Lexikon

Mutagenic, Carcinogenic, reprotoxic and Respiratory Sensitizers = mutagén, karcinogén, reprotoxikus és a légzőrendszeren keresztül ható érzékenyítő, allergizáló vegyi anyagok.

a száraz szennyezett talajt és a porleválasztó/pernyeleválasztó ciklon finomszemcsés anyagát, valamint pontos mennyiségű fémsót és hidrogéndonort táplálnak a speciálisan kiképzett MCD-reaktorba, amely tulajdonképpen két vízszintesen elhelyezett hengeralakú vibrációs malom, örlő hatású töltettel ellátva. Ennek az őrlő töltetnek a mechanikai enegiája adja a dehalogénező reakció hajtóerejét. A megfelelő tartózkodási idő elteltével kb. 15 perc! a kezelt nyag egy szállítócsigára kerül, ahol kiporzás ellen nedvesítik. talaj DDT, DDD és DDE szennyeződését 91%-os, lindán, dieldrin és aldrin szennyeződését 72%-os hatásfokkal ártalmatlanította az MCD kezelés. Ez a technológia Újzélandban és Németországban elérhető. PCB-kre is alkalmazható.

a megosztás, angolul „allocation”, általában azt jelenti, hogy valamit (pl. időt, pénzt stb.) felosztunk különböző célokra, illetve hozzárendeljük az egyes célokhoz.

Az életciklus felmérés során előfordul, hogy az életciklust felépítő folyamatoknak (ún. folyamategységeknek) több terméke, mellékterméke van. Ilyenkor a megosztás az adott folyamategység környezeti hatására vonatkozik a termékek között. Ez a gyakorlatban a környezeti hatással összefüggő anyag- és energiafogyasztások, továbbá kibocsátások (ún. bemenő és kimenő áramok) megosztását jelenti. Amennyiben ez a megosztás nem lehetséges a folyamat részletes elemzésével, azaz az egyes termékek előállításához tartozó valós bemenő és kimenő áramok meghatározásával, akkor szükség van megosztási szabály alkalmazására. Ennek során valamilyen szabályt alkalmazva, pl. a termékek tömege, energiatartalma, egyéb fizikai tulajdonsága, vagy ára alapján osztjuk meg a bemenő és kimenő áramokat.

Például a kőolaj finomítás összetett folyamatának több terméke van (benzin, gázolaj, fűtőolaj stb.). Az egyes termékek között megoszthatjuk a bemenő kőolaj mennyiségét a termékek tömege alapján. Egy másik megosztási szabály lehet az, ha a termékek energiatartalma alapján osztjuk meg a kőolaj mennyiségét, mivel ez a tulajdonság reálisabb összefüggésben van a termékek használatánál meghatározó energiatartalommal.

Az választott megosztási szabály hatással lehet az életciklus felmérés eredményeinek megbízhatóságára, ezért érdemes összehasonlítani a különböző megosztási szabályokkal kapott eredményeket (ld. életciklus értelmezés).

a kémiai kivonásnak az a változata, amikor szerves fázissal töltött polipropilén membrán-csomagot (egy membránnal határolt zacskó vagy tartály) helyeznek a vizes minta oldatába A vízben lévő szerves komponensek átjutnak a membránon és beoldódnak a szerves oldószerfázisba. Automata mintaadagoló segítségével a membrán belsejéből történik a mintavétel. Kromatográfiás meghatározási módszerek mintaelőkészítési módszere. Tipikus alkalmazásai: extrahálható szénhidrogének (EPH), policiklikus aromás szénhidrogének (PAH), fenolok, peszticidek, PCB-k extrakciója vízből vagy vizes szuszpenzióból. Különösen szennyezett vizes minták mérésére alkalmas. (Forrás: B. Hauser, M. Schellin, and P. Popp: Membrane-Assisted Solvent Extraction of Triazines, Organochlorine, and Organophosphorus Compounds in Complex Samples Combined with Large-Volume Injection-Gas Chromatography/Mass Spectrometric Detection. Anal. Chem. 76, 6029-6038, 2004)

1. mikroorganizmusok anaerob anyagcserefolyamata, melynek során az energiatermeléshez hidrogént és széndioxidot használnak fel, miközben metánt termelnek metanogenézis. A földi ökoszisztémában széles körben elterjedt, természetes folyamat. A Föld légkörének metántartalma az elmúlt évszázadban megduplázódott, manapság évente 1-2%-kal növekszik. A metántartalom 83 %-a ered biológiai folyamatokból. A metán környezeti kockázata, az CO₂-hoz képest 20-szoros üvegházhatást előidéző hőelnyelésével függ össze. Az antropogén eredetű üvegházhatás 13-15 %-áért felelős a metán. A metán fermentációért az obligát anaerob acetogén Clostridium acetogenum és metanogén baktériumok felelősek. A metanogén baktériumok között megkülönböztetünk CO₂-t asszimilálókat Methanobacterium, Methanococcus, Methanospirillum, stb. és acetátot felhasználókat Methanosarcina, Methanotrix. A környezetben metán fermentáció a holt szervesanyagok rothadása, rizsföldeken, mocsarakban, édesvízi tavakban és a kérődzők emésztése során, bélrendszerükben játszódik le. A kérődzők bendőmikroflórája olyan összetett mikróbaközösség, mely a metán fermentáción kívül ecetsav, propionsav és vajsav fermentációt is végez. Az emberek kb. 30%-ának bélrendszerében folyik metán fermentáció, metántermelő mikroflóra jelenlétének köszönhetően. - 2. metán fermentáció felhasználása környezetvédelmi biotechnológiában rothasztás, metán, ill. biogáz előállítására. Ezekben a technológiákban a metanogén mikroorganizmusok bonyolult mikrobaközösség tagjaként végzik a soklépcsős bontási folyamat utolsó lépését a metán fermentáció. Az anaerob metanogén baktériumok előnyösen használhatóak hulladékok megsemmisítésével egybekötött biogáz előállításra, mert igen kis mennyiségű sejtanyag 10 % előállítása mellett nagy mennyiségű biogáz termelésre 80-90% képesek, ez a hulladék mennyiségének 10-ed részére csökkentését jelenti.

a metil-tercier-butiléter, MTBE (összegképlete C₅H₁₂O) illékony, gyúlékony, színtelen, jellegzetes szagú, vízzel nem elegyedő folyadék. benzin adalékként 1-2%-ban használják az oktánszám növelésére, a szénmonoxid kibocsátás csökkentésére. Illékony, ezért gyorsan párolog a nyitott tartályokból és a szennyezett felszíni vizekről, gőze általában kimutatható a levegőben. Vízben sokkal jobban oldódik (5-7%), mint a szénhidrogének, ezért a talajba kerülve sokkal gyorsabban szétterjed, és könnyen szennyez be nagy területeket, pl. az üzemanyagtöltő állomások környékén. Átmenetileg megkötődik az üledék vagy talaj szemcséin. Napsütés hatására gyorsan lebomlik, de a felszín alatti szennyezettség tartósan megmarad. Növényekben, állatokban nem akkumulálódik jelentősen. Gőzének belégzése orr- és torok-nyálkahártya irritációt, fejfájást, hányingert okoz. Lenyelése az emésztő rendszer, máj, vese és idegrendszer károsodását okozhatja. rákkeltő hatása nem bizonyított. Az ivóvízben megengedett koncentráció (Amerikai Környezetvédelmi Hatóság, EPA) 3 mg/L, a munkahelyi levegőben megengedett koncentráció (American Conference of Governmental Industrial Hygienists, ACGIH) 40 ppm. (Forrás: Amerikai Toxikus Anyagok és Betegségek Regisztere, ATSDR, www.atsdr.cdc.gov)

mikroorganizmusok által előidézett korrózió, az angol kifejezés "Microbially Induced Corrosion" rövidítése.

Vibrio fisheri lumineszkáló baktériumot alkalmazó laboratóriumi, akut toxicitási teszt. A Microtox teszt a legelterjedtebben használt, a Microtox cég által szabadalmaztatott, szabványosított, ökotoxikológiai teszt. A Vibrio fisheri vagy régebbi nevén Photobacterium phosphoreum egy tengeri baktérium, amely optimális életkörülmények között fényt bocsát ki, ártalmas környezetben viszont fénykibocsátását csökkenti, ill. megszünteti. A fénykibocsátás-gátlás mértéke arányos a toxikus hatással. Elterjedten használják vegyi anyagok toxikus hatásának vizsgálatára, hulladékok és szennyezett környezeti minták tesztelésére, integrált környezetmonitoringra, szennyezett területek előzetes és részletes állapotfelmérésére és kockázatfelmérésre, remediáció követésére, ellenőrzésére, és utómonitoringjára. Vizes oldatok, szuszpenziók és szilárd minták talaj, üledék tesztelésére egyaránt alkalmas, jól reprodukálható, toxikus fémekre, szerves makro- és mikroszennyező-anyagokra egyaránt érzékeny és pontos. Eredménye jó korrelációt mutat a Daphnia-, a halteszt és más, hagyományos bakteriális biotesztek eredményével. A tesztelés során luminométerrel mérik a kibocsátott fény intenzitását mérési végpont.
Az eredmény értékeléseként a fényintenzitás értéket kontrollhoz viszonyított gátlási százalékká alakítják, ezt pedig a vizsgált vegyi anyag, hulladék, vagy környezetei minta koncentrációjának vagy dózisának függvényében ábrázolják.
A mérési pontokra statisztikai módszerrel illesztett szigmoid alakú, koncentráció-lumineszcencia;gátlás, ill. dózis-lumineszcenciagátlás görbéről olvassák le a 20%-os ill. 50%-os gátláshoz tartozó koncentráció, ill. dózis értékeket: EC20 és ED20, ill. EC50 és ED50 vizsgálati végpont.
A Microtox egybeépíti a mérő és értékelő rendszert: a lumineszcencia mérést számítógépes értékelő program irányítja és értékeli. A mérés időigénye 30 perc. A lumineszkáló baktériumtörzset liofilezett formában árusítják, a méréshez tartozó szabványosított készlet részeként.

talajkezelési technológia alapját képező mikrobiológiai és növényi együttműködés. mikroorganizmusok és növények képesek mind szerves, mind szervetlen szennyezőanyagok immobilizálására, stabilizálására. Az immobilizáció történhet az élőlény szervezetében vagy a szervezeten kívül, magában a talajban. Az immobilizáció egyik formája az, amikor az élőlények sejtjeikbe építik be a szennyezőanyagot miután kivonták a talajból, üledékből. Ez a folyamat a természetben izolálatlanul nem hasznos, hiszen a szennyezőanyag az élőlény pusztulásával visszakerül a körforgalomba, de még káros is lehet, ha körforgása közben bekerül a táplálékláncba. Ugyanakkor mesterségesen izolálva a folyamatot a környezettől, hasznos technológia válhat belőle: ezen alapul a fitoextrakció és a rizofiltráció: ilyenkor a növényben immobilizált fémek egy kapcsolódó technológiában ártalmatlaníthatóak.
Spontán is lejátszódó, de akár tudatosan használható és irányítható folyamat a redoxpotenciál csökkentése a levegő oxigén párhuzamosan történő felhasználása révén. Mesterséges adalékként talajba juttatott energiaforrás mindig aktiválja a helyi mikroflórát. Ha nem gondoskodunk levegőztetésről, akkor először elfogy a talajlevegő oxigénje, majd az alternatív légzési formák beindultával elfogynak az alternatív légzésformák oxigénforrásai nitrát, szulfát, végül teljesen anaerob körülmények teremtődnek. A negatív redoxpotenciál mellett eltolódnak a kémiai formák egyensúlyai, ez bizonyos szennyezőanyagoknál, pl. toxikus fémeknél kémiai immobilizációhoz, mozgékonyságcsökkenéshez, biológiai hozzáférhetetlenséghez vezet.
A növények extracelluláris anyagot termelve képesek bizonyos szennyezőanyagok rhizoszférában történő kicsapására.
Egyes mikroorganizmusok extracelluláris poliszaccharidokat termelve csapják ki a fémeket a sejten kívüli térben. Vízkezelés, vagy in situ talajkezelés során hasznosíthatjuk ezt a folyamatot, ha a fémeket megkötő növényzetet el tudjuk távolítani gyökerestől a környezeti elemből.
Más mikroorganizmusok a sejten belül kötik meg, majd a sejtfalba és a membránba építik be a szennyezőanyagokat, ezáltal védve saját magukat a toxikus hatású szennyezőanyag anyagcseréjükbe kerülésétől. Ez a környezetben haszontalan folyamat - a védekező organizmustól eltekintve - akkor használható technológiaként, ha a sejtek elkülöníthetőek a szennyezett környezeti elemtől, tehát elsősorban vizek kezelésére ajánlható.
Szennyezett vizek üledékének felszínén egy idő után humuszréteg alakul ki a belehullott szerves anyagoktól humuszlepény, mely kettős hatású. Egyrészt fizikailag izolálja az alatta lévő szennyezett réteget, másrészt az így létrejövő anaerob körülmények közt a redoxpotenciál megváltozásával a fémek oldhatatlan szulfid formába MeS kerülnek. Utóbbi állapotot stabilizálhatják a szulfátlégzést alkalmazó baktériumok, melyek vagy honosak, vagy oltóanyagként betelepíthetőek a szulfát-veszélyt jelentő talajokba vagy üledékekbe, az izoláció alá. A Thiobacillusok tevékenységének megakadályozására szulfátredukáló baktériumok telepíthetőek a szennyezett területre, a talajba vagy az üledékbe. Ilyen mikroorganizmusok az obligát anaerob Desulfovibrio, Desulfotomaculum, Desulfuromonas autooxidans, amelyek a szulfátot oldhatatlan szulfiddá alakítják. A baktériumok működéséhez anaerob körülményekre van szükség, tehát ez vagy felszíni vizek mélyebb rétegeiben, mocsaras területeken vagy légmenetesen lezárt talajokban alkalmazható mikrobiológiai stabilizálási módszer.
fitostabilizáció céljából a területet a szennyezőanyagot tűrő növényfajokkal ültetik be, megakadályozva ezzel a szennyezőanyag szél vagy víz útján történő továbbterjedését. Rhizofiltráció esetén a felszíni vizekből és/vagy a vízzel elárasztott talajból a gyökérzóna kiszűri, felveszi, elbontja, vagy megköti a szennyezőanyagot. A növények gyökérrendszere igen nagy területet hálóz be, nagy felületet biztosít a gyökér-mikroflóra működésének. A gyökjérmikroflóra által mineralizált szerves anyagokat a növények flhasználják. Ha akkumulálható toxikus fémek is vannak a rendszerben és ezek a növény föld feletti részében akkumulálódnakk, akkor a növényi anyagot veszélyes hulladékként kell kezelni: betakarítás után égetés, majd a hamu veszélyes hulladéklerakóban történő elheyezése vagy más módon történő ártalmatlanítáa, esetleg hasznosítása. A hamuból a fémtartalom kioldható vagy stabilizálandó.

lásd biológiai kioldás.

lásd talajoltóanyag, starterkultúra.

lásd aerob oxidáción alapuló talajbioremediáció és

lásd anaerob+oxidáción+alapuló+bioremediáció" target="_blank">anaerob oxidáción alapuló bioremediáció.

lásd anaerob+redukción+alapuló+bioremediáció" target="_blank">anaerob redukción alapuló bioremediáció.

olyan talajremediációs technológia, melyben a szennyezőanyag immobilizálása a talajban mikrobiológiai közreműködéssel történik. A hasznosuló mikrobiológiai folyamat eredménye lehet közvetlenül vagy közvetetten immobilizációhoz vezető változás, pl. mikrobiológiai átalakítás, biológiai oxidáció vagy redukció, bioszorpció, stb. de lehet a környezeti paraméterek, például a pH vagy a redoxpotenciál biológiai okokra visszavezethető megváltozása pl. szulfátlégzés és ezen megváltozott körülmények között spontán lejátszódó kémiai reakció fémszulfidok keletkezése.

kémiai analízist, pl. kromatográfiás meghatározást megelőző mintaelőkészítési technika. Rövidítése angol neve (Micro Extraction by Packed Sorbent) után: MEPS. A szilárd fázisú extrakció miniatürizált formája. A MEPS hegy (kartridzs) 2-3 mg szilárdfázisú töltetet tartalmaz, amely lehet C2, C8, C18, ioncserélő, vagy módosítatlan szilikagél. Ezt a hegyet csatlakoztatjuk 10-250 mikroliteres, esetleg nagyobb térfogatú fecskendőhöz. Az oldatformájú vizsgálandó minta fecskendőn történő átszívásakor a célvegyületek szorbeálódnak a fecskendő tűbe töltött szorbeáló képességű mintavevő anyagon, az állófázison. Az átszívások számának növelése emeli az extrakciós hatásfokot. A szorbens jól megválasztott oldószerrel történő átmosásával a zavaró anyagok és a mátrix egy részét eltávolíthatjuk, ezután a szorbensről közvetlenül injektálhatjuk a mintát LC vagy nagytérfogatú GC injektorba. Jól automatizálható mintaelőkészítő művelet. Tipikus alkalmazásai: PAH vegyületek, növényvédőszer-maradványok, PCBk meghatározása vizes mintákban. (Forrás: www.labhut.com/docs/static/autosamplers/meps.pdf)

a kémiai kivonásnak az a változata, amikor mikrohullámú energia közlésével segítjük a folyamatot. Például, talajok szennyezőanyagainak kivonása analízist megelőzően történhet mikrohullámú extrakcióval. A folyamat gyorsabb, mintha nem közölnénk mikrohullámú energiát a rendszerrel, gazdaságosabb, mert kevesebb oldószert használ, emiatt a környezetet is kevésbé szennyezi. A készülék drága, de több ezer extrakció elvégzésére képes, szoftverrel vezérelt, a körülmények pontosan tarthatóak, jól reprodukálható eredményekre vezet.

szerves anyagot szervetlenné alakítani, ezáltal a növényEK számára ismét felvehető állapotba hozni. A földi biogeokémiai ciklus jellemzője, hogy az elemek körforgásában váltják egymást a élő és holt, a szerves és a szervetlen elemformák. A talajból vízből felvett szervetlen anyagokból a növények és a fotoredukcióra képes baktériumok ismét szerves anyagot szintetizálnak a napenergia befogásával. Ezek a szerves anyagok cukrok, zsírok, fehérjék, nukleinsavak, stb. az élőlény pusztulása után visszakerülnek a talajba vizekbe és ott a talajlakó állatok férgek, majd a gombák felaprítják, végül a talaj mikroorganizmus-közösségei teljesen biodegradálják, miközben a táplálékul elfogyasztott holt szerves anyagból, mint redukált szubsztrátból energiát nyernek. Ha sikerül teljesen eloxidálni a szerves anyagot, akkor co₂, és víz, illetve szervetlen N, P és S-vegyületek keletkeznek, melyek a növények által felvehető formák, így ismét beépülhetnek a növények által szintetizált szerves vegyületekbe. Ha túl sok a mineralizálandó szerves anyag a talajmikroflóra kapacitásához képest, akkor a szerves anyagok nem mineralizált hányada kondenzációs és polimerizációs reakciókon keresztül humusszá alakul.
A szerves hulladékok és szennyezőanyagok ugyanezen az útvonalon semmisülnek meg, feltéve, hogy nem akadályozzák vagy állnak ellen a talajmikroflóra biodegradációs tevékenyégének. Az akadályt a szennyezőanyag káros hatása, például toxicitása jelentheti, az ellenállást pedig kémiai szerkezete, biológiai hozzáférhetetlensége, perzisztenciája.

lásd szennyezőanyag mobilizációja.

notebookokhoz kifejlesztett nagyteljesítményű, kis energiafogyasztású processzorok, mint pl. az Intel® Pentium® M processzor, a Mobile Intel® Pentium® 4 - M processzor, Mobil Intel® Celeron® M processzor.

bármely tervezési folyamatban használt méretarányosan kicsinyített vagy teljes méretű vázlat, amelyet demonstrációs, tesztelési vagy oktatási céllal készítenek. A webfejlesztésben a mockup layout tervezése nagyon hatékonnyá teszi a grafikai munkálatok előkészítését, mert sokkal gyorsabban megtalálható a megfelelő elrendezés. A digitalis mockup technológiák magukba foglalják a többszintű 3D modellek alkalmazását vizuálizáláshoz és analízishez, valamint mennyiségi jellemzők meghatározásához és tervezéshez.

&show

szennyezett területeken folyó természetes szennyezőanyagcsökkentő folyamatok és eredményük monitorozása. Szűkebb értelemben a felszín alatti vizeket szennyező szerves anyagok által létrehozott szennyezőanyag-csóvák viselkedésének monitorozását értik alatta, tágabb értelemben minden környezetben kint lévő szennyezőanyag sorsának követését. A szennyezőanyag-csökkenési folyamatok (transzport, hígulás, megoszlás, kioldás, kémiai átalakulás, degradáció, fotolízis, hidrolízis,biodegradáció, stb.) és a helyi hidrogeológiai viszonyok ismeretében kell a megfigyelőrendszert kiépíteni és működtetni. A modern környezetvédelem integrált környezetmonitoringot alkalmaz, ami azt jelenti, hogy a fizikai-kémiai analitikai módszereket célszerűen ötvözik a biológiai-ökológiai, illetve környezettoxikológiai teszteléssel és az eredményeket integráltan értékelik. Az eredmények interpretációjának leggyakoribb formája a kvantitatív kockázatfelmérés.

olyan anyag, amely képes kovalens kötést alkotni további hasonló vagy különböző molekulasorokkal a meghatározott folyamatban használt, érintett polimerképző reakció feltételei szerint. (Forrás: REACH 3. cikk (6)

Member State Committee, Tagállami Bizottság, mely az ECHA alatt működik és a Tagállamokat képviseli a REACH törtvénnyel kapcsolatos döntésekben.

a mulcs a mezőgazdaság és a kertészet által használt takaróréteg, mely védelmet nyújt a talaj kiszáradása ellen, csökkenti az eróziót, egyik-másik mulcs-anyag tápanyagot is szolgáltat és visszaszorítja, gátolja a gyomok kikelését és növekedését.

Mulcs egy sor melléktermékből és hulladékból készíthető, így

erdészeti melléktermékekből: apritott kéreg, egész kéreg, faforgács
mezőgazdasági melléktermékekből: széna, szalma, levelek
biológiai eredetű hulladék-anyagok: gyapjú, klagylóhéj
cellulóztartalmú hulladékok: aprított papír vagy karton
gumiapríték használt gumiabroncsokból
"ökokavics": kotort folyami vagy tavi üledék (lehet szennyezett is) vitrifikációjával nyert lyukacsos kerámiaanyag
darált üveg
kő és kavics.

a mutagén hatás a maradandó átadható változások keltésére vonatkozik a sejtek vagy szervezetek genetikus anyagának mennyiségében vagy szerkezetében. Ezek a változások egyetlen gént vagy génszakaszt, gének egy tömbjét vagy kromoszómákat érinthetnek.
A sejtek genetikai anyagának módosulásai spontánul léphetnek fel vagy az ionizáló vagy ibolyántúli sugárzásnak vagy genotoxikus anyagoknak való expozíció eredményeként jöhetnek létre. Elvben, a mutagén anyagoknak való emberi expozíció a mérőbázis feletti mutációk megnövekedett gyakoriságát eredményezheti. A mutagén anyagoknak kitett szülők leszármazottai és a következő generációk lehetséges károsodása következhet be, ha a mutációk jönnek létre a szülői csirasejtekben (reprodukciós sejtek). A mutációk a szomatikus sejtekben (a reprodukciós sejtektől különböző sejtek) halálosak lehetnek vagy átadásra kerülhetnek a leánysejtekbe, káros következményekkel az érintett szervezetre. Számottevő bizonyíték van pozitív korrelációra az anyagok in vivo mutagén hatása és rákkeltő hatásuk között, hosszútávú állatkísérletekben. A mutagén hatások vizsgálatának célja az anyagok képességének felbecsülése olyan hatások keltésében, amely öröklődő károsodást okoznak az emberekben vagy rákhoz vezetnek.

A vegyi anyagokat akkor tekintik rákkeltőnek, ha daganatokat okoznak, megnövelik a daganat előfordulásának és/vagy rosszindulatúságának gyakoriságát vagy lerövidítik a daganat bekövetkezésének idejét. A rákkeltő vegyi anyagokat hagyományos módon két kategóriára osztják a feltételezett hatásmechanizmus szerint. A nem genotoxikus hatásmechanizmusok magukba foglalják az epigenetikus változásokat, vagyis olyan hatásokat, amelyek nem vezetnek DNS-módosulásokhoz, de befolyásolhatják a génexpressziót, a módosult sejt-sejt kommunikációt vagy a rákkeltő folyamatban résztvevő egyéb tényezőket. A rákkeltő hatású vegyi anyagok vizsgálatának célja a lehetséges emberi rákkeltő anyagok, azok hatásmechanizmusának és potenciáljának azonosítása.
Amint egy vegyi anyag rákkeltőként került azonosításra, szükség van az alapul szolgáló hatásmechanizmus tisztázására, vagyis, hogy a vegyi anyag közvetlenül genotoxikus vagy sem. A genotoxikus rákkeltő anyagokra feltételezik, hogy, a kivételtől eltekintve, nincs felismerhető küszöb és minden expozíciós szint kockázatot hordoz. A nem genotoxikus rákkeltő anyagokra nem tételezik fel, hogy léteznek hatásküszöbök és, hogy azok felismerhetők. Általában emberi tanulmányok nem állnak rendelkezésre a fennebb említett hatásmechanizmusok közötti különbség megállapítására; és egy erre vonatkozó következtetés a mutagén hatások vizsgálatának eredményétől és egyéb hatásmechanizmus-tanulmányoktól függ. Ehhez való kiegészítésül, az állatkísérletek tájékoztathatnak a rákkeltő hatás alapjául szolgáló hatásmechanizmusról.
A rákveszély és a hatásmechanizmus nagymértékben függhet az expozíciós feltételektől, mint pl. a beadás útja. Ennek következtében, az emberi expozícióra vonatkozó minden lényeges hatásadat és információ felmérésre kerül.

Forrás: REACH

POP (perzisztens szerves szennyezőanyagok) meghatározásának mintaelőkészítő lépése. Angol neve után (Accelerated Solvent Extraction) rövidítése: ASE. A minta lehet bármilyen szilárd minta: talaj, üledék, élelmiszer, textil, hulladék, biológiai minták, hamu, stb. Az extrakciót emelt hőmérsékleten végezzük, mert a vegyületek oldékonysága így nagyobb, pl. az antracén oldékonysága 13-szorosra nő, ha 50 °C -ról 150 °C -ra növeljük a hőmérsékletet. Ez nagyobb diffúziós sebességet is jelent, tehát az extrahálandó komponens hamarabb jut el a két fázis határfelületére ill. onnan az extrahálószerbe. További előny, hogy a viszkozitás csökken, minek következtében az extrahálószer könnyebben jut a minta pórusaiba. A nyomás emelése pedig azt teszi lehetővé, hogy az extrahálószer forráspontja feletti hőmérsékleten végezzük az extrakciót és az oldószer jobban behatoljon a pórusokba. (Forrás: MOKKA 582. számú adatlap)

az anyag ami nincs bevezetve, a REACH törvény 3.20. cikke értelmében. Ezek a nem bevezetett anyagok nem jelentenek hasznot az átmeneti rendszerben melyet a REACH nyújt a nem bevezetett anyagokra, és emiatt a gyártónak regisztrálnia kell azelőtt, hogy az import elkezdődne. (Forrás: REACH)

Network for Industrially Contaminated Land in Europe = ipar által szennyezett területek hálózata Európában. Egy 1996és 1999 között az EU által támogatott projekt azóta is működő önállósult, az ipar, környezetvédelmi vállalkozók és kutatók által fenntartott információs hálózata, kiterjedt aktivitással, munkacsoportokkal, rendszeres workshopokkal.
Ma NICOLE tekinthető a vezető európai fórumnak a szennyezett területek menedzsmentje témában. Célja, hogy elősegítse az együttműködést az ipar, a kutató-fejlesztők és a környezetvédelmi szolgáltatók között, és támogassa a az új, fenntartható környezetvédelmi technológia-fejlesztést és -alkalmazást. Ennek érdekében Európai Fórumot működtet az információk és ötletek kicserélésére és továbbítására, és azonosítja azokat a kutatási igényeket, melyek a szennyezett területek hatékonyabb menedzsmentjéhez szükségesek.

a kétfázisú talajban vagy a biológiai reaktív résfalban folyó biológiai folyamatok, elsősorban a biodegradáció, hacsak nem levegőztetjük intenzíven a telítetlen talajt, mindig csökkent redoxpotenciálon mennek végbe: az aerob légzésre jellemző + 0,8 V redoxpotenciálhoz képest kb. + 0,4 V értéken folyik a nitrátlégzés, még kisebb redoxpotenciálon a szulfátlégzés, a karbonátlégzés, pedig negatív redoxpotenciálon. A két- és háromfázisú talaj határán, ahol a víznél könnyebb szénhidrogén típusú szennyezőanyagok általában elhelyezkednek, a talajmikroorganizmusok nitrátlégzése dominál. Ezért, ha a talajvízben vagy a kétfázisú talajban folyó (természetes körülmények között már megindult) biodegradációt szeretnénk intenzifikálni, azt nitrát adagolásával és kiegyensúlyozott tápanyagellátással érhetjük el. Ezt a biotechnológiát is úgy lehet optimumon vezetni, ha folyamatosan mérjük a talajvíz nitrát- és tápanyagtartalmát, a pH-t és a redoxpotenciált, valamint a biológiai bontás indikátorait. A folyamatos technológiamonitoring teszi lehetővé a technológia szabályozását. Akár automatikus szabályozási megoldások is beépíthetőek.

az ammónia (vizes oldatban ammónium ion formában) aerob biológiai oxidációja nitriten keresztül nitráttá, energia nyerés céljából. A nitrifikáció két lépését két baktériumcsoporthoz köthetjük: az ammónium-oxidálókhoz és a nitrit-oxidálókhoz. A vizekben, szennyvizekben és a talajban a szerves anyagok bontásából és a műtrágyákból is ammónia szabadul fel, melyet, mint redukált szubsztrátot nitritté oxidálva energiatermelésre hasznosítanak a Nitroso- prefixel jelölt baktériumfajok (Nitrosomonas, Nitrosococcus, Nitrosospira, Nitrosolobus, stb.). A nitritből nitráttá oxidálók a Nitro- prefixxel jelöltek (Nitrobacter, Nitrococcus, Nitrospina, Nitrospira, stb. A nitrifikáló baktériumok lassan nőnek, tevékenységük igen fontos a talajban, ahol a holt szerves anyagok biodegradációjakor keletkezett ammóniából a növényEK számára felvehető nitrátokat képeznek. Másik pozitív szerep, hogy a keletkező salétromsav a növényEK számára fontos tápanyagok kioldását segíti a talajban. Amennyiben túl sok az ammónia vagy pazarló műtrágyázást alkalmaznak, és ennek megfelelően a növényi igényhez képest többlet nitrát van a talajban, a felszín alatti vizek elszennyeződésének kockázata megnő. Felszíni vizekben a vízi növények abnormális elszaporodásához vezet.

REACH polimerekre vonatkozó definíciója szerint polimernek nem minősülő anyag. (Forrás: REACH)

az a legnagyobb vegyi anyag koncentráció, amelynek még nincs megfigyelhető káros hatása egy élőlény (tesztorganizmus) hosszú távú kitettsége esetén, pl. krónikus toxicitási tesztben. Analóg kifejezés a dózisokkal dolgozó toxikológiában a NOAEL (No Observed Adverse Effects Level) az a legnagyobb dózis, amelynek még nincs megfigyelhető káros hatása.

&pattern

az a legnagyobb vegyi anyag koncentráció, amelynek még nincs megfigyelhető hatása egy élőlény (tesztorganizmus) hosszú távú kitettsége esetén, pl. egy krónikus toxicitási tesztben statisztikailag nem mutat szignifikáns hatást. Analóg kifejezés a dózisokkal dolgozó toxikológiában a NOEL (No Observed Effects Level) az a legnagyobb dózis, amelynek még nincs megfigyelhető hatása. A NOEC és a LOEC egymásból számíthatóak: NOEC = LOEC / 2. A MATC a LOEC és NOEC érték átlagaként számítható. A legtöbb akut toxicitással rendelkező vegyi anyagnak krónikus toxicitása is van. Az akut és krónikus hatás közötti számszerű összefüggés, az akut-krónikus arány (ACR: Acute Chronic Rate) ismeretében számítással is meghatározhatjuk a NOEC értéket az akut hatás mérőszámából (EC₅₀). Egyanazon tesztorganizmus esetén az ACR = EC₅₀ / NOEC, ahol az EC₅₀ a rövid távú, pl. 24 vagy 96 órás teszt eredménye.

a normalizálás általában azt jelenti, hogy bármely dolgot bizonyos szabályok figyelembevételével kezelünk, mely alapján szabályszerű, „normalizált” állapotba hozunk.

Adatkezelés esetén a normalizálás során az adatokat összehasonlíthatóvá, „együtt kezelhetővé” tesszük valamely szabályszerűség alapján.

Az életciklus felmérés esetében a normalizálás során a vizsgált környezeti problémákat kifejező hatáskategóriákra kapott jellemzési értékeket viszonyítjuk egy választott referencia-rendszer jellemzési értékeihez. Ez a referencia általában egy adott földrajzi terület egésze (pl. Európa, Magyarország stb.), vagy ezen belül az egy főre eső rész.

A gyakorlatban tehát normalizálási faktorokra van szükség, amelyek a válaszott referencia rendszer jellemzési értékeivel arányosak. Az ezekkel a faktorokkal normalizált eredmények minden egyes hatáskategóriára kifejezik, hogy az életciklus felmérésben vizsgált termék mennyiben járul hozzá a választott referencia-rendszer környezeti hatásához, mialatt betölti funkcióját. Ezzel az egyes hatáskategóriák normalizált értékei összehasonlíthatókká (de nem összeadhatókká) válnak.

Tegyük fel például, hogy az életciklus felmérésben vizsgált termék globális felmelegedést okozó lehetséges hatása 10 kg szén-dioxid egyenértéknek adódik a jellemzés során. Ha Európát vesszük a normalizálás referencia-rendszernek, akkor az Európában kibocsátott üvegházhatású gázok kg szén-dioxid egyenértékben kifejezett teljes globális felmelegedési potenciáljához kell viszonyítanunk a 10 kg szén-dioxid egyenértéket. A normalizált eredmény a két érték hányadosa lesz. Ugyanilyen számítást kell elvégezni a többi hatáskategóriára is.

A normalizálás az életciklus felmérés nem kötelező, opcionális lépése.

Alkalmazott életciklus felmérés során általában olyan kész adatbázisokat használunk, amelyek tartalmazzák az egyes hatáskategóriákhoz tartózó normalizálási faktorokat megfelelő irodalmi forrásokra hivatkozva.

érett, riboszómákat már nem tartalmazó eritrocita, amely a riboszómákra szelektív festéssel különböztethető meg a polikromáziás eritrocitától.

ökotoxikológiai teszt, mely tesztorganizmus;ként jó csírázóképességű növényi magvakat alkalmaz. A teszt felhasználható vegyi anyagok, vizek, szennyezett környezeti elemek, hulladékok, veszélyes hulladékok akut toxicitásának vizsgálatára. A koncentráció-hatás vagy dózis-hatás görbe felvétele úgy történik, hogy a vizsgálandó víz, kivonat v. szilárd anyag hígítási sorába tesztmagvakat helyeznek, majd a csírázáshoz szükséges időtartamú inkubálás után, a csírázott magvak arányát, ill. EC₅₀ vagy ED₅₀ értéket határoznak meg, vagyis azt a koncentrációt vagy dózist, amely a magvak 50%-ának csírázását megakadályozta. A csírázásgátláson kívül, a csíranövény gyökerének és/vagy szárának növekedését is mérhetjük a teszt hosszabb idejű változatában. Magyarországon is szabványosított módszer szerint a fehér mustár (Sinapis alba) gyökér- és szárnövekedés-gátlását mérik a vizsgálandó anyag különböző hígításainak hatására. A gátlás mértékét kontrollközegben mért növekedés %-ában adják meg. Az eredményekből EC₂₀, vagy EC₅₀ érték határozható meg.

az EU irányelv szabályozza a növényvédőszerek kereskedelmét és használatát, valamint maradványait az élelmiszerekben.

A 91/414/EEC irányelv lefekteti a növényvédőszer hatóanyagok európai jóváhagyásának és a tagországokban történő egységes engdélyeztetésének szabályait. Egy növényvédőszer csak akkor engedélyeztethető, ha annak aktív komponense szerepel az európai pozitív-listán. A tagországok csak akkor adhatnak engedélyt egy új termékre, ha annak hatóanyag szerepel az európai listán.

Az élelmiszerekben lévő növényvédőszer-maradványokkal a 396/2005/EC szabályozás foglalkozik. Megadja a még elfogadható határértékeket, a monitoring és az ellenőrzés módját. Az élelmiszerek növényvédőszer-tartalmára meghatározott határértékek a kockázat nagyságán alapulnak.

2009. januárjában megújították a növényvédőszerekre vontakozó irányelveket, betiltottak néhány veszélyes anyagot és szigorították a biztonsági szabályokat és előírásokat a neurotoxikus és az immunrendszert károsító anyagok esetében, valamint a méhekre veszélyes anyagoknál.

a nyilvánvaló toxicitás a toxikológiai tesztekben a vizsgálandó anyag beadását követően jól látható mérgezési tüneteket leíró általános kifejezés, amelynél a következő legmagasabb rögzített dózis esetében a legtöbb állatnál súlyos fájdalom vagy súlyos szorongás tartós jelei, elhullásközeli, vagy valószínű elhullás várható.

Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, elsősorban a fenntartható gazdasági fejlődéssel, foglalkoztatással, életszínvonallal, pénzügyi stabilitással, gazdasági fejlődéssel, piacgazdálkodással foglalkozó szakmai szervezet, több, mint 100 tagországgal.

a környezetbe kikerült vegyi anyagok és káros fizikai ágensek ökoszisztémát veszélyeztető hatásaiból eredő, a várható kár nagysága és a bekövetkezés valószínűsége által meghatározott nagyságú környezeti kockázat. Mennyiségileg az RQ = PEC / PNEC hányados jellemzi, melynek PEC tagját, az előre jelzett környezeti koncentrációt a terjedés modellezésével, a PNEC tagot, az ökoszisztémára előrejelzés szerint károsan még nem ható koncentrációt, extrapolációval határozzuk meg az ökoszisztéma egyes tagjaira gyakorolt hatás alapján.

erősen módosított, illetőleg mesterséges felszíni víztesten várhatóan kialakuló és állandóan fenntartható életközösség, valamint egy vagy több hasonló természetes vagy természeteshez közeli élőhelyre jellemző élőlény-együttes minőségi és mennyiségi jellegű összehasonlítása alapján meghatározható, továbbá osztályozható állapota.

ökológiai remediáció alatt olyan technológiákat értünk, melyek a növények, a talaj és talajmikroorganizmusok, elsősorban a rhyzoszféra (gyökér és a vele együttműködő mikroorganizmusok) együttműködését feltételezik. Ezek olyan technológiák, melyek a természetes ökoszisztémákhoz hasonlóan működnek, azok mesterségesen kialakított részeként integrálódnak a természetes környezetbe. Ezen mesterséges ökoszisztémák szerepe, hogy kompenzálják a vegyi anyagok, a szennyezett környezeti elemek vagy fázisok káros környezeti hatásait. Hatékony működésükről a remediációs célokra létrehozott mesterséges ökoszisztéma tervezőjének kell gondoskodnia, a rendszer víz- és elemkörforgalmának megfelelő "méretezésével". Ez azt jelenti, hogy a remediációs célú mesterséges ökoszisztéma képes legyen a rendszerbe befolyó és elfolyó víz, a vízben oldott szerves és szervetlen anyagok, szennyezőanyagok kiegyensúlyozott hasznosítására, illetve ártalmatlanítására, miközben a növények biomasszát termelnek, a mikroorganizmusok mineralizálják a szerves anyagokat és tápanyaggal látják el a növényeket, a talaj tápanyagtartalma és humuszartalma pedig a szezonális és klimatikus viszonyoknak megfelelően egyensúlyba kerül.

Ökológiai remediációt alkalmazhatunk szennyvizek kezelésére, tavak, víztározók, lápok és mocsarak remediálására és egészséges fenntartására, hulladéklerakatok komplex rahabilitációjára, és remediációjára, csurgalékok kezelésére, mindenféle szennyezett és leromlott talaj remediálására és minőségének hosszútávú fenntartására.

Az ökológiai remediáció környezethatékony és költség-hatékony módon képesek helyreállítani, meggyógyítani vagy megvédeni vízbázisainkat, felszíni és felszín alatti vizeinket, tavakat, folyókat, a tengert, hosszútávon biztosítva a környezet megfelelő minőségét, a vizek és a talaj élőhelyként való működését, a fajok diverzitását.

Az ökológiai remediáció vagy röviden ökoremediáció tárgykörbe tartozik a mikroflóra működésére alapozó bioremediáció, a fitoremediáció, - amit egyre gyakrabban neveznek növény-mérnökségnek (phytoengineering), és növényeket hasznosító technológiákat értünk alatta -, az egyre terjedő remediációs célú mesterséges tavak, aerob és anaerob lápok, reaktív talajzónák.

lásd ökológiai remediáció

a vegyi anyagok azon káros hatása, mely az ökoszisztéma tagjait, közösségeit vagy teljes ökoszisztémákat érint. A humán toxicitástól eltérően az ökoszisztéma-tagok kitettsége, expozíciós útvonalaik komplexebbek, pl. a vízi ökoszisztéma tagjai teljes testfelületükkel érintkeznek a szennyezett közeggel, hasonlóképpen a talajlakó vagy üledéklakó élőlények. A szennyezett közeg nem csak testfelületüket, de gyakran emésztőrendszerüket is 100%-os mennyiségben (pl. giliszták talajemésztése) veszélyezteti. A felvett szennyezőanyag-mennyiség nem kontrollálható, nem mérhető, emiatt az ökoszisztémára vagy annak tagjaira gyakorolt hatást nem szennyezőanyag-dóziban, hanem a szennyezett közeg mennyiségében, illetve a szennyező vegyület ismeretében szennyezőanyag-koncentrációban adjuk meg.

a REACH rendelet értelmében alkalmazandó ÖKOTOXICITÁSI TESZTEKET a BIZOTTSÁG 440/2008/EK rendelete (2008. május 30.) listázza, melyet a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló 1907/2006/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelethez állítottak össze.

(1) Az 1907/2006/EK rendelet értelmében közösségi szinten vizsgálati módszereket kell elfogadni olyan vizsgálatokat illetően, amelyek szükségesek az egyes anyagok lényegi tulajdonságaira vonatkozó információk megszerzéséhez.

(2) A veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 67/548/EGK tanácsi irányelv (2) V. melléklete megállapította az anyagok és készítmények fizikai és kémiai tulajdonságainak, toxicitásának, valamint ökotoxicitásának meghatározására szolgáló módszereket. A 2006/121/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2008. január 1-jei hatállyal törölte a 67/548/EGK rendelet V. mellékletét.

(3) A 67/548/EGK rendelet V. mellékletében szereplő vizsgálati módszereket bele kell foglalni ebbe a rendeletbe.

(4) E rendelet nem zárja ki más vizsgálati módszerek használatát, feltéve hogy alkalmazásuk összhangban van az 1907/2006/EK rendelet 13. cikkének (3) bekezdésével

(5) A vizsgálati eljárások során az állatok helyettesítésére, illetve a felhasználásuk csökkentésére és finomítására vonatkozóelveket teljes mértékben figyelembe kell venni a vizsgálati módszerek kidolgozásakor, különösen akkor, ha az állatkísérletek kiváltására, számának csökkentésére vagy finomítására alkalmas, hitelesített módszerek rendelkezésre állnak.

(6) E rendelet rendelkezései összhangban vannak az 1907/ 2006/EK rendelet 133. cikkével létrehozott bizottság véleményével, ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk
Az 1907/2006/EK rendelet céljából alkalmazandó vizsgálati módszereket e rendelet melléklete állapítja meg.

2. cikk
A Bizottság szükség esetén felülvizsgálja az e rendeletben foglalt vizsgálati módszereket a gerinces állatokon végzett kísérletek helyettesítése, számának csökkentése és finomítása érdekében.

3. cikk
A 67/548/EGK irányelv V. mellékletére történő hivatkozásokat az e rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni.

4. cikk
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő napon lép hatályba. Rendelkezéseit 2008. június 1-jétől kell alkalmazni.

A REACH TÖRVÉNY SZERINT ALKALMAZANDÓ ÖKOTOXICITÁSI TESZTEK

C.1. Akut toxicitás hal esetében
C.2. Daphnia-fajok akut immobilizációs vizsgálata
C.3. Alganövekedés-gátlási vizsgálat
C.4. A „gyors” biológiai lebonthatóság meghatározása
I. Rész általános
II. Rész. Doc (oldott szerves szén) csökkenésének vizsgálata (c.4-a. Módszer)
III. Rész. Módosított oecd-vizsgálat (doc-csökkenés) (c.4-b. Módszer)
IV. Rész. CO2-fejlődés-vizsgálat (c.4-c. Módszer)
V. Rész. Manometrikus respirometriás mérés (c.4-d. Módszer)
VI. Rész. Zártpalack-módszer (c.4-e. Módszer)
VII. Rész. Miti-vizsgálat (c.4-f. Módszer)
C.5. Lebomlás – biokémiai oxigénigény
C.6. Lebomlás – kémiai oxigénigény
C.7. Lebomlás – abiotikus lebomlás: hidrolízis a ph függvényében
C.8. Toxicitás földigilisztákra
C.9. Biológiai lebomlás – zahn–wellens vizsgálat
C.10. Biológiai lebomlás – eleveniszap-szimulációs vizsgálat
C.11. Biológiai lebomlás – eleveniszap-légzésgátlási vizsgálat
C.12. Biológiai lebomlás – módosított scas-vizsgálat
C.13. Biokoncentráció vizsgálata: átfolyásos hal vizsgálat
C.14. Halivadékok növekedési vizsgálata
C.15. Rövid távú toxicitási vizsgálat halembriókkal és hallárvákkal
C.16. Háziméh – akutorálistoxicitás-vizsgálat
C.17. Háziméh – akutkontakttoxicitás-vizsgálat
C.18. Kémiai anyagok talajon történő adszorpciójának vizsgálata egyensúlyi rendszerben
C.19. Adszorpciós együttható becslése talajon és szennyvíziszapon nagyhatékonyságú folyadékkromatográfiával (HPLC)
C.20. Daphnia magnán végzett reprodukciós vizsgálat
C.21. Talajlakó mikroorganizmusok: nitrogén-átalakítási vizsgálat
C.22. Talajlakó mikroorganizmusok: szénátalakítási vizsgálat
C.23. Aerob és anaerob átalakítás a talajban
C.24. Aerob és anaerob átalakítás vízi üledékrendszerekben

a mértani (geometriai) középértékként értelmezett frekvencia

Forrás: Walz Géza:Zaj- és rezgésvédelem. Budapest Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft.2008