Lexikon könnyen érthető magyarázatokkal

A kalcium egy kémiai elem. Puha, könnyű fém. A természetben vegyületek formájában fordul elő. (Vegyület azt jelenti, hogy egy elem más elemekkel összekapcsolódik és így mindkét eredeti elemtől eltérő tulajdonságú anyagot ad.) A kalcium ásványokban és kőzetekben található. Leggyakoribb kőzete a mészkő, ami hegyeink egy részét pl.: Bükk-hegységet alkotja. A hegyeket alkotó mészkő őstengeri mészvázas állatokból alakult ki. A mészvázas állatokból a földtörténet sok millió éve alatt vastag tengeri üledék alakult ki. Amikor hatalmas földrengések és földmozgások kialakították a hegyeket, akkor az ősi tengeri üledékből felgyűrődött hegyek lettek.

A kalcium nem csak a kőzetekben fordul elő, hanem az élőlényekben is. A kalcium úgynevezett biogén elem, ami azt jelenti, hogy minden élő szervezet számára nélkülözhetetlen, mert részt vesz a szervezet felépítésében. A gerincesek testében a csontokat és a fogakat alkotják a kalcium sói, de előfordul az izmokban és a vérben is. Más élőlényeknek a vázát alkotja, ilyen például a tojáshéj, a csigaház, a kagylóhéj. Az elpusztult korallok vázai felhalmozódnak és a tengerekben korallzátonyokat alkotnak.
A kalcium az emberek táplálkozásában fontos szerepet tölt be, főként gyerekkorban a csontok és fogak fejlődésében. A kalcium fő forrása a tej és a tejtermékek, de nagymennyiségben fordul elő a növények leveleiben és magvaiban, a dióban, zabpehelyben és néhány ásványvízben. A kalcium felvételét segíti a D vitamin, amely az egészséges szervezetben termelődik, ha napfény éri a szervezetet, de ha nem akkor D-vitamin hiány alakulhat ki. A D-vitamin hiánya angolkórhoz, idősebb korban csontritkuláshoz (a csontok szövetének megritkulásához) vezet.

Természetes környezetre, épített környezetre, élőlényre, emberre ható káros környezeti tényező, ami a környezet vagy az élőlény épségét, működését károsítja vagy megakadályozza.

Az élőlényekre vonatkozó káros hatások az alábbiak: maró hatás, mérgező (toxikus) hatás, mutagén hatás, rákkeltő hatás, az utódok létrehozását vagy magukat az utódokat károsító hatások. A káros hatásokért vagy a vegyi anyagok vagy a sugárzások felelősek.

A hatások nagy része mérhető, az emberre vonatkozó káros hatásokat általában patkányokon vizsgálják, mert a patkány anyagcseréje hasonlít az emberére.

Az ökoszisztémákat károsító hatásokat egyes kiválasztott élőlényeken vizsgálják, például vízibolhán, halakon, földigilisztán.

Manapság egyre többet foglalkoznak nehezen követhető és mérhető hatásokkal: ilyenek az allergiákat kiváltó hatások, általában az ellenálló képességünket befolyásoló káros hatások, a hormonműködést befolyásoló káros hatások, a szervezetünket ok nélkül stresszelő vegyi anyagok hatásai.

A karszt általában hegyes dombos vidéken, vagy hegyek alján jellemző képződmény. Mészkőből keletkezik, a víz járatokat és barlangokat alakít ki benne. Ezekben a résekben és járatokban összegyűlik a beszivárgó esővíz és föld alatti folyók keletkeznek belőle.

A földfelszín alatti folyók sok-sok kilométeren keresztül haladnak a sziklákban láthatatlanul és elszállítják a vizet (karsztvizet) messzi vidékekre. Ezeket a vizeket mélyre lefúrt kutakon keresztül lehet kinyerni, hogy ásványvízként, gyógyvízként használjuk őket.

Olyan gömbölyű köveket nevezzük kavicsnak, amiket a víz hosszú ideig sodor, görget és ettől jellegzetes gömbölyű formájuk és sima felszínük lesz. A kavics sokkal nagyobb méretű, mint a homok.

A kavicsot vagy a folyók medréből nyerik ki kotrással, vagy kavicsbányákban bányásszák. A kavicsbányák a homokbányákhoz hasonlóan folyók elhagyott medrében vagy árterületén összegyűlt kavicsot bányásszák ki.

A kavicsot építkezéseken beton készítéséhez, vagy vízáteresztő rétegek létrehozásához használják. Mivel nagy szemcsékből áll, a szemcsék között nagy a rés, amiben szabadon folyhat a víz.

A kémia a vegyi anyagokkal, az anyagok összetételével, minőségi változásaival foglalkozó természettudomány.

A kémia kapcsolódik a többi természettudományhoz: a fizikához, biológiához, matematikához, földrajzhoz és a környezettudományokhoz.

Az utóbbi évtizedek kémiai kutatásai nélkülözhetetlenek a modern orvostudomány, a műszaki tudományok és a környezettudomány alaposabb ismeretéhez és fejlődéséhez.

A kémiai analízis a vegyi anyagok elválasztását, azonosítását és mennyiségének meghatározását jelenti.

Ha több féle anyagot tartalmazó elegyet vagyí keveréket vizsgálnak kémiai analízissel, akkor először elválasztják egymástól az anyagokat. Majd megvizsgálják, hogy miből épülnek fel a különböző anyagfajták és mekkora mennyiségben vannak jelen.

A kémiai analízist szinte az élet minden területén alkalmazzuk: az egészségügyben, a környezet egészséges vagy beteg voltát is nagyrészt kémiai analitikai eredmények alapján ítéljük meg.

A képtár általában egy kiállító terem vagy múzeum, ahol képek, festmények, fényképek vannak kiállítva.

A KÖRINFO képtárak tulajdonképpen képsorozatok. A képtárakban képek vannak és a képekhez leírások tartoznak. A képtárakat témakörök szerint alakítottuk ki itt a könnyen érthető képtárban.

A KÉR képtár témakörei: vegyi anyagok, ásványok, levegő, víz, talaj, hulladék, mikroorganizmusok, növények és állatok, ökoszisztémák, ember, és a Föld. Ha az aláhúzott szavakra kattintunk, megnyílnak ezek a képtárak.

A kerozin repülőgépek üzemanyaga, kőolajból állítják elő. Környezetre veszélyes anyag, főleg a vizeinket kell óvni a kerozinszennyezéstől. Biológiailag viszonylag jól bontható, ami azt jelenti, hogy a környezetben előbb-utóbb lebomlik, eltűnik.

A klór kémiai elem. Vegyjele: "Cl". Az elemek periódusos rendszerében a VII. oszlopban található. Normál hőmérsékleten és nyomáson zöldes-sárga gáz. Minusz 34 Celsius fokon folyékonnyá válik.

A klór a 11. leggyakoribb elem a Földön, elterjedt a temészetben. Leggyakoribb vegyülete a konyhasó, a NaCl.

A klór a modern vegyipar fontos építőeleme, három fő felhasználása van: fertőtlenítés, műanyagok, gyógyszerek, növényvédőszerek előállítása és egyéb klórozott vegyi anyagok gyártása. A hipó hatóanyaga is a klór, az fertőtlenít és fehérít.

Akkor beszélünk kockázatról, ha egy rossz esemény bekövetkezhet, de bekövetkezése bizonytalan, illetve kisebb vagy nagyobb esélye van annak, hogy valóban bekövetkezik. A kár nagyságát és bekövetkezési idejét csak valósíznűsíteni tudjuk (nagyon valószínű, kicsit valószínű, nem valószínű)

A kockázat eredete a veszély. Az lehet kockázatos, ami veszélyes. A veszélyeket és veszélyes anyagokat szimbólumokkal jelöljük.

Egy veszélyes anyag számunkra akkor lesz kockázatos, amikor elkezdjük használni. A robbanóanyagok veszélyesek, de megfelelő kezekben elviselhető nagyságú a kockázatuk. Akkor lesz a legnagyobb a robbanóanyag kockázata, ha egy gyerek játéknak használja.

Veszélyes a folyó vékony jege, de akkor lesz kockázatos, ha elmegyünk a folyó jegére korcsolyázni. Ráadásul a kockázat nagyobb, ha egy 120 kilós ember megy a jégre, mintha egy 20 kilós gyerek.

Minden tevékenységnek van valamekkora kockázata. Amennyiben tisztában vagyunk a lehetséges veszélyekkel és kockázatokkal, úgy kisebb a valószínűsége annak, hogy baj érjen minket, vagy kár érje a környezetünket, mert felkészülhetünk, védekezhetünk, ezzel csökkenthetjük a kockázatot.

Tehát fontos megismernünk a környezetünkben felmerülő kockázatokat. A kockázatok forrása lehet:
1. a természetes környezet mindennapi használata, a levegő beszívása, a víz és az élelmiszerek fogyatása, a vízzel való érintkezés zuhanyzás és az uszoda használata közben, a talaj, a játszótér, a kirándulóhelyek talajával való érintkezés. Amennyiben a környezetünk szennyezett, akkor minden szippantás a levegőből, minden korty víz és élelmiszer, minden kocogás és kirándulás kockázatos lehet.
2. az épített környezet, a városok, a közlekedés használata. A rosszul megvilágított utak, a felszedett burkolatok, az el nem kerített gödrök, a rosszul megépített lépcsők, a közlekedési eszközök mind veszélyforrások, így használatuk hordoz bizonyos kockázatot magába.
3. a munkahelyünk, ahol egy sor eszközzel, szerszámmal és anyaggal dolgozunk, melyek egyenként veszélyesek, így használatuk kockázatot jelent.

Mivel minden tevékenységnek van kockázata, az ember úgy él, hogy valamekkora kockázatot vállal. Nem lehet elbújni a kockázatoktól, inkább fel kell készülnünk létezésükre és meg kell tanulnunk a kockázatok csökkentését: biztonságos eszközök használatával, biztonságos környezet kialakításával, a vegyi anyagok csökkentésével, a környezet tisztán tartásával, a szennyezettség megelőzésével vagy megtisztításával.

A komposzt a talaj szerkezetét és tápanyagtartalmát javító, nagy humusztartalmú, földszerű anyag. A komposztáláshoz bármilyen szerves hulladék alkalmas, így kerti és konyhai hulladék, élelmiszermaradék. Kiváló anyagot szolgáltatnak a lombok és falevelek, mert jelentős a szervesanyag és nitrogén tartalmuk. Állati trágyákat is felhasználhatunk és ha fával fűtünk, akkor a fahamut is hozzákeverhetjük a komposzthoz.

A komposztáláshoz bárki készthet a kertjében egy nagyobb gödröt vagy deszkákkal körülhatárolt tárolót, esetleg vásárolhatunk készen kapható komposztáló edényt, illetve tartályt a kertészeti árudákban. A jó komposzt nem büdös, szinte teljesen szagtalan.

A komposzt jó hatással van a talajra, növeli a talaj vízmegkötő képességét, javítja a növények ellenálló képességét, gátolja az értékes tápanyagok kimosódását a talajból, javítja a talaj szerkezetét (a kötött, agyagos és laza talajokét egyaránt) és tápanyagot szolgáltat a növényeknek.

A komposztálóba rétegesen tegyük a komposztálandó szerves hulladékot és a szerves hulladékrétegek közé rétegezzünk műtrágyát vagy állati trágyát és talajt vagy érett komposztot.
Milyen szerves anyagok alkalmasak komposztálásra? Konyhai zöldség hulladék, kaszált, nyírt fű, falevél (diófa levelét is használhatjuk), széna, szalma, apróra vágott kukoricacsutka, fűrészpor (vegyi anyaggal nem kezelt!), 1–1,5 cm-es átmérőnél kisebb ágdarabok, apróra zúzott tojáshéj, gyomnövények, kávézacc, teafű (filter nélkül). Ha lehet, minél kisebb darabokra vágjuk fel, aprítsuk fel a szerves hulladékot. A szerves anyagok rétege lehetőleg ne legyen vastagabb 15–20 cm-nél.

Állati trágya, műtrágya, starter anyagok használata: ezek az anyagok segítik elő, hogy komposztálónk működni kezdjen, hogy a belsejében meginduljanak a biológiai lebontó folyamatok, úgymond "begyulladjon". Ezek az anyagok gondoskodnak a mikrobiológia folyamatokhoz szükséges nitrogénről, és egyes típusaik tartalmaznak fehérjét és enzimeket is. Ha lehetőségünk van hozzájutni szarvasmarha vagy lótrágyához, akkor ezt kb. 5 cm-es rétegben használjuk. Ha nem jutunk hozzá természetes állati ürülékhez, akkor a mezőgazdasági boltokban vásárolható műtrágyákat használjuk. Ebből 2–3 négyzetméterenként adjunk egy pohárral.

Feltalaj vagy aktiváló komposzt: egyszerű kerti talaj tökéletes erre a célra. Kerüljük a vegyszerrel, főleg rovarölő, talajfertőtlenítő szerrel kezelt talajt. 3−5 cm-es rétegben alkalmazzuk.

A koncentráció segítségével fejezzük ki, hogy egy anyagból mennyi van egy keverékben vagy oldatban.

Például a közértben lévő ecet lehet 10%-os vagy 20%-os. A 10%-os ecet 1 literje 1 deciliter (vagyis egy tized liter) ecetsavat tartalmaz.

Amikor málnasűrítményből (ez a szörp) készítünk italt, az elkészült málnaitalban kevesebb a szörp és több a víz, a szörp kb. 20%, a víz 80%, a kettő együtt teszi ki a 100%-ot. Valaminek a fele, az 50%. Valaminek a negyede az a 25%-a.

A 2,8%-os tej azt jelenti, hogy egy liter tejben 2,8 dekagramm zsír van.

Koncentrációt nem csak %-ban adhatunk meg, hanem például gramm/kilogrammban, ami azt jelenti hogy egy kilogrammban hány gramm van az adalékból. Vagy használhatunk gramm/liter mértékegységet, ami azt jelenti, hogy egy liter oldatban hány gramm van az oldott anyagból.

A kőolaj a Föld mélyéből kibányászott, természetes eredetű anyag. A kőszénhez hasonlóan élő szervezetek bomlásával, átalakulásával keletkezett. A kőszén növényekből, a kőolaj viszont tengeri mikroorganizmusok keverékéből áll (ez a plankton).

A kőolaj folyékony halmazállapotú anyag, sok-sok vegyület keveréke, és gyakran gáz is van mellette, ez a földgáz. Ezt kapjuk a városokban csővezetéken és használjuk a háztartásunkban főzéshez, vízmelegítéshez. Ezt töltik azokba a gázpalackokba is, amit ott használnak, ahol nincs vezetékes gáz.

A kőolaj főként szénből és hidrogénből áll, ezért szénhidrogéneknek is nevezik a kőolaj összetevő anyagait.
A kőolajat bányászás után nagy üzemekben finomítják, különféle anyagokat gyártanak belőle, így benzint, dízelolajat, fűtőolajat.

A kőolajszármazékok azok az anyagok, amelyeket a kőolajból készítenek a kőolaj kibányászását követő feldolgozás során. Például a benzint, kerozint és a dízelolajat kőolajból készítik lepárlással. A könnyű párlatok maradéka a bitumen (kátrány), amit az utak burkolásához használnak.

A környezet egy olyan rendszer amely körbe vesz minket. Beletartozik a levegő, a víz, a talaj, a szárazföldi területek, a tengerek és óceánok, az erdők és rétek, a mezőgazdasági területek, a természeti erőforrások, a növény és állatvilág, az emberek. A természetes környezeten kívül nagy jelentősége van az épített környezetnek is.

A környezettel, annak állapotával a természettudományok és a környezettudomány foglalkozik.

A környezeti elemek a környezet azon részei, melyek jól megkülönböztethetőek és térben is elkülönülnek egymástól, például a víz, a talaj stb.. Az alábbi környezeti elemeket szokták megkülönböztetni: levegő, felszíni víz és üledék, talaj az alatta lévő kőzettel, és a felszín alatti vizekkel (rétegvíz, talajvíz, karsztvíz). Minden környezeti elem több fázisból, szervetlen és szerves összetevőkből és élőlényekből áll.

A kockázati modell egy veszélyes, szennyező vegyi anyag sorsát, viselkedését képezi le a https://enfo.hu.

A modell kicsiben ábrázolja a valóságot. Például egy térképre felrajzoljuk a veszélyes anyag kiindulási helyét, vagyis a forrását, majd azt az útvonalat, amelyen a https://enfo.hu terjedhet.

Ha egy vízoldható anyagról van szó, például hipó vagy mosószer, akkor annak útja a lefolyóból a csatorna, onnan a szennyvíztisztító telep, a szennyvíztisztító telepből pedig a folyó, például a Duna. De ha nincs szennyvíztisztító-telep, akkor egyenesen a Dunába folyik a hipót és mosószert tartalmazó szennyvíz. A Dunában a veszélyes anyag találkozik az ott élő élőlényekkel, a halakkal, a rákokkal, a vízi növényekkel és megmérgezheti azokat.

Ha a Duna vízéből nyerjük az ivóvizet, akkor az ivóvíz-tisztítás ellenére benne maradhat valamennyi ezekből a veszélyes anyagokból, tehát az embert is rá kell rajzolnunk a modellünkre. A modell nem csak a terjedés irányát és a veszélyeztetett élőlényeket mutatja, de a rajz alapján a szennyezőanyag mennyiségét is ki lehet számítani.

A környezetmérnök a környezet állapotának felmérésével, a kockázatok vizsgálatával és csökkentésével foglalkozik, elsősorban a leromlott, szennyezett, beteg környezet rendbehozatalával, megyógyításával. Az is feladata, hogy a környezet hosszútávú használhatóságát mind az ökoszisztéma, mind az ember számára biztosítsa.

Olyan technológiákat tervez és alkalmaz, amellyel a környezetet javítja. A környezetmérnökök tudományos kutatásokat is végeznek, azért hogy a levegő, a víz és a talaj állapotát javítsák. A kutatások célja az is, hogy az emberiség ellátása egészséges levegővel, vízzel, talajjal és élelmiszerrel megoldható legyen.

Munkájának célja, hogy az ember és más élőlények számára elengedhetetlen élőhelyek megmaradjanak, és hogy a szennyezett területek meggyógyuljanak, rendbe jöjjenek.

A környezetszennyezés a környezet valamely elemének (pl. talaj, víz, levegő) szennyezettségét okozó tevékenység. Jelentheti vegyi anyag környezetbe kibocsátását vagy sugárzás, hő és fény kibocsátását olyan környezetbe, ahol természetes körülmények között nincs sugárzás, meleg vagy fény.

A vegyi anyagok leggyakrabban a füstgázokkal (kémények füstje, kipufogógázok) kerülnek a levegőbe.

A vízbe a csatornákból kerülhet szennyezőanyagokat tartalmazó szennyvíz, de a szennyvíztisztító telepekről távozó víz sem mentes minden vegyi anyagtól.

A talajba szennyezőanyagok kerülhetnek a levegőből az esővel vagy kiülepedéssel (por), a vizekből (áradáskor kirakott szennyezett üledék) vagy a talaj felszínén folytatott tevékenységekből. Ezek a talajt veszélyeztető tevékenységek a következők: műtrágyázás, permetezés, öntözés szennyezett vízzel, rakodás, szállítás, raktározás, tárolótartályok kilyukadása, csővezetékek sérülése, hulladéklerakókból szivárgás, illegális vagy szakszerűtlen hulladéklerakás, stb.

A környezettudomány olyan tudomány, ami a környezeti jelenségeket figyeli meg, és leírja a talált törvényszerűségeket. Foglalkozik a környezeti elemekkel, a levegővel, a vízzel és a talajjal, az ökoszisztémákkal, az emberrel és mindezek egészségével. A környezettudomány foglalkozik a környezetszennyezéssel is, a szennyezettség felmérésével és csökkentésével.

A környezetvédelem olyan tevékenység, mely az emberek által okozott károk megelőzésére, csökkentésére vagy teljes megszüntetésére irányul.

A kormányok, az állam rendeletekkel igyekszik megelőzni a környezet károsítását, például szennyezését. A tudósok egyre jobban megismerik és megértik a környezetet, hogy a tudás birtokában tudjanak javítani a környezet állapotán.

A mérnökök olyan módszereket fejlesztenek ki melyekkel vizsgálhatjuk és értékelhetjük a környezet állapotát. A mérnökök módszereket fejlesztenek arra is, hogy hogyan lehet megelőzni a károsodást és hogyan kell a károsodott környezetet meggyógyítani.

A környezetre legveszélyesebb tevékenységek: a hulladéktermelés és a szennyezés. Ezek a veszélyek elsősorban az ipari, a bányászati, a mezőgazdasági tevékenységekből és a lakossági fogyasztásból erednek.

Minden család és minden egyén részt vehetne a környezet védelmében, ha sikerülne a "környezettudatosságot" és egy alapszintű tudást kifejleszteni az emberekben oktatással. Ezért fontos, hogy mindenki tanuljon a környezetvédelemről.

A környezetvédelem fontos része a természetvédelem. A természetvédelem elsősorban a természetes területek, az ökológiai jellemzők, a fajok sokféleségének megóvására törekszik, míg a környezetvédelem kiterjed az ipari, a mezőgazdasági és a városi területhasználatokra is.

A korrózió a fémek és más anyagok károsodása, épségük megbomlása, felületük sérülése a környezet vagy a vegyi anyagok hatásai miatt.

Ha egy vasdarabot sokáig levegőn hagyunk, akkor a vas oxidálódik, rozsdás lesz, tehát a levegő is okoz korróziót. A sós víz, a savas esők, a környezetben élő mikroorganizmusok károsítják a fát, a követ, a fémeket és minden más anyagot. A növényi, az állati és az emberi szervezetet is károsíthatják maró anyagok, a felületen, a bőrön folytonossági hiányt okozva.

A kőzetek ásványokból felépülő szilárd anyagok, amikből a Földünk áll.

Három fő fajtájuk van:

1. A magmás kőzetek, melyek a vulkánok működésekor törnek a földfelszínre a magmából, vagyis a föld belsejében lévő forró, megolvadt anyagból. Ilyen kőzet a gránit, az andezit és a bazalt.
2. Az üledékes kőzetek, melyek vagy a levegőből vagy vizekből, őstengerekben és óceánokban ülepedtek ki: ilyen például a mészkő vagy a dolomit.
3. A magmás és üledékes kőzetekből átalakult kőzetek, például ilyen a márvány és a pala.

A kőzetlemez szilárd, óriási méretű kőzetek, amin a Földünk külső szilárd rétege nyugszik. A Föld kőzetlemezekből áll (hét kőzetlemez van, ezek adják az egyes földrészek szilárd vázát), köztük helyezkednek el az óceánok.

Az élőlények a Földön közösségekben élnek. Mind az ökoszisztémák, mind az ember közösségekbe szerveződik, hogy megossza a forrásokat és a munkát.

Az ökoszisztémák közösségei úgynevezett táplálkozási hálózatokat vagy láncolatokat alkotnak, táplálkozásuk egymásra épül: például a talajban a növények az elsődlegesek, ők a napfényenergia segítségével építik fel szervezetüket. Ha a növény elpusztul, az elhalt növényi anyagot a baktériumok, gombák és apró állatkák fogyasztják el.

A baktériumok és gombák az amőbák és papucsállatkák, valamint az ízeltlábúak tápláléka, de ezeket is elfogyasztják táplálékul még nagyobb talajlakó állatok, rovarok, vakondok, sündisznók és a madarak. A vízi közösségek is hasonlóan egymásra épülnek: a plankton, a kisebb-nagyobb rákok, a növényevő és ragadozó halak, valamint a halevő állatok egy táplálkozási közösséget alkotnak. Ha a közösség bármelyik láncszeme károsul, akkor az egész közösség károsul és felborul az ökoszisztéma egyensúlya.

A közösségeket nem csak pozitív együttműködések és békés osztozkodás jellemzi, itt is megvan a harc a mindig korlátozott forrásokért, táplálékért, térért. Az azonos érdekeltségű csoportok biológiai eszközökkel gátolják egymást: pl. olyan anyagokat termelnek, ami a másikat gátolja vagy elpusztítja, ilyenek a természetben termelt antibiotikumok. Ennek ellenkezője is ismert, egyes élőlények szoros együttműködésben segítik egymást, szimbiózisban élnek egymással. Például növények mikroorganizmusokkal élnek szimbiózisban, tengeri halak különféle baktériumokkal, nagy halak kisebb halakkal, amelyek megtisztogatják őket a bőrükre tapadt felesleges anyagoktól, stb. Az emberi szervezetben is rengeteg hasznos baktérium működik, a bőrünkön, a az emésztőrendszerünkben.

Az emberek közösségei nem elsősorban a táplálkozásra épülnek, hanem az emberi faj létfenntartásához szükséges funkciókra. Az egy helyen dolgozó emberek csoportját munkaközösségnek nevezzük, az egy helyen lakó emberek egy falut vagy egy várost alkotnak, az egy házban élő lakókat lakóközösségnek nevezzük. Az emberi közösségek legkisebb, de legfontosabb egysége a család.

A króm fehéres, színű fém; fényes a felszíne, ellenáll a környezet káros hatásainak.

Olcsóbb fémből, például vasból készült tárgyak bevonására használják.

Az ilyen bevonat készítése a krómozás. Régi autók fém alkatrészei krómozottak, ettől fényesen csillognak.