi anyag mennyisége, illetve koncentrációja jelenti. Az az élőlény, amelyik a vízben él, a vízben lévő szennyezőanyag koncentrációnak van kitéve. Hogy a kitettségből adódóan mekkora mennyiség jut a receptorszervezetbe, az az expozíciós útvonalaktól (belégzéssel, szájon át, bőrkontaktus útján) és az egyéni expozíciós paraméterektől (belélegzett levegő térfogata, elfogyasztott étel, ital mennyisége, bőrkontaktus módja, időtartama, stb.) függ. Az egyén vagy a populáció kockázatának meghatározásához a kitettségen kívül az ézékenységet is meg kell határozni.

A kitettséget a vegyi anyag vagy a környezetet szennyező anyag forrásból a receptorokig megtett útjával jellemezhetünk. terjedési modell segítségével a kibocsátás alapján megbecsülhetjük a vegyi anyag felhasználási módjától, illetve a szennyezett terület használatától függő receptorok kitettségét, vagyis a környezeti koncentrációt (PEC: előrejelezhető környezeti koncentráció) és az abból származtatott, a receptorszervezet által felvett, illetve a receptorszervezetbe bevitt napi mennyiségeket (ÁND: átlagos napi dózis).
Ahhoz, hogy az expozíciókat (kitettségeket) kiszámíthassuk, pontosan ismerni kell az összes vegyianyag vagy területhasználatot és a potenciális receptorokat. Ezt a integrált kockázati modell, illetve az expozíciós forgatókönyv, REACH (expozíciós szcenárió) írja le.

REACH alapján az expozíció értékelése két lépésből áll: 1) az expozíciós forgatókönyv elkészítése és 2) az expozíció becslése, amit addig kell megismételni, mígnem az expozíciós forgatókönyv, a végrehajtás szerint biztosítja a kockázatok megfelelő ellenőrzését.

káros hatású vegyi anyagoknak kockázatos anyagoknak való kitettség lenyelés, ill. emésztés útján. Az emésztőrendszerbe elsősorban az ivóvíz és az élelmiszerek fogyasztásával kerül be a kockázatos anyagmennyiség, gyermekeknél a közvetlenül lenyelt talaj, homok is számottevő lehet. A szájon át bejutott átlagos napi dózis ADD_SZ a szervezetbe került kockázatos anyag mennyiségét jelenti, egységnyi testtömegre és időegységre vonatkoztatva. Mértékegysége: mg/kgnap, ADD_SZ = PEC  BM_SZ  EG_SZ /TT * 365, ahol PEC: a kockázatos anyag mért vagy előrejelezhető környezeti koncentrációja a lenyelt szennyezett anyagban mg/kg, BM_SZ: szájon át a szervezetbe jutó mennyiség kg/nap, EG_SZ: az expozíció gyakorisága nap/év, TT: testtömeg kg, 365 nap/év. A BM_SZ, az EG_SZ és a TT átlagos értéke statisztikai adatokon alapul, fontos, hogy ezek, ill. az ADD_SZ értékek megbízható forrásból származzanak. Állatokkal végzett toxikológiai tesztek eredményéből NOEL, NOAEL extrapolációval kapjuk az ember által tolerálható, szájon át bevitt dózist, abból pedig az egy napra jutó részt, a tolerálható napi dózist TDI_SZ: tolerálható napi dózis szájon át történő expozíció esetén. Ehhez az értékhez kell viszonyítanunk az ADD_SZ-t, hogy megkapjuk a lenyeléssel a szervezetbe jutott anyag kockázatát mennyiségileg jellemző kockázati hányadost: HQ = ADD_SZ / TDI_SZ.

az anyag gyártásának vagy életciklusa során való felhasználásának, a humán és környezeti expozíció gyártó vagy importőr általi ellenőrzésének módját – beleértve a kockázatkezelési intézkedéseket és üzemi feltételeket is –, valamint a gyártó vagy importőr által a humán és környezeti expozíció ellenőrzésének tekintetében a továbbfelhasználó számára nyújtott ajánlást leíró feltételeket foglalja össze. Ezek az expozíciós forgatókönyvek – értelemszerűen – egy vagy több meghatározott eljárásra vagy felhasználási módra terjedhetnek ki.
Forrás: REACH 3. cikk 37.

angol nevéből (Extractable Organic Halides) rövidítve EOX, ahol a halogén lehet klór, bróm, jód (ezért X), a definíciót lásd ott.

keverékek szétválasztására, egyes komponensek kivonására szolgáló módszer, amely egymással nem elegyedő fázisok közötti megoszláson alapul. Megvalósítása szerint lehet folyadék/folyadék extrakció, amikor olyan oldószerrel végezzük a kivonást, amely csak a kívonni kívánt komponenseket oldja ki a vele nem elegyedő oldatból. Ennek speciális megvalósítási módja a szuperkritikus extrakció, amikor a kivonásra használt oldószer szuperkritikus széndioxid. Szilárd/folyadék extrakció esetén a szilárd mintából végezzük a kivonást megfelelő oldószer segfítségével. Ez lehet Soxhlet extrakció, amikor egy erre a célra kialakított berendezésben többször forró oldószerrel mossuk át a mintát, Ultrahanggal segített extrakció (angolul: Sonication Assisted Extraxtion, SAE), amikor ultrahanggal és nagy nyomású extrakció (angolul: Accelerated Solvent Extraction, ASE), amikor emelt nyomással és hőmérseklettel segítjük a kivonást. A szilárd/folyadék extrakció csökkentett méretű (kevesebb minta- és oldószerigényű) megvalósítása a szilárd fázisú extrakció (SPE). A további miniatűrizálás során alakultak ki a szilárd fázisú mikroextrakció (SPME), a keverőbabás extrakció (Stirbar), a membránnal segített extrakció (MASE) technikái, melyek többnyire kromatográfiás méréseket megelőző mintaelőkészítési lépések.

szerves oldószerben oldódó szennyezőanyagok talajból történő kioldására/extrakciójára olcsó, nem toxikus, a talajból könnyen eltávolítható szerves oldószereket alkalmazhatunk. Elsősorban nagy veszélyt jelentő, nem illékony, nem vízoldható nem biodegradálható szerves szennyezőanyagok, például POP-ok és PBT-k eltávolítására alkalmas módszer.
ex situ extrakció alkalmas berendezésben, pl. kevert vagy átfolyó extraktorban történhet. A szennyezőanyag extrakcióját követő lépés a maradék oldószer eltávolítása a talajból. Ez illékony oldószer esetén kihajtással levegővel, kigőzöléssel forró levegővel vagy gőzzel, termikus deszorpcióval történhet, biodegradálható oldószer esetén bioremediációval, vízoldható szerves oldószereknél vizes kimosást célszerű alkalmazni.
A talaj telített zónájában vízzel elegyedő szerves oldószert, un. koszolvenst alkalmaznak nagy sűrűségű víznél nehezebb folyadék halmazállapotú szerves szennyezőanyag mobilizálására, vízoldhatóságának növelésére acélból, hogy a talajvízben oldva a talajvízzel kiszivattyúzható és a felszínen kezelhető legyen.
A leggyakrabban alkalmazott oldószerek a különféle alkoholok etilalkohol, metilalkohol, butanol, izopropilalkohol, aceton, etilacetát, szénhidrogének hexán, ciklohexán, stb., egyéb kőolajszármazékok BTEX, benzin, kerozin, stb.. Lásd még talaj fizikai-kémiai kezelése, talaj vizes mosása, talaj savas mosása, talaj mosása adalékanyagokkal.

lásd kémiai extrakció.

oldószeres extrakció esetén a mintának az a része, amely az oldószerben oldódik és az oldószer eltávolításával kinyerhető. Magyarul kivonat.