Lexikon könnyen érthető magyarázatokkal

Az édesvíz a természetben harmat, köd, eső, hó vagy jég formában jelenhet meg. A tiszta édesvíz sem színnel, sem szaggal, sem ízzel nem rendelkezik. 0 Celsius fok (víz fagyáspontja) alatt mint jég, 100 Celsius fok (víz forráspontja) felett mint gőz jelenik meg.

Érdekes, hogy a 4 Celsius fokos víz nehezebb, mint a 0 fokos, ezért a mélyebb tavak nem fagynak be a fenekükig, a halak és más élőlények számára marad folyékony víz a felszíni jég alatt is.

Az édesvíz elnevezés tulajdonképpen a sósvíztől, vagyis a tengervíztől való megkülönböztetést szolgálja. Igaz, hogy só (sós ízű konyhasó) nincs az édesvízben, de más létfontosságú sók és ásványi anyagok vannak benne, így kálium, magnézium, kálcium, szulfátok, karbonátok, stb. Ezek a sók összesen 300−500 milligramm/liter értéket érhetnek el az édesvizekben.

Az egészség egy olyan állapot, amikor egy élőlény vagy élőlények közössége, esetleg a környezet maga nem beteg, szervezete és működése tökéletesen megfelel feladatainak ellátására.

Az emberre vonatkozóan a Világ Egészségügyi Világszervezet definiálta az egészséget: „Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya”.
Az egészség területeiként az következőket határozza meg:

• biológiai egészség: a szervezetünk megfelelő működése
• lelki egészség: személyes világnézetünk, magatartásbeli alapelveink, illetve a tudat nyugalmának és az önmagunkkal szembeni békének a jele
• mentális egészség: a tiszta és következetes gondolkodásra való képesség
• emocionális egészség: az érzések felismerésének, illetve azok megfelelő kifejezésének a képessége
• szociális egészség: másokkal való kapcsolatok kialakításának egészsége.

A környezet egészsége azt jelenti, hogy képes teljesíteni azokat a feladatait, melyek a Föld egészének fennmaradása, a környezet egyensúlya és hosszútávú használhatósága megkövetel: egészséges élőhelyet biztosítani az élőlények számára, megfelelő mennyiségű táplálékot termelni az élőlények számára, és biztosítani az élőlények egészséges összetételét, a fajok sokféleségét. Ugyanakkor alkalmasnak kell lennie arra is, hogy a ma élő, több mint 6 milliárd embert eltartsa, ellássa tiszta levegővel, vízzel, élelmiszerrel.

Mitől beteg ma a környezet? Néhány súlyos ok:

• szennyezettség a levegőben, vízben és talajban,
• széndioxid és metánkibocsátás,
• üvegházhatás, globális felmelegedés,
• ózonlyuk,
• a természetes források túlzott használata, rablógazdálkodás,
• a halállomány túlzott lehalászása,
• a legelők túllegeltetése,
• az erdők kiírtása, a talaj tápanyagtartlamának kimerítése,
• a felszín alatti vizek kiszivattyúzása
• és mindez olyan mértékben, hogy ezek a természetes erőforrások nem tudnak pótlódni.

Ha Föld, a levegő, a víz és talaj beteg, akkor meg kell gyógyítani: megtanulni hogyan, és alázatosan gyógyítani. Ez az ember feladata, amit saját érdekében is meg kell tennie.

Az egészségkockázat azt jelenti, hogy esély van arra, hogy elveszítjük az egészségünket, károsodik az egészségünk.

Mi okoz egészségkockázatot a környezetben?

• A szennyezett levegő, víz, talaj és élelmiszer.
• A hulladékok, a fertőzések.
• A zaj és a különféle rezgések.
• Az ökoszisztéma és a Föld károsodásai,
• az ember által használt területek károsodása, lepusztulása, terméketlensége.
• A vegyi anyagok, gyógyszerek eddig nem ismert mellékhatásai, amik allergiát válthatnak ki, tönkreteszik a hormonrendszert, az immunrendszert és az idegrendszert.
• A globális környezeti problémák.
• A globális felmelegedés például hősokkot okozhat az embernél, vagy olyan kórokozó mikroorganizmusok elterjedését okozhatja, melyek ellen nincs ellenszerünk, élelmiszerhiányt, éhezést okozhat, ami betegségekhez vezethet, stb.

Minden negatív változás a környezetben rontja az ember esélyét az egészségre.

Egészségtelen az, ami betegséget, a szervezet károsodását okozza, okozhatja.

Egészségtelen lehet egy étel, egy ital, egyes szokások, de az életmód és maga a környezet is lehet egészségtelenek.

Az egészségtelen környezet az, ami az ember egészségét veszélyezteti, mert

• szennyezett a levegő, amit beszívunk
• szennyezett a víz amit megiszunk, amiben fürdünk vagy úszunk
• szennyezett a talaj, a miben az élelmiszerünket termeljük
• szennyezett az élelmiszer, amit elfogyasztunk.

De más miatt is lehet a környezet egészségtelen, például a hideg vagy éppen a meleg miatt, esetleg a gyorsan változó meteorológiai, éghajlati vagy évszaki változások miatt (front).

A zaj, a rezgések szintén ártanak az egészségnek. A fényszennyezettség befolyásolja látásunkat, érzékelésünket.

A vegyi anyagok alattomosan jelenkező hatása, mely hosszútávon mutatakozi és az immunrendszerünket (ellenállóképességünket), hormonrendszerünket és idegrendszerünket támadja meg.

A leromlott, szennyezett környezet nem szép látvány, rossz benyomást kelt az emberben, elrontja a hangulatát, ilyenformán rontja a közérzetünket, általános állapotunkat.

Az általános környezeten kívül vannak munkahelyek is, amik különösen egészségtelenek. De ezeket a veszélyeket általában jól ismerik és a dolgozók védekeznek is ellene (maszkot viselnek, fülvédőt a zaj ellen, kesztyűt a maró anyagok ellen, védőruhát, stb.)

Az elektronikai hulladékok közé tartoznak az elektromos háztartási készülékek, a kábelek és szórakoztató elektronikai készülékek. Ezeket szelektíven kell gyűjteni, nem szabad a háztartási szemétbe dobni. A hulladékudvarokban vagy az árusító üzlekeben lehet leadni.

Az elemeket vagy kémiai elemeket a periódusos rendszer tartalmazza.

Vannak fémes és nem fémes elemek. Az élet szempontjából legfontosabb elemek a szén, az oxigén, a hidrogén, a nitrogén, a foszfor és a kén. Ezekből nagy mennyiség van minden szervezetben. Kisebb mennyiségben vannak a szervezetben, de elengedhetetlenül fontosak a vas, a kalcium, a magnézium, a nátrium , a kálium. Még kisebb mennyiségben vannak a mikroelemek, de ezek hiánya is betegségekhez vezethet, ilyen például az emberi szervezetben a réz vagy a kobalt.

Az elemek folytonos körforgásban vannak a Földön. Hol a levegőben vannak, de ha belélegezzük, akkor bekerül a szervezetünkben, vagy egy növény szervezetébe, ahonnan átkerülhet egy ember szervezetébe, ha elfogyasztja azt a növényt, de kerülhet a talajba is, ha az a növény elpusztul. Az elemek körforgását elemenként láthatod az elemek körforgása a Földön szócikkben.

A környezetben az anyagok folytonos körforgásban vannak. Ez az élet alapfeltétele. Az anyagok körforgásában a növények, az állatok, az ember, az élettelen környezet elemei vesznek részt. Az élettelen környezetbe tartozik a napfény, a hőmérséklet, a levegő, a csapadék, a szél, a víz, az ásványok és a kőzetek. Az elemek körforgásában kiemelt szerepe van a mikroorganizmusoknak. Az a feladatuk, hogy az elhalt növényi és állati szervezeteket és hulladékokat aprítsák, lebontsák, és az élet számára újra felhasználható formába hozzák.

A körforgásban lévő elemek egy része a levegőben található. A levegőből az élőlények belélegezhetik, így a szervezetükbe juthat. Ekkor egy növény vagy egy állat szervezetébe kerül és onnan átkerülhet az ember szervezetébe, ha elfogyasztja azt a növényt vagy állatot. A talajba is bekerülhet a növényből vagy állatból, ha az elpusztul. Az elemek másik része egyelőre nem vesz részt a körforgásban, hanem ásványokba, kőzetekbe épülve a hegyekben, a föld mélyében vagy a tenger mélyén létezik.

minden élőnek és élettelennek van életciklusa. A tárgyakat létrehozzuk, (megalkotjuk vagy gyártjuk), használjuk, majd ha elöregszenek vagy feleslegessé válnak, akkor hulladékként a szemétbe dobjuk. Az élőlényeknek szintén van életciklusuk: megszületnek, növekszenek, fejlődnek, megöregszenek és meghalnak. Az ember életciklusának szakaszai a magzati kor, születés után a csecsemő, majd a gyermekkor, ezt követi a felnőttkor, majd az öregkor. Amikor az élőlény elpusztul, és mint élőlény már nem létezik, a szervezetét felépítő anyagok akkor is tovább folytatják életciklusukat. Az építőanyagok számára az, hogy addig egy növény vagy egy kutya, esetleg egy ember felépítésében vettek részt, csak egy állomás volt. Az elpusztult élőlények (pl. növények, állatok) az élővizekbe vagy talajba kerülnek, ott elbomlanak, az anyagból lebomlás és átalakulás során talaj válik vagy újabb élőlények épülnek fel.

Az élőgép egy olyan mesterséges konstrukció, mely növényeket és mikroorganizmusokat tartalmaz és víztisztításra lehet használni. Az élőgép egy tutajon vagy egy hajón úszik, az alja rácsos, félig nyitott, amin keresztül a növények gyökerei a vízbe lógnak.

A gyökerek körül a vízből kiszürt iszapszerű szilárd anyagból és mikroorganizmusokból egy gyökérzóna, egy olyan élettér jön létre, ami képes a rajta átfolyó víz megtisztítására.

A mikroorganizmusok elhasználják a vízben oldott szerves szennyezőanyagokat. Eközben a mikroorganizmusok által termelt szervetlen anyagokat pedig a növények szívják fel gyökereikkel és hasznosítják.

Az élővilágba minden élőlény beletartozik, így a baktériumok, gombák, növények, állatok és az ember. Az élővilággal elsősorban a biológia foglalkozik, de az ökológiában és a környezettudományokban is központi szereplők.

Építési és bontási hulladékok a beton, tégla továbbá a cserép is.

Az épített környezet az ember tudatos építési munkájának eredménye. Például: az épület, az építmény, a tér, az utca, a település. Az építmények közvetlen kapcsolatban állnak a környezettel, ezért fontos megtalálni a kettő között a harmóniát (nyugalmat). Az építmények kialakítása a természetes környezet átalakításával jár, de hatást gyakorol a benne élő emberek egészségére is.

Az érc olyan kőzet, ami nagy mennyiségű fémet tartalmaz. Az érceket bányásszák, majd kinyerik belőlük a fémeket. Először porrá törik, majd pedig különböző vegyszerekkel keverik össze, és olyan műveleteken vezetik keresztül, melyek elválasztják a fémet nagy töménységben tartalmazó (színpor) és a fémet nem tartalmazó (meddő) anyagot. Végül a színporból kinyerik a fémet és a tiszta fémből vagy ötvözeteiből (más fémekkel keverve) használati tárgyakat készítenek. Ha az érceket kibányásszuk és a belőlük készült fémtárgyakat szemétbe dobjuk, nem gyűjtjük össze, és nem használjuk újra fel, az azt jelenti, hogy úgy merítjük ki a Föld érckincsét, hogy közben megnöveljük a környezetben szétszórt fémmennyiséget. Ez dupla kár: egy idő múlva nem lesz mit kibányászni, nem lesz miből fémtárgyakat gyártani, a környezetben pedig megnöveltük egy veszélyes, mérgező anyag mennyiségét. Ezt a szétszórtan jelentkező mennyiséget háttérértéknek nevezzük, azt visszagyűjteni és hasznosítani általában nem lehetséges.

Esszenciális azt jelenti, hogy alapvető, lényeges, nagyon fontos.

Az etika vagy erkölcstan azokkal az erkölcsi értékekkel és normákkal foglalakozik, melyek az emberi cselekedeteket irányítják, megszabják a helyes cselekedeteket.

A környezettel szembeni helyes (etikus) viselkedésünket is etikai, erkölcsi normák szabják meg, melyek helyes értelmezése és betartása azt jelentené, hogy az ember harmóniában él a környezetével, nem használja ki, nem szipolyozza ki és tnem teszi tönkre gátlástalanul. Az ember általában nem viselkedik etikusan a környezettel.

A környezetvédelmi etika az ember és a környezet erkölcsi viszonyával fogalakozó tudomány. Egyszerűen fogalmazva azzal foglakozik, hogy az embernek a maga érdekében meddig szabad elmennie a környezet rovására.

Az ember helyes hozzáállását úgy határozza meg, hogy az embernek el kell ismernie a környezet önálló jogát a maga egészséges életéhez, fejlődéséhez, egyensúlyához, az embernek alázattal kell viseltetnie a környezettel, a természettel, a természet törvényeivel szemben és tudását a környezet egészséges egyensúlyának megtartására kéne fordítania.

Az ember nem az egyetlen élő a Földön, az etika szabályai szerint nem történhet minden az ő érdekében. Ráadásul az ember rövidtávú érdeke nem csak a környezet érdekével ellentétes, hanem az emberiség hosszútávú érdekével is. Ezt az emberek nehezen értik meg.

Az eutrofizáció egyszerűen kifejezve azt jelenti, hogy a felszíni vízekbe bekerülnek oda nem való növényi tápanyagok (például a műtrágyázásból eredően, mezőgazdasági területekről lefolyó vizekkel), melyek hatására a vízben elszaporodnak a növények. Növényesedésnek is lehetne nevezni.

A tápanyag-többlet hatására elszaporodó élőlények lehetnek cianobaktériumok (fényt hasznosító baktériumok), algák vagy nagyobb vízinövények, hínárok, a vízfelszínen úszó növények, pl. békalencse, valamint sás és nád is.

A folyóvizek esetében sosem olyan súlyos az eutrofizáció, mint a tavaknál, mert a folyóvizek hígulnak, keverednek más vizekkel és a természetes levegőztetés is jobban megoldott.

A parti növényzet nem veszélyes, de a felszínen úszó növények, az algák és főként a baktériumok ilyenkor elszaporodó fajai a cianobaktériumok nagy veszélyt jelentenek a vizekre. Ez a veszély abban áll, hogy a hatalmas felszaporodott növénytömeg idővel elhal és elkezd bomlani. A lebontásukat baktériumok végzik, melyek ha már kihasználták a vízben oldott összes oxigént akkor is képesek élni, mert áttérnek anaerob életformára, tehát sokáig képesek fenntartani az anerob viszonyokat a vízben. Viszont a halak, a rákok, kagylók és más levegőigényes vízi állatok nem élhetnek vízben oldott levegő nélkül, elpusztulnak, mert a vízből elfogyott a benne oldott oxigén (amit a halak a kopoltyújukkal szednek ki a vízből).

Az eutrofizáció tehát halpusztuláshoz vezet, az elpusztult állatok pedig tovább fokozzák a vízben a rothadást. Kisebb tavaknál mesterséges levegőztetéssel védekezhetünk a levegő elfogyása ellen. Esetleg a növények lehalászása és eltávolítása is segíthet. Nagyobb tavaknál az egyetlen megoldás, hogy nem engedjük be a nagy tápanyagtartalmú vizeket csak tisztítás után. Ez a tisztítás történhet szennyvíztisztító telepeken vagy a folyók befolyásánál kialakított lápok segítségével. Ilyen lápok természetes körülmények között maguktól is kialakulnak, ilyen pl. a Kis-Balaton, mely a Balatont védi a Zala-folyó által hozott szennyezőanyagoktól.