Lexikon
angol rövidítés: Inter-Organization Programme for the Sound Management of Chemicals = Nemzetközi Intézményközi Program a Vegyi Anyagok helyes Kezeléséért
az ipari kategória jelöli a gazdaságnak azon területeit (beleértve a háztartási, illetve a közhasználati területeket is), ahol az anyagot felhasználják. (Forrás: REACH)
Nemzetközi Kémiai Biztonsági Program, melyet három nemzetközi szervezet, a WHO, az ILO és UNEP közösen indított. WHO a tudományos alapok megteremtéséért, a vegyi anyagok kockázatfelmérési módszerek az egészségi kritériumok, határértékek képzésének fejlesztéséért, az előrejelzések megbízhatóságának modern eszközökkel való jellemzéséért és javításáért felelős testület. http://www.who.int/ipcs/methods/en/
a környezetre és az emberi egészségre káros vegyi anyagokkal kapcsolatos publikációk, környezetegészségi kritériumok, peszticidek, egészségügyi és kémiai biztonsági útmutatók, vegyi anyagok, mérgek adatbázisa, kutatások adatbázisa. (www.inchem.org)
egy komplex eszköz, melynek részei adatbank, információ menedzsment eszköz és a fórum. Toxikus anyagok adatbázisa, a toxikus anyagok környezetbe kerülésével kapcsolatos menedzsment, elsősorban az un. méreg-központok és más kockázatfelmérést végző intzémények részére. Belépést biztosít a méreg-központok Globális hálózatába, és fórumot biztosít az együttműködő szakértők között. (http://www.intox.org)
integrált szennyezés-megelőzés és -csökkentés, az Európai Tanács 96/61/EK Irányelve, az EU egyik környezetvédelmi jogszabálya. Lényege, hogy a környezetvédelmi szabályozásnak integráltan kell kezelnie minden tevékenység, folyamat környezetre, mint egészre gyakorolt hatását. Azokra az ipari és más, ipari rendszerben folyó (pl. mezőgazdasági) tevékenységekre helyezi a hangsúlyt, ahol a legnagyobb a valószínűsége a környezet szennyezésének. A szabályozás egyes ipari és mezőgazdasági tevékenységeket engedélykötelessé tesz és előírja az engedélyezéshez szükséges minimálkövetelményeket.
Az integrált szennyezésmegelőzés és kontroll elveit és szabályait a 2008/1/EEK irányelv adja meg, melyet 2008 január 15-én fogadott el az Európai Parlament és az Európai Bizottság.
Az integrált megközelítés a korszerű környezetvédelem egyik alapelve, ami azt jelenti, hogy a különböző környezeti elemek terhelését és szennyezését nem külön-külön, hanem egységesen kell vizsgálni. A levegőbe, vízbe vagy talajba történő kibocsátások egymástól elkülönült kezelése ugyanis inkább a szennyezés egyik környezeti elemből a másikba történő átvitelére ösztönözhet, mintsem a környezet egészének védelmére.
Az integrált megközelítés érvényre juttatását a jogszabály által előírt elérhető legjobb technika (BAT) alkalmazása biztosítja, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a folyamatok (tervezés, engedélyeztetés, megvalósítás, üzemeltetés, tevékenység felhagyása) során a kibocsátásoknak már eleve a forrásnál történő csökkentésére és a természeti erőforrások hatékony felhasználására kell törekedni. (Lásd még integrált kockázati modell, integrált környezetmenedzsment, integrált kockázatfelmérés).
in situ Chemical Oxidation = in situ kémiai oxidáció, talajremediációs módszer. Lásd. kémiai oxidáció talajban.
a toxikológiában az ismételt adagolású toxicitás egy vegyi anyagnak való ismételt napi expozíció eredményeként fellépő általános toxikológiai hatásokat jelenti, a várt élettartam egy részére (szubakut vagy szubkrónikus expozíció) vagy az élettartam nagy részére (krónikus expozíció).
Ezek az általános toxikológiai hatások magukba foglalják a testtömegre és/vagy a testtömeg növekedésre, az abszolút és/vagy relatív szervi és szövet súlyokra, a klinikai kémhatás változásaira, a vizeletelemzésre és/vagy hematológiai paraméterekre, az idegrendszer funkcionális zavaraira, valamint általában a szervekre és szövetekre és a makroszkopikusan és mikroszkopikusan vizsgált szervek és szövetek patológiai elváltozásaira gyakorolt hatásokat.
Ezen információk mellett a lehetséges káros általános toxikológiai hatásokról, az ismételt adagolású toxicitási tanulmányok egyéb információkkal is szolgálhatnak pl. a reprodukciót károsító hatásokról, vagy azonosíthatják a toxicitás sajátos megjelenési formáit, mint pl. a neurotoxicitás, immunotoxicitás vagy az endokrin rendszer közvetítette hatások...
Az ismételt adagolású toxicitás előrejelzése állatkísérletek alapján történik. A teszt célja a következők felmérése:
- az emberek egy anyagnak való ismételt expozíciója összekapcsolódott-e káros toxikológiai hatásokkal; ezek az emberi tanulmányok potenciálisan szintén azonosíthatnak nagyobb hajlammal rendelkező népességet;
- egy anyag ismételt beadása kísérleti állatoknak okoz-e káros toxikológiai hatásokat; hatások, amelyek előre jelezhetnek lehetséges káros hatásokat az emberi egészségre;
- a célszervek, a lehetséges halmozódó hatások és a káros toxikológiai hatások visszafordíthatósága;
- az dózis−válasz viszony és az ismételt adagolású toxicitási tanulmányokban megfigyelt toxikológiai hatások bármelyikének a küszöbértéke;
Forrás: REACH
internetes eszköz a vegyi anyagokkal kapcsolatos információk elérésére: Nemzetközi Egységes Vegyianyag Információs Adatbázis. Ezt a szoftvert különösen vegyipari vállalatok és állami hatóságok használják kémiai anyagok tulajdonságaira és veszélyességére vonatkozó adatok gyűjtésére, tárolására, karbantartására és továbbítására. A IUCLID-ot korábban Európai Bizottság Közös Kutatóközpontján (JRC) belül Egészség- és Fogyasztóvédelmi Intézetének (IHCP) Európai Kémiai Irodája tartotta fenn, a REACH törvén életbelépésével fenntartása átkerült az ECHA hatáskörébe. Igénybevétele, elérhetősége ingyenes. Jelenleg az 5-ös verzió (IUCLID5) fejlesztése és tesztelése folyik, 2007. májusában mindenki számára elérhető lesz. A IUCLID5 kulcsfontosságú eszköz a vegyipari vállalatok számára abban, hogy eleget tegyenek kötelességüknek a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló, Európai Uniós törvénynek. A IUCLID5 teszi lehetővé a regisztációs dokumentumok elkészítését, csakúgy, mint más REACH dokumentációkat (PPORD dokumentációk, C&L dokumentációk, árucikkekben előforduló anyagok bejelentése, DU jelentések és a XV melléklet szerinti dokumentációk), vagy más - EU és nemzetközi - joghatóság számára készített dokumentációkat. A REACH előírja, hogy az Ügynökségnek benyújtott regisztrációs dokumentumok az IUCLID formátumot kövessék.
Az IUCLID5 nemzetközileg összehangolt formátumokat felhasználva készült, a vegyi anyagok lényeges tulajdonságainak bejelentéséhez, amit az OECD több nemzeti és nemzetközi szabályozó hatósága készített, és fogadott el.
http://ecbwbiu5.jrc.it
a JavaScript egy leegyszerűsített programozási nyelv. Előnye, hogy könnyen illeszthető a HTML-kódba, segítségével mozgalmassá tehető a weblap, dinamikus válaszokat ad a számítógép a látogatónak és csak a bőngészőre van szükség a végrehajtásához. Hátránya viszont, hogy nincs egységesítve az egyes böngészők JavaScript fordítója, amivel nagyban megnehezítik az igényes (minden böngészőre fejlesztő) programozók munkáját. Nevével ellentétben a Java programnyelvhez gyakorlatilag nincs köze.
jellemzésen, angolul „characterisation”, általában azt értjük, hogy bizonyos dologgal kapcsolatban valamilyen információt szolgáltatunk, mely segíti annak leírását és megértését.
Az életciklus felmérés esetében az életciklus során a természetből származó nyersanyagokat és a természetbe jutó kibocsátásokat (ld. bemenő és kimenő áramok) jellemezzük, miután az egyes környezeti problémákat kifejező hatáskategóriákba osztályoztuk őket (ld. osztályozás). Minden bemenő és kimenő áramhoz egy jellemzési faktort rendelünk, amely arányos az adott áram lehetséges környezeti hatásával. Minden hatáskategóriához tartozik egy jellemzési egység, amely a jellemzési faktorok mértékegysége. A jellemzési lépés elsődleges gyakorlati haszna, hogy az egy hatáskategóriához tartozó bemenő és kimenő áramok jellemzési faktorral korrigált értékei összeadhatóak, azaz egy számmal tudjuk kifejezni az áramok együttes környezeti hatását.
Például a globális felmelegedéssel összefüggő hatáskategóriában a jellemzési egység 1 kg szén-dioxid globális felmelegedést okozó potenciálja. A metán globális felmelegedést okozó potenciálja 25-szöröse a szén-dioxidénak (az Intergovernmental Panel on Climate Change 2007-es jelentése alapján), azaz 1 kg metán jellemzési faktora 25 kg szén-dioxid egyenérték. Amennyiben az életciklus felmérés során szén-dioxid és metán kibocsátás is előfordul, akkor a fenti jellemzési faktorok segítségével a két kibocsátás összesített hatása számszerűsíthető. (pl. 1 kg szén-dioxid és 1 kg metán összesített hatása 26 kg szén-dioxid egyenérték).
Fontos megjegyezni, hogy az egyes hatáskategóriák jellemzési eredményei nem hasonlíthatók össze.
Alkalmazott életciklus felmérés során általában olyan kész adatbázisokat használunk, amelyek tartalmazzák az egyes bemenő és kimenő áramok jellemzési faktorait megfelelő irodalmi forrásokra hivatkozva.
az alkotmány
kétharmados törvények
törvények
rendeletek
emléktörvények
természetes elem, átmeneti fém. Atomszáma 48. A kadmium kémiailag szoros rokonságban van a cinkkel, így a talajokban és kőzetekben relatíve állandó Zn/Cd arányt találunk. Növekvő pH-értékkel nő a Cd2+ adszorpciója, az oldatbeli koncentrációja pedig csökken. A pH 7 körül mérhető igen alacsony érték erősen megnő, ha a pH kisebb, mint 6,5-6,0. Bár a kadmium a gyenge komplexképző, a humuszanyagok jobban csökkentik a CD felvehetőségét, mint az ásványi komponensek. A klorid- és szulfátionok koncentrációja is számottevően befolyásolja a CD oldhatóságát, mivel mindkét anionnal stabil oldható komplexet képez.
A környezet szennyeződését az ércbányászat, a fémfeldolgozás, a hulladékégetés, a csatornaiszapok, egyes foszfortrágyák talajba vitele és a közlekedés okozza.
Az emberi szervezetben az akut mérgezés során a tápcsatornába került kadmium gyomor-bélrendszeri tüneteket heves hányás, hasmenés, hasi fájdalmak idézhet elő. A krónikus kadmiumexpozíció elsősorban a vesét károsítja. A vesetubulusok sejtjeiben felhalmozódott kadmium zavarokat idézhet elő a szervezet kalcium és foszfor anyagcseréjében, ami vesekő, csontritkulás, kialakulásához vezethet. A kadmium csontrendszeri elváltozásokkal járó környezeti eredetű mérgezést okozott Japánban, ami "Itai-itai betegség" néven vált ismertté a szakirodalomban. A mérgezés által előidézett csontritkulás, csontlágyulás súlyos esetben az ágyéki csigolyák összeroppanásához vezetett. Belgiumban átlag feletti csontritkulást mértek Zn-Cd bányák és fémfeldolgozó üzemek környékén, Magyarországon Gyöngyösoroszi környékén a férfiak csontritkulása 300%-kal haladja meg az átlagos értéket. A fentiek mellett a munkahelyi kadmiumexpozíció esetén tüdő- és prosztatarák fokozott mértékben fordulhat elő. Az IARC a kadmiumot és vegyületeit egyértelműen humán karcinogénnek minősítette. Valószínűleg nem teratogén hatású, mivel a placentán nem képes átjutni.
A növények kadmium felvételét a talaj kémhatása, kationcserélő képessége, szervesanyag tartalma, redox viszonyai, klorid- és cinkion tartalma stb. befolyásolják. Savanyú kémhatású talajból a növények több kadmiumot tudnak felvenni, mint lúgos talajokból. A növényEK számára a kadmium könnyen felvehető, és a növényen belül is jól szállítódik. Így általában lineáris összefüggés van a talajok és a növények kadmium tartalma között. A növényekben általában az 5-20 mg/kg kadmiumtartalom okoz toxicitási tüneteket: a növények növekedése, fotoszintézise, transpirációja, esszenciális mikroelem felvétele gátolttá válik, gyökérzetük károsodik, leveleik klorotikusak lesznek. Az akkumuláció következtében a levélzöldségfélék és a káposztafélék kadmiumtartalma a legmagasabb.
A talajmikroflóra tagjai általában érzékenyek a kadmiumra, olyan rezisztencia-mechanizmusokat alakítanak ki, melyek segítségével fehérjékhez kötve semlegesítik, vagyis biológiailag hozzáférhetetlen állapotba hozzák sejten kívül vagy elül a kadmiumot.
Háttérértéke Magyarországon: talajban 0,5 mg/kg; felszín alatti vizekben: 0,4 μg/liter. szennyezettségi határérték rendelet szerint talajra: 1 mg/kg; felszín alatti vizre: 5 μg/liter.
egy vegyi anyag vagy anyagok keveréke, mely rákot okoz vagy megnöveli a rák előfordulását.
valamely fizikai, kémiai vagy biológiai ágens azon tulajdonsága, hogy képes tumorképződést kiváltani, ill. a tumorképződés gyakoriságát megnövelni. A vegyi anyagok, főleg a xenobiotikumok közül sok rendelkezik karcinogén hatás, karcinogenitás, rákkeltő hatással. A karcinogén hatás, karcinogenitás, rákkeltő hatással rendelkező vegyi anyagok a szájon át, a bőrön át, vagy belégzéssel kerülhetnek a szervezetbe.
A karcinogén hatás, karcinogenitás, rákkeltő hatásnak kitett sejtek ráksejtekké alakulásában a sejt növekedési, differenciálódási életszakaszának van nagy szerepe. A karcinogén ágensek karcinogén hatás, karcinogenitás, rákkeltő hatása gyakran összefügg mutagén és genotoxikus és reprotoxikus hatásukkal. A fizikai, kémiai és biológiai ágensek karcinogén és rákkeltő hatásának bizonyítása történhet epidemiológiai adatok leggyakrabban bizonyos foglalkozásokhoz kötődő megbetegedések statisztikája, vagy célzott vizsgálatok eredménye alapján. A karcinogén hatás, karcinogenitás, rákkeltő hatás tesztelése, a dózis-hatás összefüggés kimérése állati tesztekkel vagy in vitro módszerekkel lehetséges: karcinogén hatás, karcinogenitás, rákkeltő hatást mérő biotesztek, géntoxicitást kimutató tesztek, sejtosztódási- és szabályozási kísérletek, immunszuppresszió vizsgálata, QSAR alkalmazása.
vegyi anyagok, készítmények, formulációk, kompozitok víztartalmának meghatározására szolgáló coulometriás módszer, mely nevét kidolgozójáról, Karl Fischer (1901-1958) német vegyészről kapta. A módszer lényege, hogy platina-elektródon az átfolyó áram hatására keletkező jód egy bázis jelenlétében a kéndioxidot szulfittá oxidálja, amihez minden jód molekulára egy molekula vizet használ fel. A módszer nagyon pontos és szelektív, alkalmas nyomnyi víz kimutatására éppúgy, mint nagy víztartalmú anyagok mérésére. Nem igényel különösebb mintaelőkészítést, jól reprodukálható, automatizálható.
hatósági határozatban előírt koncentráció, amit a kármentesítés eredményeként kell elérni az emberi egészség és az ökoszisztéma, illetve a környezeti elemek károsodásának megelőzése érdekében; meghatározása a kármentesítési eljárás keretében végzett komplex értékelésen, a szennyező anyagnak a környezeti elemek közötti megoszlására, viselkedésére, terjedésére vonatkozó méréseken, modellszámításokon, kármentesítési mennyiségi kockázatfelmérésen alapul a területhasználat figyelembevételével.
nagy mechanikai szilárdsággal, savakkal és lúgokkal szembeni ellenálló-képességgel rendelkező, térhálós szerkezetű anyagok, melyek savas csoportjaikon -COOH, -SO3H, fenolos -OH mozgékony hidrogéniont tartalmaznak, amely más kationokkal képes kicserélődni. Ha sók oldatába kationcserélő gyantákát teszünk és néhány percig rázatjuk, az oldatból a sók kationjai nagyrészt eltűnnek, a kationcserélő gyantáká kötődnek. A kationcserélő gyantákák működését a következő egyenlettel írhatjuk le:
X+ + RY = RX + Y+, ahol
X+ és Y+ a helyet cserélő kationok,
R pedig a gyanta nem cserélhető, anion jellegű része. A gyantából a felvett kationok vízzel nem moshatóak ki, csak újabb ioncserével távolíthatóak el, ez történik a kimerült kapacitású gyanták regenerálásakor. Az ioncserélők reverzibilisen regenerálhatóak: pl. a vízkeménységet Ca2+, Mg2+ Na+-ra cserélő gyanták NaCl oldattal. Technológiai alkalmazásuk:
1. ionkromatográfia: az ioncserélővel töltött oszlopon átszivárgó folyadékból a kationcserélő gyanták egyes kationokat megköt és azokkal egyenértékű, más ionokat bocsát a folyadékba;
2. kationcsere: kationcserélő gyantákával pl. o- és p-fenil szulfonsavból formaldehiddel készült Dowex műgyantával töltött oszlopon vagy hengeres tartályon víz vagy más oldat megfelelő tartózkodási idővel történő átáramoltatása közben az oldott kationok kicserélése;
3. vízlágyítás: anion- és kationcserélő gyanták keverékével töltött oszlopok felhasználása főleg természetes vizek állandó- és változó keménységének eltávolítására, teljes lágyítására, vagyis mind a kationok H+ vagy Na+ ionra, mind az anionok OH; ionra való kicserélése.még ioncsere, ioncserélők, víztisztítás, anioncserélő gyanták, talajkolloidok, adszorpciós kapacitás.
üledékes kőzet 2,0 mm-nél nagyobb szemcseméretű frakciója, víz által szállítva és osztályozva. Lásd még talaj textúrája.
a kémiai biztonsági értékelés egy eljárás, melynek célja, hogy meghatározza az adott anyag által jelentett kockázato(ka)t, és, az értékelés részeként, expozíciós forgatókönyveket dolgozzanak ki, amely magában foglalja a kockázat(ok) kezelésére vonatkozó kockázatkelelési intézkedéseket. A CSA végrehajtásához az I. melléklet tartalmazza az általános rendelkezéseket. A CSA a következő lépésekből áll:
- Az emberi egészség tekintetében fennálló veszély értékelése
- A fiziko-kémiai tulajdonságok emberi egészségre való veszélyeinek értékelése
- A környezet tekintetében fennálló veszély értékelése
- A perzisztens, bioakkumulatív és mérgező (PBT), valamint a nagyon perzisztens és nagyon bioakkumulatív (vPvB) tulajdonságok értékelése
- Az expozíció értékelése
- A kockázat jellemzése.
(Forrás: REACH I. melléklet)
a kémiai biztonsági jelentés dokumentálja az anyag saját kémiai biztonsági értékelését készítményben, árucikkben, vagy anyagcsoportban.
Más szóval a kémiai biztonsági jelentés egy olyan dokumentum, ami részletezi a kémiai biztonsági értékelés eljárását és eredményét. A REACH I. melléklete tartalmazza a kémiai biztonsági értékelés végrehajtásához és a kémiai biztonsági jelentés elkészítéshez szükséges általános rendelkezéseket. (Forrás: REACH I. melléklet)
a talajban és talajvízben alkalmazott kémiai oxidáció a szerves szennyezőanyagok bontását, ártalmatlanítását oxidálószerek segítségével oldja meg. A szennyezőanyag oxidációjakor a reagensként használt oxidálószer redukálódik, azaz elektront vagy hidrogént vesz fel. Az in situ kémiai oxidáció ISCO = in situ Chemical Oxidation a talaj szennyezettségét a talaj kitermelése nélkül, helyben, a talajban oldja meg. Természetesen ex situ reaktorban is alkalmazható az oxidáció kémiai reagensekkel. Az oxidálószer a talajvízben oldott szerves szennyezőanyag vagy a telítetlen talaj nedvességtartalmában oldott, esetleg a szilárd felületen szorbeált szennyezőanyag bontására alkalmas. hatásának előrejelzésekor és az alkalmazandó mennyiség kiszámításakor nem elég a szennyezőanyag koncentrációjából kiindulni, hanem a talaj saját szervesanyagartalmát is figyelembe kell venni, hiszen az is fogyasztja az oxidálószert. Legbiztosabb eljárás a talaj saját oxidálószer fogyasztásának kísérleti meghatározása.
A leggyakrabban alkalmazott oxidálószerek a permanganátok, mind a kálium-, mind a nátriumpermanganát alkalmazható, a hidrogénperoxid és más peroxo-vegyületek, pl. perszulfátok és az ózon.
Permanganáttal történő oxidáció során nem keletkeznek szabad gyökök, mint a peroxidok és az ózon alkalmazásakor. A permanganát jól oxidálja a klórozott alkánokat, a szén-szén kettőskötést tartalmazó szerves vegyületeket, az aldehid- és hidroxil-csoportot tartalmazó vegyületeket. hatása közben nincs hőtermelés, bármilyen pH-n alkalmazható. A permanganátok reaktivitása kevéssé érinti a mikrokapillárisokban élő talajmikroorganizmusokat. A kezelést követően a mikroflóra spontán visszaáll.
A hidrogénperoxid önmagában is erős oxidálószer, de a talajban akkor hatékony, ha katalizátorral együtt alkalmazzák. A Fenton-reagens első alkalmazójáról kapta nevét: ebben a hidrogénperoxidot vasszulfát katalizátorral aktiválják, amikoris Fe2+ hatására OH* gyökök keletkeznek. Savas közegben az oxidálódott Fe3+ folyamatosan visszaalakul Fe2+-vé, így a katalízis állandó. Ha a pH-t nem lehet 4-6 között tartani, akkor a katalízis leáll. A vas oldott állapotban tartását kelátképző szerekkel is el lehet érni. Probléma, hogy az oxidáció közben hő keletkezik, mely biztonsági problémákat vethet fel. A savas környezet is többletkockázatot jelenthet a környezetre. A peroxid erős sejtméreg, mely nagy koncentrációban a mikroorganizmusok pusztulásához vezethet. Ha lassan oldódó, illetve a peroxidot lassan és fokozatosan a talajba engedő vegyületformákat alkalmaznak, akkor a mellékhatások enyhék, a talajmikroorganizmusok nem pusztulnak el, hanem hasznosítják a keletkező oxigént.
Az ózon a legerősebb oxidáló hatású, gázformájú anyag, direkt oxidációra és szabadgyökös reakciókra is képes. Két tipikus alkalmazása: a vadózus zóna, és a talajvíz alatti rétegek szennyezettségének in situ kezelése. Tehát olyan talajrétegekbe is eljut, ahova a folyékony reagensek eljuttatása problémát jelent a talaj szorpciós kapacitása miatt. Az ózon peroxiddal kombinálva igen radikális oxidáció érhető el. Kis koncetrációban a keletkező oxigén stimulálja a vadózus zóna aerob mikroorganizmusait és ezzel az aerob biodegradációt.
További népszerű oxidálószerek a klór, a klórdioxid és a hipoklorit.
Lásd még talaj fizikai-kémiai kezelése, talaj in situ remediálása.
olyan kémiai folyamat, melyben az anyag új anyaggá alakul. A kémiai reakciók általában együtt járnak fizikai változással is (például hőfejlődés, halmazállapot-változás, színváltozás), azonban attól megkülönböztetik az anyag lényegét érintő, a kiindulásitól eltérő kémiai jellemzők.
A kémiai reakciók fajtái: átalakulás, bomlás, egyesülés, helyettesítés, cserebomlás.
A reakciók kémiai jellege szerint lehetnek redox-rakciók vagy sav-bázis reakciók.
Termodinamikailag lehetnek endoterm (energiát igénylő, lehüléssel járó) vagy exoterm (energia vagy hőtermelő) reakciók.
Időigény szerint a kémiai reakciók lehetnek pillanatreakciók vagy időreakciók.
redukció során bomló, kémiailag átalakuló vagy más mechanizmussal oldhatóság csökkenés, kicsapódás, szorpció ártalmatlanítható szennyezőanyagokkal szennyezett talaj remediálására használható módszer. Minden vegyi anyag felhasználható, amely könnyen oxidálódik, miközben a célvegyület redukálódik. Az egyensúly eltolása a szennyezőanyag redukciója irányába a technológia feladata.
A redukción alapuló remediációhoz leggyakrabban használt redukálószer a fém vas, annak is nagy fajlagos felületű változata a nano-méretű szemcsékből álló NZVI = nano-zero-valent iron lásd még ZVI. A vason kívül használnak palládiumot és más fémeket is, valamint reaktív redukált szerves és szervetlen vegyületeket, hidrogén-, illetve elektrondonorokat, így hidrogént, kénhidrogént, ammóniát, speciális elektrondonor polimereket, pl. polipirrolt. A talajban általában minden hatékony, ami a talaj redoxpotenciálját nagymértékben csökkenti, így a mikrobiológiai tevékenység során létrejött hidrogén vagy más reduktív vegyületek is.
Gyakran a redukcióra képes termék mikrobiológiai előállításhoz szükséges biológiai folyamatot stimuláljuk egy-egy talajadalékkal, ilyen például a HRC® = Hydrogen Release Compound, azaz hidrogénkibocsátó vegyület, ami tulajdonképpen speciális polilaktát-észter származék, mely lassan válik a mikroorganizmusok számára hozzáférhetővé, így a mikroorganizmusok folyamatosan hidrogént termelnek belőle, ami aztán redukálja a talajszennyező anyagot. Egy másik közvetetten ható adalék olyan szerves kénvegyületet bocsát ki folyamatosan MRC® = Metal Remediation Compound, mely fémekkel érintkezve fémorganikus kénvegyületeket képez. Ennek szerves részét biodegradálják a talajmikroorganizmusok, miközben a fém szulfid-formában immobilizálódik a talaj szilárd anyagába ágyazódva. Az MRC® króm és az uránium oxidált formáit közvetlenül is képes redukálni és hidroxid, illetve oxid formában kicsapni.
Lásd még talaj fizikai-kémiai kezelése, talaj in situ remediálása, mikrobiológiai redukció, mikrobiológiai reduktív deklórozás, mikrobiológiai stabilizálás.
az adszorpció irreverzibilis formája, amikoris a szorbeált anyag kémiai reakcióba lép a szorbenssel.
új, oldószermentes mintaelőkészítési technika kémiai analízishez, a keverőbaba márkaneve után Twisternek is nevezik. Egyensúlyi megoszláson alapul, valójában folyadék/folyadék extrakció. Mágneses keverőbabára felvitt poli-dimetil-sziloxán (PDMS) réteg extrahálja a mérendő komponenseket a mintából keverés közben. Az elv hasonlít a szilárd fázisú mikroextrakcióéhoz (SPME), mindkettőnél abszorpciós folyamat játszódik le, a különbség a megosztó fázis térfogata (SPME 0,5 mikroliter; Twister 50 mikroliter. Az abszorbeált komponenseket egy speciális termodeszorber egységben fűtik le, mely a gázkromatográfiás injektor fölé van szerelve. A deszorpció után a keverőbaba újra felhasználható. Szakirodalom alapján azok a vegyületek twiszterezhetőek hatékonyan, melyekre igaz, hogy a log Kow>2, pl. szénhidrogének, PAH vegyületek, PCBk. Előnye, hogy nincs szükség oldószerre, párhuzamosan több minta előkészítése folyhat ezzel a módszerrel, jó reprodukálhatóság, nagy érzékenység jellemzi.
(Forrás: F. David, B. Tienpont and P. Sandra: Stir-Bar Sorptive Extraction of Trace Organic Compounds from Aqueous Matrices, LCGC Europe, 2003, 1-7)
Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló törvény szerinti kötelezettségek teljesítésére felhasználható, egy tonna szén-dioxid-egyenérték meghatározott időn belül történő kibocsátását lehetővé tevő forgalomképes vagyoni értékű jog. Fontos tulajdonságai, hogy elidegeníthető, bárki megszerezheti, az elidegenítési lehetőség és az iránta várható kereslet miatt vagyoni értékkel bír.
Forrás: 2005. évi XV. Törvény
a környezetnek vagy valamely elemének jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott olyan mértékű terhelése, melynek meghaladása − a mindenkori tudományos ismeretek alapján − környezetkárosodást idézhet elő.
a Víz Keretirányelv (60/2000/EK) szerint a kibocsátási határérték egy vegyi anyag koncentrációval és/vagy kibocsátási szinttel kifejezett azon tömegét jelenti, amely egyáltalán nem vagy meghatározott időszakban nem léphető túl. Kibocsátási határértékek megállapíthatók az anyagok bizonyos csoportjaira, családjaira vagy kategóriáira is.
A kibocsátási határértéket - a kibocsátás utáni hígulást figyelmen kívül hagyva a kibocsátás meghatározása során - általában arra a pontra alkalmazzák, ahol a kibocsátott anyagok elhagyják a berendezéseket. A vízbe történő közvetett bevezetések esetén a szennyvíztisztító telep hatása figyelembe vehető az érintett berendezések kibocsátási határértékeinek meghatározásakor, feltéve, hogy a környezetvédelem egészét tekintve egy egyenértékű szint biztosítható, és feltéve, hogy ez a megoldás nem vezet a szennyeződés magasabb szintjeire a környezetben.
általában kerek vagy téglalap alakú felület, amelyen keresztül a légszennyező anyagok a környezeti levegőbe jutnak.
Forrás: MSZ 21460/1–1988
olyan szabályozásokat jelentenek, amelyekkel a kibocsátás meghatározott korlátozását követelik meg. Ez lehet például egy kibocsátási határérték előírása, vagy korlátokat vagy a feltételeket írhatnak elő a kibocsátás hatásaira, természetére vagy más jellemzőire vonatkozóan, illetve a kibocsátásokat befolyásoló üzemeltetésre.
a bemenő, angolul „input” áramok belépnek egy adott rendszerbe, míg a kimenő, angolul „output” áramok kilépnek belőle. A bemenő és kimenő hozzák létre, építik fel az adott rendszert.
Az életciklus felmérésben bemenő áramoknak az életciklust felépítő folyamatokba (pl. bányászat, szállítás, gyártás, használat, hulladékkezelés stb.) belépő anyag- és energiaáramokat nevezzük. Ezek lehetnek a természetből származó nyersanyagok (pl. bányászat során az ásványi anyagok, vagy bármely ipari folyamatnál a felhasznált kútvíz és felszíni víz), továbbá a folyamathoz szükséges vegyszerek, alapanyagok, üzemanyagok, villamos- és hőenergia. A kimenő áramok az ezen folyamatok során előállított termékek, hulladékok és egyéb kibocsátások (lég-, víz- és talajszennyezők).
a kísérleti ES jelenti az expozícióbecslés és a kockázatfemérés kiindulópontját. Az átmeneti ES feltételezések sora (felhasználva az expozíció meghatározóit) arról, hogy egy folyamat hogyan zajlik le és milyen kockázatkezelési intézkedéseket alkalmaztak, vagy kellett volna bevezetni. A megismételt kémiai biztonsági értékelés során szükség lehet a kísérleti ES kiigazítására, mígnem azt mutatja, hogy felügyelik a kockázatokat. A végső ES-ek végrehajthatók saját gyártás/felhasználás céljára és/vagy közölni a továbbfelhasználókkal, a biztonsági adatlap mellékleteként.
a kivágási szabály, angolul „cut off” szabály, egy adott vizsgálat szempontjából nem lényeges, elhanyagolható értékek kizárását teszi tehetővé bizonyos szabályszerűség alkalmazásával.
Az életciklus felmérés során a kivágási szabály az adatgyűjtés (ld. életciklus leltárelemzés) egyszerűsítését segíti azzal, hogy a környezeti szempontból kevéssé jelentős anyag-, vagy energiafogyasztások (ún. bemenő áramok) elhanyagolására ad lehetőséget. Ennek során meg kell határozni az alkalmazott szabályt, amely alapján ezek az anyag vagy energia-áramok kizárásra kerülnek. Ez vonatkozhat a bemenő áramok tömegére, energiatartalmára, vagy előre ismert környezeti hatására.
A kizárási szabály lehet például az, hogy csak azokat a bemenő anyagáramokat vesszük figyelembe egy adott ipari folyamat esetében, amelyek össztömege a teljes anyagfelhasználás 95%-a.
Megfelelő kivágási szabállyal jelentősen csökkenthető az életciklus felmérés erőforrás igénye, hiszen így leegyszerűsödik az adatgyűjtés. Az eredmények kiértékelésénél és a következtetések megállapításánál (ld. életciklus értelmezés) természetesen figyelembe kell venni a kivágási szabály okozta bizonytalanságot. Ez annál nagyobb, minél nagyobb százalékban zárunk ki bemenő áramok a felmérésből.
kísérleti expozíció, amikor az előzetesen kezelt kísérleti állatot kiteszik a vizsgált anyag hatásának az indukciós időszak után azzal a céllal, hogy meghatározzák túlérzékeny módon reagál-e.
talaj mélyebb rétegeit és a talajvizet szennyező klórozott szénhidrogének és peszticidek mikrobiológiai bontása anaerob körülmények között klórlégzésre képes mikroorganizmusok segítségével történhet. Ilyenkor a környezetvédelmi biotechnológia a bontást végző klórlégző mikroorganizmusok számára teremt optimális működési körülményeket, például állandó nulla körüli vagy negatív redoxpotenciált.
kolloid rendszer részecskéinek egyesülése. A koaguláció során a szemcseméret nő, a részecskeszám csökken.
Forrás: MSZ 21460/2–78
&
általában, a kockázat a kár nagyságának és a kár bekövetkezési valószínűségének szorzata. Mérőszáma fontos faktor a döntések meghozatalában. A kockázat tulajdonképpen a dolgok lényegéből fakadó veszélynek egy bizonyos környezeti, társadalmi, szociális szituációba helyezését jelenti. A közlekedés veszélyei adottak, de nem ugyanazt a kockázatot eredményezik Amerikában és Magyarországon. kockázat minden területen létezik és hasonlóképpen számítható, így a gazdasági tevékenység során, a közlekedésben, a sporttal kapcsolatban, az emberek vagyontárgyaival vagy életével kapcsolatban. Ugyanezt jelenti a vegyi anyagok környezeti kockázata esetében is. A vegyi anyagok kockázata mérőszámmal jellemzett érték, mely az anyag környezetbe kerülése alapján előrejelezhető át jellemzi abszolút vagy relatív skálán. Az abszolút kockázat mérőszáma egy fizikai jelentéssel rendelkező érték, az RQ = kockázati hányados, mely az előrejelezhető környezeti koncentráció PEC = Predicted Environmental Concentration és előrejelzés szerint káros hatást még nem mutató koncentráció érték PNEC = Predicted No Effect Concentration hányadosa, vagyis a kitettségnek és a hatásnak a hányadosa. Értéke akkor elfogadható, ha RQ
a kockázat-haszon felmérés és elemzés azt jelenti, hogy a kockázatok mértékét és a várható hasznokat megpróbáljuk egymáshoz viszonyítva értékelni. A környezeti kockázat és az egészségkockázat bizonyos mértékben elfogadható, ha nagy hasznot tudunk vele szemben felmutatni. A döntés meghozatalához alapos döntéselőkészítésre és a várható károk és várható hasznok számszerűsítésére, lehetőleg azonos egységben, például pénzben kifejezett értékelésére (monetarizálás) van szükség.
az elviselhetetlenül nagy kockázatokat le kell csökkenteni a még elviselhető értékre. A környezeti kockázat esetében ez azt jelenti, hogy az RQ > 1 kockázatot - RQ = PEC/PNEC összefüggés figyelembevételével - vagy a PEC csökkentésével, vagy a PNEC növelésével az RQ-t a megfelelő értékre csökkentjük:
1. megelőzéssel a vegyi anyag gyártott és felhasznált mennyiségének csökkentése, alternatív anyagok felhasználása, a gyártás, szállítás, raktározás és használat során történő kibocsátás csökkentése, a hulladék kontrollált kezelése;
2. remediálással a környezetbe kikerült hulladék elszállítása, izolálása, elbontása, immobilizálása, mozgékonyságának, terjedésének megakadályozása, a szennyezett környezeti elemek kezelése, stb.; vagy
3. korlátozással, mely leggyakrabban a veszélyes anyag gyártásának, használatának betiltását, szennyezett terület használatának korlátozását jelenti érzékeny haználatok tiltása, kevésbé érzékeny használatok engedélyezése, pl. horgászni tilos, fürödni tilos, belépni tilos, stb.
a kockázatcsökkentésre alkalmas megoldásokat, jellemző módon a megelőzést, a korlátozást és a remediációt ezen belül pedig az eltérő megoldási alternatívákat több szempontból történő értékelés alapján rangsorolják és döntenek a legmegfelelőbb kiválasztásáról. A döntési szempontok magukba foglalják a technológiai aspektusokat, a gazdasági szempontokat, szociális és környezeti hatások.
a kockázat felmérése a kockázat mértékének számszerűsítését jelenti, általában a kár nagyságának és a kár bekövetkezési valószínűségének szorzataként számítható ki.
A vegyi anyagok gyártásából, használatából, környezetbe kerüléséből és hulladékba jutásából adódó környezeti kockázatok számszerű jellemzésénél meg kell különböztetnünk a jogi és szabályozási célokra készült általános kockázatfelmérést vagy más szóval veszélyfelmérést, amit nem konkrét földrajzi területre és területhasználatra, hanem Magyarországra, Európára vagy a világra vonatkoztatunk, a feladattól függően. A határértékek is ezeket az általános kockázati értékeket reprezentálják. Ilyenkor a vegyi anyagok jellemzőiből adódó veszélyét egy feltételezett átlagkörnyezetre vonatkoztatjuk, pl. Európára. A számításoknál az átlagos európai hőmérsékletet, vízáramokat, lebegőanyag-tartalmat, talajtípusokat, meteorológiai jellemzőket vesszük figyelembe. Ezek a megegyezés szerinti európai „átlagértékek” az EU-TGD útmutatóban találhatóak meg és mindenki, aki egy vegyi anyag európai kockázatát szeretné megadni, ezeket az értékeket használja a kockázatfelméréshez, tehát a vegyi anyagok veszélyességét (toxikus, mutagén, gyúlékony, stb. hatásait) mintegy bekalibrálja Európára, az európai terjedési, területhasználati és ökológiai viszonyokra.
A vegyi anyagok reális környezetbe kerülésekor kialakult szennyezett területek és környezeti elemek kockázatát az anyag konkrét környezetbe kerülése alapján előrejelezhető káros hatás alapján jellemezhetjük. Egy vegyi anyag kockázatának felméréséhez szükség van a szennyezőanyag forrásának ismeretére, a kibocsátott anyagmennyiség ismeretére, magának a szennyezőanyagnak az azonosítására (fizikai-kémiai tulajdonságok, szerkezet, környezetben való viselkedés, káros hatások), a környezetben való terjedés jellemzőire, melyet az anyag és a környezet tulajdonságai és kölcsönhatásai együttesen szabnak meg, a szennyezőanyag által elért környezeti elemek azonosítására és a területhasználatból adódó receptorok ismeretére. Mindezt az integrált kockázati modell segítségével modellezhetjük.
A vegyi anyagok általános és helyszínspecifikus kockázatát abszolút vagy relatív mérőszámmal jellemezhetjük. Az abszolút kockázat mérőszáma egy fizikai jelentéssel rendelkező érték, az előrejelezhető környezeti koncentráció (PEC = Predicted Environmental Concentration) és előrejelzés szerint káros hatást még nem mutató koncentráció érték (PNEC = Predicted No Effect Concentration) hányadosa, vagyis a kitettségnek és a hatásnak a hányadosa. A környezetbe kerülő vegyi anyagok vagy vegyi anyagokkal szennyezett területek relatív kockázatát rangsorolására kidolgozott kockázatfelmérési eljárás eredményeképpen pontszámokban, vagy százalékban fejezzük ki. Ezek a relatív értékek a vegyi anyagok vagy szennyezett területeket bizonyos szempontok szerint önkényesen megválasztott, konkrét mértékegységgel nem rendelkező skálán helyezi el. Bizonyos szempontból egy csoportba sorolható vegyi anyagok vagy területek rangsorolására, prioritási listák készítésére alkalmas. A relatív kockázat mérőszáma döntésekhez közvetlenül nem használható fel.
A környezeti kockázat számszerűsítésének célja hogy értékelésre és összehasonlításra használható, környezetirányítási és kockázatkezelési döntések támogatására alkalmas mérőszámot nyerjünk.