Lexikon

1 - 2 / 2 megjelenítése
1 | 2 | 6 | 9 | A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Z
mutagén és rákkeltő hatás, REACH

a mutagén hatás a maradandó átadható változások keltésére vonatkozik a sejtek vagy szervezetek genetikus anyagának mennyiségében vagy szerkezetében. Ezek a változások egyetlen gént vagy génszakaszt, gének egy tömbjét vagy kromoszómákat érinthetnek.
A sejtek genetikai anyagának módosulásai spontánul léphetnek fel vagy az ionizáló vagy ibolyántúli sugárzásnak vagy genotoxikus anyagoknak való expozíció eredményeként jöhetnek létre. Elvben, a mutagén anyagoknak való emberi expozíció a mérőbázis feletti mutációk megnövekedett gyakoriságát eredményezheti. A mutagén anyagoknak kitett szülők leszármazottai és a következő generációk lehetséges károsodása következhet be, ha a mutációk jönnek létre a szülői csirasejtekben (reprodukciós sejtek). A mutációk a szomatikus sejtekben (a reprodukciós sejtektől különböző sejtek) halálosak lehetnek vagy átadásra kerülhetnek a leánysejtekbe, káros következményekkel az érintett szervezetre. Számottevő bizonyíték van pozitív korrelációra az anyagok in vivo mutagén hatása és rákkeltő hatásuk között, hosszútávú állatkísérletekben. A mutagén hatások vizsgálatának célja az anyagok képességének felbecsülése olyan hatások keltésében, amely öröklődő károsodást okoznak az emberekben vagy rákhoz vezetnek.

A vegyi anyagokat akkor tekintik rákkeltőnek, ha daganatokat okoznak, megnövelik a daganat előfordulásának és/vagy rosszindulatúságának gyakoriságát vagy lerövidítik a daganat bekövetkezésének idejét. A rákkeltő vegyi anyagokat hagyományos módon két kategóriára osztják a feltételezett hatásmechanizmus szerint. A nem genotoxikus hatásmechanizmusok magukba foglalják az epigenetikus változásokat, vagyis olyan hatásokat, amelyek nem vezetnek DNS-módosulásokhoz, de befolyásolhatják a génexpressziót, a módosult sejt-sejt kommunikációt vagy a rákkeltő folyamatban résztvevő egyéb tényezőket. A rákkeltő hatású vegyi anyagok vizsgálatának célja a lehetséges emberi rákkeltő anyagok, azok hatásmechanizmusának és potenciáljának azonosítása.
Amint egy vegyi anyag rákkeltőként került azonosításra, szükség van az alapul szolgáló hatásmechanizmus tisztázására, vagyis, hogy a vegyi anyag közvetlenül genotoxikus vagy sem. A genotoxikus rákkeltő anyagokra feltételezik, hogy, a kivételtől eltekintve, nincs felismerhető küszöb és minden expozíciós szint kockázatot hordoz. A nem genotoxikus rákkeltő anyagokra nem tételezik fel, hogy léteznek hatásküszöbök és, hogy azok felismerhetők. Általában emberi tanulmányok nem állnak rendelkezésre a fennebb említett hatásmechanizmusok közötti különbség megállapítására; és egy erre vonatkozó következtetés a mutagén hatások vizsgálatának eredményétől és egyéb hatásmechanizmus-tanulmányoktól függ. Ehhez való kiegészítésül, az állatkísérletek tájékoztathatnak a rákkeltő hatás alapjául szolgáló hatásmechanizmusról.
A rákveszély és a hatásmechanizmus nagymértékben függhet az expozíciós feltételektől, mint pl. a beadás útja. Ennek következtében, az emberi expozícióra vonatkozó minden lényeges hatásadat és információ felmérésre kerül.

Forrás: REACH

mutagén hatás, mutagenitás

valamely fizikai, kémiai vagy biológiai ágens azon tulajdonsága, hogy képes mutációt kiváltani, ill. a mutációk számát a spontán mutációk gyakoriságához képest megnövelni. mutagén hatás, mutagenitásra maradandó módon megváltozik az élőlények genetikai anyaga, a DNS, egyes gének, kromoszómák vagy az egész genom. Az ivarsejteket érintő mutáció örökletes. A környezetbe kikerülő vegyi anyagok nagy része rendelkezik mutagén hatás, mutagenitással, ebből adódóan pedig krónikus kockázattal. A mutagén hatás, mutagenitás gyakran összefügg a rákkeltő hatással (karcinogenitás). - mutagén hatás, mutagenitású
1. fizikai ágensek a sugárzások (ionizáló, UV, radioaktív, röntgen, stb.);
2. kémiai ágensek a mutagén vegyületek (alkilezőszerek, kolhicin, aflatoxinok, etilén-oxid, azove;gyületek, aromás aminok, klóraminok, nitrózaminok, PAHok, PCBk, aromás és klórozott szénhidrogének, stb.);
3. biológiai ágensek a természetes eredetű növényi vagy mikrobiális eredetű anyagok, pl. flavonoidok, hidrazinok, baktérium- és gombatoxinok.
A mutagén hatás, mutagenitás a mutációk mennyisége és minősége alapján jellemezhető. A mutagén ágensek mutagén hatás, mutagenitásának mérésére szabványosított biológiai tesztmódszereket használnak, melyek közül a legismertebbek:
1. az Ames-teszt: génmanipulált hisztidin auxotróf Salmonella törzzsel dolgozik, amely mutagén hatás, mutagenitásra revertálódik és ismét képes lesz hisztidin-mentes tápközegen szaporodni;
2. az SOS-kromoteszt: az E. coliban mutagén hatás, mutagenitásra létrejövő mutációk letális következményét kiküszöbölő SOS hibajavító rendszer jellegzetes enzimjeit detektálja;
3. a mikronukleusz-teszt: tenyésztett emlős sejteket (általában CHO, azaz kínai hörcsög petesejtet) alkalmaz, amelynél mutagén hatás, mutagenitásra a kromoszómák osztódásakor kis fragmentumok jönnek létre, melyek jól detektálható képletek formájában kizáródnak a sejtmagból.
A mutagén hatás, mutagenitás jellemzésére a mutagén ágensek dózis-hatás görbéje alkalmas. A dózis-hatás összefüggés jellemzője, hogy egy bizonyos küszöbdózis alatt nem jelentkezik mutagén hatás. Ezt a küszöbértéket (LOEL, LOAEL) határértékként is alkalmazzák, az ennél kisebb dózisokhoz tartozó kockázat gyakorlatilag nulla. A mutagén hatás, mutagenitás mérőszáma a mutációs ráta vagy a mutációs együttható, mely a mutáns sejtek vagy egyedEK számát adja meg az összes mutagén hatásnak kitett sejt vagy egyed számához viszonyítva.