Lexikon
egy szervezet káros alak-, élettani, növekedési, fejlődési, élettartambeli változása, amely károsodást okoz annak működőképességében, vagy csökkenti annak további stressz ellensúlyozására való képességét, vagy fokozott érzékenységet okoz a káros, vagy más környezeti hatásokkal szemben. (Forrás: REACH)
a karotinoidok csoportjába tartozó sárgától vörösig változó, terpén típusú szénhidrogén, természetes színanyag, mikroorganizmusok és növények szintetizálják, állatok nem képesek előállítani. Szerepük a növényekben a fotoszintézissel függ össze: képesek elnyelni a fényenergiát. A karotinok jelentős antioxidáns hatással bírnak, ez a szabadgyökök megkötésének köszönhető. Emiatt gyógyhatású szerként, étrend-kiegészítőként elterjedten alkalmazzák mind tiszta készítmény formájában, mind pedig karotint tartalmazó biomasssza formájában (brokkoliörlemény, szárított alga, stb.). Létezik alfa-, béta-, valamint gamma-, delta-, epszilon- és zéta-karotin is. A béta-karotin az emberi szervezetben a májban raktározódik és belőle szükség esetén A vitamin szintetizálódik.
a karszt olyan felszíni vagy felszín alatti kőzetforma, melynek réseiben és hasadékaiban víz áramlik. A víz forrása a felszínről beszivárgó esővíz. A karszt háromdimenziós szerkezetét a többnyire karbonáttartalmú, tehát mészkőből, vagy a dolomitból felépülő kőzettömeg rétegeinek mállása alakította ki. A karszt vizet vezető vagy már száraz csatornák rendszere, gyakran egyetlen hatalmas közlekedőedény, amelynek egyes részletei néha a felszínen is jól felismerhetőek. A karszt méretében is változatos, akár barlangok ezreiből is állhat. A karsztforma általában az enyhén savas víz és a benne oldódó kőzet, például mészkő vagy dolomit kölcsönhatásának eredményeképpen alakul ki. A kölcsönhatásban kulcsszerepet játszó szénsav részben az esőből kerül a kőzetre, miután az esővíz feloldja a légköri szén-dioxidot (CO2). A karsztnak kiemelt szerepe van az ásványvizek kialakulásában és vezetésében. Magyarországon például az Északi Középhegység karsztos felületein beszivárgó esővíz szolgáltatja az alföldi kutakból nyerhető ivóvizet.
a karsztosodott kőzetek (mészkő, dolomit) pórusaiban, hasadékaiban, üregeiben elhelyezkedő felszín alatti víz.
kár pénzben történő megtérítése.
tényleges kár
elmaradt haszon
kárpótlás (nem vagyoni kár)
vagy költség (indokolt)
egy összegben, járadékként (pl. baleseti járadék), kombináltan, vagy kivételesen természetben.
a kémiai katalizátor egy olyan anyag, ami úgy gyorsít föl (akár nagyságrendekkel is) egy kémiai reakciót, hogy ő maga annak során nem használódik el, nem épül be a termékbe, v reakció végére változatlan formában van jelen. A katalizátorok a reakciósebességet növelik. A katalizátorok úgy fejtik ki hatásukat, hogy jelenlétükben a reakciók más úton, alacsonyabb aktiválási energiájú részfolyamatokon keresztül játszódnak le. A katalizátornak gyakran kis mennyisége is elegendő nagy mennyiségű anyag átalakulásának meggyorsításához. Ha a reagáló anyagok és a katalizátor közös fázisban vannak, a katalízist homogén katalízisnek, ha különböző fázisban vannak, heterogén katalízisnek nevezzük. A katalízis során a katalizátor nem változik meg maradandóan.
A bológiai katalizátorok az enzimek, melyek olyan biológialag aktív vegyületek, általában fehérják, melyek a biokémiaia rekaciók aktiválási energiáját csökkentik le úhy, hogy afolymatok nagy sebességgel lejátszódhassnak az élő szervezetben.
A katalizátor kémiai szempontból lehetnek elemek, szervetlen- és szerves vegyületek. Az egyszerűbb kémiai felépítésű katalizátorok gyakran több különféle reakciót is katalizálnak. Az enzimek biokatalizátorok, rendszerint csak egyféle folyamatot katalizálnak, tehát specifikusak a szubsztrátra, vagyis a reakcióban résztvevő anyagra és magára a reakcióra is.
A gépkocsik és más belsőégésű motorokkal hajtott gépek és járművek kipufogógázát kezelő katalizátorok a kipufogógáz NOx tartalmát redukálják nitrogénné.
nagy mechanikai szilárdsággal, savakkal és lúgokkal szembeni ellenálló-képességgel rendelkező, térhálós szerkezetű anyagok, melyek savas csoportjaikon -COOH, -SO3H, fenolos -OH mozgékony hidrogéniont tartalmaznak, amely más kationokkal képes kicserélődni. Ha sók oldatába kationcserélő gyantákát teszünk és néhány percig rázatjuk, az oldatból a sók kationjai nagyrészt eltűnnek, a kationcserélő gyantáká kötődnek. A kationcserélő gyantákák működését a következő egyenlettel írhatjuk le:
X+ + RY = RX + Y+, ahol
X+ és Y+ a helyet cserélő kationok,
R pedig a gyanta nem cserélhető, anion jellegű része. A gyantából a felvett kationok vízzel nem moshatóak ki, csak újabb ioncserével távolíthatóak el, ez történik a kimerült kapacitású gyanták regenerálásakor. Az ioncserélők reverzibilisen regenerálhatóak: pl. a vízkeménységet Ca2+, Mg2+ Na+-ra cserélő gyanták NaCl oldattal. Technológiai alkalmazásuk:
1. ionkromatográfia: az ioncserélővel töltött oszlopon átszivárgó folyadékból a kationcserélő gyanták egyes kationokat megköt és azokkal egyenértékű, más ionokat bocsát a folyadékba;
2. kationcsere: kationcserélő gyantákával pl. o- és p-fenil szulfonsavból formaldehiddel készült Dowex műgyantával töltött oszlopon vagy hengeres tartályon víz vagy más oldat megfelelő tartózkodási idővel történő átáramoltatása közben az oldott kationok kicserélése;
3. vízlágyítás: anion- és kationcserélő gyanták keverékével töltött oszlopok felhasználása főleg természetes vizek állandó- és változó keménységének eltávolítására, teljes lágyítására, vagyis mind a kationok H+ vagy Na+ ionra, mind az anionok OH; ionra való kicserélése.még ioncsere, ioncserélők, víztisztítás, anioncserélő gyanták, talajkolloidok, adszorpciós kapacitás.
a detergensek azon csoportja, melynek poláros része bázisos, pl. ammónium- vagy piridingyököt tartalmaz. Legelterjedtebb fajtái a DLDMAC: dilauril vagy más zsirsav-dimetil ammónium klorid, az ATMAC: alkil-trimetil ammónium klorid, ezen belül pl. a STMAC: sztearil-trimetil ammónium klorid valamint a QAC: kvaterner ammóniumsók. Jelenlétükhöz a szennyvíztisztító mikroflórájának adaptálódnia kell, adaptáció után 90% körüli bontás várható. Az anionos detergensekkel szennyvíziszaphoz kötődő komplexet képesek képezni. felszíni vízben 2-3 nap a felezési idejük. Üledék szilárd fázis jelenlétében arra adszorbeálva jobban bomlanak, felezési idejük 1 nap alá csökkenhet. QAC toxicitása EC50 = 0,1-50 mg/l érték közé esik, TMAC-é: 250 μg/l, mindkét érték a környezetben előforduló koncentrációk PEC sokszorosa.
üledékes kőzet 2,0 mm-nél nagyobb szemcseméretű frakciója, víz által szállítva és osztályozva. Lásd még talaj textúrája.
olyan tüzelőberendezés, amelyben tüzelőanyagot égetnek el víz felmelegítése vagy gőzzé alakítása céljából azért, hogy azok ilyen módon megnövelt energiatartalmát fűtésre vagy más célra, általában gőzturbinában mechanikai munkává történő átalakításra használják. Forrás: 10/2003. (VII. 11.) KvVM rendelet
szervetlen szennyezőanyagok szilárd- és folyadékfázis közötti megoszlási hányadosa, az egyensúlyi helyzet beállása után. Kd = Ckationvíz / Ckationszilárd,. talaj esetében a talajvízben mérhető és a talajszemcsék szilárd felületéhez kötött kationok koncentrációjának hányadosa. A Kd értéke függ a kation tulajdonságaitól ionerősség, méret és a talaj adszorpciós kapacitásától T, amely - a kationok példájánál maradva - arányos a talaj szervetlen kolloidanyag-tartalmával.
általában függőleges, a füstgáz elvezetésére szolgáló szerkezet.
Forrás: MSZ 21460/1–1988
a detergensek azon csoportja, melynek veszélyessége, és környezeti kockázata nagy. A nagy környezeti kockázat abból adódhat, hogy a kemény detergensek
1. biodegradálhatósága kicsi, emiatt a szennyvíztisztító telepet elhagyva a felszíni vizekbe jutnak és ott viszonylag hosszú felezési idejük miatt káros hatást fejtenek ki a vízi ökoszisztémára;
2. adszorbeálódnak a szennyvíztisztító iszapjában vagy a felszíni víz lebegőanyagában és üledékében, így krónikus szennyezőforrásként továbbélnek, vagy anaerob bontás során keletkező fokozottan veszélyes termékek keletkeznek belőlük;
3. káros hatásuk van az ökoszisztéma közösségeire vagy egyes tagjaira és/vagy az emberre. A kemény detergensek környezeti kockázatát a környezetben mérhető koncentrációjuk PEC és az egyes ökoszisztémákra károsan még nem ható koncentrációjuk PNEC összevetéséből lehet felmérni. még detergensek, toxicitás
a kémiai analízis a vegyi anyagok elválasztását, azonosítását és mennyiségének meghatározását jelenti bármely egyszerű vagy komplex, mesterséges vagy természetes anyagban.
A minőségi analízis egy-egy vegyi anyag azonosítását jelenti, tehát megadni hogy az ismeretlen komponens az ismert vegyi anyagok közül melyikkel azonos. Ezt az anyag vegyi képlete szimbolizálja.
A mennyiségi elemzés egy vagy több komponens mennyiségét, illetve egymáshoz viszonyított arányát adja meg egy anyagban, keverékben. Mind a mennyiségi, mind a minőségi elemzést megelőzően szükséges az analizálandó komponens kinyerése, dúsítása, tisztítása.
A kémiai analitikai módszereket az alkalmazott technikákkal jellemezhetjük.
A minőségi analízis egy vegyi anyag azonosítására annak fizikai, kémiai vagy biológiai jellemzőit használhatja fel. Ilyen mérési végpontos lehetnek a szín, az olvadáspont, a láng festése, a tömeg-spektrum jellemzői, kémiai reagensekkel adott termék, stb. A biológiailag aktív vegyi anyagok kimutatásához biokémiai és immunológiai reakciókat is használhatunk. A DNS-technikák igen specifikus és szelektív kimutatást tesznek lehetővé.
A mennyiségi analízis a tömeg, a térfogat, az áramok vagy intenzitások alapján történhet. Így alkalmazhatunk tömegmérést (gravimetriát), térfogatos elemzést, mikroszkópiát, különféle spektrometriákat, például tömegspektrometriát, elektrokémiai és termikus módszereket, stb. A egtöbb mennyiségi elemző módszer standardok segítségével, kalibrációval képez koncentrációértéket a mért értékből.
A minták előkészítése történhet kioldással, extrakcióval, kicsapással, desztillációval, frakcionálással, kromatográfiás vagy elektroforetikus elválasztással.
A kémiai analízist szinte az élet minden területén alkalmazzuk: az egészségügyben a diagnózis kémiai analízisen alapul, a környezet egészséges vagy beteg voltát is nagyrészt kémiai analitikai eredmények alapján ítéljük meg, bár manapság ezzel nem elégszünk meg, hanem a kémiai jellemzőket biológiai módszerekkel szerzett információval egészítjük ki. A kémiai analízist alkalmazhatjuk korai figyelmeztetésben, monitoringban vagy a minőségbiztosításban az élet minden területén.
a kémiai biztonság a vegyi anyagok környzeti és egészségi kockázatának leszorítása olyan, elfogadható szintre, mely igen kis valószínűséggel károsíthatja akár az embert, akár az ökoszisztémát. A kémiai biztonság a vegyi anyagok kockázatának másik oldala: amíg a kockázat a vegyi anyag irányából közelíti a receptorokat (ember, ökoszisztéma), addig a biztonság a receptorok felől nézi ugyanazt a jelenséget, vagyis a vegyi anyagok környezetbe kikerülését és találkozását a környezetet használó élőlényekkel.
Magyarországon az OKBI (Országos Kémiai Biztonsági Intézet) biztosítja az egyre növekvő vegyi anyag használattal járó kockázatok csökkentését, a kémiai biztonság feltételeinek megteremtését az európai szabályozással összhangban. Az OKBI biztosítja a biztonságos vegyi anyag kezeléshez szükséges intézményi hátteret, ellátja a hatósági és kutatási, valamint tájékoztatási és koordinációs tevékenységeket, a hazai jogszabályok előírásainak és az Európai Unió elvárásainak betartatását.
A jogi eszközökön kívül általánosan használt eszközök a biztonság növelésben a vegyi anyagok kémiai biztonsági adatlapja, mely minden ismeretet tartalmaz, az anyag veszélyességéről és mindarról, ami befolyásolja a kockázatukat, a biztonságos használatukat. Figyelmeztető címkék és veszély-mondatok is segítik a vegyi anyag használóit, hogy tudatosan kerülhessék el a károkat, védjék egészségüket.
A vegyi anyagok kémiai biztonsági adatlapja a Nemzetközi Kémiai Biztonsági Program (International Programme on Chemical Safety (IPCS), az Európai Bizottság és más szervezetek közreműködésével készült. Az adatlap a vegyi anyagok veszélyességét, humán egyészség-kockázatát érintő információkat tartalmaz, valamint elsősegélynyújtásra, tűzvédelemre, szállításra, címkézésre, csomagolásra, tárolásra, vonatkozó előírásokat is magába foglal. A vegyi anyagok biztonsági adatlapja kiegészíti az Anyagokra vonatkozó Biztonsági Adatlapot (Material Safety Data Sheet).
(http://www.inchem.org/pages/icsc.html)
a kémiai biztonsági értékelés egy eljárás, melynek célja, hogy meghatározza az adott anyag által jelentett kockázato(ka)t, és, az értékelés részeként, expozíciós forgatókönyveket dolgozzanak ki, amely magában foglalja a kockázat(ok) kezelésére vonatkozó kockázatkelelési intézkedéseket. A CSA végrehajtásához az I. melléklet tartalmazza az általános rendelkezéseket. A CSA a következő lépésekből áll:
- Az emberi egészség tekintetében fennálló veszély értékelése
- A fiziko-kémiai tulajdonságok emberi egészségre való veszélyeinek értékelése
- A környezet tekintetében fennálló veszély értékelése
- A perzisztens, bioakkumulatív és mérgező (PBT), valamint a nagyon perzisztens és nagyon bioakkumulatív (vPvB) tulajdonságok értékelése
- Az expozíció értékelése
- A kockázat jellemzése.
(Forrás: REACH I. melléklet)
a kémiai biztonsági jelentés dokumentálja az anyag saját kémiai biztonsági értékelését készítményben, árucikkben, vagy anyagcsoportban.
Más szóval a kémiai biztonsági jelentés egy olyan dokumentum, ami részletezi a kémiai biztonsági értékelés eljárását és eredményét. A REACH I. melléklete tartalmazza a kémiai biztonsági értékelés végrehajtásához és a kémiai biztonsági jelentés elkészítéshez szükséges általános rendelkezéseket. (Forrás: REACH I. melléklet)
a kémiai elemek olyan vegyi anyagok, melyek egyetlen fajta atomból épülnek fel. Az elemek rendszámukkal jellemezhetjük. A rendszám a protonok száma az atommagban. Az elemeket az elemek periódusos rendszerében találhatjuk meg rendszámuk szerint rendszerezve. A kémiai elemek kémiai úton nem bonthatók tovább, ezekből épülnek fel a vegyületek.
A http://www.chemicalelements.com oldalon látható periódusos rendszerben az elemek szimbólumára kattintva minden elemről részletes információt kaphat.
a kőzet kémiai mállása a sziklák gyengén savanyú esővízzel való találkozásakor játszódik le. A kémiai mállás meleg éghajlaton, nedves környezetben gyorsabban zajlik, mint mérsékelt vagy hideg éghajlati viszonyok között. Ezért a kőzetből történő talajképződés nem egyforma gyorsasággal folyik különböző éghajlatokon, tehát a talajképződés gyorsasága éghajlat- és környezetfüggő. Ezt a talajok relatív korával szokták jellemezni.
A kémiai mállásának három fő típusát különböztetjük meg:
1. Kioldás vagy kilúgzás: a kőzet ásványi anyagainak kioldása szénsav tartalmú esővízzel történik, az ásványi anyagok, a sók oldhatóságának függvényében.
2. Hidrolízis: ez nem csak egyszerű oldást, hanem vízzel való reakciót is jelent. Legkönnyebben az alkáli földpátok majd a mészkő hidrolizál, lassabban és több lépcsőben folyik a szilikátok hidrolízise. A szilikátok hidrolízisének és átalakulásának eredménye az agyagásvány, mely a humusz mellett a legfontosabb talajalkotó.
3. Oxidáció: a kőzet oxigén jelenlétében, oxigén kapcsolódásával történő átalakulása, legtöbbször a vasvegyületek oxidációját jelenti.
a talajban és talajvízben alkalmazott kémiai oxidáció a szerves szennyezőanyagok bontását, ártalmatlanítását oxidálószerek segítségével oldja meg. A szennyezőanyag oxidációjakor a reagensként használt oxidálószer redukálódik, azaz elektront vagy hidrogént vesz fel. Az in situ kémiai oxidáció ISCO = in situ Chemical Oxidation a talaj szennyezettségét a talaj kitermelése nélkül, helyben, a talajban oldja meg. Természetesen ex situ reaktorban is alkalmazható az oxidáció kémiai reagensekkel. Az oxidálószer a talajvízben oldott szerves szennyezőanyag vagy a telítetlen talaj nedvességtartalmában oldott, esetleg a szilárd felületen szorbeált szennyezőanyag bontására alkalmas. hatásának előrejelzésekor és az alkalmazandó mennyiség kiszámításakor nem elég a szennyezőanyag koncentrációjából kiindulni, hanem a talaj saját szervesanyagartalmát is figyelembe kell venni, hiszen az is fogyasztja az oxidálószert. Legbiztosabb eljárás a talaj saját oxidálószer fogyasztásának kísérleti meghatározása.
A leggyakrabban alkalmazott oxidálószerek a permanganátok, mind a kálium-, mind a nátriumpermanganát alkalmazható, a hidrogénperoxid és más peroxo-vegyületek, pl. perszulfátok és az ózon.
Permanganáttal történő oxidáció során nem keletkeznek szabad gyökök, mint a peroxidok és az ózon alkalmazásakor. A permanganát jól oxidálja a klórozott alkánokat, a szén-szén kettőskötést tartalmazó szerves vegyületeket, az aldehid- és hidroxil-csoportot tartalmazó vegyületeket. hatása közben nincs hőtermelés, bármilyen pH-n alkalmazható. A permanganátok reaktivitása kevéssé érinti a mikrokapillárisokban élő talajmikroorganizmusokat. A kezelést követően a mikroflóra spontán visszaáll.
A hidrogénperoxid önmagában is erős oxidálószer, de a talajban akkor hatékony, ha katalizátorral együtt alkalmazzák. A Fenton-reagens első alkalmazójáról kapta nevét: ebben a hidrogénperoxidot vasszulfát katalizátorral aktiválják, amikoris Fe2+ hatására OH* gyökök keletkeznek. Savas közegben az oxidálódott Fe3+ folyamatosan visszaalakul Fe2+-vé, így a katalízis állandó. Ha a pH-t nem lehet 4-6 között tartani, akkor a katalízis leáll. A vas oldott állapotban tartását kelátképző szerekkel is el lehet érni. Probléma, hogy az oxidáció közben hő keletkezik, mely biztonsági problémákat vethet fel. A savas környezet is többletkockázatot jelenthet a környezetre. A peroxid erős sejtméreg, mely nagy koncentrációban a mikroorganizmusok pusztulásához vezethet. Ha lassan oldódó, illetve a peroxidot lassan és fokozatosan a talajba engedő vegyületformákat alkalmaznak, akkor a mellékhatások enyhék, a talajmikroorganizmusok nem pusztulnak el, hanem hasznosítják a keletkező oxigént.
Az ózon a legerősebb oxidáló hatású, gázformájú anyag, direkt oxidációra és szabadgyökös reakciókra is képes. Két tipikus alkalmazása: a vadózus zóna, és a talajvíz alatti rétegek szennyezettségének in situ kezelése. Tehát olyan talajrétegekbe is eljut, ahova a folyékony reagensek eljuttatása problémát jelent a talaj szorpciós kapacitása miatt. Az ózon peroxiddal kombinálva igen radikális oxidáció érhető el. Kis koncetrációban a keletkező oxigén stimulálja a vadózus zóna aerob mikroorganizmusait és ezzel az aerob biodegradációt.
További népszerű oxidálószerek a klór, a klórdioxid és a hipoklorit.
Lásd még talaj fizikai-kémiai kezelése, talaj in situ remediálása.
olyan kémiai folyamat, melyben az anyag új anyaggá alakul. A kémiai reakciók általában együtt járnak fizikai változással is (például hőfejlődés, halmazállapot-változás, színváltozás), azonban attól megkülönböztetik az anyag lényegét érintő, a kiindulásitól eltérő kémiai jellemzők.
A kémiai reakciók fajtái: átalakulás, bomlás, egyesülés, helyettesítés, cserebomlás.
A reakciók kémiai jellege szerint lehetnek redox-rakciók vagy sav-bázis reakciók.
Termodinamikailag lehetnek endoterm (energiát igénylő, lehüléssel járó) vagy exoterm (energia vagy hőtermelő) reakciók.
Időigény szerint a kémiai reakciók lehetnek pillanatreakciók vagy időreakciók.
redukció során bomló, kémiailag átalakuló vagy más mechanizmussal oldhatóság csökkenés, kicsapódás, szorpció ártalmatlanítható szennyezőanyagokkal szennyezett talaj remediálására használható módszer. Minden vegyi anyag felhasználható, amely könnyen oxidálódik, miközben a célvegyület redukálódik. Az egyensúly eltolása a szennyezőanyag redukciója irányába a technológia feladata.
A redukción alapuló remediációhoz leggyakrabban használt redukálószer a fém vas, annak is nagy fajlagos felületű változata a nano-méretű szemcsékből álló NZVI = nano-zero-valent iron lásd még ZVI. A vason kívül használnak palládiumot és más fémeket is, valamint reaktív redukált szerves és szervetlen vegyületeket, hidrogén-, illetve elektrondonorokat, így hidrogént, kénhidrogént, ammóniát, speciális elektrondonor polimereket, pl. polipirrolt. A talajban általában minden hatékony, ami a talaj redoxpotenciálját nagymértékben csökkenti, így a mikrobiológiai tevékenység során létrejött hidrogén vagy más reduktív vegyületek is.
Gyakran a redukcióra képes termék mikrobiológiai előállításhoz szükséges biológiai folyamatot stimuláljuk egy-egy talajadalékkal, ilyen például a HRC® = Hydrogen Release Compound, azaz hidrogénkibocsátó vegyület, ami tulajdonképpen speciális polilaktát-észter származék, mely lassan válik a mikroorganizmusok számára hozzáférhetővé, így a mikroorganizmusok folyamatosan hidrogént termelnek belőle, ami aztán redukálja a talajszennyező anyagot. Egy másik közvetetten ható adalék olyan szerves kénvegyületet bocsát ki folyamatosan MRC® = Metal Remediation Compound, mely fémekkel érintkezve fémorganikus kénvegyületeket képez. Ennek szerves részét biodegradálják a talajmikroorganizmusok, miközben a fém szulfid-formában immobilizálódik a talaj szilárd anyagába ágyazódva. Az MRC® króm és az uránium oxidált formáit közvetlenül is képes redukálni és hidroxid, illetve oxid formában kicsapni.
Lásd még talaj fizikai-kémiai kezelése, talaj in situ remediálása, mikrobiológiai redukció, mikrobiológiai reduktív deklórozás, mikrobiológiai stabilizálás.
a kémiai stabilizálás olyan fizikai-kémiai, oxidációs, redukciós, polimerizációs, termikus, stb. reakciókat ölel fel, melynek eredményeképpen a szennyezőanyag mozgékonysága, vízoldhatósága, biológiai hozzáférhetősége nagymértékben lecsökken, ezáltal káros hatásai kevéssé tudnak megnyilvánulni, tehát kockázata a talajban lecsökken. Ugyanakkor a szennyezőanyag továbbra is a talajban marad, és bármennyire is irreverzibilis a stabilizációs folyamat valamennyi esély mindig van a szennyezőanyag remobilizálódására.
A kémiai stabilizálás történhet tömbösítéssel egybekötve vagy diszperz formában, végezhető ex situ vagy in situ. Az alkalmazott adalékok lehetnek kötőanyagok, a pH-t és redoxpotenciált befolyásoló adalékok vagy reaktív vegyi anyagok. Külön fejezetben tárgyaljuk a termikus módszereket, amikor a stabilizálás magas hőmérsékleten történik, pl. vitrifikáció.
A legegyszerűbb, tömbösítéssel egybekötött eljárások során cementet, bitument vagy aszfaltot kverünk a szennyezett talajhoz. Eredménye hosszútávon stabil tömb, nulla, illetve nagyon kis kibocsátással.
A kémiai reakciókon alapuló eljárások nem okvetlenül eredményeznek szilárd terméket, de minden esetben a korábbinál kevésbé mozgékony, kémiailag és biológiai hatását tekintve semleges anyagot eredményeznek.
A kémiai stabilizálás történhet in situ vagy ex situ. Az ex situ tömbösített termék akár hasznosítható is lehet kerámia, tégla, aszfalt burkolóanyag, stb., míg az in situ stabilizálás során a környezetben diszperzen szétszórva marad a szennyezőanyag.
talajból eltávolíthatatlan toxikus fémek esetében jól ismert eljárás a radionuklidok és nehézfémek polietilénnel történő mikrokapszulálása PERM = Polyethylene Encapsulation of Radionucleids and Heavy Metals, robbanóanyagokra is használható módszer. Gyakran alkalmaznak meszezést vagy más adalékot, mely a fémeket oldhatatlan hidroxid- vagy más csapadék-formába alakítja át foszfátok, ZVI, oxidálható vastartalmú hulladékok. A kicsapódó fém-hidroxidok elvesztik mobilitásukat és biológiai felvehetőségüket. A meszezés hatása addig tart, amíg a talajban a pH le nem csökken. Egy másik oldhatóságcsökkentésen alapuló módszer a fémek szulfid formájában történő kicsapása. Ha a redoxpotenciál kellőképpen alacsony, akkor kénvegyületek jelenlétében a fémek oldhatatlan fémszulfid formájában lesznek jelen. A szulfid létrehozása történhet mikrobiológiai közvetítéssel is, a talajmikroorganizmusok szulfátlégzésével összefüggésben.
A kicsapás mellett a másik hatékony eljárás a szorpció növelése. Ehhez nagy fajlagos felületű, sok negatív töltésfelesleggel rendelkező anyagokat használhatunk fel, pl. agyagásványokat, bentonitot, módosított bentonitokat.
A meszezésnél és a felületi adszorpciónál hatékonyabb a pernyék, hamuk és más szilikáttartalmú hulladékok alkalmazása, melyek puzzolán aktivitásukon kívül cementhez hasonló szilárdító hatás agyagásvány-képződési folyamatok során molekularácsba zárhatják a toxikus fémeket, ahonnan azok hosszú távon sem válnak szabaddá.
A talaj perzisztens toxikus szerves anyagait is stabilizálhatjuk a humuszképződésben szerepet játszó természetes fizikai-kémiai folyamatok stimulálásával. A talaj tartós, szerkezeti humuszanyagaiba beépült szennyezőanyag mobilizálódásának kicsi a kockázata. A kondenzációs és polimerizációs reakcióknak kedvező feltételeket kell biztosítani a technológusnak. Ennek lehetőségei: feleslegben lévő, nem mineralizálódott szervesanyaghányad növelése a talajban, a hőmérséklet emelése, oxidatív körülmények biztosítása, a talajmikroflóra csökkent, vagy másirányú aktivitásának biztosítása.
Lásd még talaj fizikai-kémiai kezelése, humuszképződés, mikrobiológiai stabilizálás.
a vegyi anyagok veszélyessége vagy kémiai veszély abból adódik, hogy a vegyi anyagok sajátja az, hogy káros hatásaik vannak. Ez a káros hatás, akkor válik kockázattá, ha a vegyi anyag esélyt kap, hogy a veszélyessége megnyilvánuljon a valóságban, a köürnyezetben.
Azokat a vegyi anyagokat, melyek veszélyességük miatt megkülönböztetünk, biztonsági rendszabályok betartása mellett kell kezelni, gyártani, csomagolni, szállítani és felhasználni, hogy a környezetre, az ökoszisztémára és az emberre minél kevésbé legyenek kockázatosak. Hulladékként fokozottan megnyilvánulhat veszélyességük, ha kontrollálatlan körülmények közé kerülnek.
az adszorpció irreverzibilis formája, amikoris a szorbeált anyag kémiai reakcióba lép a szorbenssel.
kémprogramnak (angolul: spyware) nevezzük az olyan, főleg az interneten terjedő számítógépes programok összességét, amelyek célja, hogy törvénytelen úton megszerezzék a megfertőzött számítógép felhasználójának személyes adatait.
Feltelepülése általában észrevétlenül történik, a felhasználó figyelmetlenségének és a számítógép böngészőprogramja biztonsági hiányosságainak kiaknázásával. Léteznek azonban magukat álcázó – trójaiakra hasonló – programok is, amiket a felhasználó közreműködésével települnek egy rosszindulatú honlapon. A megszerzett információkat általában bűncselekmények (hitelkártya számok, online szolgáltatások jelszavai) elkövetésére vagy enyhébb esetben böngészési szokásaink, érdeklődésünk, ízlésünk megfigyelésére használják fel.
A kémprogramokat a számítógépes kártevők (angolul malware) kategóriájába sorolhatjuk. Az ellenük való védekezés az összetett víruskereső programok, intelligens tűzfalprogramok, illetve spyware-ek ellen kifejlesztett specifikus programok segítségével történik. A megelőzésben nem elhanyagolható a felhasználó ébersége sem.
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9mprogram
színtelen, jellegzetesen szúrós szagú, köhögésre ingerlő gáz. Vízben nagyon jól oldódik azzal kénsavvá egyesül. A levegőnél nehezebb. Oxigénnel csak katalizátorok jelenlétében vegyül. Erélyes redukáló szer, a szerves festékek egy részét elszínteleníti. Napfény vagy katalizátor hatására a klórral szulfuril-kloriddá egyesül. Élő szervezetekre erősen mérgező hatású. Tisztán belélegezve fulladásos halált, néhány század százaléknyi mennyisége légzési nehézséggel járó mérgezési tüneteket okoz. Különösen érzékeny rá a növényzet. A légkörbe főleg nagy kéntartalmú szenek elégetése, kénsavgyártás, papírgyártás, kőolajipari technológiák során kerül. Kisebb mennyiségben olajtüzelésből, Diesel-motorok kipufogógázaiból is származik.
Forrás: Barótfi István: Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000
A levegőtisztaság-védelmi szempontból végrehajtott kéntelenítés célja, hogy a tüzelési technológia során minél kevesebb kéntartalmú vegyület (leginkább kéndioxid) távozzon a füstgázzal. A kéntelenítési módszereket két nagy csoportba lehet sorolni úgy, mint primer és szekunder eljárások. A primer eljárás itt a tüzelőanyagok égetés előtti kéntelenítését, a szekunder pedig a füstgáz kéntelenítését jelenti.
A tüzeléssel okozott légszennyezés aktív csökkentési módszerei közül környezetvédelmi szempontból a tüzelőanyagok elégetése előtti kéntelenítése az egyik legjelentősebb. A többi eljárással összehasonlítva a következő előnyökkel rendelkezik:
- A tüzelőanyagokban a kén kb. tízszer nagyobb koncentrációban van jelen, mint a füstgázokban. A gyakorlatban előforduló koncentrációk tartományában a töményebb tüzelőanyagból jobb hatásfokkal választható le a kén, mint a füstgázokból,
- Az elégetéskor keletkezett füstgázoknak az eredeti tüzelőanyaghoz viszonyított közel tízszeres mennyiségéből való kénleválasztás nagyobb méretű berendezéseket, a közegek mozgatása több energiát igényel,
- A nagy hőmérsékletű füstgázok kéntelenítése általában drága hő- és korrózióálló anyagokból készített berendezésekben történik,
- Az eltüzelés előtti kéneltávolítással lényegesen mérsékelhető a betétanyagok kén okozta minőségromlása, a tűztér, a hőcserélő berendezések felületének és a füstjáratok anyagának korróziója,
- A tüzelőanyag előkészítésével általában nagyobb fűtőértékű, jobb égési tulajdonságú anyagokat lehet nyerni.
A tüzelőanyagokból kinyert elemi kén a legtöbb esetben vegyipari alapanyagként tovább hasznosítható, míg a füstgázokból leválasztott kénvegyületek mint a környezetre káros anyagok további víz, levegő vagy talajszennyezést okoznak.
Mindezek, valamint az egyre szigorúbbá váló emissziós normák és szennyezési bírságok a tüzelőanyagok előkészítése felé irányította a figyelmet. Az intenzív fejlesztési tevékenység eredményeképpen a közelmúltban több olyan módszert dolgoztak ki, amely nemcsak környezetvédelmi, hanem műszaki és gazdasági vonatkozásban is versenyképessé vált a hagyományosnak tekinthető füstgáz kéntelenítéssel szemben.
Az égéstermékek tisztításának a nemzetközi gyakorlatban elterjedt technológiái igen sokrétűek és állandó kutatás-fejlesztés tárgyát képezik. Így - elsősorban terjedelmi okok miatt - itt csupán egy-egy gyakorlati példát tudunk bemutatni.
Az SO2 – abszorpciós eljárások során – történő eltávolításához számos eljárást dolgoztak ki. Ezek elsősorban az abszorbens anyag tekintetében térnek el egymástól.
A Degussa AG által kifejlesztett technológiánál abszorbens anyagként H2O2-ot használnak. Elterjedten alkalmazzák még abszorbensként a Ca(OH)2-ot és a dolomit izzítása során keletkező CaMg(CO3)2 CaO MgO 2CO2 kettős oxidot, ahol az abszorpciós folyamat végeredményeként döntő mértékben CaSO4 keletkezik. Ezt gipsz formájában hasznosítják vagy FeCl3 katalizátor jelenlétében részben H2SO4-vá alakítják. Abszorbensként használnak még nátriumsókat tartalmazó és kálium-permanganát ( KMnO4) oldatot is.
A füstgáz-kéntelenítő eljárások között meg kell említeni a katalitikus eljárásokat is, ahol lényegében a kontakt kénsavgyártás elvet használják fel, ezeket összefoglaló néven Kat-Ox eljárásoknak nevezik. Ezeknél a portalanított - 480 oC-os - füstgázt katalizátoron (platinacsoport fémei vagy V205) átvezetve SO3-á oxidálják, amit vízben elnyeletve kénsavként használnak.
Forrás: Dr. Nagy Géza - Dr. Papp Zoltán: Levegővédelem (Művelődési és Közoktatási Minisztérium Felsőoktatási Programfinanszírozási Pályázata által támogatott elektronikus jegyzet, 1997), http://eki.sze.hu/ejegyzet/ejegyzet/levved/levego/levego.htm
a tüzelőberendezésben vagy annak kiegészítő berendezésében (pl. füstgáz-kéntelenítőben) adott időtartam alatt leválasztott kén tömegének ugyanazon időtartam alatt a tüzelőberendezésbe bejuttatott és felhasznált tüzelőanyagban lévő összes kén tömegéhez viszonyított aránya, százalékban kifejezve.
Forrás: 10/2003. (VII. 11.) KvVM rendelet
betegség vagy sérülés, mely vegyi anyagnak vagy fizikai ágensnek való múltbéli kitettségből származik.
a késleltetett elhullás toxikológiai teszteknél használatos fogalom, mely arra az esetre használunk ha egy állat 48 órán belül nem hull el, illetve nem tűnik elhullásközeli állapotban lévőnek, de később, a 14 napos megfigyelési időszak során elpusztul.
vízzel telített talaj, melyben csak két fázis van jelen, a szilárd és a vizes. A pórusokat teljesen víz tölti ki, így kiszorítja a levegőt. A vízfázis különböző aktivitású és kötöttségű vizekből áll: pórusvíz, kapillárisvíz, mikrokapillárisokban és biofilmekben elhelyezkedő víz.
Lásd még telített talaj és talajvíz.
Magyarországon, a rendszerváltás után tételesen meghatározták azokat tárgyköröket, amelyekben az Országgyűlés csak kétharmados többséggel alkothat, módosíthat vagy helyezhet hatályon kívül törvényt. Ezeket más szóval alkotmányerejű törvényeknek vagy sarkalatos törvényeknek nevezzük.
a felszíni víztestbe való közvetlen bevezetés bevezetési pontjának közvetlen környezetében a víztest egy részének lehatárolásával kijelölt térrész.
új, oldószermentes mintaelőkészítési technika kémiai analízishez, a keverőbaba márkaneve után Twisternek is nevezik. Egyensúlyi megoszláson alapul, valójában folyadék/folyadék extrakció. Mágneses keverőbabára felvitt poli-dimetil-sziloxán (PDMS) réteg extrahálja a mérendő komponenseket a mintából keverés közben. Az elv hasonlít a szilárd fázisú mikroextrakcióéhoz (SPME), mindkettőnél abszorpciós folyamat játszódik le, a különbség a megosztó fázis térfogata (SPME 0,5 mikroliter; Twister 50 mikroliter. Az abszorbeált komponenseket egy speciális termodeszorber egységben fűtik le, mely a gázkromatográfiás injektor fölé van szerelve. A deszorpció után a keverőbaba újra felhasználható. Szakirodalom alapján azok a vegyületek twiszterezhetőek hatékonyan, melyekre igaz, hogy a log Kow>2, pl. szénhidrogének, PAH vegyületek, PCBk. Előnye, hogy nincs szükség oldószerre, párhuzamosan több minta előkészítése folyhat ezzel a módszerrel, jó reprodukálhatóság, nagy érzékenység jellemzi.
(Forrás: F. David, B. Tienpont and P. Sandra: Stir-Bar Sorptive Extraction of Trace Organic Compounds from Aqueous Matrices, LCGC Europe, 2003, 1-7)
homogén rendszerben, viszonylag kis térfogatban (1liter) vizsgál az angol nomenklatúra szerint MFC rövidítéssel (Mixed Flask Culture) jelzett kevertetett vagy rázatott mikrokozmosz teszteljárás.
Ennél a vizsgálatnál 6 hetet szánnak a vízi közösség kialakulására, ezt az időszakot 12−14 hét vizsgálati szakasz követi.
A mikrokozmosz beoltásához a SAM-tól eltérően nem mesterségesen összeállított inokulumot használnak, hanem egy természetes eredetű törzstenyészetet. Ennek a törzstenyészetnek az előállítása 6 hónap alatt történik megadott módon, természetes eredetű közösségből indulva. Megadják, hogy a törzstenyészetnek milyen típusú és számú organizmust kell tartalmaznia: zöld algákat és kovamoszatokat, legalább egy fonalas zöld algát, legalább egy nitrogénkötő kék algát, protozoákat és makrogerincteleneket. A törzstenyészettel hetenként oltják a kísérleti mikrokozmoszt.
Az 1 literes tesztedénybe 900 ml Taub-féle tesztoldatot és 50 ml savval mosott homokot tesznek. 4 vizsgálati edényt használnak, 5−5 ismétléssel. 20 oC-on dolgoz-nak, 12 órás periódusokban világítják meg a mikrokozmoszt.
Végpontként oldott oxigéntartalmat, algasűrűséget, mikrobaszámot, légzésaktivitást, biomasszaprodukciót és a protozoa populáció összetételét vizsgálják. Többváltozós statisztikai módszerekkel értékelnek.
Az eljárás ellentmondása, hogy az inokulum céljára létrehozott törzstenyészetben a viszonylag nagy méret és a törzsfenntartás körülményei miatt kialakuló összetett közösség a vizsgálat során nagymértékben redukálódhat a tesztedény kis mérete és limitált fizikai-kémiai komplexitása miatt.
Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló törvény szerinti kötelezettségek teljesítésére felhasználható, egy tonna szén-dioxid-egyenérték meghatározott időn belül történő kibocsátását lehetővé tevő forgalomképes vagyoni értékű jog. Fontos tulajdonságai, hogy elidegeníthető, bárki megszerezheti, az elidegenítési lehetőség és az iránta várható kereslet miatt vagyoni értékkel bír.
Forrás: 2005. évi XV. Törvény
a környezetnek vagy valamely elemének jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott olyan mértékű terhelése, melynek meghaladása − a mindenkori tudományos ismeretek alapján − környezetkárosodást idézhet elő.
a Víz Keretirányelv (60/2000/EK) szerint a kibocsátási határérték egy vegyi anyag koncentrációval és/vagy kibocsátási szinttel kifejezett azon tömegét jelenti, amely egyáltalán nem vagy meghatározott időszakban nem léphető túl. Kibocsátási határértékek megállapíthatók az anyagok bizonyos csoportjaira, családjaira vagy kategóriáira is.
A kibocsátási határértéket - a kibocsátás utáni hígulást figyelmen kívül hagyva a kibocsátás meghatározása során - általában arra a pontra alkalmazzák, ahol a kibocsátott anyagok elhagyják a berendezéseket. A vízbe történő közvetett bevezetések esetén a szennyvíztisztító telep hatása figyelembe vehető az érintett berendezések kibocsátási határértékeinek meghatározásakor, feltéve, hogy a környezetvédelem egészét tekintve egy egyenértékű szint biztosítható, és feltéve, hogy ez a megoldás nem vezet a szennyeződés magasabb szintjeire a környezetben.
általában kerek vagy téglalap alakú felület, amelyen keresztül a légszennyező anyagok a környezeti levegőbe jutnak.
Forrás: MSZ 21460/1–1988
olyan szabályozásokat jelentenek, amelyekkel a kibocsátás meghatározott korlátozását követelik meg. Ez lehet például egy kibocsátási határérték előírása, vagy korlátokat vagy a feltételeket írhatnak elő a kibocsátás hatásaira, természetére vagy más jellemzőire vonatkozóan, illetve a kibocsátásokat befolyásoló üzemeltetésre.