Lexikon könnyen érthető magyarázatokkal

Az ökoszisztéma az élőlények és a környezetük együttese.

Ökoszisztémának nevezzünk a Földet, ahol együtt élnek a környezetben a mikroorganizmusok, a növények és állatok.

Akár egy kisebb tó élővilágát is nevezhetjük ökoszisztémának, ahol a halakat, a kisebb vízi élőlényeket, a tóban található vizet vagy a tó fenekét értjük alatta.

Egy kis talajrészletet is ökoszisztémának tekinthetünk és vizsgálhatjuk az összetételét vagy a benne élő giliszták és mikroorganizmusok életét. Egy virágcserpbe tett talaj, a benne élő számtalan mikroorganizmus és rovar a növénnyel, a növényi gyökerekkel együtt egy bonyolult mikro-ökoszisztéma, egy úgynevezett mikrokozmosz.

A környezeti elemek szerint megkülönböztetünk vízi és szárazföldi ökoszisztémát. A vízi ökoszisztémán belül is érdemes megkülönböztetni a tengeri és az édesvízi ökoszisztémát.

Az ökoszisztémákat aszerint is megkülönböztetjük, hogy mennyire fontosak a Föld egésze szempontjából és hogy mennyire érzékenyek.

Az egész Föld szempontjából nagyon fontos ökoszisztémák az őserdők és az esőerdők, melyek aFöld víz-körforgalmában, és szén-körforgalmában egyaránt nagy szerepet játszanak.

Az ökoszisztémák érzékenysége attól füg, hogy az ott élő közösség és a közösség tagjai mennyire tűrik a külső változásokat. Ha legkisebb külső változásra és emberi beavatkozásra felborul az egyensúlyok, akkor nagyon érzékenyek.

A nagyon fontos és a nagyon érzékeny ökoszisztémákat védjük, azaz olyan törvényeket hozunk, melyek előírják, hogy mit nem szabad és mit kell csinálnunk ezekkel az ökoszisztémákkal kapcsolatban. Olyan módszerket alkalmazunk, melyek biztosítják a védett területek egyensúlyát, hosszú távú megmaradásukat.

Például nem lehet kivágni egy védett erdőt, nem lehet mezőgazdasági célokra használni egy védett mocsaras területet, nem szabad vadászni a védett állatokat vagy halászni a védett halakat. A védett növényeket nem szabad leszedni. Ha mégis ezt teszi valaki, büntetést kell fizetnie.

Az oldószer valamely anyag oldására alkalmas folyadék.

A legelterjedtebb oldószer a víz, melynek oldóképessége nagyon jó a biológiai szempontból érdekes és fontos anyagokszempontjából.

Gyakran használunk oldásra savakat és lúgokat, vagy szerves oldószereket.

Savas oldásra jó példa az ecet, vagy a sósav, mely leoldja a vízkövet az edényekről, a kádról, mosdóról, mosogatóról.

Lúgos szerekkel feloldhatjuk a ragacsos, zsíros szennyeződést, piszkot (például hideg zsíroldó, konyhai tisztítószer).

Szerves oldószereket használnak a száraz tisztítók, azzal távolítjuk el a ruhából a zsíros foltokat, oldószerekkel oldjuk a ragasztóanyagokat, a festékeket, például acetonnal mossuk le a körömlakkot a körmünkről.

A savas és lúgos oldószerek maró hatásúak, a szerves oldószerek mérgezőek és legtöbbjük gyúlékony, tűzveszélyes anyag.

Az oxigén a Föld leggyakoribb eleme, hiszen a földkéreg tömegének majdnem felét oxigén teszi ki. Ez kötött állapotban például oxidokban (vasérc). A légkör jelentős része oxigéngáz (O2), de ózon (O3) formában is megtalálható.

Az oxigéngáz színtelen, szagtalan, íztelen anyag. Az oxigén nélkülözhetetlen az élethez.

A felszíni vízekben és a talajban kevesebb oxigén található, minta a levegőben.

Az ózon a légkör felső rétegeiben található. Az ózon elnyeli a káros ultraibolya (UV) sugarakat, a légkör magasabb rétegeiben ózonréteget alkot, mely napjainkban sajnos némely helyeken meglehetősen elvékonyodott (átlagos vastagsága 8 km).

A légkör felső rétegében egy vékony ózonréteg található, ami megszűri a világűrből érkező, a Nap által kibocsátott, ibolyántúli (UV) sugárzást. Az UV-sugárzás minden élőlény egészségére káros hatással van. Az ózonréteg elkezdett vékonyodni az utóbbi években, ami a légszennyezésnek köszönhető.

Káros hatással vannak a hűtőberendezésekhez, kozmetikai és háztartási spray-k hajtógázához, neoncsövekhez használt gázok. Ezek különféle klór és brómvegyületek, amelyek a levegőbe jutva megbontják az ózonmolekulákat. Eleinte csak az Antarktisz felett alakult ki az ózonlyuk, mivel ott a legalacsonyabb Földünkön a hőmérséklet, de a 1990-es évek közepén az Északi sarknál is észlelték az ózonpajzs vékonyodását.