Lexikon

1. érzéksejt: a külvilágból származó ingerek felvételére differenciálódott sejtek, amelyek vagy egyenként, vagy érzékhámmá rendeződve fordulnak elő és az érzékelés funkcióját végzik.
2. molekuláris szintűreceptor: hatóanyagok (hormon, enzim, ellenanyag,) kapcsolódási helye. A hatóanyag és a molekuláris receptor térszerkezete komplementer, a kapcsolódás történhet kovalens vagy másodlagos kémiai kötésekkel. A káros hatású anyag (szennyezőanyag, toxin) kapcsolódása a receptormolekulához megakadályozhatja a normális funkciójú anyag kötődését (antagonisták, vagy receptorgátlók), szerkezeti hasonlóság miatt kifejthet hormonhatást, okozhat allergiát, kapcsolódásával inaktíválhat sejtalkotórészeket, gátolhatja az enzimek működését, beleszólhat a génátírás szabályozásába vagy megváltoztathatja a genomot, stb. Gyakori hatásmechanizmus a narkózis, a hisztamin vagy epinefrin kibocsátás fokozása, a kelátképzés, a fémek szervek közötti vándorlásának megindítása, aminosavak közötti kötések (pl. kénhidak) létrehozása.
3. környezeti hatásoknak kitett receptor: a környezetet veszélyeztető vegyi anyag hatásának kitett és azt érzékelő élőlény, szerv, sejtcsoport, sejt, sejtrészlet, vagy molekula. A levegőszennyezettség szervszintű receptora a növények légzőnyílása, bőrszövete, membránjai, az állatok tüdőszövete vagy bőre. A szervezetbe bejutott toxikus anyag membránokon keresztüllépve jut el az átalakítás vagy a raktározás helyszínére, emlősök szervei közül a máj, az emésztőrendszer, a vese, a tüdő és a bőr sejtjeibe, ahol kifejtheti káros hatását. A káros hatás lehet az anyagcsere egyes folyamatainak gátlása, az idegrendszer funkcióinak megzavarása, nukleinsavakkal való kölcsönhatás (mutagenitás, karcinogenitás), vagy a reproduktív rendszer károsítása (teratogenitás).
4. Legtágabb értelemben receptor: a környezeti hatásnak kitett környezeti elem, annak ökoszisztémája, vagy az azt használó emberek csoportja.

&show

egy kémiai vagy biológiai rendszer oxidáló ill. redukáló;képes;ségének kvantitatív jellemzésére szolgáló mérőszám. A redoxpotenciálértéke platina vagy aranyelektróddal mérhető egy reverzibilis redoxrendszerben. A redoxpotenciál értékét szobahőmérsékleten az alább összefüggés adja meg, ahol z a redoxfolyamat során átvitt elektronok száma, {ox} az oxidált, {red} pedig a redukált alak koncentrációja, E_o pedig a redoxrendszer normál potenciálja abban az esetben, ha a
pH = 7 és az oxidált forma koncentrációja = redukált forma koncentrációjával;
               _{0,058        ox}
E= E_o + —— log ——
                 ^{z            red}
Biológiai rendszerek esetében azonos koncentrációviszonyok mellett a negatív redoxpotenciálú rendszer redukál, a pozitív oxidál a mérőszámmal arányos mértékben. Minden rendszer redukálólag hat, a nálánál negatívabb redoxpotenciálú rendszerre. Hogy valóban lejátszódik-e redoxfolyamat, azt a folyamat aktiválási energiája, ill. katalizátor jelenléte szabja meg. Mivel az anyagcsere;folyamatok nagy része redoxfolyamat, ezért a sejtekben és a sejteken kívül uralkodó redox-, koncentráció- és pH-viszonyok döntő hatást gyakorolnak a folyamatok irányára, minőségi és mennyiségi jellemzőikre. A környezeti elemek, a talaj, a felszín alatti víz, a felszíni víz és üledék redoxpotenciálja a környezet levegőztetettségét, oldott oxigéntartalmát tükrözi, függ a hőmérséklettől, a nedvességtartalomtól és a pH-tól. 750 mV feletti redoxpotenciál aerobiózisra, 200 mV-nál kisebb redoxpotenciál érték anaerobiózisra utal. Kisebb redoxpotenciál értékű környezetben a mikroorganizmusok alternatív légzési formákhoz folyamodnak, melyek lényege, hogy energiatermelő folyamatukban nem a légköri oxigént használják fel a szerves szubsztrátok elégetéséhez, hanem más oxigéntartalmú un. alternatív elektronakceptorokat. Az aerob és anaerob légzési formákat a redoxpotenciál függvényében a következők: légzés, nitrátlégzés, szulfátlégzés, karbonátlégzés (acetogenézis, metanogenézis).

a referencia áram az életciklus felmérésben használt kifejezés. A referencia áram az életciklus felmérés tárgyát képező termék azon mennyisége, amely betölti a funkció egységgel definiált funkciót. A felmérés eredményei, azaz a számszerű környezeti mutatók a referencia áramra vonatkoznak.

Például a műanyag palack funkciója az, hogy az italterméket tárolja és lehetővé tegyen annak szállítását, forgalmazását és fogyasztását. A referencia áram a funkció egység meghatározásától függ. Ha a funkcionális egység

• 1 darab palackra vonatkozik, akkor a referencia áram egy darab palack lesz, illetve ennek tömege.
• 6 darab egybecsomagolt palackra vonatkozik, akkor a referencia áram a fenti érték hatszorosa.
• egy adott vállalat által egy évben gyártott összes palackra vonatkozik, akkor ezek össztömege lesz a referencia áram.
• a Magyarországon egy személy által évente átlagosan elfogyasztott italtermékhez szükséges palackmennyiségre vonatkozik, akkor a referencia áram ezen mennyiségű palack össztömege.

az a folyamat, illetve tevékenység - ideértve a természetes regenerálódást is -, amelynek eredményeképpen a károsodott állapot megszűnik, a károsodott felszíni víz, illetve az általa nyújtott, károsodott szolgáltatás visszaáll az eredeti állapotba.

a regisztráció, egy, az EU-ban (és ha bevezezik, az EGK országaiban) előállított, vagy importált anyag technikai dokumentációinak, és ha szükséges, a kémiai biztonsági jelentésének benyújtása az Ügynökség (ECHA) részére.

az anyagokat önmagukban vagy készítményekben gyártóknak vagy importálóknak vagy az árucikkek termelőinek vagy importálóinak bizonyos körülmények esetén regisztrációs dossziét kell készíteniük az Európai Vegyianyag Ügynökségnek a 10, 11, 12, 17 és 18-as cikk szerint. Ez tartalmaz egy műszaki dokumentációt, és ha szükséges, egy kémiai biztonsági jelentést.

helyreállítás, elvesztett képességek visszaállítása, ill. a keletkezett hátrányok kiküszöbölése, a csökkent képességeknek megfelelő funkciók biztosítása.
1. Tájrehabilitáció: nagyobb összefüggő területek eredeti állapotának megőrzésére és/vagy visszaállítására irányuló tevékenység.
2. Területrehabilitáció: bármilyen okból tönkrement (földcsuszamlás, erózió, áradás, tűzvész, helytelen mezőgazdálkodás, ipari, bányászati használat, globális környezeti ártalmak helyi környezeti ártalmak pl. baleset, toxikus anyag kibocsátás, hulladéklerakás, stb.) terület eredeti állapotának visszaállítása vagy, ha ez nem lehetséges, akkor az irreverzibilis változásokat, a nagyobb környezeti kockázatot jelentő állapotot elfogadó új funkció, új területhasználat kialakítása.
3. Talajrehabilitáció: helytelen használat, vegyi anyagok okozta szennyezettség vagy talajkezelés (remediáció) miatt tönkrement vagy megváltozott talaj minőségének és környezeti kockázatának megfelelő új használata vagy újrahasznosítása.
4. Regeneráció: egy károsodott terület helyreállítása a növényzet újratelepítésével, magok vetésével vagy a túlélő növények elszaporodásával.
5. Talajregeneráció: megzavart, tönkrement talaj helyreállítása elsősorban a talajélet mesterséges kialakítása tápanyagpótlás, szervesanyag-tartalom növelés, a talaj mikroflórájának mesterséges oltóanyagokkal való pótlása, a termékenység növelése és növénytelepítés által.
6. Rekultiváció: a tönkrement terület elpusztult élővilágának, elsősorban növényzetének tudatos helyreállítása a szukcessziót is figyelembe vevő ültetéssel, talajjavítással, talajoltóanyagok alkalmazásával, tápanyagpótlással, stb.
7. Revegetáció: egy korábban elnéptelenedett terület/talaj újra benövése növények által.
8. Remediáció: vegyi anyagokkal szennyezett terület/talaj környezeti kockázatának csökkentése, az eredeti területhasználat mellett a vegyi anyag környezeti koncentrációjának vagy hozzáférhetőségének csökkentésével.
9. Területhasználat változtatás: szennyezett terület/talaj maradandóan nagyobb környezeti koncentrációjához illeszkedő, új területhasználat/talajhasználat kialakítása (pl. óvoda helyett ipari terület). remediációval csökkentett környezeti kockázat esetén értékesebb terület/talajhasználat kialakítása (pl. ipari terület helyett lakóterület).

a rekombináns DNS technikák, vagy más szóval génsebészet olyan in vitro módszereket, technikát foglal magába, mely a génkészlet nagy-mértékű megváltoztatását, célzott keveredését teszi lehetővé. A genetikai információt az egyik élőlényből (állat, növény, mikroorganizmus) mesterségesen visszük át egy másik organizmusba.

Angolul legelterjedtebben talán a „genetic engineering” kifejezést használják, amely „genetikai mérnöki tevékenységet” vagy génmérnökséget jelent. Ez utal a DNS-fragmentumok összeépítésének tervezett és tudatos voltára, ezért találó elnevezés.

A szakemberek is elterjedten használják a DNS-klónozás meghatározást. Ezt köznapi életben is lehet használni, hiszen a biológiai ismeretterjesztésben a klón fogalma eléggé elterjedőben van.

A hibrid DNS molekulákat szokás rekombináns DNS-nek nevezni, ami újrarendezettet jelent.

szennyezett területek rangsorolására kidolgozott kockázatfelmérési eljárás eredményeképpen pontszámokban, vagy százalékban megkapott kockázati érték, amely az egyes területeket önkényesen megválasztott, konkrét tartalommal és mértékegységgel nem rendelkező skálán helyezi el. szennyezett területek felmérését és kockázatuk csökkentését célul kitűző nemzeti programok, - mint amilyen pl. Magyarországon a Nemzeti Kármenetesítési Program - több ezer terület állapotát mérik fel, hogy közülük kiválasszák azokat, melyek környezeti kockázatát azonnal, vagy rövid időn belül csökkenteni kell. A relatív kockázatfelmérés során egyezményen alapuló prioritásokkal összefüggő pontszámokkal/osztályzatokkal jellemzik a szennyezett területeket, majd a relatív skálán elfoglalt helyüknek megfelelően döntenek a további teendőkről:
1. nem igényel intézkedést;
2. abszolút kockázatának felmérése szükséges,
3. azonnali intézkedés szükséges. A relatív kockázat felmérésének lépései a terület alapos megismerése, a szennyezőforrás és a szennyezőanyagok azonosítása, a terület hidrogeológiai jellemzése, a terjedési útvonalak feltérképezése, a területhasználatokból adódó expozíciós útvonalak felderítése stb. majd mindezek alapján az integrált kockázati modell felvétele. A szennyezett terület értékelésekor úgy súlyoznak, hogy a környezeti kockázat szempontjából prioritást élvező jellemzők (pl. ivóvízbázisok veszélyeztetése) nagyobb pontszámot kapnak, a kevésbé jelentősek kisebbet. A területet összpont;száma alapján helyezik el azon a relatív skálán, melyen az összes vizsgált terület szerepel és sorrendbe állítható.

latin kifejezés magyar jelentése: meggyógyítás. vegyi anyagokkal szennyezett környezeti elemek és/vagy fázisok környezeti kockázatának elfogadható mértékűre csökkentése. Leggyakrabban szennyezett talaj, talajvíz és üledék kezelésére alkalmazott kifejezés. Alternatív kifejezések: szennyezettség-csökkentés, rehabilitáció, ártalmatlanítás, talajkezelés. Kerülendő kifejezések: talajtisztítás, kármentesítés, mentesítés.
1. Az ökoszisztéma öngyógyítással igyekszik csökkenteni a környezetbe került szennyezőanyagok káros hatását: első lépésben hozzászokik, ezáltal képessé válik vagy a szennyezőanyag koncentrációjának csökkentésére (természetes bioremediáció, biodegradáció), vagy saját tűrőképessége növelésére (adaptáció, rezisztencia). Utóbbi az ökoszisztéma nem adaptálódott tagjai és az ember szempontjából nem jelent csökkent kockázatot.
2. A remediáció emberi beavatkozással levegő-, víz-, talaj- és hulladékkezelési technológiák alkalmazásával történik. A technológiák nagy része ismert mérnöki technológiáknak, műveleteknek, szennyezett környezeti elemekre/fázisokra történő célszerű alkalmazását jelenti (szűrés, aprítás, osztályozás, mosás, kioldás, extrakció, desztilláció, oxidáció, redukció, deszorpció, égetés, pirolízis, injektálás, buborékoltatás, levegőztetés, kevertetés, hőközlés, fermentáció, stb.). A remediáció történhet fizikai, kémiai vagy biológiai technológiával. A bioremediációs technológiák leggyakrabban a mikroorganizmusok vagy a növények átalakító tevékenységét hasznosítják és a vegyipar és a biomérnöki iparok műveleteit alkalmazzák. Az ökomérnöki technológiák természetes közösségeket és természetben lejátszódó folyamatokat hasznosítanak a vegyi anyagoknak tulajdonítható környezeti kockázatok csökkentésére. A fizikai-kémiai remediáció gyakran tönkreteszi, megszünteti a környezeti elem eredeti funkcióját - a biológiai és ökológiai technológiák kíméletesebbek. A remediáció történhet ex situ, azaz a környezeti elem/fázis eredeti helyéről való eltávolítás, kitermelés után és in situ, azaz a környezeti elem eredeti helyéhez rögzítve; ilyenkor a műveleteket (levegőztetés, mosás, hőközlés, stb.) a környezeti elemben hajtják végre, a technológiát a talajba, a talajvízbe, az üledékbe, mint egy nyitott (határtalan) reaktorba helyezik bele. (még remediálási technológiák, talaj remediáció, talajkezelés.

lásd költség-hatékonyság és lásd költség-haszon felmérés

üledékek, iszapok és vízben felszuszpendált talajok ex situ kezelése zagyreaktorban. talajremediáció iszapfázisban alkalmazása, a talaj szemcseméret szerinti nedves frakcionálását (előkezelés) követően célszerű, csupán a különválasztott, szennyező;anyagokat tartalmazó finom frakció (agyag, humusz) kezelésére. Száraz talajból vízzel és adalékokkal megfelelő sűrűségű zagyot kell készíteni. A remediáció iszapfázisban lehet fizikai-kémiai, de leggyakrabban biológiai technológia, mely a szennyezőanyag bontását végző mikroorganizmusok számára a tápanyagot, az oxigént, a megfelelő pH-t, hőmérsékletet stb. iszapreaktorban biztosítja. A remediáció iszapfázisban jellegzetességei: homogén rendszer, kevertethető, levegőztethető, a talaj elveszíti makro- és mikrostruktúráját, a mikrobaközösség intenzíven érintkezik a vízzel, így a benne oldott tápanyagokat, adalékanyagokat könnyen felveszi. Az üledék és a nedves iszapok mikrobaközössége számára a megszokotthoz hasonló körülményeket jelent, de a talajmikroflóra számára a természetestől eltérőeket, melyekhez adaptálódnia kell. Az iszapreaktor lehet egyszerű földmedence, betonmedence lassú keveréssel és levegőztetéssel vagy a célnak megfelelő felszereltségű pl. automatizált működésű, számítógépes vezérlésű acélreaktor. A remediáció iszapfázisban lehet aerob vagy anaerob, szakaszos vagy folyamatos, egylépcsős vagy többlépcsős. Az iszap kezelésének befejeztével a vizes és szilárd fázist elválasztják, a vizet további kezelésnek vetik alá, az iszapot víztelenítik és minőségétől függően elhelyezik vagy hasznosítják.

&search&pattern

vegyi anyagokkal szennyezett környezeti elemek/fázisok környezeti kockázatának csökkentését szolgáló technológiák. A remediációs technológiák alapulhatnak a szennyezőanyag mobilizációján vagy immobilizációján, alkalmazhatnak fizikai, kémiai, termikus, biológiai és ökológiai módszereket. Az alkalmazás helyétől függően lehetnek in situ vagy ex situ remediációs technológiák, működhetnek előkezeléssel, utókezeléssel, jelenthetnek több különböző, párhuzamosan, vagy egymást követően alkalmazott technológiát, pl. háromfázisú talaj esetében a talaj in situ kezelése mellett a kiszívott talajvíz és talajgáz ex situ kezelése folyik. Minden szennyezettségi eset egyedi megoldást kíván, ezért a remediációs technológiákat a szennyezett terület állapot;felmérése alapján, a jövőbeni területhasználat ismeretében kell kiválasztani; az összes szóba jövő alternatíva költség-haszon felmérése alapján kell dönteni. A remediációs technológiák tervezéséhez laboratóriumi és félüzemi kísérletekre is szükség van, ezekkel határozzuk meg a technológiai paramétereket. A remediációs technológiáknak is van környezeti kockázatuk, ezért technológia-monitoringra, utómonitoringra és a szennyezőanyag-kibocsátás megelőzésére van szükség: gázelszívás és gázkezelés, csurgalékvíz gyűjtés és kezelés, adalékok kontrollált alkalmazása, különös tekintettel a hozzáférhetőséget növelő, mérgező vagy biológiailag aktív adalékokra. Legfontosabb remediációs technológiák:
1. sztrippelés: gázok vagy illékony szennyezőanyagok in situ vagy ex situ eltávolítására talajvízből, szennyezett felszíni vízből;
2. gázelszívás talajból: gáznemű, vagy illékony szennyezőanyagok in situ vagy ex situ elszívása talajból;
3. gázok kezelése: talajból vagy talajvízből eltávolított gáz összegyűjtés utáni kezelése elnyeletéssel: folyadékos mosókban, adszorpcióval, pl. aktív szenes szűrőn, égetéssel, katalitikus oxidációval vagy bioszűrők alkalmazásával;
4. a talajból kiszivattyúzott szennyezett víz, felszíni víz, pórusvíz vagy csurgalékvíz oldott állapotú szennyezőanyagainak eltávolítása a szennyvíz;tisztításból ismert kémiai módszerekkel: kicsapás, oxidáció, redukció, extrakció, adszorpció;
5. aerob vagy anaerob biodegradáción alapuló módszerrel kezelhetőek a biodegradálható szerves anyagokat tartalmazó szennyezett vizek, a szennyvíztisztításnál is alkalmazott módszerek-kel;
6. ökológiai módszer a mezokozmosz vagy az élőgép alkalmazása szennyezett vizekre;
7. szennyezett talajvíz kiszivattyúzása és felszíni kezelése vízben oldható anyaggal szennyezett telített talajnál alkalmazható;
8. szennyezett talajvíz in situ kezelése fizikai-kémiai módszerekkel: adalékanyagokkal, az áramlásirányba épített felszín alatti reaktív falakkal vagy biodegradáción alapuló technológiákkal;
9. talaj vizes mosása: in situ vagy ex situ módon, a vízoldható szennyezőanyagok mobilizálására és eltávolítására alkalmazható. in situ alkalmazás esetén a vízoldható szennyezőanyag talajvízbe jutását és továbbterjedését meg kell előzni. A mosóvíz kezeléséről további technológiai lépésekben kell gondoskodni;
10. termikus deszorpció: szilárd felületre abszorbeálódó, vízben nem oldható, közepesen mozgékony talajszennyező-anyagokra alkalmas módszer, főként ex situ megoldásait alkalmazzák. Alacsony (100-300 ^oC) és magas hőmérsékletű (300-540 ^oC) deszorpció különböztethető meg. A deszorbeált szervesanyag összegyűjtésére és kezelésére kapcsolódó technológiákat kell alkalmazni: pl. ciklonos leválasztó, katalitikus égető, adszorber;
11. bioremediációt biodegradálható szerves szennyezőanyagokkal szennyezett talaj és üledék kezelésére alkalmazunk: in situ megoldások: bioventilláció, aktivált biodegradáció, ex situ megoldások: agrotechnikai talajkezelés, prizmás talajkezelés, iszapfázísú talaj;kezelés;
12. fitoremediációt elsősorban toxikus fémekkel szennyezett talaj fémtartalmának csökkentésére alkalmazunk. A hiperakkumuláló növények által termelt biomasszát veszélyes hulladékként kell kezelni;
13. a kioldás (leaching) leggyakrabban toxikus fémekkel szennyezett talaj és üledék szervetlen vagy szerves savakkal történő extrakcióját jelenti. biológiai kioldásról (bioleaching) beszélünk, ha a savak termelése mikrobiológiai folyamat eredménye;
14. oldószeres extrakció szerves anyagokkal szennyezett talaj és üledék ex situ kezelésére alkalmazható: a berendezés szakaszos vagy folytonos működésű extraktor, az oldószert a szennyezőanyag oldhatóságától függően kell megválasztani. Az oldószert a kezelt talajból kapcsolódó technológiával kell eltávolítani, majd regenerálni, esetleg más módon kezelni, pl. égetéssel vagy pirolízissel.
15. az égetés és a pirolízis a termikus módszerek közé tartozik. A füstgázok kezelésére további technológiák alkalmazása szükséges. Nagy energiaigényű, nagy környezeti kockázatú technológia, de a szennyezőanyag végleges eltüntetését eredményezi.
16. szennyezőanyag immobilizációját eredményező remediációs technológiák: a fizikai, a kémiai, a biológiai stabilizálás és a vitrifikáció;
17. frakcionálás: a szemcseméret szerinti osztályozás gyakori és célszerű előkezelési módszer, főként üledékeknél. Célja a kezelendő anyagmennyiség csökkentése. A kis fajlagos felületű frakciók (kavics, homok) újrahasznosíthatóak, a finom frakció (iszap, agyag és humusz) pedig a szennyezőanyag minőségétől függő módszerrel kezelhető. A frakcionálás történhet ciklon alkalmazásával, ülepítéssel vagy flotálással.

a rendszerhatárok az életciklus felmérésben használt kifejezés.

A rendszerhatárok meghatározzák, hogy az életciklus mely részeit és folyamatait vesszük figyelembe az életciklus felmérés során. A rendszerhatárokkal definiáljuk, hogy mely folyamategységek alkotják a felmérés tárgyát képező életciklust és hogyan épül fel ezekből a vizsgált termék rendszer.

Az életciklus felmérés céljától függően akár nagyobb életciklus szakaszok is a rendszerhatáron kívülre kerülhetnek. Ilyenek például az ún. „bölcsőtől a kapuig” típusú felmérések, amikor a termék használatával és hulladékká válásával összefüggő folyamategységeket nem vesszük figyelembe.

Még „bölcsőtől a sírig” típusú felméréseknél is előfordul, hogy az egyszerűsítés kedvéért a termék gyártásából keletkező hulladékok kezelésének folyamatai a rendszerhatáron kívülre esnek.

Egy jellemzően „rendszerhatáron kívülre helyezett” tényező az életciklus során használt infrastruktúra (pl. gyár, gépek, utak, járművek) előállításának folyamatai. Ezek hozzájárulása egy adott termék életciklusának környezeti hatásához általában elhanyagolható. Jellemző ellenpélda a megújuló energiák életciklusa, ahol például a szélerőművel és a napelemek gyártásának környezeti hatása jelentősen hozzájárul a megtermelt energia (pl. 1 kWh) életciklusának környezeti hatásához.

Az életciklus felmérés átláthatósága és értelmezhetősége érdekében fontos a rendszerhatárok pontos dokumentációja.

vegyi anyagok vagy ágensek olyan káros hatásainak összefoglaló elnevezése, mely magában foglalja mind a szaporodási képességet, mind pedig az utódok fejlődési rendellenességeit. Az utódok esetében a káros hatások közé soroljuk az anyatejjel táplált csecsemőket, a tejenn keresztül érő káros hatásokat is. A szaporodóképességen belül további különbségtétel lehetséges: a szexuális képesség és az ivarsejtek nemzőképességének (fertilitásának) csökkenése, károsodása. A reproduktivitást károsan befolyásoló toxikus hatást röviden reprotoxicitásnak is nevezik. A reprotoxicitást okozó vegyi anyagok az un. reprotoxikus vegyi anyagok.

a reprodukciót károsító hatások különös aggodalomra adnak okot, mivel az emberi faj folytonossága a reprodukciós ciklus sértetlenségétől függ. Ez többszörösen különböző végpontok által jellemezhető, mint a férfi és női reprodukciós funkciók vagy képesség (fogamzóképesség) károsodásától, nem örökletes káros hatások keltése az utódban (fejlődési toxicitás) és a szoptatásra gyakorolt vagy az által közvetített hatások.
A reprodukciót károsító hatások felbecsülésének célja a következők megállapítása:

• az embereknek illető anyagnak való expozíciója össze volt-e kapcsolódva a reprodukciót károsító hatásokkal;
• az emberi adatoktól különböző információk alapján előre lehet-e jelezni, hogy az anyag a reprodukciót károsító hatásokat idéz elő az emberekben;
• a terhes nő potenciálisan hajlamosabb-e az általános toxicitásra;
• az adag-válasz viszony a reprodukciót károsító minden hatásra.

Forrás: REACH

granulometria vagy a hatékony hidrodinamikai sugár (m) a részecske-méreteloszlást határozza meg. A részecskeméret-eloszlásnak annak eldöntésében van szerepe, hogy melyik beadási mód a legmegfelelőbb az állati toxikológiai vizsgálatokhoz (akut toxicitás és ismételt adagolású toxicitás). Az EN 4811 dokumentumban meghatározott különböző részecske méretek a következők:

• belehelhető párlat: részecskék tömegpárlata, amelyet be lehet lélegezni az orron és szájon keresztül.
• mellkasi párlat: részecskék tömegpárlata, amelyek áthaladnak a gégén.
• belélegezhető párlat: részecskék tömegpárlata, amelyek elérik az alveolát.

A részecskeméret frakció meghatározása a munkahelyen a levegőben levő részecskék belélegzésének az egészségre gyakorolt lehetséges hatásainak az értékelésére használható.

a kromatográfiás elválasztástechnikáknál alkalmazott paraméter, az az idő, amely alatt egy komponens eljut az injektortól a detektorig a kromatográfiás rendszeren keresztül. Az egyes komponenesek áthaladási ideje különböző lehet az állófázis visszatartó hatása miatt. A retenciós idő értékek jól reprodukálhatóak, ezért standard anyaggal való összehasonlítás alapján a komponensek azonosítására is alkalmasak. Gázkromatográfiában a hasonló kémiai szerkezetű, például nyílt láncú, telített szénhidogénekből álló keverék egyes komponeneseinek retenciós ideje egyenesen arányos a szénatomszámmal.

&pattern

a réz a legtöbb talajban Cu²⁺-ion alakban fordul elő, de ahol reduktív körülmények uralkodnak ott a Cu⁺ forma jellemző. A talajban lévő réz legnagyobb része szerves anyagokhoz kötött, de egy része a vasoxidokhoz és más talajkolloidokhoz is kapcsolódhat. A réz savanyú talajokban a legoldhatóbb, a pH-érték emelésével csökken az oldhatósága. Nagy adagú réztrágyázás, réztartalmú fungicidek ismételt alkalmazása, szennyvíziszap adagolása, illetve a bányászat, kohászat, fémelőállítás következében fellépő légköri ülepedés eredményezhet toxikus rézkoncentrációt a talajban.
A réz esszenciális mikroelem, egy bizonyos koncentrációtartományban számos élettani folyamatban fontos szerepet játszik, több enzim alkotórésze. Az emberi szervezetben jelentős szerepet játszik a biokémiai folyamatokban. A réz hiánya vérszegénységet okoz, mivel a réz befolyásolja a vas anyagcseréjét. Szembe kerülve a réz kalkózist okoz, amely vaksághoz vezet. A bordói lével permetezők között gyakori a tüdő- és májkárosodás. A réz elsősorban a növények gyökerében dúsul fel. A hajtás 20-30 mg/kg-nál magasabb réztartalma már toxicitási tüneteket okozhat: a gyökérzet károsodik (megvastagodik, elszíneződik, az elágazások száma csökken), a levelekben klorózis alakul ki, az esszenciális elemek felvétele gátlódik.
Háttérértéke Magyarországon: talajban 30 mg/kg; felszín alatti vizekben: 10 μg/liter. szennyezettségi határérték (rendelet szerint) talajra: 100 mg/kg; felszín alatti vizre: 200 μg/liter.

az a belégzett veszélyes anyag koncentráció, amely nagy biztonsággal nem okoz káros hatást az emberi szervezetben. Ezt az állatkísérletek eredménye alapján extrapolációval nyert, tolerálható értéket referenciaértékként alkalmazzák vegyi anyagok belégzés útján megnyilvánuló egészségkockázatának számszerű meghatározásához:
HQ = IC / RfC
ahol HQ: humán egészségkockázati hányados, IC: belégzett szennyezőanyag-koncentráció.

szennyvíz- vagy talajvízkezelés a rizoszféra felhasználásával. Történhet 1. növényi gyökerek által benőtt talaj segítségével, amit gyökérzónás vízkezelésnek is neveznek, vagy 2. vízbe merített rizoszféra alkalmazásával, amit élőgépnek neveznek. Mindkettő passzív vízkezelési módszer, alkalmas talajvíz, szennyvíz, csurgalékvíz, bányavíz kezelésére.
A gyökérzónás kezelés céljára kialakított felszín alá süllyesztett reaktív zóna alulról izolált, ugyanakkor horizontálisan és vertikálisan átjárható. Az izoláló rétegen drénréteg helyezkedik el, azon pedig porózus termőtalaj, beleültetett növényekkel, általában nádfélékkel. A kezelendő víz, szennyezettségétől és kezelhetőségétől függő úthosszon áramlik a gyökérzónában, megtisztulva mire távozik a reaktív zónából. A gyökerekkel benőtt talaj kiszűri, a gyökérzóna mikroflórája mineralizálja a bontható szerves szennyezőanyagokat, a növények hasznosítják a mikróbák által mineralizált termékekeket, biztosítják az átjárhatóságot valamint a talaj levegőellátását, és a gyökér által kiválasztott anyagok plusz mikrobiális tápanyagul szolgálnak. A nem bontható szerves anyagokat a talaj a humuszképződés során humifikálja. A rizofiltráció a toxikus fémeket is kiszűri és immobilizálja. Toxikus fémszennyezettség esetén a passzív rendszer kimerülése vagy a vízkezelés befejezése után gondoskodni kell a fémtartalmú reaktív zóna izolálásáról, kapszulálásáról.
A gyökérzóna felszíni vízből, illetve üledékből is kiszűri és bontja, vagy stabilizálja a szennyezőanyagokat, ha megfelelő módon rögzített növényitenyészetet tudunk a vízbe meríteni. Ezt alul perforált tutajokra vagy hajókra applikált konténeres növénytenyészetekkel, un. élőgépekkel oldhatjuk meg.

rágcsálók elleni szerek, a peszticidek egyik csoportja.

az a változás, amely során a felszín alatti víz mennyiségi vagy minőségi állapota, hosszabb időszakot tekintve, folyamatosan romlik; ilyen tendenciának minősül a jelentős és tartósan emelkedő szennyezettségi tendencia, a hőmérséklet tartós csökkenése, vagy a statisztikailag és környezeti szempontból jelentős és tartósan süllyedő víznyomás, illetve vízszint.

egy minta-előkészítést csak minimálisan igénylő roncsolás-mentes kvalitatív és kvantitatív elemanalitikai módszer (rövidítése angol nevéből: XRF), amely a gerjesztett (szekunder) sugárzás vonalai energiájának és intenzitásának mérésén alapszik. Ha a vizsgálandó minta atomjait megfelelő energiájú röntgen vagy gammasugarakkal, vagy töltött részecskékkel bombázzuk, az atom gerjesztett állapotba kerül és karakterisztikus röntgensugárzást bocsát ki. A kibocsátott karakterisztikus röntgensugár energiája a rendszámmal, intenzitása pedig, a gerjesztett atomok számával arányos. Ily módon a röntgen-emissziós spektroszkópia felhasználható mind minőségi, mind mennyiségi meghatározásokra. Az analízis előtt kalibrációt végzünk ismert elemeket tartalmazó standard mintákkal. A mennyiségi analízis azon alapul, hogy a mintában levő vizsgálandó elem koncentrációja és a mintából kilépő - a vizsgálandó elemtől származó - karakterisztikus röntgensugárzás intenzitása közt lineáris összefüggés adható meg. Ez az összefüggés azonban csak azonos mátrix esetén igaz, ennek következtében az összetétel meghatározása sok nehézséget okozhat (Forrás: http://kbkf.vemt.bme.hu/XRF.pdf). A módszerrel az összes elem meghatározható, nyomelemzésre is alkalmas. Tipikus környezetvédelmi alkalmazása a toxikus fémek (Pb, Hg, As, Cd) meghatározása szennyezett talajokban, hulladékokban, szennyezett növényi anyagokban, fákban, Cr mérése fatelepek talajában. Hordozható készülékekkel on site mérésekre is lehetőség van, míg a laboratóriumokban nagyméretű, nagy érzékenységű műszerek állnak rendelkezésre.

a nedves gáztisztító készülékek egyik fajtája. A rotációs mosókban a folyadékcseppek létrehozásához és a mosófolyadéknak a gáz-por diszperz rendszerrel való intenzív keveredéséhez forgó szerelvényeket alkalmaznak. A gázsebesség a leválasztóban széles határok között ingadozhat.
Forrás: Barótfi István (Ed.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000

az RPC (angolul: RPC=Remote Procedure Call) segítségével egy számítógépes program egy másik számítógépen (másik címtérben) képes futni anélkül, hogy a távoli kommunikációt a programozónak külön el kéne készítenie. Ez azt eredményezi, hogy a programozó egyformán tudja kezelni a helyi és a távoli kódokat.

egy vegyi anyag részletes vizsgálatának összegzése. Szerepel benne a vizsgálat tárgya, a módszerek, az eredmények, azok értékelése, a konklúziók, tehát minden információ ahhoz, hogy egy független szakértő további konzultáció nélkül is fel tudja mérni a vegyi anyag veszélyességét, kockázatát, helyzetét. (Forrás: REACH)

vegyi anyag biztonságos felhasználásával kapcsolatos általános mondatok. Például: "Tartsa a dobozt, jól lezárva" vagy "Kerülje a bőrrel való érintkezést" vagy "Ne öntse ki a lefolyóba/csatornába". Amikor a jelenlegi intézkedést hatályon kívül helyezik és a GHS hatályba lép, az S-mondatok helyett "elővigyázatossági nyilatkozatok" fognak szerepelni a feliratokon. (Source: REACH)

Az S-mondatok felsorolását a "vegyi anyagok biztonságos használatára vonatkozó tanácsok" címszó alatt találja.

Strategic Approach to International Chemicals Management: vegyi anyagok nemzetközi menedzsment stratégiája, melynek célja, hogy a 2002-es Johannesburgi Fenntartható Fejlődés Világ Csúcstalákozó döntésének értelmében 2020-ra elérjük, hogy a gyártott és használt vegyi anyagok környezetre és emberi egészségre gyakorolt káros hatása minimalizálódjék.

Forrás: http://www.chem.unep.ch/SAICM/

angol rövidítés: Strategic Approach to International Chemical Management = Vegyi Anyagok Nemzetközi Menedzsmentjének Stratégiája. Ezt a stratégiát 2006-ban fogadták el Dubaiban, hogy ezzel a 2002-es Johannesburgi Fenntartható Fejlődés Világtalálkozón megkötött egyezményt szolgálják, mely kimondja, hogy 2020-ra a vegyi anyagok okozta egészségkockázatnak elfogadható értékre kell csökkennie.

Scientific Committee on Emerging and Newly Identified Health Risks / Újólag Azonosított és Növekvő egészségkockázatok Tudományos Bizottsága, az Európai közösség egyik tudományos bizottsága, mely eddig nem ismert környezeti és egészségkockázatokkal foglalkozik, így az egyes kockázati faktorok kölcsönhatásaival, a mikroorganizmusokkal szembeni rezisztenciával, a nanotechnológiák hatásaival, a vérkészítmények biztonságával, a fertilitás-csökkenés okaival, a fizikai hatások (zaj és rezgés) egészségkárosításával, az endokrin rendszer daganatos megbetegedéseivel, stb.

Egyik fő területük a nanotechnológiák kockázatainak megítélésére alkalmas és szükséges kockázatfelmérési módszer megalapozása.

http://ec.europa.eu/health/ph_risk/committees/04_SCENIHR/04_SCENIHR_en.htm

lásd szuperkritus folyadék extrakció

Soil Core Microcosm: talajból vett magmintából készített, kisméretű, laboratóriumi mikrokozmosz.

biztonsági adatlap

Committee for Socio-Economic Analyses, társadalmi-gazdasági elemzést végző bizottság. A tgaszervezetek szakértő delegáltjaiból áll, az ECHA működteti és a REACH törvény végrehajtásában játszik szerepet. A tervezett szabályozás előrejelezhető szociális-társadalmi és gazdasági hatásait vizsgálja, értékeli. Értékelését figyelembe veszik a vegyi anyagokkal kapcsolatos EU szintű döntések meghozatalakor (engedélyezés, cimkézés, korlátozás, betiltás, stb.)  

Society of Environmental Toxicology and Chemistry = környezettoxikológiai és Környezetkémiai Egyesület. Egyéneket és intézményeket tömörítő nonprofit világszervezet. Fő tevékenységei: környezetvédelmi problémák tanulmányozása, analízise és megoldása, elsősorban a terészeti kincsek menedzsmentje és szabályozása, környezeti oktataás, kutatás és fejlesztés. Céljai, hogy támogassa a fenntartható környezetminőség és az ökológiai integritás érdekében végzett kutatásokat, elveket és gyakorlatot, és a tudományos eredmények hasznosítását a gyakorlatban, elsősorban a környezetszennyező anyagokkal és sztresszorokkal kapcsolatban. Európai szervezete a SETAC Europe.
http://www.SETAC.org/, http://www.SETAC.org/node/88

Substance Information Exchange Forum: anyaginformációs cserefórum, a REACH előregisztrációs fázisa után alakuló fórum, a már bevezetett anyagok adatainak megosztására. Azt jelenti, hogy a REACH használóinak meg kell osztaniuk egymással a vegyi anyagokra vonatkozó információt.
A SIEF fő céljai a következők:
1. a regisztrációs célú adatmegosztás megkönnyítése
2. megegyezés az anyagok osztályozásában és címkézésében, ahol értelmezésbeli különbség van a lehetséges regisztrálók között.

nagy hatékonyságú extrakciós technika, melynek során a szilárd minta több órán keresztül szakaszos megoldásban, többször ismétlődő formában extrahálódik. A Soxhlet extrakció egy lombik és egy hűtő közé helyezett speciális feltét segítségével történik úgy, hogy a lombikban lévő extraktum forralásával keletkező és a hűtőben lecsapódó oldószer a feltétben elhelyezett extrahálandó anyagra csepeg. Az extrahálandó anyag a Soxhlet feltét szivornyával ellátott tartályában lévő, folyadékra átengedő papírhüvelyben helyezkedik el. Ha a Soxhlet feltét tartálya megtelik, a szivornya leengedi a friss extraktumot a gyűjtőlombikba, ahol az állandó forrásban lévő extraktumból újabb tiszta oldószer párlódik az extrahálandó anyagra, mindaddig, amíg már teljesen tiszta oldószer nem kerül ki a feltétből, vagyis tökéletesen kiextrahálódott a minta. Hőre érzékeny vagy különösen illékony anyagok extrakciójára nem alkalmas ez a rendszer. Lásd még: http://chemistry.hull.ac.uk/labweb/glossary_soxhlet.php#

a Streckeisen vagy a QAPF diagram, alaplapjukkal egymással szembefordított, egyenlő oldalú, kettős háromszög diagram, melyet a magmás kőzetek makroszkópos és mikroszkópos kőzethatározásához használják. Albert Streckeisen dolgozta ki és publikálta 1976-ban és 1978-ban, ma pedig a Nemzetközi Földtudományi Unió (IUGS International Union of Geological Science) által elfogadott és használatos rendszer. A rendszert mélységi magmás kőzetekre dolgozta ki, de egyes nagyon finomszemcsés kőzetekre is használatos. A rendszer a kőzetek modális ásványos összetételén alapul, vagyis a kőzetalkotó ásványok térfogatszázalékos eloszlásán. A kőzetek osztályozásánál a kőzetalkotó ásványokat az alábbi öt csoportba osztjuk: Q = kvarc, A = alkáli földpátok, P = plagioklász, F = földpátpótlók (foidok), M = színes (mafikus) elegyrészek. Amennyiben a színes elegyrészek aránya <90 (M<90), a színtelen elegyrészek alapján osztályozzuk a kőzeteket. Az osztályozást a QAPF diagramban végezzük. Az osztályozás elve az, hogy a Q és az F csoport ásványai egyidejűleg nem fordulhatnak elő ugyanabban a magmás kőzetben elsődleges képződési módon, mert az olvadékban a többlet SiO2 a földpátpótlóval reakcióba lép és földpátot hoz létre. Ezért egyféle magmás kőzetben maximálisan három csoport ásványai fordulhatnak csak elő. Amennyiben a színes elegyrészek aránya 90–100 közé esik (M>90), a színes elegyrészek alapján osztályozunk. Ezek a kőzetek az ultrabázitok (ultramafitok). Leggyakoribb ásványaik az olivin, piroxén és az amfibol (hornblende). Ennek megfelelően két háromszögdiagramot (olivin–ortopiroxén–klinopiroxén vagy olivin–piroxén–amfibol) használunk.

"cukros elárasztásnak" fordítható, a szennyezett talaj és talajvíz remediációjára alkalmazott, a talajvíz kitermelésén és felszíni kezelésén alapuló un. pump and treat technológiának az az innovatív változata, amikor a szennyezőanyag kioldódását egy cukorféleség, a ciklodextrin, pontosabban hidroxipropil-béta-ciklodextrin alkalmazásával gyorsítják. Amerikai kutatók fejlesztették ki a technológiát és alkalmazták sikerrel számos, pl. triklóretilénnel szennyezett katonai területen. A ciklodextrin oldatot egy injektáló kútba vezetve a szívó kutakban a szerves szennyezőanyagokat megemelkedett koncentrációban tartalmazó talajvizet szivattyúznak ki, melyet a felszínen pl. desztillációval és a gőzök aktív szenes megkötésével tisztítanak meg. Az ilyen módon regenerált ciklodextrin oldatot visszavezetik a technológiába. (lásd még 183. számú adatlap a MOKKA adatbázisban). További irodalom: Boving, T.B. and Brusseau, M.L. (2000) Solubilization and removal of residual trichloroethene from porous media: comparison of several solubilization agents. J. Contam. Hydrol., 42(1), 51-67; Boving, T.B., Barnett, S.M., Perez, G., Blanford, W.J. and McCray, J.E. (2007) Remediation with cyclodextrin: recovery of the remedial agent by membrane filtration. Remed. J., 17, 21-36.

a REACH rendelet definíciója értelmében a súlyos számkárosodás a szemkárosításra vizsgált vegyi anyagnak a szem külső felületére való hatását követő olyan szövetkárosodás kialakulását, vagy a látás olyan súlyos romlását jelenti, amely a hatást követő 21 napon belül nem teljesen reverzibilis.

a súlyozás során a tudományos eredmények számításához felhasznált adatokhoz rendelünk súlyozási faktorokat. Ezzel meghatározhatjuk, hogy mely adatoknak legyen „nagyobb súlya” a végső eredmények szempontjából.

Az életciklus felmérés során a vizsgált környezeti problémákat kifejező hatáskategóriákhoz rendelünk faktorokat, amelyek az egyes környezeti problémák „súlyosságát” fejezik ki egymáshoz viszonyítva. Az életciklus felmérés során kapott normalizált eredményeket lehet „súlyozni” ezekkel a faktorokkal. Ezzel a több hatáskategória normalizált értékei összevonhatókká válnak, azaz egy aggregált számmal kifejezhető a lehetséges környezeti hatás.

Például, ha „súlyosabb” problémának ítéljük meg a globális felmelegedést, mint a szmog képződést, akkor az életciklus során kibocsátott üvegházhatású gázok nagyobb részben fognak hozzájárulni az egy számmal kifejezett, „súlyozott” környezeti hatáshoz, mint a szmog képződést okozó szennyezők.

A súlyozási lépés hátránya, hogy csökkenti az életciklus felmérés átláthatóságát és az alkalmazott faktorokkal növeli az eredmények bizonytalanságát. Előnye ugyanakkor, hogy egyetlen számmal tudjuk kifejezni a lehetséges környezeti hatást. Ennek megfelelően a súlyozás alkalmazása akkor javasolt, ha a jellemzés, vagy a normalizálás által eredményezett több környezeti mutató kezelése nehézségekbe ütközik és egyetlen mutatószám alkalmazására van igény (pl. belső terméktervezési folyamatnál). Ugyanakkor nem javasolt a súlyozás alkalmazása, amennyiben az eredmények külső kommunikációja is cél.

A súlyozás az életciklus felmérés nem kötelező, opcionális lépése.

Alkalmazott életciklus felmérés során általában olyan kész adatbázisokat használunk, amelyek tartalmazzák az egyes hatáskategóriákhoz tartózó súlyozási faktorokat megfelelő irodalmi forrásokra hivatkozva.

különös aggodalomra okot adó vegyi anyagok.

Semi-Volatile Organic Compounds, magyarul közepesen Illékony szerves vegyületek, melyek forráspontja magasabb, mint a vízé és szobahőmérséklet felett illékonyak. Ide tartoznak a fosszilis tűzelőanyagok tökéletlen égésekor keletkező PAH vegyületek, pl. benzo[a]pirén, PCBk, peszticidek, az ipari lágyítók, pl. ftalátok.

A szabványok nemzetközi osztályozását (ICS) a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) dolgozta ki abból a célból, hogy megkönnyítse a kommunikációt és az információcserét a szabványosítás területén. Ezen belül az ICS célja, hogy szerkezetül szolgáljon a nemzetközi, a regionális és a nemzeti szabványok, valamint más hasonló dokumentumok katalógusaihoz, és alapja legyen a nemzetközi, a regionális és a nemzeti szabványok rendszerének.

Az ICS megkönnyíti az információs és rendezőeszközök, mint például a jegyzékek, a válogatások, a bibliográfiák, a mágnesszalagokon és optikai eszközökön tárolt adatbázisok összehangolását, így elősegíti a nemzetközi, a regionális és a nemzeti szabványok, valamint más hasonló dokumentumok terjesztését.

Az ICS háromszintű, hierarchikus osztályozási rendszerrel rendelkezik.

Az 1. szint a szabványosítási tevékenység 40 szakterületét öleli fel, pl. közúti járművek, mezőgazdaság, kohászat. Mindegyik szakterületnek két számjegyű szakjelzete van.

2. szint: a szakterületeken belüli csoportok, melyek szakjelzete a szakterület szakjelzetéből és a csoport három számjegyű csoportszámából áll. Ezeket pont választja el egymástól.

3. szint: az alcsoportok, melyek szakjelzete a szakterület szakjelzetéből, a csoport szakjelzetéből és az alcsoport kétjegyű számából áll. Ezeket pont választja el egymástól.

Azok a szabványok, amelyek tárgyuk szerint két vagy több csoportba vagy alcsoportba is tartozhatnak, az ICS-osztályozásban minden olyan csoportban vagy alcsoportban szerepelnek, amelybe besorolhatók. Ez megkönnyíti a szabványok témakörök szerinti keresését. Az ilyen szabványokon mindegyik besorolás szerinti szakjelzet fel van tüntetve. A szakjelzeteket pontosvessző választja el egymástól.

1 m³ standard állapotú szaganyagot tartalmazó gázban a szagegységek száma.

egy anyag vagy készítmény szállítója bármely gyártó, importőr, továbbfelhasználó vagy forgalmazó, aki az anyagot - önmagában vagy készítményben - vagy a készítményt forgalomba hozza. Forrás: REACH 3. cikk (32)