Lexikon könnyen érthető magyarázatokkal
A háztartási vegyszerek olyan vegyi anyagok (vegyszerek vagy kémiai szerek), amiket a háztartásban naponta használunk tisztogatásra, mosásra, szerelésre, barkácsolásra, védelemre, szépítésre, szépítkezésre.
Ilyenek például a mosószerek, a mosogatószerek, a tisztítószerek, a ragasztószerek, az oldószerek (körömlakklemosó, folteltávolító).
A vegyi anyagok háztartásban történő használata a környezet szempontjából az egyik legveszélyesebb használati mód, mert apró kis adagokba osztják szét a gyárakban, szállítják a boltokba, a háziasszonyok hazaviszik, az egész városban, az országban, mindenütt használják. A használat azt jelenti, hogy a szereket beletesszük a mosogatóvízbe vagy a mosóvízbe, majd használat után leeresztjük a csatornán. A csatornából a szennyvíz először a szennyvíztisztítóba, de ha nincs szennyvíztisztító, akkor egyenesen a folyókba, például a Dunába kerül. Az üres flakon, ami persze sosem teljesen üres, pedig a szemétbe.
A környezeten kívül az ember is veszélyeztetve van, mert a háztartási vegyi anyag a kisgyerek kezébe kerülhet, az óvatlanul beleihat, vagy a szemébe kerülhet, stb.
A háziállatokra is veszélyt jelenthetnek a háztartási vegyi anyagok, sokszor még meglett felnőttek is beleisznak véletlenül vegyszerekbe, vagy oldószerekbe, mert ugyanott tartják, ahol az italokat. Tehát a háztartási vegyi anyagokat mindig el kell különíteni az élelmiszerektől, külön szekrényben kell őket tartani.
Tudnunk kell azt is, hogy melyik anyag miért veszélyes. A csomagoláson mindig találunk figyelmet felhívó jelzéseket, például a mérgezést jelképező halálfejet, a maró vagy a gyúlékony, a tűzveszélyes anyag veszély-szimbólumát. Ezeket a jeleket vagy veszélyszimbólumokat megnézhetjük a KÖRINFO képtárakban.
Ha olyan háztartási vegyi anyagot veszünk a boltban, aminek a csomagolásán látható valamelyik veszély-szimbólum, arról kérjünk a boltban „kémiai biztonsági adatlapot”, vagy keressük meg interneten a vegyi anyag kémiai biztonsági adatlapját, vagy röviden biztonsági adatlapját. Például beírjuk a „google” keresőbe, hogy ”hypo biztonsági adatlap”, azonnal megkapjuk a hipóra vonatkozó részletes adatlapot, mely tartalmazza a veszélyeket és azt is, hogy mit kell tenni, ha valakinek a szemébe megy, bőrét megmarja, vagy véletlenül lenyeli a hipót.
Természetes elem, egy fém. A tiszta higany folyékony. Szerves és szervetlen formái léteznek a környezetben.
Higannyal szennyeződhetnek talajaink a bányászat, kohászat, fosszilis tüzelőanyagok (elsősorban a szén) elégetése, ipari termelés és szemétégetés következtében. Az emberi szervezetben akut higanymérgezés során a központi idegrendszer károsodik főképpen, jellemző tünete az egész testre kiterjedő remegés. A tápcsatornába jutott szervetlen higanyvegyületek a gyomor nyálkahártyájának vérzéses gyulladását idézik elő.
Higannyal a háztartásban is találkozhatunk a lázmérőben.
A hipó, (régebben hypo) a nátriumhipoklorit vizes oldata, fertőtlenítésre, fehérítésre, szagtalanításra használt háztartási vegyi anyag. Maró, és mérgező hatású, emiatt kézzel hozzáérni, gőzeit beszívni tilos! Színes ruhánkra csöppenve elszínteleníti azt, így használatakor erre is vigyázni kell.
A homok olyan elaprózódott kőzet, melyet a folyóvizek vagy a szél szállít és rakle valahol. A nagy köveket a víz görgeti, egyre apróbb szemekké koptatja.
A homok szemcséinek mérete 2 milliméter és 0,02 milliméter között van. Minél kisebbek a szemcsék, annál messzebbre tudja a víz szállítani, sőt már a szél is képes felkapni és szállítani (futóhomok).
A sivatagokban, a folyópartokon, tengerpartokon tiszta formában találhatunk homokot, mely lehet kőzet eredetű, de lehet a korallok vagy más mészvázas állatok vázából elaprózódott anyag (fehérhomok).
A homokbányák ma már nem létező folyók által odaszállított hordalékot termelik ki.
A homok nemcsak tisztán fordul elő, hanem a talaj részeként szétszórtan is. Ha nagyon sok a homok a talajban, akkor azt mondjuk, hogy homokos talaj. A homokos talajra az jellemző, hogy átereszti az esővizet, hamar kiszárad, a növényi tápanyagok is könnyen kimosódnak belőle az esővízzel, ezért gyakori tápanyagpótlásra, trágyázásra szorul, viszont sok benne a levegő. A növények egy része nem szereti, bizonyos növények viszont kimondottan szeretik a homokos talajokat.
A hulladék olyan anyag vagy termék, ami bármilyen tevékenység során (ez lehet ipari, mezőgazdasági vagy háztartási tevékenység) feleslegessé válik, s melytől tulajdonosa meg szeretne válni.
A hulladékot szelektíven gyűjtjük, ezáltal lehetővé tesszük az újrahasznosítását.
A hulladék különbözik a szeméttől, mert a szemét az olyan hulladék, amit nem tudunk, vagy nem akarunk újrahasznosítani.
Amíg az emberiség szerényebben élt, addig a keletkezett hulladékokat fel is használta. A mezőgazdasági hulladékot komposztálta és felhasználta a talaj javítására, a trágyát érlelete és felhasználta a talaj tápanyagtartalmának pótlására, az elégetett fa hamuját felhasználta vagy a talajra vagy szappankészítéshez, az ételmaradékot megkapták az állatok, stb. Ekkor még nem voltak műanyag flakonok és csomagolóanyagok, fémek sem kerültek a hulladékba, mert annak nagy értéke volt.
Főként a városi élet során termelünk nagyon sok hulladékot: üres ásványvizes flakonok; csomagolóanyagok, elemek és akkumulátorok, nejlonzacskók, az étel, amit nem ettünk meg; a használt ruha, bútor, és ami még veszélyesebb, az elromlott, elöregedett háztartási eszközök (hajszárító, porszívó, TV, zenegép) valamint számítógépek és egyéb elektronikus híradástechnikai eszközök.
A szelektíven gyűjtött hulladékok nagy részét újra fel lehet használni; például az üres ásványvizes flakonokból új műanyag flakont lehet készíteni, vagy a flakonok zárókupakjából újabb zárókupakot.
A hulladékot úgy is lehet hasznosítani, hogy korábbi használatától eltérő módon hasznosítjuk, például a flakonokból Kínában finom puha termo-textíliát gyártanak, olymódon, hogy felpuffasztják a műanyagot.
Az összegyűjtött papírhulladékot pépesítik a gyárban és ismét papírt készítenek belőle.
Az összegyűjtött szalmából, összesepert levelekből és száraz ágakból, a háztartási szerves hulladékból (főzési hulladék, élelmiszermaradvány) komposztot szoktak készíteni, amit a talaj javítására, tápanyagpótlására használnak. A szerves mezőgazdasági hulladékokat, trágyákat biogáz előállítására is lehet használni.
Az éghető hulladékokat, például szalmát, papírt, különféle csomagolóanyagokat el lehet égetni, így erőművekben, távfűtőművekben energia- vagy hőtermelésre használhatóak.
A gumiabroncsokat megörlik és gumiszőnyeget gyártanak belőle,
A fémhulladékot szétválogatják fémenként (külön vas, réz, cink, ólom, stb.) majd ismét megolvasztják és új termékeket, fémtárgyakat, alkatrészeket készítenek belőle.
A műanyaghulladékból és az üveghulladékból ismét műanyagot vagy üveget gyárthatunk.
Minden hulladékot újra fel lehetne használni, sokszor ugyanolyan értékű terméket lehetne előállítani belőlük. Ma még nem éri meg a gyártóknak, hogy hulladékot használjanak alapanyagként, mert bizonytalan a minősége és a gyártási technológiát is módosítaniuk kellene. Mivel olcsón szerzik be az alapanyagot, ritkán döntenek a hulladékalapanyag felhasználása mellett.
Ha minden hulladékot újra felhasználnának, akkor sokkal kevesebb hulladék kerülne a hulladéklerakókba, melyek gondot okoznak a környezetünkben, rossz szagukkal, az elszennyezett vizek és talajok miatt.
Hulladékolajak nem csak a konyhában, hanem autókban is (fáradt motorolaj) keletkeznek. Hulladékolajak csoportjai: háztartási-, növényi hulladékolaj, kenőolaj, motorolajok, zsírok.
Az otthonunkban megtalálható hulladékvizek közé soroljuk: kádfürdők vizét, zuhanyzók szennyvizét, mosóvíz, öblítő víz, szürke víz, medencék túlfolyó- és ürítővize.
A humusz a talaj alkotórésze, szerves anyag. Komposztáláskor is humusz keletkezik.
A humusz a növények tápanyaggal való ellátásán kívül a talaj megfelelő szerkezetéért is felelős.
A humuszos talaj jó minőségű, fekete, morzsalékos, jól tartja a vizet és a tápanyagokat, ideális élőhely a talaj-mikroorganizmusoknak, a növényeknek és a talajlakó állatoknak.
A környezetkárosodás egyik jele, ha a talaj humusztartalma csökkenni kezd. A Föld talajait veszélyeztető egyik káros környezeti hatás a talaj humusztartalmának fokozatos csökkenése. Ezt talajjavítással, szerves anyag pótlással, trágyázással lehet ellensúlyozni.