Lexikon

az igénybevételi határérték általában a környezet vagy valamely eleme jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott olyan mértékű igénybevétele, amely kizárja a környezetkárosítást;

A felszín alatti víztestek "M_i" igénybevételi határértéke a víztest egy adott lehatárolt részén hasznosítható, kitermelhető felszín alatti vízkészlet m³/évben kifejezve. Ez a határérték tehát a vízmennyiség alapján képződik, holott jobb lenne dinamikus módon a trendek alapján (pl. termelés hatására bekövetkező vízszintcsökkenés) alapján meghatározni a maximálisan kitermelhető mennyiséget.

lásd Egészség- és Fogyasztóvédelmi Intézet (IHCP: Institute for Health and Consumer Protection)

bármely olyan szerves vegyület, amelynek gőznyomása 293,15 Kelvin fokon 0,01 kPa vagy annál nagyobb érték, vagy ennek megfelelő illékonyságú a felhasználás körülményei között. A kátránypárlatok (kreozot frakció) is illékony szerves vegyületeknek tekintendők, ha gőznyomásuk 293,15 K-on 0,01 kPa vagy annál nagyobb érték.
Forrás: 10/2001. (IV. 19.) KöM rendelet

Néhány levegőre nézve kockázatos illékony szerves vegyület:

Forrás: Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000

azok a szerves vegyületek, melyek gőznyomása normál körülmények között elég magas ahhoz, hogy párologjanak. Angol neve (Volatile Organic Compounds) után rövidítése: VOC. Lehetnek természetes vagy szintetikus vegyületek. A környezetvédelem szempontjából a petróleum szénhidrogéneknek az a csoportja tartozik ide, amelyik kisebb forráspontú, pl. BTEX vegyületek, illékony szénhidrogének (VPH).

a tagállamok által az e rendeletből eredő kötelezettségek végrehajtására létrehozott hatóság vagy hatóságok vagy szervek. Forrás: REACH 3. cikk (19).

átalakult szilikát, átmenetet képez a csillámok rétegszilikátok és az agyagásványok között, hidrocsillámnak tekinthető. Rácskötegeit K-ionok kötik össze, de a K-tartalom kisebb, mint a még át nem alakult csillámokban. A tetraéderek központi Si-atomját Al, az oktaéderek központi Al-atomját Fe vagy Mg helyettesítheti, emiatt a negatív töltésfelesleg nő, tehát a kationmegkötő-képesség is nő. Képlete: K_0,65Al_2,0Al_0,65Si_3,35O₁₀OH₂. Kation-kicserélő kapacitása, duzzadóképessége, tapadása és holtvíztartalma szerint a kaolinit és a szmektitek montmorillonit között helyezkedik el.

1. mozgás, mozgékonyság megszüntetése: enzimek, reagensek, vegyi anyagok, szennyezőanyagok szilárd felülethez, pl. hordozóhoz kötése, szilárd mátrixba ágyazása vagy olyan fizikai és/vagy kémiai átalakítása, mely az illékonyságot, oldhatóságot, deszorpciós képességet csökkenti, ezzel megakadályozza a környezetben való terjedést és a fizikai-kémiai és biológiai hozzáférhetőséget.
2. immobilizáción alapuló környezetvédelmi technológiák: bármely szennyezett környezeti elem és fázis esetében alkalmazhatóak. Levegő, és vízszennyezettség esetében a szennyezőanyag immobilizációja, pl. szilárd fázison való megkötése szűréssel vagy kicsapása hűtéssel, egyúttal a levegőből, ill. a vízből való eltávolítást eredményezi. Szennyezett talajra mind in situ, mind ex situ remediációs technológiaként alkalmazható. talajnál az immobilizáció nem jár a szennyezőanyag eltávolításával, de a környezeti kockázat lényegesen csökkenthető: a továbbterjedés valószínűsége csökken és a biológiai hozzáférhetetlenség eredményeképpen a hatás kifejtése lehetetlenné válik. immobilizáción alapuló talajkezelési technológia célja annak elérése, hogy az immobilizáció nagy valószínűséggel irreverzibilis legyen. Leggyakrabban toxikus fémekkel és perzisztens szerves anyagokkal szennyezett talaj kezelésére alkalmazzák. Technológiai megoldások:
1. fizikai-kémiai stabilizálás: szilárdítással, beágyazással pl. beton, gipsz, bentonit, bitumen, polimerek felhasználásával;
2. kémiai stabilizálás: oldhatatlan kémiai forma létrehozása a pH beállításával, pl. meszezés, CaCo3 talajra alkalmazása; oxidációval, pl. ózon, hidrogénperoxid hatására szerves szennyezőanyagok kondenzációja, polimerizációja, oldhatóságuk csökkentése; reduktív körülmények biztosításával, pl. fémből oldhatatlan szulfid létrehozása;
3. termikus immobilizáció: kerámiába, téglába ágyazás, vitrifikáció;
4. biológiai stabilizálás: növényzet fizikai hatása erózió és defláció ellen, növények kémiai hatása, pl. gyökerek által kiválasztott stabilizáló vegyületek; növények biológiai folyamatai során a sejtekben történő immobilizáció, pl. bioakkumuláció; mikrobiológiai tevékenység, pl. szulfátredukció. környezeti elemek szilárd fázisában fizikailag, kémiailag vagy biológiailag immobilizált szennyezőanyagok újramobilizálódása monitorozást kioldási teszt és megelőzést igényel. A remobilizálódás elfogadhatatlanul nagy kockázatát a kémiai időzített bomba kifejezéssel szokták jellemezni. lásd még talajremediáció, bioremediáció, in situ, talajkezelés remediációs technológiák, ex situ, talajkezelés, töltőanyag.

a szervezettől idegen anyag, mely a szervezetből immunválaszt vált ki. Az immunválasz kiváltását követően az immunogén antigénként kapcsolódik az immuntendszer által létrehozott antitesthez (ellenanyag).

ütköztetéses elven működő porleválasztók.
Forrás: MSZ 21460/3–78

impulzus-szerű vagy lökésszerű zaj, átmeneti, rövid ideig tartó hanghatás.

szennyezett környezeti elemek és/vagy fázisok remediációjának az a módja, amely a szennyezett talaj, felszín alatti víz, talajgáz, felszíni víz és üledék kezelését eredeti helyén, kitermelés nélkül oldja meg. Az in situ remediáció a technológiát, a műveleteket, a szükséges berendezéseket a szennyezett környezeti elembe/fázisba helyezi bele. A reaktorokban vagy tartályokban folyó technológiákkal összehasonlítva az in situ remediációnál az alkalmazott művelet hatótávolsága jelenti a kezelt térfogatot, a határoló elemekkel nem rendelkező "reaktor" határát. Az in situ remediáció alkalmazhat fizikai, kémiai, biológiai és ökológiai módszereket valamint ezek célszerű kombinációit. A in situ remediáció alapulhat a szennyezőanyag mobilizációján vagy immobilizációján. A talaj in situ remediációját pl. gyakran kapcsolják a talajvíz és/vagy a talajgáz ex situ remediációjával. Az in situ remediáció tervezéséhez a szennyezőanyag és a környezeti elem jellemzőinek ismeretén kívül technológiai kísérleti eredmények is szükségesek.
1. A legenyhébb in situ remediáció a környezeti elem öngyógyító aktivitásának támogatása pl. levegőztetéssel vagy a tápanyagellátás javításával.
2. Az levegőztetés a felszíni víz és az üledék, a bioventilláció a talaj mikroflórájának működési feltételeit javítja.
3. A hőmérséklet in situ növelése a mikroorganizmusok biodegradációs aktivitásának növelésén kívül a szennyezőanyagok mobilizálódását párolgás, deszorpció is elősegíti.
4. A felszín alatti víz áramlásának irányába épített felszín alatti kezelőberendezések, un. reaktív falak az oldott szennyezőanyag típusától függően fizikai, kémiai vagy biológiai in situ remediációt egyaránt jelenthetnek.
5. Mélyebb rétegekben elhelyezkedő szennyezőanyag fizikai-kémiai immobilizálása, pl stabilizálása injektálással bejuttatott szilárdítóanyag segítségével, pl. cementtej, bentonit, stb. történhet.
6. Mélyebb rétegekben elhelyezkedő szennyezőanyag fizikai módszerrel történő mobilizálására magas hőmérsékletet vagy rádióhullámokat alkalmaznak, a mélybe süllyesztett elektródák segítségével.
7. Mélyebb rétegek kémiai kezelése pl. oxidáló- vagy redukálószer beinjektálásával oldható meg.
8. Mélyebb rétegekben elhelyezkedő veszélyes anyag a talaj vagy az üledék szilikátjainak megolvasztásával - vitrifikáció - immobilizációt fémek vagy mobilizációt jelenthet szerves szennyezőanyagok pirolízise.
Az in situ műveleteket speciális víznyerő, vákuum, kezelő és levegőztető kutak, szivattyúk, drénrendszerek, perforált csövek/csőrendszerek, injektorok, szondák, elektródák segítségével hajtjuk végre a felszín alatt, illetve árkokkal vagy aknákkal tesszük hozzáférhetővé a felszín alatti réteget. Az in situ remediáció előnyei: a felszín minimális bolygatásával jár, a terület in situ remediációsorán is használható, az 1-4. módszerek nagy kiterjedésű területekre is alkalmazhatóak, költségük viszonylag kicsi, a talaj élővilágával kíméletesek. Az 5-8. módszer kis mennyiségű mélységi szennyeződés kezelésére alkalmas a felette lévő nem szennyezett talaj- ill. üledékréteg kitermelése nélkül. Az in situ remediáció hátrányai: maradék szennyezettséggel és a munkálatok során fokozott kockázattal kell számolni, hiszen a szennyezett környezeti elem/fázis nincs izolálva a nem szennyezett környezettől.lásd még remediáció, remediációs technológiák, talajkezelés, talaj remediáció, talajkezelés iszapfázisban

szennyezett talaj kitermelés nélküli, eredeti helyén történő kezelése. in situ talajkezelési technológia alkalmazásakor a kezelendő talajtérfogatot minden irányban nyitott reaktorként kezelve tervezzük és biztosítjuk a technológiai paramétereket a talaj belsejében. Az álló szilárd fázis tulajdonságaiból adódó gradiensekre és a természetes inhomogenitásokra a tervezés és működtetés során tekintettel kell lennünk. A talajkezelés célja a talaj meggyógyítása, remediálása, ami azt jelenti, hogy a szennyezettségből adódó kockázatot elfogadható szintre csökkentjük, tehát nem tisztítjuk meg tökéletesen. A kockázat elfogadható mértéke a terület használatától és érzékenységétől függ. Minden terület egyedi, ezért minden talajkezelési megoldás egyedi. A technológia, ill. a technológiaegyüttes kiválasztása a terület és a szennyezőanyag jellemzői és a jövőbeni területhasználat ismeretében történik. A kiviteli szintű tervezést technológiai kísérleteknek kell megelőzniük. A kockázatcsökkentés alapulhat a szennyezőanyag mobilizációján eltávolítás vagy immobilizációján rögzítés, stabilizálás, esetleg izolálás, melyek eredményeképpen a szennyezőanyag káros hatását nem tudja kifejteni, mert vagy eltűnik, vagy minden szempontból hozzáférhetetlenné válik. Mind a mobilizálás, mind az immobilizálás történhet fizikai, kémiai, termikus vagy biológiai eljárással. A talaj három fázisú rendszer, ezért a szilárd fázis, a folyadék fázis rétegvíz, talajvíz és a gázfázis talajgáz, talajgőz kezelése a szennyezettség szerint párhuzamosan, vagy több, egymást követő lépcsőben történik. in situ talajkezeléshez gyakran párosítanak ex situ talajvíz, és/vagy talajgáz kezelést. in situ talajkezelés előnyei: nincs kitermelési, szállítási költség kiterjedt területekre is alkalmazható és a terület a kezelés alatt is használható. Hátrányai: maradék szennyeződés mindig van, biológiai módszer esetén nagy az időigény. Legelterjedtebb in situ talajkezelési technológiák: biológiai módszerek: természetes bioremediáció, aktivált bioremediáció, bioventilláció, fitoremediáció; fizikai-kémiai technológiák: talajgázelszívás, sztrippelés, talajmosás, fizikai stabilizáció szilárdítás, kémiai stabilizáció; termikus eljárások: alacsony hőmérsékletű termikus deszorpció,vitrifikáció.

in situ talajkezelési technológiák alapját képező eljáráscsoport, melynek során vizet, vizes oldatokat, felületaktív anyagot, víztől eltérő oldószert vagy más, a szennyezőanyagot mobilizáló szert juttatnak közvetlen injektálással vagy kutakon keresztül a talajba illetve a talajvízbe. Az injektálás gyakran a talajvízszint megemelését eredményezi, s ezzel az injektált víz, illetve a talajvízszint eléri a szennyezett talajszintet akkor is, ha a szennyezettség a telítetlen zónában helyezkedik el. A beinjektált víz, a benne oldott szerek és a kimosott szennyezőanyag együtt kerül begyűjtésre és kezelésre, pl. kiszivattyúzás után, felszíni reaktorban, szokványos szennyvíztisztitási eljárásokkal.

a környezetvédelemben leggyakrabban két esetben használt kifejezés:
1. in situ remediáció: szennyezett környezeti elemek és fázisok remediálásával kapcsolatban arra a módszerre utal, mellyel a talajvizet, talajt, felszíni vizet vagy üledéket kitermelés nélkül, eredeti helyén kezeljük, vagyis a kezelési, remediációs technológiát a vízbe, a talajba vagy az üledékbe helyezzük bele, illetve a kezelendő térfogatot a technológiai műveletEK számára kutakkal, aknákkal vagy árkokkal tesszük hozzáférhetővé;
2. in situ mérés vagy monitoring: szennyezett területek állapotfelmérése és monitorozása céljából a helyszínen végzett mérések, megfigyelések.

az in vitro kifejezés jelentése "üvegben" vagy "kémcsőben". A vizsgálat szervezeten kívül zajlik le. Olyan laboratórium vizsgálatokra utal, mely során izolált szerveket, szöveteket, sejteket és biokémiai rendszereket használnak.

a bőr irreverzibilis károsodása: nevezetesen egy vizsgálati anyag négy órán át tartó alkalmazását követően látható szövetelhalás az epidermiszen át és a dermiszben. A korrozív reakciókat jellemzik a fekélyek, vérzés, véres var és a 14 napos megfigyelés végén a bőr kifehéredése miatti elszíntelenedés, teljes területek szőrtelensége és hegek. A kérdéses károsodás értékeléséhez figyelembe kell venni a szövetkórtant.

egy szervezeten belüli vagy élőlényen történő vizsgálat, tesztelés. A toxikus vegyi anyagok, gyógyszerek, toxinok hatását például élő állatokon, patkányokon, egereken, nyulakon, kutyákon vagy majmokon vizsgálják.

Az élő állatokon történő tesztelés visszaszorításáért, illetve teljes megszüntetéséért az EU-ban komoly erőfeszítéseket tesznek, például új, állatok nélküli teszteljárások kidolgozásán és szabványosatásán dolgoznak.

Lásd mén in vitro vizsgálat

a bőr szenzibilizálás vizsgálatánál alkalmazott kísérleti eljárás, amikor a kísérlet alanyát kiteszik egy vizsgált anyag hatásának egyszeri alkalommal, majd egy hosszabb (általában 10–14 nap) megfigyelési fázis következik, azzal a céllal, hogy megállapítsák, az alkalmazott vegyianyag képes-e túlérzékeny állapotot előidézni.

a toxikológiai tesztelésben legalább egyhetes időtartam az indukciós expozíciót követően, ami alatt a túlérzékeny állapot kialakulhat.

az a hulladék, amely életciklusa során, így hulladék formájában sem megy át jelentős fizikai, kémiai vagy biológiai átalakuláson. Jellemzője, hogy vízben nem oldódik, nem ég, illetve más fizikai vagy kémiai módon nem reagál, nem bomlik le biológiai úton. Nincs kedvezőtlen hatással a vele kapcsolatba kerülő más anyagra oly módon, hogy abból környezetszennyezés vagy emberi egészség károsodás következne be. Csurgalékának szennyezőanyag-tartalma, illetve ökotoxikus hatása jelentéktelen, így nem veszélyeztetheti a felszíni vagy felszín alatti vizeket.

A gyakorlatban az inert hulladék az építési és bontási hulladékot, kitermelt talajt és sittet jelenti, mely részben hasznosítható közvetlenül vagy közvetetten (azaz valamilyen előkészítési, feldolgozási műveletet követően). Ezeknek a hulladékoknak a lerakására szolgáló inert hulladéklerakók műszaki védelem szempontjából kevésbé igényesek, alsóbb kategóriába tartoznak, mint a települési szilárd hulladék lerakók, így kialakításuk is jóval olcsóbb.

a hagyományos információtechnológiákhoz képest, ahol túl sok az információ, túl sok rendszer működik párhuzamosan, külön jelszavakkal, és akeresés sokáig tart, az infromációgazdálkodási redszerekintegrálják az adatforrások lekérdezését, megoldják az előzetes feldolgozást (indexelés, szinonimák meghatározása, nyelv-felismerés), kollekciók (elkülönített adatforrások) és un. ügynök-funkció (előre definiált lekérdezések) hozhatók létre.

informatika, angolul IT = Information Technology, angolból tükörfordítással, információ technológia. Ma már önálló tudományág, amely az adatok rögzítésével, kezelésével, rendszerezésével, továbbításával foglalkozik. Ezt a tevékenységét főként számítógépeken végzi az alábbo módokon:
1. elméleti úton azáltal, hogy módszereket, modelleket, formalizmusokat dolgoz ki a számítógépek készítéséhez és működtetéséhez;
2. mérnöki tevékenységgel úgy, hogy számítógépeket készít, illetve azokhoz elektronikai eszközöket alkot (hardver);
3. rendszertervezéssel és -készítéssel azáltal, hogy a számítógépek működtető eszközeit hozza létre, illetve azokat működteti (szoftver);
4. alkalmazza a számítógépet azáltal, hogy különböző feladatok elvégzése alkalmassá teszi, például: orvosi alkalmazások, kereskedelmi rendszerek, CAD, nyilvántartások stb.
Az informatika az információtudomány, a matematika és az elektronika elegye. Az informatikus az, aki e fenti területek valamelyikében szerzett képesítésével számítógépeket, vagy számítógépeken alkot, fejleszt, kutat, vagy azok eredményeit használja. Ma még sokan vannak akik más területen szerzett képesítéssel végzik ezt a tevékenységet (úttörők).
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/IT

az a hang, melynek frekvenciája 15−20 Hertz alatt van, emiatt az emberi fül számára túl alacsony, íhg hallhatatlan

a fény látható tartományán kívül eső, 750 nm vagy hosszabb hullámhosszú infravörös fénnyel működő adatátviteli rendszerek. Infravörös adatátvitelt alkalmaznak a televízió távirányítói is. Előnye az egyszerű kapcsolatteremtés, míg hátránya az aránylag lassú adatátvitel. Fő szabványosított alkalmazási területe a telefon-telefon és a telefon-számítógép közti adatátvitel. A szabványosító szerve az IrDA.

1. folyékony anyagok nagy nyomású beadagolása folyékony vagy szilárd szubsztrátba. Mezőgazdasági kultúrák esetében a folyékony műtrágyák, a hígtrágyák és a szennyvíziszap talajba injektálása környezetvédelmi szempontból kedvező, így a felületi szennyezés, eróziós veszteség, bűzhatás mérsékelhető. A felszín alatti vízkészletek védelme az injektálás esetében is fontos.
2. Gépjármű-üzemanyagnak égéstérbe való korszerű adagolása injektor.

oltóanyag, az inokuláláshoz, vagyis beoltáshoz használt tenyészet.

A humán gyógyászatban az immunitás kialakításához szükséges védőoltásokhoz készített oltóanyagot értik alatta, a szervezet juttatást oltásnak nevezik.

A mikrobiológiai és biotechnológiai gyakorlatban egy mikroorganizmus-tenyészet létrehozatalát megelőző beoltást jelenti, vagyis a mikoorganizmusok korlátolt számban történő tápoldatba vagy táptalajra juttatását a mikroorganizmusok szaporításának céljából.

A biotechnológiák, így az élelmiszeripari, gyógyszeripari és környezetvédelmi biotechnológiák léptéknöveléssel egyre nagyobb reaktorokat oltanak be az előző lépés kisebb méretű reaktorában felszíporított mikroorganizmus-tenyészettel. Ezt léptéknövelésnek nevezzük.

A biotechnológiák megfelelő ellenőrzöttsége és irányíthatósága érdekében a célmikroorrganizmusokból steril körülmények között előállított inokulumot használunk, melyet starterkultúrának is neveznek. Ez azt jelenti, hogy nem bízzuk a természetre vagy a véletlenre, hogy milyen mikroflóra domináljon egy sajt, egy tejtermék, egy húskészítmény gyártási folyamatában vagy akár egy környezetvédelmi biotechnológiában. A starterkultúra a kívánatos folyamatot katalizáló mikroorganizmust vagy mikroorganizmusokat tartalmazza, melyet megfelelően nagy koncentrációban alkalmazva az főkomponensként működik, elnyomja a többi mikroorganizmust.

rovarölőszer, a peszticidek rovakra specializálódott fajtája.

vegyi anyagok környezeti és humán egészségkockázatának egységes, együttesen történő felmérése, un. környezeti kockázatfelmérés formájában. A holisztikus szemlélet az összes érintett receptor és az összes jelenlévő szennyezőanyag együttes hatását, illetve a környezettől függő együttes kockázatát méri és interpretálja és ennek alapján hozza meg döntéseit. (Lásd még integrált kockázati modell, integrált környezetmenedzsment)

szennyezett területek környezeti kockázatának jellemzését segítő általános modell, amely egy közös ábrába foglalja a kockázatos anyag és az érintett terület adottságain alapuló terjedési modellt és a területhasználat által meghatározott expozíciós modellt. Az egyetlen szennyezőforrásból származó egyetlen kockázatos anyagra, esetleg hasonló tulajdonságú anyagok csoportjára vonatkozhat, több forrás és több anyag esetében több modell felállítása szükséges. A források azonosítása után a vegyi anyag és a környezet jellemzőinek figyelembevételével a terjedési modell vázolja a terjedési útvonalakat és a szennyezőanyag által érintett környezeti elemeket, valamint a környezeti elemek közötti kapcsolatokat. A környezeti elemek és fázisok használata megszabja az expozíciós útvonalakat és a szennyezőanyagnak kitett receptorszervezeteket. Az integrált kockázati modell magába foglalja a táplálékláncot, és különböző vonalvastagságokkal mutatja az elsődleges fő és a kisebb jelentőségű terjedési és expozíciós útvonalakat és folyamatokat. Az integrált kockázati modellt a szennyezett terület alapos megismerése után lehet felvenni, a veszély- és a kockázatfelmérést megelőzően. A veszély felméréséhez szükséges adatok: a vegyi anyag kibocsátott mennyisége az egyes környezeti elemekbe, a kockázatos anyag azonosítása, sorsa, viselkedése a környezetben és a kockázatos anyag hatásaira vonatkozó információk. A kockázat felméréséhez az előzőeken kívül szükséges még: a környezet jellemzése, a kölcsönhatások ismerete a környezet, a vegyi anyag és az élőlények között, a területhasználatok és a területhasználatból adódó expozíciós útvonalak feltérképezése. A helyspecifikus kockázat kiszámításánál figyelembe kell vennünk: az adott szennyezett terület konkrét hidrogeológiai viszonyait, ökológiai jellemzőit, a helyi területhasználatok jellegzetességeit, a helyi populáció összetételét, a helyi szokásokat. Egy-egy receptorra vonatkozó összes kockázatot összegezni kell, additív tagok esetén egyszerű összeadással.
                                
ΣΣHQ = Σ₁ⁿHQ + Σ₁^mHQ    
ΣΣRQ = Σ₁ⁿRQ + Σ₁^mRQ

HQ = humán egészségkockázat;
RQ = ökológiai kockázat;
n = expozíciós utak;
m = szennyezőanyagok

olyan koordinált környezet-monitoring amely a vizsgált terület összes érintett környezeti elemében és fázisában rendszeresen végzett szabványosított fizikai-kémiai és biológiai vizsgálatokkal követi a környezet állapotát. A vizsgálati eredményeket kockázatértékelési és visszajelzési módszerekkel kiegészítve szolgáltat információt a környezetirányítási és -politikai döntésekhez. Az integrált környezetmonitoring helyspecifikus, azaz a megfigyelendő terület jellegzetességeit, az ott előforduló szennyezőanyagokat, szennyezőforrásokat, a jellemző terjedési útvonalakat és a szennyezőanyagnak kitett ökoszisztéma-tagokat vizsgálja. Az integrált környezetmonitoringrendszer tervezése az integrált kockázati modellen alapul. A hagyományos fizikai-kémiai analízis célzottan és szelektíven egy-egy szennyezőanyag, valamint környezeti paraméter minőségi és mennyiségi elemzésére alkalmas, a biológiai ökotoxikológiai teszt válasza magába integrálja a környezet jellegzetességeit és az összes jelenlévő szennyezőanyag hatását:
1. azok hatását is, amelyek a kémiai analitikai programba be sem kerültek ismeretlen szennyezőanyagok, minor komponensek, biokonverzió átalakulási- és biodegradáció bomlástermékei stb.;
2. az eltérő veszélyességű kémiai formák aktuális hatását;
3. a nem additív hatásokat szinergizmus, antagonizmus és
4. csak a biológiailag hozzáférhető, tehát effektíve ható anyaghányadot méri.
A fizikai-kémiai és biológiai mérési eredmények egymást kiegészítve adnak teljes képet a környezet állapotáról. Ha egyértelmű összefüggés mutatkozik a fizikai-kémiai és biológiai mérési eredmények között, pl. mindkettő nagy, vagy mindkettő kicsi, az egyértelműen nagy vagy kis környezeti kockázatra utal. Ha a kémiai koncentráció nagy, de a biológiai hatás kicsi, annak magyarázata a szennyezőanyag biológiailag hozzáférhetetlen formája, nem toxikus kémiai forma vagy kioltás. Ha a kémiai analízissel kapott kis koncentráció nem támasztja alá a nagy biológiai hatást, annak oka lehet, hogy a toxikus anyag kimaradt a kémiai analitikai programból, de lehet, hogy átalakulási termékkel, különösen toxikus kémiai formával esetleg szinergiz;mus;sal van dolgunk.
A biológiai monitoring alapulhat egyetlen tesztorganizmust laboratóriumi ökotoxikológiai teszt vagy életközösséget mikrokozmosz teszt alkalmazó teszten, ilyenkor a környezeti mintát a laboratóriumba szállítás után vizsgálják. Alapulhat helyszíni un. in situ biológiai vizsgálatokon: az aktív biomonitoring során a kiválasztott fajok izoláltan és kontrolláltan felnevelt egyedeit helyezzük a környezetbe, míg passzív biomonitoring esetén, a területen élő fajokat vizsgáljuk, így:
1. a közösség összetételét és működését: fajösszetétel, fajsűrűség, érzékeny fajok kihalása, tápláléklánc, a teljes ökoszisztéma anyag- és energiaforgalma;
2. az életközösség genetikai jellegzetességeit: rezisztens fajok megjelenése, genetikai jellemzők, DNS ujjlenyomatok;
3. a bioakkumulációt;
4. a biodegradációt;
5. biomar;kereket: stressz fehérjék, metallothionein, citokróm P450.
A biomonitoring előszeretettel alkalmaz bioindikátor fajokat: 1. őrző fajok: a vizsgált területre telepített, nagy érzékenységű fajok, amelyek elpusztulásukkal korai figyelmeztetőül szolgálnak; 2. detektor fajok: a vizsgált területen élő fajok, amelyeknek szennyezőanyag hatására megváltozik a viselkedésük, koreloszlásuk, esetleg elpusztulnak; 3. kiaknázó fajok: rezisztens fajok, amelyek szennyeződés esetén előnybe kerülnek a többi fajjal szemben. 4. akkumuláló fajok: felveszik és akkumulálják a szennyezőanyagot olyan mennyiségben, hogy az kémiai analízissel kimutatható.

Lásd: IPPC

az integrált vízgazdálkodás elve a vízgyűjtőn folytatott tevékenységek, azok vízigényének a vízkészletekkel és a hidrológiai folyamatokkal történő összehangolását jelenti térben és időben. Az integrált vízgazdálkodás legfontosabb eszköze a feltáró, elemző tervezés.

A vízkészlettel való gazdálkodás alatt a vízkörforgás elemei közötti arányok figyelembe vételét, az ökológiai igények kielégítését, és a lehető legtöbb természeti és társadalmi kölcsönhatás szerinti szabályozást értjük a vízgyűjtő egész területén.

Vízkészletnek a társadalom számára hozzáférhető és igénybe vehető vizeket tekintjük. A hazai vízkészlet-gazdálkodási gyakorlatban két fő egysége bontjuk vízkészletet: felszíni és felszín alatti vizekre.

Felszíni vizek:
* Állóvizek: természetes tavak, holtágak, vízállásos területek, mesterséges tavak, tározók, bányatavak
* Vízfolyások: folyamok, folyók, kisvízfolyások, időszakos vízfolyások
* Csatornák: belvíz-, csapadékvíz-, szennyvíz-, öntözővíz-csatornák, stb.

Felszín alatti vizek
* Talajvíz
* Rétegvíz: hideg rétegvíz, meleg rétegvíz, (termál-, gyógyvíz)
* Karszt és hasadék-víz: hideg karsztvíz, meleg karsztvíz (termál-, gyógyvíz)

Felhasználható vízkészletnek csak azt vízhozamot tekinthetjük, amely tartósan és nagy biztonsággal a kritikus nyári időszakban is kivehető a mederből.

A Kárpát-medence nagy részét helyenként több ezer méter vastagságban kitöltő porózus szerkezetű (homokos, kavicsos) kőzetrétegekben a hézagokat nagy mennyiségű víz, az un. rétegvíz tölti ki. Kisebb tömegű, de természetes tisztaságánál fogva nagy értéket képvisel a mészkőrétegekben tárolódó karsztvíz.

A felszínhez közelebb a talajvizet találjuk, amely összefüggő homokos rétegek esetén közvetlen kapcsolatban áll az alatta elhelyezkedő rétegvízzel.

A kavicsos medrű folyók parti sávjában helyezkedik el a parti szűrés víz . Felszín alatti helyzetét tekintve talajvízzel egyező, azonban azzal ellentétben nem a csapadék, hanem a közvetlenül a folyó táplálja. A kavics természetes szűrő hatásának köszönhetően igen értékes ivóvízbázis.

Mivel az ország ivóvíz felhasználása túlnyomóan felszín alatti vizekből történik, védelmük fokozott figyelmet igényel.

A vízgazdálkodási feladatok összehangolásnak természetes területi egysége a vízgyűjtőterület. A vízgazdálkodás irányítói a vízgyűjtőt tekintik a vízgazdálkodás alapjának.

Az EU Víz Keretirányelve (2000. december 22) szerint meg kell akadályozni vizek állapotának romlását, illetve meghatározott időn belül (általában 15 év alatt) el kell érni a vizek "jó állapotát" amely a természeteshez közeli ökológia állapotot és határértékek szerint szabályozott vízminőségi állapotot jelent. További fontos kritérium, a vízzel kapcsolatos szolgáltatások megtérülésének elve és a szennyező fizet elv betartása.

A vízigények - a felhasználható vízkészlet mennyiségi és minőségi védelmére is tekintettel - elsősorban a vízhasználat céljára még le nem kötött vízkészletekből elégíthetők ki.

A vízkészletek lekötése, "érkezési sorrendben"történik, és csak rendkívüli esetben lehetséges − szintén a törvényben meghatározott prioritás szerint − a már engedélyezett vízhasználat korlátozása egy új vagy más igény miatt.

A vízkészletek végesek, ezért a jövőben egyre inkább szükség van az összes érdekelt által demokratikus keretek között elfogadott, koordinált elosztásra, illetve újraelosztásra.

A vízkészletek és vízhasználatok viszonyát, a pillanatnyi helyzetét a vízmérleg mutatja meg. A vízmérleg nem csak a vízjogi engedéllyel már lekötött gazdasági célú vízhasználatokat veszi figyelembe, hanem azt is, hogy a vízkészletek egy meghatározott részét a meder és környezete ökológia igénye szerint természetes állapotban kell fenntartani.

(Forrás: http://www.vkki.hu/index.php?mid=329)

a természetes biodegradációs folyamatok hatékonyságának, sebességének növelése technológiai beavatkozással, optimális technológiai paraméterek alkalmazásával, például a biodegradációt végző mikroorganizmus-közösség cell factory működéséhez legmegfelelőbb levegőztetés, tápanyagellátás, hőmérséklet, pH, redox- és ozmózisviszonyok, stb. biztosítása.

a hagyományos komposztálástól eltérően, a klórozott szénhidrogénekkel szennyezett talaj komposztálását nem aerob körülmények között, hanem aerob ciklusokat követő, viszonylag hosszú anaerob ciklusok beiktatásával végzik. A komposzt-keveréket gazdag tápanyagellátással, táplálékkiegészítőkkel látják el, maximális biológiai aktivitás elérése céljából. Az aerob szakaszokat követő anaerob időszakokban történik a reduktív dehalogénezés, melynek időtartamát előzetes kísérletekben állapítják meg. Ha a tápanyag-kiegészítés elfogy és a dehalogénezés még nem teljes, akkor ismételt tápanyag-bekeverés után újraindítják a folyamatot. A klórdán, dieldrin, toxafén és DDT tartalmú szennyezett talaj remediálására sikeresen alkalmazott Xenorem^R technológiát egy kanadai cég szabadalmaztatta. A talaj levegőztetésére és a kiegészítő tápanyagok bekeverésére ugyanazt a speciális keverőlapátot használja. A POP-okból a célérték 10-szeresét tartalmazó talaj szennyezettségét 12-24 hét alatt tudta a kitűzött határérték alá vinni az intenzifikált aerob-anaerob biodegradációval.

lásd természetes szennyezőanyagcsökkenés intenzifikálása.

az interfész (angolul: interface) két számítógépes eszköz (hardver- vagy szoftvereszköz), vagy a számítógép és az azt használó ember érintkezési felülete. Az interfész olyan megoldásokat tételez fel, amelyeket mindkét fél ért.

lásd köztitermék

az egész világot körülölelő számítógép-hálózat. Gyakori uyganerre a “net” kifejezés is. Az Internet egy olyan hatalmas adatbázis, amely rengeteg számítógép-hálózatot fog össze. Ennek eredménye egyfajta kibertér, amely a valódi világ mellett egyfajta alternatív teret biztosít. Az Internet a számítógépek összekötéséből jött létre, hogy az egymástól teljesen különböző hálózatok egymással átlátszó módon tudjanak elektronikus leveleket cserélni, állományokat továbbítani. TCP/IP alapú hálózat. Mivel ez a protokoll-készlet több hálózatnak is alapja, ezért a globális hálózatot helyi hálózatok, intranetek, különböző távolsági hálózatok alkotják. Mindeközben az adatok a legkülönfélébb fizikai közegekben utazhatnak telefonvonalak, különböző hálózati kábelek vagy kommunikációs műholdak segítségével. Tehát az Internet nem valami fizikai hálózat, hanem annak módja, ahogy az egymástól különböző hálózatokat összekötik, hogy egymással kommunikálni tudjanak. Az Internet olyan gyorsan növekszik, hogy nem lenne értelme számokat megemlíteni, hiszen azok pár hónap múlva nem lennének helytállóak. Inkább csak az arányokkal érdemes foglalkozni. A növekedés, azaz az Internetbe kapcsolt számítógépek számának növekedése havonta 10–15%. Vajon miért ilyen népszerű ez a hálózat? Erre sok magyarázatot lehet találni: mivel az Internet egymástól különböző hálózatokat köt össze, ezért a felhasználó bátran választhat bármilyen eszközt a munkája elvégzéséhez, az adatokat a hálózaton keresztül egységesen tudja kezelni. Máőra az Internet a világ elektronikus postájává lépett elő. Ez pedig azt jelenti, hogy a felhasználók az üzeneteikre azonnali választ kaphatnak. Az Internetet felépítő és szabályozó protokollok mindenki számára hozzáférhetőek, ezeket rengeteg gyártó támogatja: mindez a hatékony szabványosítás eredményének is betudható. Egykor a net kizárólag csak a kutatók, oktatók és katonai intézmények számára volt elérhető. Ma már mindeki számára elérhető és az üzenetszórásos médiumokkal ellentétben itt a felhasználó választhatja meg, hogy milyen információt akar megszerezni. Ugyanígy bárkiből válhat információforrás.
Minden hálózat, amely az Internethez csatlakozik, önálló életet él. Ezen hálózatok csatlakoztatásának összehangolását, az ezzel kapcsolatos információk szolgáltatását, illetve a felmerülő mérnöki tevékenységeket az 1992. januárjában létrehozott, profitmentes Internet Society (ISOC) irányítja, amelynek bárki szabadon tagja lehet. Központja a Virginia, USA állambeli Restonban van.
Sokszor elhangzik a kezdő Internetes felhasználóktól az a kérdés, hogy ki fizeti az Internetet? Sokan úgy gondolják, hogy ingyenes. Nos, ez csak részben igaz. Egyes felhasználók ingyen juthatnak hozzá, de az egyes csatlakozó hálózatok saját maguk állják a működésükhöz szükséges anyagiakat. Az egyszerű mezei felhasználó általában fizet a helyi Internet-szolgáltató cégnek, akit pedig az adott ország nagysebességű gerinchálózatát üzemeltető intézmény csapol meg anyagilag. A különböző országok a díjakat egymás között pedig nemzetközi szerződésekben rögzítik.

a vizek jó állapotának eléréséhez és fenntartásához szükséges feladatok időarányos teljesítését szolgáló állami és egyéb intézkedések összessége, ideértve az ehhez kapcsolódó jogi szabályozást, továbbá a végrehajtással járó egyedi jogalkalmazást és hatósági ellenőrzést (a továbbiakban együtt: közigazgatási intézkedéseket) is.

lásd még mélységi magmás kőzetek

angol rövidítés: Inter-Organization Programme for the Sound Management of Chemicals = Nemzetközi Intézményközi Program a Vegyi Anyagok helyes Kezeléséért

az ion-kromatográfia, amint neve is mutatja, az ionok és egyéb töltéssel rendelkező poláris molekulák elválasztását szolgáló analitikai eljárás. Az elválasztás alapja a mintában lévő, meghatározandó ion töltése. Az ionkromatográfia szinte minden töltéssel rendelkező molekula elválasztására alkalmas, így fehérjék, nukleinsavak, aminosavak, stb. Mivel a vizsgálat folyadékfázisban történik, az ionkromatográf fő része egy elválasztó oszlop. Az elválasztás a mozgó fázisban lévő minta ionjainak az álló fázisban található ellenkező töltésű csoportokkal való kölcsönhatása révén történik. A mintában lévő különféle ionok különböző erősséggel kötődnek az álló fázison, így visszatartásuk mértéke és az oszlopból lemosásukhoz szükséges idő un. elúciós idő eltér. Az eltérések a következő paraméterektől függ: vegyérték, ionsugár és disszociáció fok.
Az ionkromatográfiát nem csak analízisre, hanem kvantitatív elválasztásra, például fehérjék tisztítására is alkalmazzák.
Az oszlopról eluált ionok detektálása történhet vezetőképesség-méréssel, UV-detektálással vagy bármilyen, a konkrét molekulát szelektíven érzékelő módszerrel. Az eluens ionjai megnehezíthetik detektálást, mivel hasonlóak a minta ionjaihoz.

az ipari kategória jelöli a gazdaságnak azon területeit (beleértve a háztartási, illetve a közhasználati területeket is), ahol az anyagot felhasználják. (Forrás: REACH)

minden olyan szennyvíz, amit bármilyen ipari vagy kereskedelmi tevékenység folytatására szolgáló helyről bocsátanak ki és ami nem háztartási szennyvíz és csapadékvíz.

az ipar által használt vizek. Ezek minőségi követelményei nem azonosak az ivóvizek, a csapvíz vagy más emberi fogyasztásra szánt vizekével. Az ipari víz önmagában nem jelöl egy bizonyos vízminőséget, a víz minőségi követelményeit a technológia szabja meg, amihez a vizet alkalmazzák. Például a hűtővíz nem tartalmazhat keménységet, különben elvizkövesítheti a hűtőcsöveket, lamellákat, a mosóvíz a fűtőszálakat, egyes vegyipari folyamatokhoz ioncserélt vagy ionmentes víz szüksgées. A gyógyszeriparban és az elektronikai iparokban különleges tisztaságú vizekre lehet szükség.

Az ipari vizekkel szembeni általános követelmények, hogy ne tartalmazzanak biológiai eredetű, illetve biológiai folyamatokat elősegítő anyagokat, melyek tápanyagul szolgálnak a mikroorganizmusoknak, színeződést eredményező komponenseket (pl. vas, mangán), lerakódást okozó vegyületeket (karbonát-keménység), és korróziót elősegítő anyagokat (egyes anionok, agresszív szénsav).

A vízhasználatok minőségi igényei szerinti leggyakoribb ipari vizek a hűtővizek, az ivóvíz és az élelmiszeripari vízek, a technológiai finomvizek és egyéb kevésbé igényes ipari vizek. Az ipari vizek által megkívánt minőségű vizet fizikai és kémiai vízkezeléssel lehet előállítani.

Nemzetközi Kémiai Biztonsági Program, melyet három nemzetközi szervezet, a WHO, az ILO és UNEP közösen indított. WHO a tudományos alapok megteremtéséért, a vegyi anyagok kockázatfelmérési módszerek az egészségi kritériumok, határértékek képzésének fejlesztéséért, az előrejelzések megbízhatóságának modern eszközökkel való jellemzéséért és javításáért felelős testület. http://www.who.int/ipcs/methods/en/