Lexikon

valamennyi gyártó és / vagy importőr és/vagy továbbfelhasználó a szállítói láncon belül. Forrás: REACH 3. cikk (17)

a DNEL az anyag expozíciós szintje, mely alatt nem vált ki ártalmas hatást. Továbbá az anyag expozíciós szintje, mely fölött embereket nem ajánlott a hatásának kitenni. A DNEL az expozíció származtatott értéke, mert általában állat kísérletek dózis leírásai alapján számítják ki, hasonlóan a Nem Megfigyelhető káros hatás szintjéhez (NOAEL) és a Viszonyítási Dózishoz (BMD). (Forrás: REACH Glossary)

nem-küszöb hatások esetében, az alapul vett feltételezés az, hogy a hatásmentes szint nem megállapítható és a DMEL ebből következően egy olyan expozíciós szintet fejez ki, amely megfelel egy alacsony, lehetséges elméleti kockázatnak, amit megengedhető kockázatnak lehet tekinteni. (Forrás: REACH Glossary)

a nemzetközi talajtani Társaság osztályozási rendszere szerint (Attenberg-féle) a talaj szemcsefrakciói az alábbiak: 2 mm felett: kő, kavics, 2 mm-0,2 mm: durva homok, 0,2 mm-0,02 mm: finom homok 0,02 mm-0,002 mm: iszap és 0,002 mm alatt agyag. (Az USDA osztályozási rendszere ettől kismértékben eltér, ők a homokfrakciókat tovább osztályozzák.). Az agyagfrakció fajlagos felülete kb. 10 000 cm²/g, addig a homoké kb.100 cm²/g, a kavicsé pedig mindössze kb. 10 cm²/g. A szemcseméret, illetve a talaj szemcseméret-eloszlása meghatározza a talaj textúráját, kötöttségét, tömörségét, vízmegkötő- és víztartó-képességét, vízállóságát, porozitását, víz- és levegő- és hőgazdálkodását.
A talaj, üledék szemcseösszetétele a szemcsefrakciók egymáshoz viszonyított arányát (%) szitálással vagy nedves frakcionálással (ülepítés, áramoltatás melletti ülepítés) vagy közelítő módszerekkel határozzák eg (leiszapolható frakció aránya (LI%), Arany-féle kötöttségi szám (K_A), higroszkóposság (hy vagy Hy), stb.)

a szemcse jellemző adata, amely megadható az ekvivalens gömb átmérővel vagy pl. a szitalyuk méretével.
Forrás: MSZ 21460/3–78

a talajt alkotó különböző szemcseméretű anyagok szétválasztása. Célja lehet 1. a talaj jellemzése, a talaj fizikai féleségének megállapítása, 2. Hasznosítható termék előállítása, például kavics, homok, 3. talaj vagy üledék remediációja vagy remediációhoz előkezelése. A remediációhoz való felhasználás alapja az, hogy a talajban és az üledékben a szennyezőanyagok a nagy fajlagos felülettel rendelkező finom frakciókhoz kötődnek; a szervetlen mikroszennyezők az agyagásványokhoz, a szerves szennyezőanyagok a humuszanyagokhoz. Tehát a szennyeződést kötő frakció a kolloid mérettartományba esik, melytől a durva frakciókat (kavics, homok) elkülönítve nagymértékben lecsökkenthető a kezelendő talaj/üledék mennyisége, a durva frakciók pedig hasznosíthatóak. A szennyezett talaj/üledék szemcseméret szerinti frakcionálás, mint talajkezelési eljáráshoz bármilyen osztályozásra alkalmas berendezés használható, sziták, ívsziták, ciklonok, hidrociklonok, ülepítéses és flotációs technológiák.

a talaj, üledék szemcseösszetételét a szemcsefrakciók tömeg%-ban kifejezett mennyisége adja meg. A durva frakciókat száraz szitálással, a durva homokot nedves szitálással, a finomabb frakciók mennyiségét ülepítéssel határozzák meg. Az ülepedési sebesség függ a szemcsemérettől, ezt a Stokes-törvény írja le: ülepedési sebesség = k x r², ahol "k" egy hőmérsékletfüggő állandó, "r" pedig a részecske sugara. Az ülepítéses szemcseméret meghatározás akkor ad reális eredményt, ha a mérés előtt a talaj aggregátumait szétverik: az aggregátumokat összetartó meszet sósavval, a vas- és alumínium oxihidroxidokat komplexképző anyagokkal, a humuszt hidrogénperoxiddal oldják ki. Natrium;hidroxid vagy lúgosan hidrolizáló nátriumsók, esetleg lítiumsók adagolásával lehet megakadályozni a szemcsék újra aggregálódását. Az ülepítést pipettában vagy hidrométerben végzik. Pipettás eljárásnál adott ülepedési után meghatározott mélységből meghatározott térfogatú mintát vesznek és meghatározzák a tömegét. A hidrométeres eljáránál a lebegőrész időbeni sűrűségcsökkenéséből kalibráció segítségével határozzák meg a szemcseméret-eloszlást.
A talajokat szemcseösszetétel alapján is osztályozzák, un. textúracsoportokba sorolják. Általában hároszög-diagramok segítségével határozzák meg a szemcseösszetétel alapján.

szemirritációról akkor beszélünk, ha a tesztvegyület káros hatása 21 napi alkalmazást követően reverzibilis, vagyis a szem képes teljesen regenerálódni, meggyógyulni. Az ilyen vegyi anyagok jele az európai osztályozási és címkézési rendszerben Xi, a figyelmeztető mondat: R36.

A szemirritációnál súlyosabb hatás a szemkorrózió, vagyis súlyos szemkárosodás, melyet a REACH törvény úgy definiál, hogy olyan szem szövetkárosodás vagy látáskárosodás, mely a tesztvegyület 21 napig tartó szemre történő kísérleti alkalmazása eredményeképpen irreverzibilis, vagyis a szem már soha nem képes tökéletesen rendbejönni. Az ilyen vegyi anyagok az európai osztályozási és címkézési rendszerben Xi jelölést és R41 figyelmeztetést kapnak.

a szén bio-geokémiai ciklusát vagy jelzik ezzel a kifejezéssel, vagyis azt, hogy a szén bizonyos szabályok szerint mozog a légkör, az óceánok, szárazföld és annak ökoszisztémája és a geológiai fázisok (kőzetek) között, miközben szervesből szervetlenbe, élőből élettelenbe, gázból szilárdba vagy folyékonyba vándorol.

lásd szennyezett talajvíz, mosófolyadékok és csurgalékvizek kezelése

a környezetben és a talajremediálással kapcsolatban keletkező és kezelendő vizek esetében gyakorlatilag ugyanazokat az eljárásokat alkalmazzuk, mint a víz- illetve szennyvíztisztításnál.

Ezek az eljárások lehetnek fizikai-kémiai, termikus vagy biológiai eljárások vagy ezek megfelelő kombinációi. A talajvíz kezelése történhet in situ vagy ex situ módon, az összegyűjtött csurgalékvizeket és mosóvizeket általában ex situ kezelik, de lehetséges a talajba visszajuttatásuk vagy felszín alá épített reaktív résfal vagy reaktív zóna alkalmazása. Lásd még csurgalékvíz.

szennyezett terület környezeti kockázatának nagyságát a szennyező vegyi anyag koncentráció (PEC) és a területhasználattól függő, károsan még nem ható vegyi anyag koncentráció (PNEC) hányadosa adja meg (RQ, HQ). szennyezett terület kockázatának kezelése magába foglalja a számbavételt, az állapotfelmérést, a környezeti kockázat felmérését, a beavatkozás sürgősségének meghatározását, végül a kockázat elfogadható mértékűre csökkentését szolgáló intézkedést. A beavatkozás sürgőssége függ a terület érzékenységétől, ill. használatától: prioritást élveznek a vízbázisok és a potenciális vízbázisok, a mezőgazdasági és lakóterületek. A beavatkozás jelentheti a terület használatból való kizárását, használatának korlátozását (PNEC növelése) vagy remediálását (PEC csökkentése). A szennyezett terület kockázatának kezelésére a világ legtöbb országában nemzeti programokat indítottak: USA: "Superfund"; NSZK: "Altlasten"; Magyarország: "Nemzeti Kármentesítési Program". Ezek az átfogó programok a szennyezett területkel kapcsolatos jogi és gazdasági háttér, a politikai és irányítási rendszer, a tudományos ismeretek és a környezetvédelmi technológiák nagymértékű fejlődését váltották ki.

a szennyezőanyag mobilitásának csökkentése, vagyis immobilizációja azért lehet kockázatcsökkentő környezetvédelmi megoldás, mert segítségével lecsökkenthető a káros hatásokért felelős, oldható, mozgékony, biológiailag felvehető szennyezőanyag mennyiség.
Az immobilizáció általában a mozgás, a mozgékonyság lecsökkentését vagy megszüntetését jelenti a biotechnológiákban: enzimek, reagensek, vegyi anyagok, szennyezőanyagok szilárd felülethez, pl. hordozóhoz kötését, szilárd mátrixba ágyazását vagy olyan fizikai és/vagy kémiai átalakítását, mely az illékonyságot, oldhatóságot, deszorpciós képességet csökkenti, ezzel megakadályozza a környezetben való terjedést és a fizikai-kémiai és biológiai hozzáférhetőséget.
immobilizáción alapuló környezetvédelmi technológiák bármely szennyezett környezeti elem és fázis esetében alkalmazhatóak. Levegő, és vízszennyezettség esetében a szennyezőanyag immobilizációja jelentheti a szilárd fázison való megkötését szűréssel vagy kicsapását kémiai átalakítással vagy hűtéssel, tehát a szennyezőanyag fázisok közötti megoszlásának a kevéssé mozgékony fázisok felé történő eltolásával. Az immobilizálás a másik oldalon a levegőből, ill. a vízből való eltávolítást eredményezi.
Szennyezett talajra mind in situ, mind ex situ remediációs technológiaként alkalmazható. talajnál az immobilizáció nem kapcsolódik a szennyezőanyag eltávolításával, de a környezeti kockázat lényegesen csökkenthető: a továbbterjedés valószínűsége csökken és a biológiai hozzáférhetetlenség eredményeképpen a hatás kifejtése lehetetlenné válik.
immobilizáción alapuló talajkezelési technológia célja annak elérése, hogy az immobilizáció nagy valószínűséggel irreverzibilis legyen. Leggyakrabban toxikus fémekkel és perzisztens szerves anyagokkal szennyezett talaj kezelésére alkalmazzák.
Technológiai megoldások:
1. Fizikai-kémiai stabilizálás: szilárdítással, beágyazással, pl. beton, gipsz, bentonit, bitumen, polimerek felhasználásával;
2. kémiai stabilizálás: oldhatatlan kémiai forma létrehozása a pH beállításával, pl. meszezés, CaCO₃ talajra alkalmazása; oxidációval, pl. ózon, hidrogénperoxid hatására szerves szennyezőanyagok kondenzációja, polimerizációja, oldhatóságuk csökkentése; reduktív körülmények biztosításával, pl. fémből oldhatatlan szulfid létrehozása;
3. Termikus immobilizáció: kerámiába, téglába ágyazás vitrifikációval;
4. Biológiai stabilizálás: növényzet fizikai hatása erózió és defláció ellen, növények kémiai hatása, pl. gyökerek által kiválasztott stabilizáló vegyületek; növények biológiai folyamatai során a sejtekben történő immobilizáció, pl. bioakkumuláció; mikrobiológiai tevékenység, pl. szulfátredukció.
környezeti elemek szilárd fázisában fizikailag, kémiailag vagy biológiailag immobilizált szennyezőanyagok újramobilizálódása monitorozást (kioldási teszt) és megelőzést igényel. A remobilizálódás elfogadhatatlanul nagy kockázatát a kémiai időzített bomba kifejezéssel szokták jellemezni.

a mikroorganizmusok elterjedtsége a földi ökoszisztémában és a holt szerves anyagok bontására kialakult határtalan genetikai potenciáljuk alkalmassá teszi őket a környezetet szennyező anyagok, akár még a biológiai rendszerek számára idegen xenobiotikumok bontására is.

A mikroorganizmusok kis generációs idejük és gyors alkalmazkodóképességük révén szinte minden xenobiotikumot képesek lebontani, vagy energiatermeléssel összekötött folyamatokban, vagy kometabolizmus útján. A xenobiotikumok mikrobiológiai degradálhatósága nemcsak a mikroflóra genetikai képességétől és fiziológiai állapotától függ, de a xenobiotikum biológiai hozzáférhetőségétől, mozgékonyságától, vízoldhatóságától, polaritásától, más szennyezőanyagokkal és a szennyezett környezeti elem fázisaival való kölcsönhatásától, stb.

A különböző környezeti elemek mikroflórájának nagyfokú alkalmazkodóképességét a mikrobaközösségek flexibilis genomja, kis generációs ideje, külső körülmények hatására fokozott ütemű evolúciója, változékonysága, adaptív enzimjei és az egyre elterjedtebb mozgékony genetikai elemek (plazmidok, ugráló gének, stb.) is segítik, melyek képesek a xenobiotikum bontásához szükséges géneket megfelelő időben, megfelelő minőségben és mennyiségben előállítani, és azt a közösségben elterjeszteni.

olyan terület, amelyen belül a népesség és/vagy a gazdasági tevékenység elegendően koncentrált ahhoz, hogy a települési szennyvizet összegyűjtsék, szennyvíztisztító telepre és végső kibocsátási pontra vezessék.

a szerves szennyezőanyagok biodegradációja a talajban, a talajban élő közösség működésének eredménye. Állatok, növények vagy mikroorganizmusok szoros együttműködése szükséges a szennyezőanyag-molekulák biológiai lebontásához. Ebben a komplex folyamatban vezető szerepük van a talaj-mikroorganiz;musok;nak. A biodegradálható szerves szennyezőanyagok mikrobiológiai folyamatai:
1. A vegyi anyag általános degradálódó képessége szerkezetétől, összetételétől, illetve biológiai hozzáférhetőségétől függ.
2. A talajban folyó biodegradáció mindig helyszín-specifikus, a jelenlévő mikrobaközösség minősége nagyban befolyásolja. Az adott szennyezőanyag biológiailag akkor bontható, ha a talajbiotában az evolúció során már kialakult a bontására képes enzimapparátus. Egyes szennyezőanyagok bontásához gyakran nem szükségesek különleges enzimek, mások viszont speciális enzimrendszer jelenlétét igénylik. Gyakran a talajban kis arányban előforduló fajok feldúsulása elegendő a szennyezőanyag szubsztrátként való hasznosulásához, más esetekben specifikus gén, vagy génkombináció szükséges.
3. A szerves vegyületnek fizikailag, kémiailag diszpergáltnak kell lennie vízben azért, hogy a mikroorganizmusok számára hozzáférhetőek legyenek. Ezt, a mikrobák által szintetizált detergens hatású vegyületek, az un. biotenzidek biztosítják.
4. Számos környezeti tényező van hatással a bontás intenzitására, például a hőmérséklet, a tápanyagok, a pH, és a redoxviszonyok.
5. Az oxigén mennyisége és forrása (levegő, NO₃, SO₄, CO₂, stb.) meghatározza a talajban lehetséges légzésformákat. A telítetlen talajban a talajlevegő szolgáltatja a légzéshez szüksége oxigént, a vízzel telített talajban a nitrátlégzés, a szulfátlégzés vagy a karbonátlégzés dominál. A vas is szolgálhat elektronakceptorként.
6. A szénhidrogének degradációja az oxidáción alapul, oxigén bevitele a molekulába az első lépés, melyet az oxigenáz enzimek végeznek aerob körülmények között. A mikroorganizmusok oxigénhez férését meghatározza a talaj típusa, a talajvízzel való telítettsége, és egyéb szubsztrátok jelenléte.
7. szénhidrogének hatására, azok bontása közben a gyorsan aktivizálódó mikroorganizmusok viszonylag rövid idő alatt felélik a mozgósítható foszfor- és nitrogén tápelemkészletet, s ezzel összefüggésben a degradáció mértéke is csökken. A limitáló hatás elkerülése érdekében ammónium-, foszfátsókat, karbamid-foszfátot, N-P-K műtrágyát adagolhatunk a szennyezett talajhoz.
8. A hőmérséklet befolyással van a szennyező szerves anyag fizikai állapotára, összetételére. talajban folyó biodegradációhoz szükséges hőmérséklet optimuma 20-30°C, de létezik lebontás igen szélsőséges körülmények között is. Alacsony hőmérséklet mellett megnő az olajszerű anyagok viszkozitása, vízoldhatósága és csökken az illékony frakciók párolgása. A hőmérséklet emelkedésével nemcsak a szennyezőanyag mobilitása növekszik meg, de a mikroorganizmusok aktivitása is nőhet.
9. A szerves szennyezőanyagok természetes koncentráció-csökkenése során szabad vagy oldott oxigénből 3-4 mg szükséges 1 mg telített szénhidrogén teljes oxidációjához, vagyis a teljes mennyiség CO₂-dá és vízzé alakításához.

szerves szennyezőanyagok természetes koncentrációcsökkenése a talajban fizikai, kémiai és biológiai folyamatok eredményeképpen jön létre.
1. koncentráció-csökkentő fizikai folyamatok a talajban: terjedés, hígulás;
2. koncentrációcsökkentő fizikai-kémiai folyamatok a talajban: párolgás-lecsapódás, oldódás-kicsapódás, szorpció-deszorpció, megoszlás, stb.;
3. koncentrációcsökkentő kémiai folyamatok a talajban: hidrolízis során a szerves anyag reakcióba lép a vízzel és alkohol képződik, szubsztitúció során nukleofil ágenssel (anionnal) lép reakcióba a szerves anyag, elimináció során a szerves vegyület funkciós csoportjai leszakadnak, majd kettős kötés alakul ki, oxidáció/redukció során elektron transzport valósul meg a reakcióban résztvevő komponensek között;
4. koncentrációcsökkentő biológiai folyamatok a talajban: bioszorpció, biotenzidek hatására történő emulgeálás, részleges vagy teljes oxidáció, redukció, mineralizáció, stb.

vannak veszélyes vegyi anyagok, melyek specifikusan bizonyos szerveket céloznak meg káros hatásukkal. Ez összefügg a vegyi anyag szervezetben betöltött szerepével, útvonalával, sorsával, metabolizmusával. Egyes szervekben vannak olyan receptorok, melyekhez a veszélyes anyag nagy affinitással kapcsolódik és a kölcsönhatásoktól függően ott ártalmatlanodik, feldolgozódik, félig metabolizálódik (esetleg még veszélyesebb anyaggá alakulva) vagy felhalmozódik, stb.
Néhány szervspecifikus hatást összegez a következő táblázat, melyben megadjuk a szervspecifikus hatást, a szimptomákat és példaként néhány felelős vegyi anyagot.

Szervspecifikus hatású szennyezőanyagokkal való munkánál különös gondot kell fordítani a védőfelszelésre és az elővigyázatosságra, főként, ha egyéni érzékenységre lehet számítani!

Forrás: http://www.ilpi.com/msds/osha/1910_1200_APP_A.html#targetorgan

kémiai analízist, pl. kromatográfiás meghatározást megelőző mintaelőkészítési technika, a nem illó alkotók folyadékokból való kinyerésének hatékony megoldása. Rövidítése angol neve (Solid Phase Extraction) után: SPE. A szilárdfázisú extrakció egy oszlopkromatográfiás módszer, melynek során a tisztítandó kivonatot meghatározott sebességgel (általában vákuumot alkalmazva) átszívják egy előzőleg kondicionált, adszorbenst tartalmazó töltött oszlopon, melyen a célkomponensek megkötődnek. Az oszloptölteten erősen megkötött célvegyület mellől a zavaró komponenseket oldószerrel távolítják el. Ezután az oldószer erősségének növelésével a célkomponenseket minimális térfogatban eluálják. Ez a mintaelőkészítés szinte minden vegyülettípusra alkalmas. Az SPE-nek a hagyományos folyadék-folyadék extrakcióhoz (LLE) képest számos előnye van: kis oldószerfogyasztás jellemzi, koncentrált minta keletkezik, tehát az oldószert nem kell elpárologtatani, így a zavaró komponenesek és szennyezőanyagok nem dúsulnak fel), olcsók az extrakciós oszlopok, időtakarékos eljárás, elmarad az LLE alkalmazásakor fellépő emulzióképződés, szelektívebb extrakció érhető el, automatizálható.

a kémiai kivonásnak (kémiai extrakció) az a változata, amikor a kivonófázis egy vékony kvarc- vagy fémszál szilárd vagy folyékony bevonata Az extrakció a vékony szál felületén kialakított 5-10 mikrométer vastagságú vékony filmszerű bevonat segítségével történik. A gőztérből vagy oldatból a filmrétegbe kerül át és koncentrálódik az analizálandó célvegyület. Ez a szál egy mikrofecskendőhöz hasonló szerkezet mozgatható dugattyújához van rögzítve. Illékony vegyületek esetén mintavételkor a gőztérben tartjuk a szálat, nem illékony anyagoknál intenzív keverés mellett a folyadékban kell lennie a szálnak. A szálon feldúsult komponensek hődeszorpció (gázkromatográfia) vagy oldószeres elúció (folyadékkromatográfia) útján deszorbeálódnak. A célvegyület koncentrációja filmrétegben arányos a mintában lévő koncentrációjával. A kromatográfiás analízishez jól illeszthető, jól automatizálható mintaelőkészítési módszer, főleg mikroszennyezőanyagok elemzésre használják (pl. vizek illékony és nem illékony szerves szennyezőanyagainak meghatározására). Előnye a gyorsasága, nagy érzékenysége és hogy nincs szükség oldószerre a kivonáshoz.

a kockázatmenedzsment és a kockázatcsökkentés az életminőség javulását szolgálja, de ehhez még további szociális szempontok is adódnak, így
1. a lakóközösségekkel folyó kockázatkommunikáció;
2. a lakóközösség vagy a nagyközönség remediációs módszerekről vagy más kockázatmendzsment módszerekről alkotott véleménye;
3. valamint olyan hasznok, mint a terület értékének növekedése, értékesebb használat és infrastruktúra jövőbeni megteremtése, új munkahelyek létesítése, stb.

a szorpció magába foglalaja mind az abszorpciót, mind az adszorpciót, vagyis azokat a folyamatokat, amikor egy gázfázisú agyag folyadékba egy folyadék pedig szilárd anyaghoz kötődik részben a felülethez, részben az anyag belső szerkezetéhez kötődve.

A környezettel kapcsolatos folyamatok esetében, például a környezeti elemek fizikai fázisai közötti anyagátmenetek esetén átfednek az adszorpciós (felületen való megkötődés) és abszorpciós (anyag belsejében történő megkötődés, beoldódás) folyamatok, emiatt inkább a kettőt összefogó, nem megkülönböztető szorpció kifejezést használjuk.

olyan extrakciós módszer, melyben szuperkritikus folyadékot, többnyire széndioxidot alkalmazunk kritikus hőmérséklet és nyomás felett. Rövidítése SCFE (Super Critical Fluid Extraction)

egyesíti a hagyományos számítógép teljesítményét és sokoldalúságát a toll és papír használatának egyszerűségével. Egyszerűen használható asztali számítógépként, noteszgépként vagy digitális jegyzettömbként. Néha hordozható számítógépre, máskor pedig egyszerűen csak tollra és papírra, gyakran pedig az asztali számítógép hatékonyságára lenne szüksége. A tábla-PC segítségével mindhár om elérhető egyetlen sokoldalú, modern üzleti eszközben. A jelenleg kapható Tablet PC-k a WLAN, a Bluetooth és az infravörös technológiák révén gyakorlatilag bármilyen eszközzel összekapcsolhatók.

a Tagállami Bizottság egy olyan ECHA bizottság, amely a potenciális, az ECHA vagy a Tagállamok egymástól különböző döntési tervezeteinek megoldásáért felelős, ezen tervek az értékelési eljárások (VI. cím) és a magas kockázatú anyagok azonosítási javaslatai az engedélyezési folyamatokban. Az MSC-ben részt vesz egy-egy küldött, melyet minden Tagország maga jelöl ki, 3 éves periódusokra, mely meghosszabbítható. A bizottság tagjai tudományos, technikai vagy szabályozási kérdésekben tanácsadók segítségét vehetik igénybe.

a tájékoztatási követelmények a regisztrálási dokumentációhoz szükséges információkat jelentik (lásd: 10. cikk és a mellékletek VI-től XI-ig). Ezek magukban foglalják az információkat az anyag belső tulajdonságairól, valamint néhány információt a gyártásról, a felhasználásról és az expozicíóról. A kifejezés néha kizárólag az anyagnak, a regisztrációt támogató legfontosabb tulajdonságaira utal. A tájékoztatási követelmény mennyisége és típusa leginkább a mennyiségi küszöbértéktől függ, de más tényezők is érinthetik, mint a felhasználás és az expozíció jellemzői. Az 1 és 10 tonna között előállított, vagy behozott anyagok különleges információit érintheti, ha az "bevezetett anyagként" van besorolva.
Az egyes mennyiségi tartományok általános tájékoztatási követelményeit a szabályzat VII-től X-ig terjedő mellékletei tartalmazzák. (Forrás, REACH)

feltöltés alatt

az a vízmennyiség, amit a talaj különböző körülmények között visszatart, befogad. A talajban megtartott víz mennyisége függ a vizet a szilárd anyaghoz kötő erőktől, a nedvességformákat is eszerint osztályozzuk. A maximális vízkapacitás: a telített talaj pórusterét teljesen kitöltő vízmennyiség, a minimális vízkapacitást úgy határozzák meg, hogy a telített talajt kiteszik a gravitációnak, vagyis hagyják kicsurogni a víz egy részét, a szabadföldi vízkapacitás pedig a tavasszal beázott, átnedvesedett talaj víztartalma, melynek jellemzője, hogy a 10 μm-nél nagyobb pórusokat levegő tölti ki.

a talaj minőségének romlása, értékeinek elvesztése, alkalmasint mennyiségének csökkenése

• a rossz mezőgazdasági gyakorlat,
• a műtrágyák és növényvédőszerek korlátlan használata,
• a nehéz gépek miatti talajtömörödés,
• a talaj felszíni rétegének eróziója,
• a talajsavanyosdás,
• a tápanyagtartalomcsökkenés,
• a humusztartalom-csökkenés és
• a talaj szennyezettségének növekedése miatt.

lásd kémiai extrakció szerves oldószerrel talajból

lásd kémiai oxidáció talajban.

lásd kémiai redukció talajban.

szennyezett talaj gyógyítása, vagyis a vegyi szennyezettségből adódó kockázatának elfogadható mértékűre csökkentése. Történhet spontán módon: öngyógyítással, természetes remediáció és/vagy emberi közreműködéssel, talajremediációs technológiák alkalmazásával. talajremediációra alkalmazhatunk fizikai, kémiai vagy biológiai technológiákat. A talajremediáció alapulhat a szennyezőanyag mobilizációján vagy immobilizációján. A technológiák a talaj mindhárom fázisát, a gáz, a folyadék és a szilárd fázis kezelését jelenti, együtt vagy egymást követően, ugyanazon vagy különböző technológiákkal. A talajgázok és a talajvíz kezelése a szokásos levegő- és víztisztítási eljárásokkal azonos. A szilárd fázis kezelése a szennyezőanyag mobilizálásával: gázelszívás, vízkiszivattyúzás, vizes, mosószeres, savas vagy lúgos mosás, szerves oldószeres extrakció, deszorpció, égetés, pirolízis, biodegradáció stb. vagy immobilizálásával történhet: fizikai, kémiai vagy biológiai stabilizálás, szilárdítás, termikus immobilizáció, vitrifikáció, stb. A bioremediációs technológiák a mikroorganizmusok vagy a növények átalakító, biodegradáló vagy bioakkumuláló tevékenységét hasznosítják, mérnöki, főként biomérnöki technológiák segítségével. Az ökomérnöki technológiák természetes közösségeket és természetben lejátszódó folyamatokat hasznosítanak. A talajremediáció történhet ex situ, azaz a talaj eredeti helyéről való eltávolítása, kitermelése után és in situ, azaz a talaj eredeti helyéhez rögzítve; ilyenkor a műveleteket (levegőztetés, mosás, hőközlés stb.) a talajban hajtják végre. A talajremediációt a szennyezett terület tulajdonságait és a területhasználatot figyelembe véve kell megtervezni, a megfelelő technológiát kiválasztani, használhatóságát a laboratóriumi és szabadföldi kísérletekkel bizonyítani, költség-haszon felmérésnek alávetni. A technológia saját kibocsátását és környezeti kockázatát a technológia alkalmazása közbeni és utólagos monitorozással kell követni. (Lásd még remediálási technológiák, remediáció, talajkezelés).

azok a talajremediációs technológiák melyek szóba jöhetnek egy bizonyos probléma (kibocsátás, szennyezett terület, stb.) megoldására. A döntés előkészítés során a problémára megoldás jelető technológiák összegyűjtését követően összehasonlító értékelést kell végezni. A sorrendiség megállapítása során különböző szempontok szerint lehet súlyozni és dönteni, így a műszaki, a környezetmenedzsment, területfejlesztés, gazdasági, társadalmi, szociális, és politikai szempontok figyelembevételével. Az összehasonlító értékelés alapján lehetséges a lehető legjobb technológia kiválasztása, a döntsé meghozatala arról, hogy melyik technológiát válasszuk egy szennyezettség felszámolására, egy vegyi anyag kibocsátásának csökkentésére, egy szennyezett terület remediálására.

több szempontból történhet:
1. Remediálási módszerek környezeti elemek szerint: levegő-, víz-, talajvíz-, talaj- vagy üledékremediálási módszer;
2. a talaj fázisai szerint: talajlevegő, talajnedvesség, talajvíz, talaj szilárd fázisa, különálló szennyezőanyag fázis, több fázis együttes kezelése, pl. telített talaj (talajvíz és szilárd fázis), teljes (telítetlen) talaj;
3. spontán lejátszódó folyamaton alapul-e vagy sem;
4. szennyezőanyag mobilizálásán vagy immobilizálásán alapul-e;
5. in situ vagy ex situ módszer-e vagy ezek kombinációja;
6. fizikai-kémiai, termikus vagy biológiai módszeren alapul-e, esetleg ezek kombinációján;
7. biológiai módszer esetén milyen mértékű beavatkozást tervezünk: NA (természetes szennyező;anyag-csökkenés), MNA (monitorozott természetes szennyezőanyag-csökkenés), ENA (intenzifikált természetes szennyezőanyag-csökkenés), bioremediáció, más módszerekkel kombinált bioremediáció.

lásd talajvíz kinyerése és felszíni kezelése.

a tálcás gázmosó kis energiaigényű berendezés, mely egyetlen egységben alkamas gázokat szennyező részecskék leválasztására, hűtésre, gőzök kondenzáltatására és gázabszorpcióra.

A gázok a készülék alján lépnek be, és egy tálcasoron keresztül haladnak felfele. A tálcákon perforáció van, melynek tervezése minimális ellenállást ugyanakkor maximális hatékonysáégot biztosít. A mosófolyadék a a tálcák felett lép be az oszlopba és lépcsőzetesen halad lefele. A felgyorsult gázásrammal a perforált tálcák lyukaiban találkozik, ahol fluidizációs zóna jön létre: a turbulancia intenzív keveredést és érintkezést biztosíta a mosófolyadék a kezelendő gáz között, így az anyagátadás (a szennyezőanyagok gázból a mosófolyadékba kerülése) vagy hőátadás (gázok hűtése) rövid idő alatt megtörténik. A tisztított gáz kiengedése előtt még van egy folyadékeltávolító lépés.

1. A tápláléklánc ökológiai értelemben a táplálékhálózat része, egy el nem ágazó, lineárian egymásra épülő táplálkozási kapcsolat. Gyakran a táplálkozási hálózat domináns és egymásra épülő tagjait sorolják egy táplálkozásláncba, pl. vizi ökoszisztémában: alga, planktonikus rák, planktonevő hal, ragadozó hal. Különleges és szerteágazó táplálkozási hálózatot alkotnak a talajban élő lebontó szervezetek, a detritusz.  
2. A tápláléklánc kifejezés a környezetmenedzsmentben és a kockázatmenedzsmentben arra utal, hogy a szennyező vegyi anyagok káros hatásainak nem végállomásai a prímer fogyasztók, hanem számolnunk kell az ezekre épülő táplálkozási láncolatok, hálózatok hatásával. Például a szennyezett talaj nem csak a talajban élő növényre veszélyes, de a szennyezett növényt fogyasztó növényevő állatokra és az emberre is. A növényevő állatot fogyasztók pl. az ember akár többszörösen is ki van téve a szennyezettség káros hatásának, hiszen a szennyezett növényt is fogyasztja, a szenynezett növényen élő tehén tejét is, mi több, magát a tehenet is fogyasztja. A tápláléklánc kockázatnövelő hatása (biomagnifikáció), akkor számottevő, ha a tápláléklánc tagjai akkumulálják a szennyezőanyagot, így az egyre dúsúl a tápláléklánc mentén. Nem egy védekező mechanizmus jár együtt raktározással, bioakkumulációval: pl a növén yúgy védekezik a fémek ellen, hogy védőfehérjékhez kötve elraktározza egy semleges sejszervecskében. Tegyük fel, hogy a talaj a hetárérték 5x-ösével szennyezett és a növény 2x-es biokoncentrációs faktorral rendelkezik, akkor a tehén már 10x-es mennyiséget vesz fel a növénnyel. Õ tovább koncentrálja (5x) a szennyezőanyagot, így a tehén tejével a tejfogyasztó gyerek már 50x-es mennyiséget vesz be.

a társadalmi-gazdasági elemzés (SEA) egy eszköz ahhoz, hogy meg tudjuk becsülni, hogy a társadalom számára milyen ára és haszna van egy eseménynek, összehasonlítva ha végbemegy, azzal ha nem megy végbe. A REACH engedélyezési eljárása szerint, egy SEA kötelező része az engedélyezési kérelemnek, habár a XV. mellékletben szereplő anyagok használatából eredő, emberi és környezeti kockázatok nem egyenlően kontrolláltak. Ha a szükséges kontroll igazolható, akkor a SEA-t a jelentkező maga is létrehozhatja a jelentkezése támogatásaként. A SEA bármilyen harmadik fél által is létrehozható, alternatívák információinak támogatásaként. A korlátozási folyamatok során a SEA a része lehet egy XV. melléklet szerinti dokumentumnak az anyag korlátozásáról, és az érdekelt felek fel lesznek kérve, hogy nyújtsanak be egy SEA-t vagy adjanak választ egy korlátozási javaslatra.

a társadalmi- gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság (SEAC), az ECHA bizottsága, mely az ECHA engedélyezési kérelmekre, korlátozási javaslatokra, valamint egyéb olyan, az anyagokkal kapcsolatos lehetséges jogalkotási intézkedések társadalmi-gazdasági hatásával kapcsolatos kérdésekre vonatkozó véleményének előkészítéséért felelős, amelyek e rendelet alkalmazásából adódnak. A bizottság tagjait hároméves időtartamra, mely meghosszabbítható, az igazgatóság nevezi ki, úgy, hogy minden jelöltet állító tagállam jelöltjei közül legalább egy, de legfeljebb két tagot nevez ki. A bizottságok tagjai tudományos, technikai vagy szabályozási kérdésekben tanácsadók segítségét vehetik igénybe.

összes (szerves + szervetlen) széntartalom. Kumulatív paraméter vizek (ivóvíz, felszíni és felszín alatti víz, üledék) és talaj jellemzésére. Amennyiben nem hajtjuk ki pl. savazással a mintából (víz, szennyvíz, üledék, talaj) a szervetlen széntartalomból adódó széndioxidot, a minta összes széntartalmát mérjük. Ilyen esetben a szervetlen széntartalom (TIC) külön meghatározása és levonása után kapjuk a szerves széntartalom (TOC) értékét, ami a minták szervesanyag-tartalmát jellemzi.

lásd triklóretilén

a kifejezés a REACH szerinti elsődleges jelentése alapján olyan dokumentációt jelent, amely a regisztrációhoz szükséges minden információt tartalmaz, a 10. cikk a) pontjában leírtaknak megfelelően. A technikai dokumentáció formátuma az IUCLID.

Ezen kívül a technikai dokumentáció kifejezés használatos még a XV. melléklet két részének valamelyikére való utalásként is. Ez igazolja a XV. melléklet szerinti jelentést.

a talaj bioremediációjának követésére, a folyamat központjában álló (mikro)biológiai átalakító tevékenység alapján alakítjuk ki a monitoringot. Az átalakítás lényege leggyakrabban az, hogy a talaj-mikroorganizmusok a szennyezőanyagot szubsztrátként (S) hasznosítják, miközben abból ártalmatlan terméket (T) állítanak elő.
S + talajmikroflóra → T
Fenti egyenlet alapján a biotechnológiai folyamatok követésére a szubsztrát fogyásának, a termék keletkezésének vagy, ha létezik a köztitermék, akkor annak kimutatása. Harmadik lehetőségünk a talajmikroflóra monitorozása. Monitorozhatjuk a mikroflóra egészét fiziológiai jellemzőjük, általánosan elterjed enzimek aktivitása (légzési lánc enzimjei, denitrifikáció, nitrogénfixálás, celluzlázaktivitás) alapján vagy valamilyen specifikus bontó- vagy tűrőképességgel rendelkező indikátorfaj mennyiségének követése révén. A végpont ilyenkor lehet az indikátorfaj jellemző génje, enzimje vagy egyszerűen csak elektív-, szelektív- vagy differenciáló táptalajon való megjelenése, növekedése.
talajremediáció követésére alkalmazható mérési végpontok az alábbiak:
szubsztrátfogyás oldaláról: talaj és/vagy talajvíz extrahálható szervesanyag- vagy szennyezőanyag-tartalma tartalma (C-forrás), nitrogén és foszfortartalma (N- és P-forrás), oxigénforrás fogyása (légköri O₂, oldott NO₃, SO₄, Fe³⁺)
Termékkeletkezés oldalról: a biodegradáció közti- és végtermékei, (NO₂, HCl, stb.), beleértve a mineralizáció végtermékeit (CO₂, NH₄²⁺, stb.)
Az átalakítást végző mikroorganizmusok oldaláról: sejtkoncentráció, pl. talaj összes sejtszáma: (aerob baktériumok, gombák, stb.), specifikus bontóképességű sejtek koncentrációja (pl. szénhidrogénbontó, PAH-bontó, stb.), speciális tűrőképességgel rendelkező mikroorganizmusok száma(fémtűrők), biokémiai markerek (specifikus tulajdonságért felelős enzimek), genetikai markerek (indikátorgének).

technológia monitoring általában a technológiai paraméterek folyamatos mérést, ellenőrzését jelenti acélból, hogy az adatok alapján a technológus ellenőrizze, hogy a folyamatok a kívánt módon és mértékben folynak-e, szükség esetén beavatkozzon vagy folyamatosan szabályozza a technológiai folyamatokat, optimumon tartsa a technológia által biztosított körülményeket. A technológia-monitoring másik célja, hogy ellenőrizze a technológiából történő veszélyes anyag kibocsátását.
A remediáció monitoringja ugyanezt a célt szolgálja. A kezelt talaj állapotát, a körülményeket és a kibocsátást kell követni.
ex situ talajremediációnál a többé-kevésbé homogén talajt tartalmazó reaktor hozzáférhető, abból a mintavétel könnyűszerrel megoldható. Tehát megfelelően átgondolt, a heterogenitásokat, illetve gradienseket is figyelembe vevő mintavételi terv alapján, a technológia követése akár a talajgáz, akár a talajnedvesség vagy talajvíz, akár a teljes talaj elemzésén keresztül megoldható.
in situ remediációnál két alapvető nehézségbe ütközünk, ha teljes talajból akarunk mintát venni. 1. A talaj maga és a szennyezőanyag eloszlása is heterogén. Ezek a térbeli heterogenitások sokszorosan felülmúlhatják az időbeni szennyezőanyag csökkenést vagy más monitorozandó paramétert. 2. Gyakori, hogy a szilárd fázis zavartalansága mellett szeretnénk dolgozni a talajlevegő és talajvíz áramlási viszonyainak beállítása után. Magminta vétele fúrással, a talajlevegő és víz áramlási viszonyainak megváltozását okozhatja. in situ talajremediáció követésére tehát célszerű a mobilis talajfázisok, a talajlevegő, a talajnedvesség és/vagy a talajvíz mintázása és analízise. Ilyenkor a levegő és víz adataiból kell következtetnünk a teljes talajban lejátszódó folyamatokra, szennyezőanyagtartalomra.
A teljes talaj vagy bármelyik fázisának monitorozásához a hagyományos fizikai-kémiai metodikákon kívül biológiai és környezettoxikológiai tesztmódszereket is kell alkalmazni. A szennyezett talaj jellemzőin, illetve a szennyezőanyag koncentációján és más fizikai-kémiai tulajdonságán kívül a szennyezőanyag hatását és a szennyezett talajban kialakult élővilág jellemzőit együttesen értékeli a talajTesztelő Triád.
Az integrált megközelítés különösen fontos a szennyezőanyag immobilizációján/stabilizációján alapuló remediáció monitorozásánál, hiszen ezek a technológiák a kockázatcsökkenést a szennyezőanyag hatásának, biológiai hozzáférhetőségének csökkentésével érik el.

lásd demonstrációs technológia.

egy technológia hatékonyságát, azt hogy alkalmazásakor teljesítette-e az általános és tervezett elvárásokat, azt verifikációval lehet bizonyítani.

A verifikáció, a technológia jóságának bizonyítása, a verifikációs módszer ismeretében összeállított technológia-monitoringból származó adatok alapján, számításokkal elvégzett művelet. A számított értékeket össze kell vetni az elvárásokkal.

A négy fő terület, mely egy technológiát minősít, annak
technológiai hatékonysága,
környezethatékonysága,
a gazdasági hatékonyság és a
szociális vagy társadalmi hatékonyság.

Ezek között a jellemzők között vannak abszolút értékben, kvantitatív jellemzők alapján is értékelhetőek (pl. mennyi szennyezőanyagot távolított el egy remediációs technológia a kezdetben meglévő mennyiséghez képest) és vannak olyanok, bár azok is kvantitatív értékek, melyek csak összehasonlításban értékelhetőek, például, az energiafelhasználás megítélésének, csak más alternatív technológiákkal összehasonlítva van értelme.

Vannak olyan jellemzők is, melyek eleve nem kvantitatív értékek, pl. a szociális hasznok egy része, az esztétikai hasznok, stb. melyeket pontszámokkal vagy más kvalitatív jellemzőkkel lehet minősíteni.

egy vegyi anyaggal kapcsolatos információ megszerzése érdekében végrehajtott tevékenység teljes és átfogó leírása. Ez kiterjed a tudományos szakirodalomban megjelentetett, az elvégzett vizsgálatot bemutató teljes tanulmányra, vagy a vizsgáló laboratórium által készített, az elvégzett vizsgálatot leíró teljes jelentésre. Forrás: REACH 3. cikk (27)

az oktávsáv egyharmadának megfelelő frekvenciaköz.

Forrás: Walz Géza:Zaj- és rezgésvédelem. Budapest Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft.2008