Lexikon

kőzetek szilikátjainak mállása során, allofánon keresztül keletkező kolloid mérettartományba eső másodlagos átalakulási termékek. Klímától függően, trópusi körülmények között, erős kilúgzás és savanyú közeg hatására kétrétegű, kaolinit típusú, mérsékelt égövön, gyengén lúgos közegben, Mg-ionok jelenlétében háromrétegű, montmorillonit típusú szilikátok alakulnak ki. A harmadik gyakori típus az illit, mely mérsékelt savanyúság és kilúgzás mellett, K-ionok jelenlétében keletkezik. Az agyagásvány fontos talajalkotó, részaránya megszabja a talaj textúráját, és az abból következő talajtulajdonságokat, így a vízmegkötést és vízkapacitást, az ionmegkötő és ioncseélő kapacitást, a talaj levegő-, víz- hő- és tápanyag-gazdálkodását. Fontos szerepe van a szennyezőanyagok, elsősorban a fémek megkötésében, vízből való kiszűrésében a laza szorpciótól, az ionos kötéseken keresztül, az atom és molekularácsokba épülésig.

az ásvány a földkéreg és a földön kívüli objektumok természetes eredetű anyaga, amelynek összetétele egyetlen képlettel leírható. Az ásványok tanulmányozásával az ásványtan vagy mineralógia tudománya foglalkozik. Ásványok nem csak a földkéregben fordulnak elő, hanem más bolygókon, sőt az interplanetáris anyagban (például meteorokban, illetve meteoritokban) is. Az ásványok jellegzetes fizikai és kémiai tulajdonságaik alapján határozhatók meg. Vannak olyan fajok, melyek szabad szemmel is könnyen felismerhetők, de számtalan ásvány csak bonyolult műszeres analitikai eljárással azonosítható. Az ásványok legtöbbször nem önmagukban, hanem ásványtársulásokban jelennek meg. Az ásványok meghatározásánál figyelembe vett fizikai tulajdonságok a következők: kristályalak és habitus, keménység, szín, fény, karc szín, hasadás, törés, sűrűség, egyéb tulajdonságok (mágnesesség, radioaktivitás, mechanikai deformáció, piroelektromosság, piezoelektromosság, elektromos vezetőképesség). Az ásványrendszertan alapja a kristálykémia. A legnagyobb ásványrendszerezők közül elsősorban az amerikai James Dwight Dana (1813-1895) és a német Karl Hugo Strunz (1910–2006) nevét kell megemlíteni. Utóbbi "Mineralogische Tabellen" c. munkája 1941-ben jelent meg először, amely szerint az egyszerű és összetett anionok által meghatározott ásványosztályok sorrendje a következő: I. Terméselemek; II. Szulfidok és rokon vegyületek; III. Oxidok és hidroxidok; IV. Szilikátok; V. Foszfátok és rokon vegyületek; VI. Szulfátok és rokon vegyületek; VII. Karbonátok, nitrátok, borátok; VIII. Halogenidek; IX. Szerves vegyületek. Az ásványokat azonban nemcsak kémiai összetételük, hanem belső szerkezetük is jellemzi, ezért az ásványrendszertan – az említett kémiai mellett – kristályszerkezeti alapokon is nyugszik.

az ércásványok a a belőlük nyerhető fémek ásványai. A legfontosabb ércásványok és a belőlük nyerhető fémek a következők:

• Alumínium: böhmit, diaszpor, AlO(OH); gibbszit, Al(OH)₃
• Antimon: antimonit, Sb₂S₃
• Arany: termésarany, Au, piritben rejtve
• Arzén: auripigment, As₂S₃; realgár, As₂S₂
• Cink: szfalerit, ZnS
• Ezüst: termésezüst, Ag; argentit, Ag₂S, galenitben rejtve
• Higany: cinnabarit, HgS
• Króm: krómit, FeCr2O₄
• Lítium: szpodumen, LiAlSi₂O₆, lepidolit-csoport
• Mangán: piroluzit MnO₂
• Molibdén: molibdenit, MoS2
• Nikkel: pentlandit, (Fe,Ni)₉S₈; nikkelin, NiAs
• Ólom: galenit, PbS
• Ón: kassziterit, SnO₂
• Platina: Termésplatina, Pt
• Réz: kalkopirit, CuFeS₂; bornit, Cu₅FeS₄, kalkozin, Cu2S; kovellin, CuS
• Titán: ilmenit, FeTiO₃
• Urán: uraninit, uránszurokérc, UO₂
• Vas: hematit, Fe₂O₃; magnetit, Fe₃O₄; pirrhotin, FeS; goethit, FeO(OH)
• Wolfram: wolframit, (Mn,Fe)WO₄, scheelit, CaWO₄

Forrás: http://fold1.ftt.uni-miskolc.hu/~foldshe/telep01.htm